Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-22 / 172. szám
1996 július 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A foglalkoziűifoif&áif és az életszínvonal alakulása az fij fcs'ví&S&szakbaM Öl esztendő gazdasági fejlődésének irányszámaival ismerkedik mostanában az ország közvéleménye. Aligha csodálható, hogy — különösen a népgazdaság szakkérdéseiben járatlanabb újságolvasók — mindenekelőtt az életszínvonal előirányzott emelkedésének felfelé ívelő grafikonját kísérik nagy figyelemmel. Kétségtelen viszont, hogy valósághű képet élet- körülményeink ötéves távlatáról csak oly módon kaphatunk, ha az erről közvetlenül tudósító adatokon kapáljak a cukorré- e. PÁT A JÁS7XADÁNYI PETŐFI TSZ-BEN Taxiéra nélkül drágább a fuvar Több olvasónk telefonált szerkesztőségünkneK s panaszolta, hogy Szolnokon újabban nem lehet az olcsó díjszabású kis tehertaxit megrendelni. Volt aki elmondta, hogy bár ugyanazzal a féltonnás autóval szállíttatta haza bútorát, melyet más alkalommal már igénybevett — mégis többet fizetett a megszokottnál. Egyszóval kérdésük ez: miért tűntek el a teher- taxik a városból? A 7. sz. Autóközlekedési Vállalattól kapott tájékoztatás szerint a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság elrendelte a tehertaxi fuvarforma megszüntetését, mert a kocsik mérőórák nélkül közlekedtek. Addig tehát, amíg e kiskocsikra nem szerelnek fel taxiórát, ez marad a helyzet. Különben az eddig tehertaxiként közlekedtetett kis raksúlyú autókat változatlanul meg lehet rendelni. Mégis valami változott: mégpedig a díjszabás. A tehertaxikat órakilométer díjszabályzat szerint kellett fizetni, — ugyanúgy, mint a személykocsikat. Jelenleg a megrendelő minden körülmények között köteles 32 forintot fizetni, mert ez lehet a legkisebb díjtétel. A fuvardíj órán- kénti/15,80 forintból és a megtett kilométere'nkén- ti/1,80 forint összegéből tevődik ki. Ez pedig kétségkívül többre rúg a korábbi és ugyanarra az útra járó költségnél. Magyarul ez annyit jelent, hogy a rendelő fizet rá arra, hogy nem lehet beszerezni taxiórát, és mindaddig ráfizet, amíg nem kap a vállalat taxiórákat. Szóval minden marad a régiben, csak a díjszabás nem. Ez sovány vigasz. Az olvasó most már tudja, miért fizet többet a megszokottnál, csak azt nem, hogy mi köze van ehhez az egész óra históriához. Ö megvan óra nélkül is. Ha már szabály a szabály, ám legyen — gondoskodjanak taxiórákról. De a „nincset” ne a lakossággal fizettessék meg. F. P. ' Tiszakürt és Vidéke ' Körzeti Földművesszövetkezet Igazgatósága f. hó. 24-én, vasárnap az újonnan épült Tiszaugi Tisza-partl Kisvendéglőjét megnyitja, ahol kitűnő ételek és italok várják a strandoló vendégeket. Sikereket hozott a kongresszusi műnk a verseny első szakasza a jászfényszarui Béke Tsz-ben (Tudósítónktól) A jászfényszarui Béke Tsz-ben is termékeny talajra talált a IX. pártkongresszus tiszteletére indított versenymozgalom. Az állat- tenyésztők mellett 140 növénytermesztési és kertészeti dolgozó, 23 traktoros, 14 szállító járművezető tett felajánlást. Az első félévi tapasztalatokat értékelve megállapítható, hogy szép sikereket értek el a nagyüzemben. A szállító brigádok éves tervében 4000 súlyvagon áru továbbítása szerepel. De a rendelke-' zésre álló gépkocsikat, vontatókat igyekeztek maximálisan kihasználni és az év első hat hónapjában már 2940 vagon terméket, építőanyagot mozgattak meg. A szövetkezet többszáz holdon termelt zöldborsót. A növényt géppel takarították be és így is fejtették ki. E megoldás jelentős munkabér megtakarítást és többletbevételt eredményezett, Kézi szedéssel 169 ezer forint munkabért fizethetett volna ki a gazdaság, így viszont csak 56 ezer forintot. A fejtett borsóért a konzervgyár a tervezettnél csaknem 50 ezer forinttal többet, összesen több mint félmillió forintot fizetett ki. Igen nagy területen spárga-tököt termesztenek a szövetkezetiek. Házilag megtisztítják, gyalulják és úgy szállítják a budapesti konzervgyárba. A leszerződött 3500 mázsa tök így jelentős többletbevételhez juttatja a tagokat, 298 ezer forint helyett 609 ezer forintot kapnak. A mintegy 400 hold paradicsomot géppel takarítják be és a termelőszövetkezetben passzíro:> ák, majd a paradicsomlevet tartály- kocsiban szállítják a konzervgyárba. A Béke Termelőszövetkezet ötletes módszerei, s az eredményes kongresszusi verseny már az idén több millió forinttal növelik a bevételt, javítják a termelés gazdaságosságát. — endrész — Egy lépésre az önállóságtól Másodkézből értesültem egy igazgató óriási problémájáról. Szerinte nem lehet megvalósítani egy nagyszerű elképzelést — ami a kereskedelemnek is és a vállalatnak is egyformán kedvező lenne —, mert a felettes szerv nem engedélyezi. Az igazgatót ez évekkel ezelőtt is izgatta volna, de végülis azzal tért volna napirendre a dolog felett, hogy ha nem lehet, hát nem lehet. Legalább kevesebb gondja-baja lesz, az üzem pedig akkor is teljesíti a tervét, ha nem törekszik új, gazdaságosabb eljárások bevezetésére. Egy- szóval, a felettes szervek aggályoskodását, a kockázatvállalástól való félelmét amolyan közgazdasági „ne szólj szám, nem fáj fejem”-ként fogták fel és rövid idő alatt elfelejtették, hogy nemrégen még valami nagyszerű dolgot akartak végrehajtani. Ha az igazgató ma már nem nyugszik bele, hogy a kézenfekvő és ésszerű elképzelésről lebeszéljék, hanem kitart elhatározása mellett, sürgeti a felettes szervet, hogy aláírásával szentesítse azt, — ez azt jelenti, megértette az új gazdasági szemlélet lényegét. Megértette, de még mindig fél attól, hogy cselekedjen, számító "okkal alátámasztott igazának tudatában, felelősséggel cselekedjen. Most pedig nézzük meg, mit szeretne megva! js.tani Balogh Imre, a szolnoki Sütőipari Vállalat iga^ ató- ja, ha a megyei tanács ipari osztályának vezetője „papírt” adna hozzá? Nemrég azzal a kéréssel fordult a sütőipari vállalathoz a kereskedelem, hogy süssenek kétkilogram- mos fehér i.enyeret is Szolnokon, mert a vevők azt nagyon szívesen vásárolnák. A sütőipar vezetői megbeszélték ennek a lehetőségét és örömmel vállalták, eleget tesznek a megrendelésnek. Ahelyett azonban, hogy sütötték és szállították volna a kétkilós fehéret. engedélyért mentek o felettes szervhez. Az Élelmezésügyi Minisztérium sütőipari főosztálya elutasította kérésüket mondván: „Erre a cikkre nincs árkalkuláció, nem szabvány kenyér.” A sütőipari vállalat vezetői azzal sem tudták meggyőzni őket, hogy több megyében sütik és árusítják a kétkilós fehér kenyeret. „Erről nincs tudomásunk’’(?) volt a válasz — mondta Balogh Imre igazgató. Sajnos ezután várható volt, hogy a megyei tanács ipari osztálya is elzárkózik a kétkilós fehér elől. Pintér Dezső osztályvezető ugyanazzal a kifogással tiltotta meg a sütőiparnak a kétkilós kenyér gyártását, amiért a főosztály sem engedélyezte. Még- hozzátette — amikor erről beszéltünk vele —, hogy drága lenne 7,20 forintért a kenyér. (Ez egyáltalán nem érthető, mert két egykilós fehér kenyér is ennyibe kerül.) Egyszóval érvei nem voltak meggyőzőek. Még akkor sem, amikor azt mondta, hogy az ipari osztály csak szabványban szereplő cikkek gyártását engedélyezi. Most nézzük a sütőipar érveit: először is a legfontosabbat, hogy a lakosság igényli. Márpedig azt mondjuk, hogy az új mechanizmusban a termelés elsőrendű feltétele, a vásárlók igénye kell hogy legyen. Másodszor: a jelenleginél több fehér kenyeret kémek a fogyasztók. A jelenleginél 60 mázsával többet adna a sütőipar ugyanannyi idő alatt — három műszakban — és létszámmal, ha nagyformátumban, 2 kilogrammosban készíthetné. Gazdaságos lenne a sütőiparnak, mert munkabérben naponta több mint ezer forintot tudna megtakarítani. Ezenkívül csökkenne a fűtőanyag- és energiaszükséglet, a szállítási költség stb. A fogyasztók is jobban kedvelik a kétkilogrammos kenyeret, mert nem szárad ki olyan hamar. Ezentúl, ha a Rákóczi úti kenyérgyár csupán kétkilós kenyeret sütne, javulna a minőség is, mert a kisebb kenyér után sütött nagyobb formájú kenyérnél — átálláskor — sületlenség, fordított esetben túlsülés következik be. Végül még annyit, hogy a ■ kétkilogrammos fehér kenyeret több alföldi városban sütik, a fogyasztók legnagyobb örömére, akik azzal sem törődnek, hogy nem „szabványos” kenyeret esznek. Különben is, ezért a huzavonáért egy kicsit a s"’'jipari vállalat igazgatóját kell megrónunk. Ha tudatában van annak, hogy mindenki megelégedésére szolgálna a kétkilós fehér kenyér, miért nem sütteti? Ne torpanjon meg az önállóság előtt egy lépésnyire. Bognár János túl, legalább hozzávetőlegesen megismerkedünk a terv irányával, gazdaságpolitikai csomópontjaival. Két ilyen elvi tényezőre utalunk ezúttal, s mindkettőt közvetlen érpályák kö- tik össze az életszínvonallal. A terv gazdaságpolitikai gerince az a törekvés, hogy — valóban reális, mértéktartó és megalapozott növekedést tervezve —. elsősorban belső tartalékainkat aknázzuk ki hatékonyabban, szakszerűbb kifejezésmóddal élve: intenzív, minőségi fejlődést érjünk el. Másrészt, s ehhez szorosan kapcsolódva, oly módon éljünk a személyes érdekeltség ösztönző lehetőségeivel, hogy a jövedelmek az eddiginél jobban tükrözzék a munka szerinti elosztás elvét, társadalmunk e gazdasági és morális törvényét. Ami a terv mértéktartó, reális jellegét illeti: a fejlődést összefoglalóan kifejező mutató, a nemzeti jövedelem növekedésének üteme hozzávetőleg az előző öt év színvonalán marad és nem változik a nemzeti jövedelem — más szóval: az országban előállított új értékek — elosztási aránya sem. A lakosság fogyasztási alapja, a nemzeti jövedelemnek „elfogyasztására” szánt hányada egészében mintegy 19—21 százalékkal emelkedik. Ez pedig, alsó határnak tekintve, lehetőséget nyújt arra, hogy az egy főre jutó reáljövedelem 14—16, s ezen belül a reálbérek 9—10 százalékkal emelkedjenek. Ezek a számok azonban csupán a nagy átlagok kör- vonaljellegű horizontképét adják. Érdemes közelebbről áttekintenünk az átlagokon belüli, érdekes és fontos részletadatokat is. Lássuk mindenekelőtt az imént említett reáljövedelmi mutatót. Ismeretes, hogy ez kifejezi egyrészt a keresők-eltartottak, tehát a foglalkoztatottság arányát, másrészt a különböző borítékon kívüli juttatásokat is. Ami a foglalkoztatottságot illeti, talán éppen ez tekinthető a legközvetlenebb hídnak, amely az életszínvonaltól a terv általános gazdaságpolitikai céljaihoz, az említett intenzifikálási törekvéshez átvezet. Nyilvánvaló gazdasági alapelv, hogy a termelés két módon növelhető: egyrészt többen állítják elő az adott termék- mennyiséget, másrészt a meglevő létszám termelékenyebben dolgozik. Nos, a harmadik ötéves terv az ipari termelékenység mintegy 24—27 százalékos emelkedésével számol, ami azt jelenti, hogy a termelés növelése hozzávetőleg 70—30 százalékban a termelékenységi forrásból származik majd. Ékre pedig nemcsak azért van szükség mert ez jelenti belső tartalékaink hatékony, gazdaságos kihasználását, hanem azért is, mert a korábban szinte korlátlan munkaerőutánpótlás forrásai kiapadóban vannak. Ily módon a népgazdaság nem mezőgazda- sági ágaiban — az előző öt év 360 ezres létszámnövekedésével szemben — mintegy 240—260 ezerrel emelkedik csak a foglalkoztatottak száma. A munkaerőforrások apadása azonban nem értékelhető mereven, az ország minden tájegységére és minden szakágára egyetemes érvénnyel. Miközben például a fővárosban, Győr, Fejér, Csongrád megyében egészében véve mérsékelt lehetőség nyílik a létszámnövelésre, Szabolcsban, Zalában, Somogybán a nem mezőgazdasági munkahelyek gyarapodása viszonylag lassúbb, mint ahogyan a falusi munkaercáramlás ezt megkövetelné. Viszonylag jelentős a női munkaerőfelesleg elsősorban az iparosított vidékeken, ahol rendkívül fontos feladat lesz a nők által is betölthető munkahelyek felszabadítása, s az itt dolgozó férfiak átirányítása, A foglalkoztatottságról szólva külön mérlegelni kell a fiatalok elhelyezési gondjait is. Figyelembe kell venni, hogy ebben az ötéves tervben állnak majd munkába az ötvenes években született nagyobb létszámú korosztályok, s a létszámbővítés már említett „keretét” számottevő arányban ők foglalják el. A reáljövede-mek másik fontos mutatószáma: hozzávetőleg 40 százalékkal emelkedik a különböző pénzbeni társadalmi juttatások értéke. Lényeges előrelépés, hogy tovább csökken a tervidőszakban a munkások és a parasztok társadalmi juttatásainak különbsége. A parasztság mintegy 18 százalékos élet- színvonal emelkedésében egyébként, az előirányzatok szerint, többséggel szerepelnek a közösből és kisebb arányban a háztájiból származó jöved< írnek (noha — természetesen — a háztáji termelés növelésével is számolunk). A pénzbeni társadalmi juttatások különösen fontos eleme: a nyugdíj. Előzetes számítások szerint több mint 20 százalékkal növekszik a nyugdíjasok száma, s az átlagnyugdíjak összege is, bár szerényen, de emelkedik. A bevezetőben említett adatokból kitűnik, hogy a reáljövedelmeken belül túlnyomó aránnyal, mintegy 9—10 százalékkal sze* repel a reálbér-emelés, ami az életszínvonalat közvetlenül köti a végzett munka mennyiségéhez, minőségéhez. Ide sorolható olyan jelentős ösztönző is, mint például a nyereség-részesedés, amely előzetes számítások szerint mintegy négyszeresen _ haladja majd meg a második ötéves tervbeli emelkedést. Célszerű végül röviden vázolnunk az életszínvonal emelkedésének fogyasztási, bolti előirányzatait. Mérséklődik az ötéves terv során a családi kiadásokban az élelmezési költségek hányada, s korszerűbbé módosul a vásárolt élelmiszerek összetétele is. Csökken a gabonafélék, s növekszik a feldolgozott élelmiszerek — különösen a konzerv, mélyhűtött áruk — valamint a hús, a tej és a tejtermékek valamint a zöldség és a gyümölcs fogyasztása. Messze a leggyorsabban — mintegy 40 —45 százalékkal — emelkedik a tartós fogyasztási cikkek forgalma. (Néhány jelzőszám: a lakosságnál lévő hűtőgépek mennyisége 1965-höz mérten 1970-ig mintegy a négyszeresére, a tv-készü lékek száma a kétszeresére bővül.) Hozzávetőleg 20 százalékos a bútor- forgalom növelési előirányzata, s mintegy 11—13 százalékos a ruházati cikkek — ezen belül különösen a korszerűbb, például szintétikus alapanyagú ruhák — eladásának várható emelkedése. Rendkívül fontos tényezője az életszínvonal emelkedésének a tervezett 300 ezer új la-, kás is. Rt adcs'ok csupán a ma reálisan számításba vehető alsó határt jelölik. A tartalékok gyorsabb kiaknázása, például az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől várható társadalmi előnyök felfelé kerekíthetik ezeket a számokat. T. A.
