Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-21 / 171. szám

IM«. Jálkts 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A CHECKMATES együttes Szolnokon Forró hangulat a Szolnoki Szabadtéri Színpadon Tegnap este eszményi időben, élvezetes és kelle­mes órákat töltött a több mint ezer főből álló közön­ség a szabadtéri színpadon, természetesen főleg fiatalok — a magyar teeneagerek — de szép számmal foglaltak helyet a nézőtéren a kíván­csiskodva érdeklődő időseb­bek is. Nos, a gála-est egyi­küknek sem okozhatott csa­lódást; a gazdag, változa­tos, tartalmában és meg­formálásában egyaránt igen színes és ízléses program­ban ki-ki megtalálhatta a magának valót. Az est sikere elsősorban a beatlesek nyomában ha­ladó rendkívül rokonszen­ves Checkmates-együttes érdeme. A ködös Albion fiaiból alakult társaság ki­egészülve az indiai szár­mazású Ford-testvérekkel olyan zenei és színészi kva­litásokkal rendelkezik, — amelynek ma egyetlenegy közönség sem tud ellenáll­ni. Vezetőjük, a nyurga, vöröshajú Alanm Hawk- shaw nemcsak az orgona varázsos megszólaltatója, de az előadott számok fi­nom, teljes harmóniájú hangszerelője is. Egyénisé­ge szinte rányomja bélye­gét az egész együttesre. Fa­nyar, groteszk humora át meg átszövi muzsikálásu­kat. S nemcsak a záró ak­kordként hallott remek, te­libetalált „filharmóniai” pa­ródiában, de még a komo­lyabb hangulatú számok­ban is. Mozgása, hangja, zenei vénája egi/aránt ma- gávalragadó. Olykor fan­tasztikusnak tűnik. amit. művel. Melléje állíthatjuk a nem éppen szép. de min­denképp különös Barry Reeves-t. Néhány szólószá­mát igen finoman, poézis- sal teli hangon, puha lírai- sággal adta elő, s ez az olykor harsány, vagy feltű­nően poentirozott számok között az oázis nyugalmá­val hatott. Ez a Birming­ham-! fiú sokkal finomabb belül, mint amilyennek kí­vül látszik. A két Ford- testvér ragyogó ösztönnel és belső tűzzel, az önkife­jezés természetes vágyával olyan „kíséretet” alkottak, amely állandóan féken tar­tott, de mindvégig feszülő, elemyedni egyetlen pilla­natra sem engedő ritmusá­val még a legmakacsabb kezeket és lábakat is meg­mozgatta. George ezentúl kiváló énekesi adottságai­ról is meggyőzte a lelkes közönséget. Az első gitáros, Ken Street, az egykor hírhedt Buffaló Bili kései rokona egyáltalán nem emlékezte­tett a félelmetes texasi elődre, sem külső megjele­nésében, sem muzsikálásá­ban. ízléses, bensőséges, tiszta intonálása nagymér­tékben járult hozzá az együttes kellemes egybe- hangzásához. A kiváló egyéni adottsá­gokon túl mindenek felett az együttes legfőbb értéke, hogy igazi együttest alkot­nak a szó legszorosabb ér­telmében. Egyik pillanat­ban templomi áhítat, egy kevéske fintorral, másikban kaján öröm, a harmadik­ban felszabadult komédiá- zás. s a negyedikben, a kö­vetkezőben pedig már bel­ső, félelmes szorongás. S az érzelemnek ezen a gazdag skáláján éppen oly tökéle­tesen játszanak, mint hang­szereiken. Az est igen kellemes meglepetése a Hamlet szü­lőhazájából, Dániából érke­zett Aranylányok műsora. Szereplésük valóban ara­nyat ért, csillogása nem volt talmi, minden egyes számuk fényesre csiszolt remekmű. De közülük is különösen magával ragadó volt a dán nyelven előadott népdaluk, mert benne a — Igen, én vagyok az. aki tavasszal írt önnek, hogy ha tudna időt szakí­tani, hallgasson meg — mu­tatkozott be világhírű ha­zánkfiának Carelli Gábor­nak, a New York-i Metro­politen Opera tagjának Gárdái Gájer Lajos, a szol­noki járműjavító hegesztő­je, akinek szép hangját már sokan ismerik a Tisza tájon. Carelli olaszos, gyors, pergő beszédén csak néha kis északi nép különös ér­zelmi világának legfino­mabb rezdülései jutottak el hozzánk. Szereplésük ér­tékét növeli a szűkszavú, de mégis kifejező koreo­gráfia és az igen érzékletes színek, ök képviselték ta­lán leginkább az est gála­jellegét. A műsorban fel­lépő JoeBaeker kisasszony, aki New Yorkból érkezett, bizony ezen az estén eléggé indiszponáltan énekelt. Sármándi Péter mértéktar­tó konferansza igyekezett keretbe foglalni az est mű­sorát, a szellemesre sike­rült bemutatás azonban még további lehetőségeket ébresztett. Az egyes szá­mok rövid tartalmi jelzése, az együttes tagjaival való nagyobb együtt játszás még kerekebbé és teljesebbé te­hette volna az egyébként színvonalas gálaest műso­rát. érezni az idegen akcentust. — Először mondjon né­hány szót magáról — in­dítja a beszélgetést és élén­ken figyeli a fiatal tenoris­ta eddigi életútját. Majd a zongorához invitálja. A fia­tal munkás olasz dallal kezdi az igazi bemutatko­zást. Az utolsó akkordok után Carelli őszinte elis­meréssel biztatja a lámpa­lázas tenoristát. — Jó, nagyon szép. na­gyon fiatal hang. Énekelne még valamit? Felszabadu 1 tan szárnyal a dal, feloldódott a fe­szültség. A világhírű mű­vész dicséri Gájert, majd figyelmezteti néhány hibá­jára. Megmutatja a helyes levegővétel, s egyes nehe­zebben énekelhető hangkö­zök technikáját. A taná­csokból egy virtuóz techni­kájú tenorista éneklésről vallott nézeteinek egész rendszere bontakozik ki: — Mi az éneklés? — ma­gyarázza. — Nem más, mint élő beszéd zenei han­gokra téve. A lényeg min­dig a szavak értelme. Az ének így lesz több puszta hangsornál. Aztán másról beszél. Sza­vaiból a nagy elődök tisz­telete árad. Mestere és pártfogója, Gigli szavait idézi: —- -Meked úov kell én«­Iciri-piciri kerámiák iciri-piciri embereknek A színek frissessége és a kompozíciónak a gyermekvilágot tükröző bája lep meg először Bokros László falkerámiáján, a szolnoki Ady Endre utcai óvoda előszobájában. Aztán az arányok, mely a foglal­koztató teremben is érvényesül Kis téglácskákon az iciri-piciri meséje. Apró asztaloknál éppen reggeliz­nek a gyerekek. Egyikük külön asztalnál, büntetés­ből, valami iciri-piciri csíny miatt. — Mi e2 Itt a falon, gyerekek? — Mesefal!... — Mit látni rajta? — Az iciri-picirit!-­Persze a gyerekek is szeretnek rajzolni. A sa­rokban levő kis fekete tábla helyett a terem egyik falának ee-üsz alsó részét elfoglaló fekete táblát kap­nak majd e célra, az udvarban pedig egy hosszabb, feketére festett falrészre kerülhetnek az iciri-piciri rajzóik. V. M. A türelmes pincér Kép szöveg nélkül. Találkozás Carelli Gáborral Á Szegedi Szabadtéri Játékok az érdeklődés középpontjában 59 exer jegy már elkelt — !%éxak még Amerikából í« Július 23-án este meg­szólalnak a szegedi Dóm téren a fanfárok és Ko­dály Zoltán „Háry János' című dalművének előadá­sával megkezdődnek a sza­badtéri játékok. A tizenhal előadás iránt bel- és kül­földön egyaránt nagy az érdeklődés. Mint a szín­házak központi jegyirodája- ban tájékoztatták az MTI munkatársát, az elmúlt év­ben összesem 61 ezren lát­ták a Dóm téri előadáso­kat, az idei tizenhat pro­dukcióra viszont már jú­lius első hetéig 59 ezren váltottak jegyet. Nagymér­tékben nőtt a vidéki jegy­igénylőik száma. Ezt mutatja, hogy az eladott belépők 70—75 százalékát vidéken vásárolták. Sok lesz a né­zők között a fiatal is: az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodában négyezren vettek jegyet és eddig hat olyan különvonat indulását jelezték, timely 28 éven aluli fiatalokat szállít a szegedi előadásokra. Négy előadás máris telt házat ígér. A „Háry János” július 23-iki, valamint 30-1 előadására csaknem minden jegy elkelt. Még egy-kél érdeklődő kérését ki .tudják elégíteni, de csoportos jegy­igénylést már nem fogad­nak el. Minden bizonnyal telt ház lesz Gounod „Faust” című operájának augusztus 7-i és 13-i elő­adásain is. Mindkét napra minden jegy elkelt. „Az ember tragédiája” négy al­kalommal, július 24-én, 27-én, 31-én és augusztus 3-án szerepel a műsoron — a belépők 50—55 száza­léka már elfogyott. Sokan érkeznek külföld­ről is a Tisz-parti városba. Előreláthatólag az idén a tavalyinál is több vendég iesz a közeli jugoszláv vá­rosokból és Ausztriából is, ahonnan hatezer főnyi tu­ristacsoport érkezését jelez­ték, Vendégeket várnak Nyugat- és Kelet-Európa csaknem minden országá­ból, sőt Amerikából is. A szegedi szervezők a ti­zenhat játéknapra 40 ezer szállás-lehetőséget biztosí­tottak. A MÁV különvona- tai az előadások befejezése után egy órával indulnak az ország különböző részei felé, aki tehát az előadá­sok után haza akar utazni, a Dóm térről kényelmesen kiérhet a pályuadvarra. Könyvtárnyitás — a festőktől függően (Tudósítónktól) A földön hosszú sorokban könyvek. Mindenütt könyv Még leülni sincs hely a könyvektől, állva beszélge­tünk dr. Kardos Józsefné- vel, a szolnoki Verseghy könyvtárban. A munka nehezebb ré­szén már túljutottunk. Hat­vanezer könyvet kellett a sötét, szűk raktárból lehor­dani a könyvtárosoknak a kölcsönző és olvasó termek­be és ott előrendezni. Ha­sonlóképpen sorrendbe kel­lett rakni az olvasók által visszahozott könyveket is. Ezután kezdődött meg az állományellenőrzés, mely­nek során a mintegy 70 000 könyvet egyenként kézbe kell venni. A könyvtárosok párosával dolgoznak, na­ponta átlag 800 kötetet egyeztetnek a raktári kar­tonokkal. Az állományel­lenőrzéssel 8—10 nap alatt végzünk, ezután még né­hány nap a hiányok tisztá­zásával telik el. — Milyen mértékű hiány­ra számítanak? — 1959 óta nem volt ál- lományelletnőrzés — meg­látjuk. — Mi lesz az olvasókkal, míg a könyvtár zárva tart? — A szakszervezeti könyv­tár tovább tart nyitva na­ponta, ezenkívül kilenc fiókkönyvtár működik a város területén. — Mikor nyit a könyvtár? — Az állományellenőrzés rövidesen véget ér, ezután már csak a helyiségek fes­tése van hátra. Ha a fes­-tök is úgy akarják, akkor a tervezett szeptember el­Boldog öregekkel a Mátrában seje helyett már augusztus közepétől ismét az olvasók rendelkezésére állunk. T. P. (Tudósítónktól) KORA REGGEL, alig­hogy felkelt a nap, a szol­noki szociális otthon lakói fiatalos kedvvel ébredtek Az otthon irodájában Módos Gyuláné gondnok elmondta, néhány éve rend­szeresítették azt a szokást, hogy az otthon lakói közül azokat, akik nem fekvő be­tegek, elviszik egy hosz- szabb kirándulásra. — Az idén a Mátrára esett a választás. Az autóbusz pontosan megérkezett. Az ápolónők kelni, ahogy teged a ter­mészet teremtett” — és irt a hangsúly a „téged"-en van, mert nincs két egy­forma fizikum, gége és fej, amivel a rezonanciá­kat egyformán ki lehetne használni. Búcsúzáskor Gárdái La­jos meghatottan köszöni a Mesternek, hogy zsúfolt programja ellenére is fo­gadta. Carelli szerényen há­rítja el Gárdái szavait: — Aki őszintén ír és ta­nácsokat kér, azt az ember meghallgatja. Nekem is. mint fiatal kezdőnek, az volt a tapasztalatom, hogy akik komoly emberek és művészek voltak, azok meg­hallgattak és segítettek mindenkit. Csak azokhoz nem lehetett eljutni, akik öntelt és rendszerint na­gyon buta emberek vol­tak Én egész életem sorát annak köszönhetem, hogy két-három nagyszerű ember támogatott. Gigli is telje­sen ismeretlenül fogadott, pedig igazán semmi érde­ke nem fűződött hozzá, hogy meghallgasson. Azt mondta nekem: „Ha vala­kinek szép hangja van, azt nem szabad veszni hagyni” És most ezt mondom ön­nek is. kedves barátom. Feltétlenül tanulnia kell. mert érdemes. Peták István berakták a kocsiba az egész napra való elemó­zsiát. Forró tea nagy kan­nákban, vaj, kenyér, téli szalámi, sült csirke, keksz, pogácsa, cukorkacsomagok, citrom, bambi, sör és ter­moszokban forró fekete. Az élelem berakása után elhelyezkedtek az utasok is a hatalmas Ikarusban. Ebéd már Mátraházán volt. Utána séta az erdő­ben, az üdülők között. — Akik nehezebben tudnak járni, ott maradnak az autóbusz közelében, az er­dőszélen. FRISS, KELLEMES csen­gésű hangra leszünk fi­gyelmesek. Népdalok csen­dülnek fel a fák között. Hallgatunk. Mikor csend lett, megszólalt valaki. — Ez Markovics néni. Az otthon vidítója. Nagyon szeretjük mindnyájan. Közelebb megyünk. Ott ült egy gyeppadon, fehér bottal a kezében. Csök­kentlátó. — Látja — kezdi — en­gem elsősorban a jó kedé­lyem éltet még. Ezért sze­retem még ma is az életet. Pedig sok rosszat megél­tem már. 76 éves vagyok. Lányom, fiam meghalt. — Magamra maradtam. De befogadott az otthon. Azóta sok mindennek tudok örül­ni és örömömet másokkal is megosztom. Parádsasvár látnivalói­nak megtekintése után Pa- rádfürdőre érkeztünk. Ez utunk végállomása. Itt me­gint hosszabb ideig idő­zünk. Séta, beszélgetés, ül- dögélés, gyönyörködés. Ez a program. A nap már jócskán le­ment, mire búcsúzkodni kezdünk. — Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük, kö­szönjük — hangzik min­denfelől. ÚTKÖZBEN hazafelé, az otthon gondnokának szavai jutottak eszembe: „Mi azt igyekszünk pótolni az ott­hon lakóinak, amitől leg­többjüket megfosztotta a sors: a szeretetet, a családi otthon melegét”. Cs. S. Könyvkiadók műhelyéből Számban szerény, válto­zatosságban, érdekesség­ben, műfaji megoszlásban annál gazdagabb nyári ter­vekről adtak tájékoztatást a Kossuth Könyvkiadónál. Filozófiai, etikai, esztétikai tanulmányok, kultúrtörté­neti, fiz.ikaelméleti kötetek, történelmi munkásmozgal­mi kiadványok, politikai riportregények, gazdaságta- ni értékelések, izgalmas re­gények, jogi és bűnügyi könyvek jutnak el az olva­sókhoz. A marxizmus klassziku­sai között Lenin összes mű­vei sorában a 11. kötet lát napvilágot. Az Universum könyvtár két új művel bővül: a „Híren piramisának titka” és „A világegyetem kul­csa” című munkákkal. Az utóbbi 25 híres tudós ta­nulmány-albuma a modern fizika sokakat érdeklő fe­jezeteiről. Kiadják a világ- történet sorozat kilencedik kötetét, s a tervek szerint az év végére az olvasók ke­zébe kerül a tizedik, záró kötet. Két könyvre való ol­vasmány lesz Révai József történelmi írásainak válo­gatása, amely értékes anya­got nyújt a magyar mun­kásmozgalom történetével foglalkozóknak. Szeptemberben kerül ki a nyomdából Berne Nau­mann híres könyve, »As Auschwitz per”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom