Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-21 / 171. szám
1SS8. július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Cserelátogatások na inden mezőgazdasági üzem sajátos adottságok- *r* kai is rendelkezik, amit a termelési szerkezet kialakításában próbál érvényesíteni. Ennek alapján bizonyos fokú szakosítás jön létre, ami a jövedelmezőbb, korszerű gazdálkodástól elválaszthatatlan. Mégis a hagyományos kultúrákat nagy területeken, lényegében azonos termesztési módszerekkel, eljárásokkal termelik. E növények előállításánál általános érvényű tapasztalatok, ejárások, módszerek alakulnak ki, amelyek csaknem egyformán érvényesülnek. A hagyományos kultúrák termesztésében igen nagy szerepet játszik a gépesítés, illetve olyan brigádok létrehozása, amelyek önállóan termelnek, meghatározott területen a vetéstől kezdve a betakarításig mindent megcsinálnak. Sajnos, a mezőgazdaságban igen magas a munkaráfordítás és bár nőtt a munka termelékenysége, jobban is ki lehetne használni a lehetőségeket. Eddig a legtöbb nagyüzemben arra törekedtek, — igen helyesen —, hogy a gépesítés az alapvető agrotechnikai módszerek megvalósítását szolgálja, mélyművelés, minőségi talajmunkák, stb. Ma már a tulajdonunkban lévő géppark kihasználása, gazdaságos üzemeltetése a fő feladat, mert máskülönben a költségek igen magasak. Tagadhatatlan, hogy a gépesítés eddigi fejlesztése és szervezettebbé tétele máris je- « lentékenyen érezteti hatását egyes növény féleségek önköltségének alakulásában. De akad még tennivaló bőven. Hiszen a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokban például egy mázsa búza előállítására csupán néhány munkaórát fordítanak, nálunk pedig még néhány munkanapot. jpgyik napról a másikra új eljárások születnek, ** új vegyszerek kerülnek forgalomba. Tökéletesedik az agro- és zootechnika. Egyre erőteljesebben bontakoznak ki a hasznos elgondolások, ésszerű javaslatok és újítások. Tapasztalatcseréken, bemutatókon adják át egymásnak az üzemek a bevált módszereket. Ide kívánkozik a külföldi mezőgazdaság alaposabb tanulmányozása is. A szövetkezeti vezetők közül ma még kevesen vállalkoznak arra, hogy anyagi áldozatot hozzanak, egy-egy külföldi tanulmányút vagy látogatás érdekében. Pedig hány meg hány módszert, hasznos tapasztalatot szerezhetnének, amit a közös gazdaságban alkalmazhatnának. Igaz, nemcsak rajtuk múlik ez. Kevés lehetőség nyílott eddig arra, hogy szakmai jellegű utazásokat tegyenek. Elsősorban nemzetközi vásárok, kiállítások, versenyek, tanulmányutak és tapasztalatcserék propagálása, látogatása jöhetne itt számításba. Eddig is volt ilyen kezdeményezés, de korántsem elégítette ki az igényeket és nem használták ki a lehetőségeket. Sok esetben a termelőszövetkezetek kulturális alapjának terhére történnek külföldi jutalomutazások. Mennyivel inkább gyümölcsözőbb lenne, ha tanulmányutakra is áldoznának ebből a keretből. • gén jónak ígérkeznek a cserekapcsolatok. A * jászboldogházi Aranykalász Termelőszövetkezetbe nemrégiben csehszlovák szövetkezeti tagok látogattak. Leginkább a kertészeti munkák érdekelték őket, olyan dolgok, eredmények, lehetőségek és módszerek, amelyeket ők is megvalósíthatnak odahaza. A Jednotné Rolnicke Druzstro meghívta a boldogháziakat cserelátogatásra, amely egyben tapasztalatok átadásával, megvitatásával járt. Igen érdekes kapcsolatokról beszélhetnek a törökszentmiklósi Aranykalász Termelőszövetkezet tagjai is. Tavaly, s azelőtt is ellátogatott hozzájuk az egyik francia cég és kétszáz holdon gyümölcsöst, almát, körtét telepítettek a francia mintára. Ami ott rosszul sikerült, azt itt eleve elkerülhették. Vagy a másik; ugyanebből a közös gazdaságból tanulmányútra szeretnék elküldeni a fiatalok népes csoportját egy hónapra Bulgáriába, onnan viszont fogadnák az ide látogatókat. Mindezt azért csinálják, hogy gyorsabban, erőteljesebben fejlődjön a gazdaság, amely jó hírt szerzett már magának a megye határán kívül is. A kölcsönös cserelátogatások nemcsak a dolgozók barátságának elmélyítéséhez járulnak hozzá, hanem lényeges segítséget adnak egymás gazdálkodási módszereinek tanulmányozásában, az ésszerű és hasznos tapasztalatok kicserélésében. jt z anyagi lehetőségek korlátozottak, de a jövő ” gazdálkodása megköveteli, hogy egy-egy irányító szakember ismerje a legkorszerűbb termesztési módszereket. Ma még sokak előtt óriásnak, szinte hihetetlennek tűnik az a forradalmi változás, azok az eredmények, erények, amiket a nagyüzemek megteremtésével néhány év alatt elértünk. Pedig a távlatok még szédítőbbek, majdhogy beláthatatlanok. Merjenek hát a céloknak megfelelően gondolkodni és cselekedni. L. I. Dohányt, paprikát, paradicsomot, kapásnövényeket tarolt le az újabb jégverés (Tudósítónktól) Az utóbbi tíz esztendőben talán még sohasem volt olyan gyakori a jégesővel kisért zivatar, mint az idén Szolnok megyében. Két hónap alatt mintegy harminc termelőszövetkezet tett kár- bejelentést az Állami Biztosítónak. A hét elején a megye különböző pontjairól érkeztek újabb jelzések. A jász- fényszarui Béke Tsz-nél a szépei, fejlett paradicsom és paprika csaknem negyven százalékát tarolta le az idő. Az őszi búzavetés negyven százalékát ugyancsak megsanyargatta. A kunszentmártoni Búzakalász Tsz-ben a dohányültetvény lett a jégverés áldozata. — A kunszentmártoni Zalka Máté, az abádszalóki Lenin, a nagyrévi Béke és Barátság, az újszászi Szabadság, a ti- szainokai Szabadság Tsz- ben többek között dohány, zöldségféle, len, napraforgó, kukorica kapott húsz— kilencven százalékos jégverést. Az Állam Biztosító kárbecslői a helyszínen mérik fel a jégverés okozta pusztítást. A karcagi Dimitrov Tsz, amelynek többszáz hold gabona vetése szenvedett érzékeny veszteséget, két millió forintot kap az Állami Biztosítótól. A tiszasasi Rákóczi Tsz sziki majorjában egy 100-as istállót adtak át a tavasz- szal. Azóta megkezdték a gépműhely építését, s 2—3 éven belül az összes javítóműhely, géppark, ebben a majorban kap helyet. Nehéz helyzetben az Ep tási és Szerelőipari Vállalat Fél éren át anyaghiány — Miért nem kéaxül el szeptemberre a lúrkerei iskola? — Baljós hírek ismét Már az első negyedévben arról panaszkodott az Építési és Szerelőipari Vállalat igazgatója, hogy az anyaghiány valósággal megbénítja őket. Az erőfeszítések, tárgyalások ellenére sem sikerült kavicsot és téglát szerezni. Ez a probléma a második negyedév során sem oldódott meg. Például az ütemes termeléshez szükséges és megrendelt kavics mennyiségnek mindössze 40 százalékát szállították le a bányák. A téglahiány csak május végén szűnt meg. Mindennek a követkéz, ményei alaposan meglátszanak az első fél év gazdálkodási eredményein. A vállalat a teljes termelési tervét nem valósította meg, az elmaradás értéke egymillió forint. Ennél súlyosabb az, hogy a szerződésekhez mérten szinte kivétel nélkül mindegyik építkezésen adósak a megrendelőnek. A termelékenység színvonala a követelményeknek jócskán alatta • maradt. Ugyanis a megkezdett épíT- kezések zöméről le kellet vonulniuk az anyaghiány miatt, s más munkahelyi'« küldték a dolgozókat. Oda, ahol lehetett haladni. Sajnos, többek között ezért nem készül el szeptemberre a túrkevei három tantermes iskola, a kisújszállási kollégium konyhája stb. Viszont Szolnokon egy hónappal a határidő előtt, július 20-án átadták a vízügyi igazgatóság Tisza-parti munkásszállóját A szolnoki 60 lakásos építkezésen július eLső napjai óa már ió ütemben dolgoznak: anyag, létszámhiány nem gátolja a termelést. Az, idei első fél évben nem sikerült a tervezett nyereséget elérni, többletnyereségre tehát nem lehet számítani. Az elkövetkezendő hat hónapban javíthatnának a vállalat helyzetén, de az újabb baljós hír ezt megint kétségessé teszi. A harmadik negyedévre programozott . munkáikhoz igényelt vas-betonelemek mennyiségének csupán 30 százalékát igazolta vissza a szállítójuk, s mint közcü- te, a cementhiány miatt ennél többet nem tud adni. A vállalat ebben az ügyben az Építésügyi Minisztérium illetékes főosztályához fordult orvoslásért. Megnyugtató választ még nem kaptak. Ügy véljük, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályára két feladat is vár: részint ideje volna a vállalat anyag- beszerzési munkáját megvizsgáltatni, részint közben járni a minisztériumban. Ezt föltétien meg kellene próbálni, hiszen termelőszövetkezeti, kommunális és szociális beruházások sorsáról van szó. — f — p Tessék a rendeletét elővenni Ahogy a beszédet kezdte, abból érezhető volt: várta az alkalmat, hogy hivatalos személynek vélt embertől megkérdezze, hogyan érintik őt az újabb jogszabályok? Tsz-tag. 1958 őszín özvegyen m rád;. Még n’m volt harminc év:s. Következő ősszel bevitte a három és fél hold földet, a lovakat, a felszerelést a tsz-be. Azóta is ott dolgozik, a Táncsicsban. Munkaegységes is, és részesművelő is. Most is vállalt 960 négyszögöl cukorrépát, egy hold kukoricát, 72 négyszögöl napraforgót. Aztán még ott a beteg édesanyja, meg a két iskolás gyerek. Azokkal is sok a gond, a gyerekek onnan, a tanyáról — négy-öt kilométerről — járnak a községbe iskolába. Minden fillérre szükré- ge van, minden fillért be kell osztania, mert a nagyobb gyerek továbbtanul gimnáziumban. Ügy olvasta valahol, hogy a családi pótlék most már a tsz-tagoknak is jár akkor, ha a gyerek 14 éves kora után is tanul. Ezért ment be az irodára, megtudakolni, jól értette-e. Ott viszont azt mondták félreértette. Ebbe nem tud belenyugodni, mert csak úgy rámondták. Mindez eddig özvegy Szántó Józsefné Jász- árokszállás, tanya 971a lakos ügye volt. A következők viszont már másoknak is szólnak: új rendeletek vannak, amelyek a tsz-tagok társadalombiztosítási jogait, juttatásait — indokoltan növelik. Éppen ezért biztos sokan érdeklődnek e szabályok, rendezetek után. Ügy lesz jó, hogy akik tájékoztatják az érdeklődőket, teljesen lelkiismeretességgel teszik azt. Egyetlen ember se essen el a jogos juttatástól mások hibája miatt. Persze hozzá se jusson a jogtalanhoz. — borsi — Százesztendős gép erről az ütött-kopott szerkentyűről beszél, s én úgy éreztem, mintha mindvégig csak önmagáról vallana. Egy mozdulatára gyorIkerfúró a neve. Egyszerre két munkás dolgozhat rajta. Ott áll a szolnoki járműjavító, kerékeszterga műhelyében. Több mint száz esztendeje áll ott. Ipari műemlék, de még mindig nélkülözhetetlen. Néhány társát már beolvasztották a kohókban. Ez megmaradt, s ha nem lesz szükség rá tovább, a múzeumba kerül. Két embernek férkőzött a szeretetében az öreg masina. Bacsa Vilmos bácsi mellőle ment nyugdíjba. Harminc esztendőt töltöttek el együtt. Volt idő, amikor két szelet kenyérhez juttatott ez a gép naponta, s volt idő, amikor húshoz. krumplihoz is mellé. Viliből Vilmos, Vilmosból Vilmos bácsi lett. Elszállt a harminc év. Az öreg már nem jár be Abonyból. Néha eljött — így mesélik — s megnézte, bírja-e még a kopott jószág. Az utód Vígh János, ö vette át bizonyosan utolsóként a szerszámos szekrény kulcsait tizenkét esztendeje. Cssak különleges munkákra fogja be, másra nem jó. Lassú, pontatlan, és szó ami szó. nem lehet vele keresni. És mégis: szombatonként leápolja tisztességesen. Nem sajnálja tőle az olajat, az időt. Vígh János kezében rongy s olajos Hanna. Tisztogatja a gépet. Átellenben a hatalmas kerékeszterga kése ujjnyi vastag forgácsot metél le az anyagról. Frissen, méltóságteljesen. A sabban forgatja a fúrót, s munkás rátámaszkodik a erőteljesebben nyomul az fúróasztalra, örák óta csak anyagba, ha nagyobbra veszi az előtolást. Kezes, mint a jószág. Már száz éve az. Háromszázat ha forog percenként, ugyanakkor ma már a kétezer fordulatra képes gép sem kelt benne ámulatot Tulajdonképpen senkinek sem jó, hogy ez az iker még itt van. A gyárnak sem és neki sem. Tíz éve emlegetik, hogy leszerelik, s megy fel Pestre az ipari múzeumba. Ott a helye. Szóval vigyék, nem bánja, mert ha kedve szoty- tyan, a fővárosban egyéb dolga között néha eiruccan- hat megnézni... Elhihetem neki, meg lehet egy gépet szeretni, vagy inkább szokni. Még annyira is, hogy hiányozzon az ember kezének. Ezt a gépet sokan ismerik. a nevét is tudják, de engedelmeskedni csak neki engedelmeskedik. Mert fi ismeri, mint a tenyerét Sokszor próbára tette már az „iker” az eszét az ügyességét Nem tagadja, szórta rá az átkot, mint a jégeső, még rá is ordított, hogy az istenit ennek.., miért nem viszik már.. Nem jó ez egyikőjüknek sem. Most is ezt mondja. Bárhogy is hihetetlen: szeretet csendül ki a hangjából. Becsüli, mert „...ő csak ahhoz húz, ki néki enni maga adott” Száz éve csak ahhoz, azokhoz. Utoljára hozza, Vígh Jánoshoz, kivel csak tizenkettőt töltött el egy évszázados szolgaságából, Fábián Pét«
