Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
Kétszeres állatállomány A jászboldogháziakat a szarvasmarha hizlalás tette híressé. Ahogy Tisza- föld váron a búzából szármázik a legfőbb jövedelem, úgy Jászboldogházán az ál. lattenyésztésből. Különösen a szarvasmarha „fizető" jószág, Tudják a jászboldogházi- ak. Évről évre igyekszenek nemcsak jobb minőségűvé tenni állaittenyészetüke hanem „felfuttatni” is. A második ötéves terv idején például közéi megkétszereződött Jászboldogháza szarvasmarha létszáma. 1960. december 31-én 664 szarvasmarha képezte a közös tulajdont, öt esztendőre rá, tavaly ugyancsak december 31-én egészen má®t mutatott az év véri leltár. Ekkor a leltározók 1090 szarvasmarhát vettek fel lajstromukba. Különösein nagy gondot fordítanak a tehénállomány fejlesztésére, öt évvel ezelőtt 190 tehenük volt a szövetkezetieknek, tavaly év végén már 310. Boldogháza állattenyésztő jellegére vall, hogy a háztáji állomány sem kicsi. A jászból dogházi parasztembereik 1025 szarvasmarhát tartanak jelenleg háztáji tenyészetükben. Tartalékolas és újítás A szövetkezet szénakazlain fészket vertek a gólyák. Tartalékkazlak ezek. Ott sorakoznak a modern ólaktól nem messze és most otthon érzik magukat rajtuk a gólyák. A közös gazdaságban természetesen nemcsak a tartalékolásra, hanem az egyre jobb, jövedelmezőbb termelésre is állandóan gondolnak. Az elmúlt esztendőiben saját kivitelezés szerint, saját erőből egy sajátos konstrukciót építettek, azaz egy olyan 60 férőhelyes fiaztató elletőállásos ólat, amelyben az anyakocák nem nyomják agyon a parányi malacokat. Javultak a tartási viszonyok, nőtt a kocák tejhozama és a malacok fejlődése is gyorsabb. Egy férőhely elkészítése 8500 forintba került. Nagyon megéri. Berkó Imre kihord a tta már a téglákat. Terméskőből lesz a ház alapja, s erősek, masszívak a falak. Nagy, kastélynak beillő lakások községe Jászboldogháza. A Berkóéké túl lesz a vasúton, a Rózsa utcában. Ma még ennyi látszik csak belőle. V Házak, tábla nélkül A községben egyre-másra épülnek a házak. Nine 8 is olyan utca talán, ah d ne kezdtek volna éptkezés ; be. Húsz évvel ezelőtt csupán a gazdakör, a kocs g ma és néhány vasutas húsa állott a mai központ he-:? lyén. De aztán a tanyákból költözgetni kezdtek a lakók. Lerakták a kukoricaföldre az épületanyagot s j pár hónap múlva már magasodtak a falak. Most is gombamódra szaporodnak az új. nagy kér- ; tes házak. A vasúton túl lesz a Rózsa utca. Aki né- j hány év múlva arra jár, gyönyörű új utcát láthat.! Most még harag .s zölden integet a kukorica, de né-8 hány telkein már megkezdték az építkezést. Lerakták már az alapokat a Tábi János házánál. Terméskőből. Gyakran kijönnek, számolni se lehetne. s nézik, hogyan formálódik az épület. Tudják, nagy ablakok lesznek rajta, kényelmesen berendezett szobák. Fürdőkád is. < Boldogházán nem nyugszanak addig az emberek, míg a házak elé vaskerítést nem húznak. Addig nem is ház a ház. Mizsei István, a szövetkezet kútfúrómestere ugyancsak a Tompa utcában lakik. <3 már befejezte az építkezést. Egy ház, a boldogházi házak közüL Gömörí Antal háza a Tompa utcában áll. Ha teljesen elkészül, fölteszik rá a táblát. A 40-es számot kapja. Gömöri Antal takar- mányos a közös gazdaságban. Mire késznek mondják a házat, belekerül 150 ezer forintba. V > JÁRDÁK Széles járdák futnak a házak előtt. Olykor harminc-negyven ember segít- kezik, hogy minél hamarabb utat kapjon egy-egy új utca. Társadalmi munkások. Helytálltak a szövetkezetben, helytállnak a falu szépítésében is. Amikor elkészül a betonjárda, megöntözik és vékony drótra papírdarabokat akasztanak, rá ne lépjen senki se, amíg meg nem köt a beton. Ügy tervezték a község vezetői, hogy ebben az esztendőben ezer folyóméter készül el 50 ezer forintból. De már 1500 méteren készült el a járda. S társadalmi munkával. Év végéig még máshol is lesz új út Dűlt gabona négyszáz holdon Konkoly Mihály a szövetkezet főagxonómusa. Most a kombájnokat várja. A Jászkiséri Gépállomás kombájnosai aratnak náluk. A kfiis kaszára nem igen kerül sor. Összesen hat hold rozsot szánnak csak kézi erőre, esetleg a belvíznyomta csip-csup parcellákból még valamit. A kombájmosök is szívesen dolgoznak a faluban. Gondoskodnak róluk a boldogháziak. Térítés nélkül jó ebédet főznek mindennap az aratóknak. Sót a dűlt gabona után még külön jutalmat is adnak. Meglepő és az idén igen ritka, de Jászbóldog- házán most is meg van dűlve a gabona, legalább 400 holdnyi területen az őszi árpa. A titka: J ászból - dogházán minden talpalatnyi földet megtrágyáznak 4 évenként. Egyébként úgy tervezik, hogy a hét közepén megindulnak a határban a gépek. A hagyaték Szorgalmas emberek a falubeliek. Dolgoznak becsülettel. A földet megművelik, szépre nevelik az állatokat. És megbecsülik a jövedelmet is. Beosztással élnek. Amikor nagyobb summa üti a markukat, beteszik a pénzt* a takarékba. Jó helyen van ott. Az állam szavatol érte. A faluban nem tudhatja senki, ki hány forintot rakosgatott már össze. A boldogháziak eljárnak Jászberénybe és Jászalsó- szentgyörgyre is a takarékba. Még most is emlegetik, ha úgy hozza a szó, Kiskesik Sándort. Amikor meghalt, a hagyatéki tárgyaláson derült ki, hogy a betétkönyvekben, amelyeket Jászberényben. Jászal- sószentgyörgyön, Jászbol- dogházán és Tápiógyörgyén váltott, szép kis összeg vár az örökösödre. A készpénzzel összesen 62 ezer forint. — Senki se gondolta róla. Mindig panaszkodott — mondogatták. Az elnök, Konkoly Béla... Gazdálkodó voltam. Középparaszt. Tenyészállatokat neveltem. 1955-ben ta- gosítottak az Üj Élet Tsz- nek. Felszólítottak, három napon belül hagyjam el a házamat. December volt. Kilakoltattak. Pedig már akkoriban is tettem egy keveset a község érdekében. Az fájt, rossz helyre megy a házam. Hozzá nem értő kezekhez. Hittem, így nem építhetjük fel a szocialista mezőgazdaságot. Munka nélkül nem élhet az ember. S remény nélkül. Ezt gondoltam 1959- ben. Az átszervezés idején. Éjszakánként sokat beszélgettünk. Jöttek hozzám a falubeli emberek. Hánytuk, vetettük, mire vigyük. Aztán úgy gondoltuk, mutassuk meg, jobban lehet és jobban kell csinálni, mint az Űj Élet Tsz-től láttuk. Azelőtt is jó gazdák voltunk mi itt a faluban. Nagyüzemben ne lehetne? Hát dolgozzunk, közösen. Sikerült. Az első esztendőt nagyon jól zártuk. Jobban, mint hittük. Mint ahogy reménykedtünk. Az 1960-as zárszámadáskor látszott, amit mondogattunk, megvalósítható. Nagyobb bizakodással néztünk a holnapok elébe. Jutott tartalékra is. Szép summát kaptak kézhez az emberek. Azelőtt álom volt itt a 40 forintos munkaegység. Mi el só évre 42.38 forintot fizettünk. Hét esztendeje vagyok e! nők. Az alakulástól. Nagy út. Nagy eredmény. De jf visszagondolni rá. Olyar tartalékot hoztunk össze pénzben és takarmánvbar ami garantálja, nem lehe rossz az esztendő.-Az egyesülésekből átvett adósságo kát is leszorítottuk. Becsű lete van szövetkezetünk nek messze földön. Jól élnek a tagok. Közi araszt? szinten. Nincsen szegény ember a faluban. És a holnap? Csak jobb lehet.
