Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-15 / 140. szám
I9*t. Június 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A téglaipar „csodafegyvere" EMBERKÉNT ÉLNI Tulajdonképpen onnan kellene kezdeni, hogy húsz év alatt az építő- anyagipar, főképpen a tégla- és cserépipar műszaki, technikai fejlődése messze elmaradt az építőiparral szemben támasztott követelmények mÁgött, az építőket . nem voát képes ellátni megfelelő mennyiségű és minőségű építőanyaggal. Azt vitatni, hogyan következhetett be ez a néha súlyos anyagellátási nehézségeket okozó helyzet, ma már teljesen felesleges. Az energiát inkább a bajok csökkentésére kell fordítaniAz idén új elképzelés megvalósításához látott a tégla- és cserépipar. Ez nem más, mint a Baranj'a megyéből elindult újításnak, az úgynevezett baranyai kazalozási technote- giának az ország összes téglagyárában történő bevezetése. A baranyai kazalozás kevés kivétellel megnyerte a Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat gyáregységvezetőinek tetszését, és rokonszenvét. Az ellenzék eddig csupán a szolnoki téglagyár vezetőjéből áll. Véleményünk, hogy az utóbbi időben a termelésben kissé „visszaesett'’ gyárban főleg munkaerő- problémák és az állítólagos helyhiány okozza az új hí való idegenkedést. Azt sem lehet elfogadni vita nélkül, hogy a bekazlazott nyerstéglasorok száradás közben túlságosan deformálódnak és a takarásra használt ,,cseréptetődben emiatt nagy horpadások vagy rések keletkeznek. Szűcs Mihály, a törökszentmiklósi téglagyár vezetője, aki a baranyai kaz- lazás lelkes hívévé vált, értékes tapasztalatokkal szolgálhat, hogyan lehet még jobb takarást biztosítani. Rájött, hogy az előírt 8 centiméteres sorközök helyett az 5 centiméteres jobban megfelel, saját szakállára változtatott a technológiai előíráson — ami természetesen nem szentírás —- és elégedetten mutatta a lelkiismeretes és hozzáértő munkával elkészített kazalt. Tóth Jánosnak, á tápió- györgyei gyár vezetőjének az a véleménye, hagy aki nem ismeri fel az új módszer előnyeit (présgép állásidő kiküszöbölése, a gyártási szezon meghosszabbodása, a dolgozók folyamatos foglalkoztatása) és csak ímmel-ámmal végzi a kazalózást, megérdemli, hogy ne teljesítse a tervét Tiszafüreden is szépen halad a munka- Tóth László gyáregységvezetőnek olyan elképzelése van, hogy a nyár folyamán diákokkal csináltatja a „baranyait”. A régi, kiváló szakember elismerően beszél az új módszerről. A félkésztermék biztonságos képzésének nagy lehetőségét lát.ia benne. Gál István* a kunszentmártoni gyár vezetője azt mondta, jobban jönnek ki. mintha a hagyományos kazalozást csinálnák, ezenkívül a tégla minősége is jobb lesz. Arra azonban már most rájött, hogy a márciusi kezdés fél siker. ö rendkívül kényes arra. hogy az egyes etageokba rakott téglamennyiség tökéletesen kiszáradjon. Csas ezután rakatja a következő részt. Mint mondotta, nem szabad elhamarkodni, elsietni a munkát. A martfűi téglagyárban kissé késve, még csak most kezdik meg a baranyai ka— Jancsi az egyik legjobb zetorosunk — dicsérte a fiatalembert Habán László párttitkár. Elismerő szavaihoz még hozzáfűzte: — Ö is benevezett a járási versenybe. — Mit vállalt? — Kétszáztíz műszaknormát. S azt, hogy éves tervemet 110 százalékra teljesítem. Szeretném megszerezni a gépkocsivezetői jogosítványt is, de még nem kezdődött meg a tanfolyam, kevés a jelentkező — mondta csendes hangon Ádám János. Kökény István hasonló felajánlást tett. Kiss Ernő és Bagi László pedig arra vállalkozott, hogy 205 műszaknormát teljesít, s éves tervét is megtoldja 15 szá zalékkal. — Sikerül ez? — Rajtam nem múlik a teljesítése — válaszolt a szálfatermetű Bagi László, miközben azt figyelte, mikor telik meg a tartály, ugyanis a kukoricát vegy- szerezték, s oda szállította a vizet. — A tavalyi szereplésemmel különben is elégedetlen vagyok. Az idén nem elégszem meg a 706 munkaegységgel. Most az ötödik hónap végén már 1 zalok helyének előkészítését, mert egy most lebontott épület helyére kerülnek. Jónak tartja az elképzelést, fantáziát lát benneösszegezve a véleményeket: munkaigényes, legalábbis a szabadszáritóra való rakodásnál igényesebb a baranyai kazalozás. Ennek ellnére jó, célravezető módszer. Egyes gyárakban közel egymillió nyerstéglát tárolnak, szárítanak ki így őszre és télre. A baranyai kazalozásban rejlő előnyök igazán ■ azonban akkor mutatkoznak csak meg, ha a gyárvezetők a szabad, eddig nem használt területek „beépítését” szorgalmazzák. Ha a vállalatnak mind a tizennégy téglagyárában szív- vel-lélekkel a jó gyártás- szervezési intézkedés segítőivé válnak a vezetők és dolgozók egyaránt, akkor ha nem is a téglaipar csoda- fegyvere, de a többtermelés záloga lesz a baranyai ka- zalozás. Bognár János 303 egységem volt. Kezdetnek nem rossz. Az áprilisi párttaggyűlésen vettek fel tagjelöltnek, már csak ezért is igyekszem a munkában is pluszt adni. — Az Sz—100-as traktorral dolgozó Bolla Vince és Nagy István az RS—09-es vezetője sem marad el társaitól — újságolta Gayer József főagronómus. — Az előbbi 240 műszaknorma és 118 százalékos tervteijesí- tésre vállalkozott, az utóbbi pedig 185 műszaknorma alatt 115 százalékra kívánja teljesíteni éves tervét. — Mit vállalt a „Diesel”- birgád? — Hogy a betakarítógépeket időben és jó minőségben kijavítjuk — mondta Miklós István. — És a többi gép üzemelését is biztosítjuk — toldotta meg a fiatel szerelő szavait Demeter Ferenc műhelyvezető. — Ehhez a versenyhez csatlakoztunk mi is. Azzal igyekszünk kiérdemelni a szocialista címet, hogy a gondjainkra bízott 113 tehén mindegyikétől 2600 liter 3.7 zsírtartalmú tejet fejünk. A borjúszaporulatnál elérjük a 90 százalékot. Ügyelünk a rendre, a hi„Van egy nagy célom: emberként élni. Ebben benne van minden. Ahhoz, hogy boldoguljak, nem akarok átrázni senkit. Tudom, egyedül nehéz boldogulni, de még nem tudok, s úgy érzem, ebben a környezetben még lehetetlen szocialista módon élni. Nem akarok kispolgár sem lenni. Ha majd olyan lesz a légkör, hogy már lehet szocialista módon élni, nem leszek ellene. Sőt.” Az idézett sorok írójának — mint ahogy a fentiekben megfogalmazódott — fogalma sem volt arról, hogy életcélja kispolgári. Boldogulási törekvése irreális. Az út, amelyen járva el kívánja érni célját, nem felel meg saját és a társadalom igényeinek. Az eszközei — amelyeknek segítségével célhoz óhajt érni — használhatatlanok, mert erkölcstelenek. Vajon miért kispolgári az az életcél, ha valaki emberként akar élni? Miért irreális boldogságra való törekvése, ha tudja, hogy egyedül nehéz boldogulni, de még nem tud szocialista módon élni? Miért nem engedhetjük el a fülünk giéniára. Résztveszünk a szakmai és politikai továbbképzésen. Munkánk jó elvégzése mellett vállaltuk, hogy egy idős, nyugdíjas tag háztáji földjét is megműveljük — sorolta ifjú Antal Lajos, a kilenctagú Május 1 tehenészbrigád vezetője. Azt pedig szintén a tsz vezetői újságolták, hogy az ifjú tehenész az egyéni versenybe is benevezett. Felajánlását azzal toldotta meg. hogy 20 fillérrel csökkenti egy liter tej előállítási költségét. A jásziványi Szabadság Tsz vezetői nagyra értékelik a gazdák szorgalmát, s azt a nemes vetélkedést, amely máris sokakat magával ragadott. S hogy ébren tartsák a versenyszellemet. a tsz ég a község vezetőiből alakult értékelő bizottság figyelemmel kíséri a vállalások teljesítését, s azt propagálja is. A több helyen felállított faliújság — amelyre nemcsak cikkek, hanem kének is kerülnek — szintén jó szolgálatot tesz a verseny legjobbjainak népszerűsítésében. N. K. mellett azt a megállapítást, hogy „ha majd olyan lesz a légkör... nem leszek ellene. Sőt.”? Emberként élni! Nemes, magasztos, felemelő életcél ha azon alapul, hogy a célkitűző a természeten, a társadalmon, s önmagán való uralmát növelje. Ha a célkitűzés értékalkotó tevékeny munkával párosul. Ez azért is igaz, mert az ember — különösen a szocialistává való személyiség — leglényegesebb tulajdonsága a tevékenység: az embernek az a sajátos természete, hogy szeret és tud cselekedni, lendületesen dolgozni, , tettekben megnyilvánuló életet élni, környezetét, s magát tudatosan formálni, küzdeni, alkotni. A kispolgár azonban úgy akar emberként élni, hogy megvárja míg mások kialakítják számára azt a légkört, melybe bemasírozva lehet szocialista módon élni. Ha megteremtik számára is a szocialista brigádot, tsz-t, falut, várost, stb., akkor majd ő is szocialista módon él. Addig arra törekszik, hogy kispolgári létét a lehető kegkevesebb munkával, minél kisebb befektetéssel, a lehető legnagyobb garantáltsággal fenntartsa, megőrizze. Mert a kispolgári élet célja nem a természeten és a társadalmon való uralom növelése, hanem a fogyasztóélvező ösztönkiélés. Ezért erkölcstelen. A kispolgár várakozó álláspontja, passzív magatartása, befelé forduló életmódja azért is káros, mert maga a kispolgár is csak a munkában, harcban szűnik és szűnhet meg. Ha azt akarjuk, hogy a kispolgári szemléletű, életvitelű ember megszűnjék kispolgár lenni, be kell vonnunk őt is a tevékenységek rendszerébe. Az élet és a kultúra értékteremtő folyamatába. Ez a kispolgárnak is érdeke. Érdeke azért is, mert sohasem jelentett nagy karriert kispolgárnak lenni. s ma különösen nem jelent perspektívát a kispolgári lét átmentése a szocializmus ba. A múltat konzerváló kispolgári szemlélet és élet* vitel megváltozása csak a személyiséget alakító, forJ -máló, öntökéletesítő aktív tevékenység által történhet. Ha valóban nem akar kispolgár lenni, ezt a küzdelmet vállalnia kell. Ez a harc azonban nemcsak személy szerint neki, hanem a társadalomnak is érdeke. Érdeke azért iá, mert ugyan a kispolgárság mint osztály megszűnt hazánkban, de a kispolgár és a kispolgári- ság nemcsak hogy nem szűnt meg, hanem még újra is termelődik. Tovább él, áthagyományozódik és mint a föld felszínén hagyott hulla, megfertőz bennünket. Ebben a harcban nem kis szerepe van a környezetnek, a nevelésnek, az életmódnak és a magánéletnek. A nevezetteken belül is megkülönböztetett figyelmet érdemel az a csoport, vagy közösség, amelyben a kispolgár él, dolgozik és gondolkodik. A közösségben, a közösség által, s a közösségért kell neki is dolgoznia, élnie. A közösségben, a közösségért és a közösség által tud csak igazán emberként élni. Nem elég számunkra, hogy a kispolgár felismeri, hogy „egyedül nehéz boldogulni”. A napi élet gyakorlatává kell tennünk azt a törvényt, hogy a mi társadalmunkban mindenki, a kispolgár is a közösség tagja. Itt nincs helye elszigetelt egyénnek. Nem létezhet elkülönült egyéni sors, egyéni út, egyéni boldogulás, amely szemben áll a közösség sorsával és boldogulásával. Történelmi tény, hogy hazánkban egyre inkább lehet és csakis ebben az értelemben kívánatos emberként élni. A mércénk a kispolgárral szemben is az aktivitás és az öntevékenység fokozása. Ezért törődjünk jobban azokkal, akik nemcsak az anyagi javakat, hanem gondolatokat, érzelmeket. hangulatot, eszméket, életcélokat is teremtenek, megfogalmaznak. — Nem lehet közömbös számunkra, hogy egyénenként mit jelent „emberként élni”. Bálint Sándor Ilii /V ET TOD OR Hűsítő hatású izzadsággátló, szagtalanító. Kellemes illatát több órán át megőrzi. Négy brigád a szocialista címért küzd Többen as egyéni versenyben vesznek részt ASSZONYOK A GYÁRBAN m flz qssggny az öltözőben hajnal óta csak sírt, sirt; szemei vörösredagad- tak. Az öltözőben vagy hatvan lány, asszony ruhájának tára ilyenkor munkaidő alatt elég csendes. Itt aztán kisírhatja min- ben bánatát. Nem először menekül ide a bajával. Uzsonna szünetben mégis rászánja magát, kicsit lemossa a könnyeit, s tétován átmegy a mosdóba. Ott sem tud mit csinálni. Ül a nyikorgó pádon, s minduntalan az jár a gondolataiban. mi is lesz már ezután ővele? Műszakkezdéskor a haragos mesternő szólt neki valamit, s ő bocsánatkérő arccal jobban odafordult, de a hallókészülék nem vitte tisztán értelméhez a mondatot. — Ejh, sokszor mondtam, de már megteszem — mérgelődött a mesternő. — Ha nem értette mit mondtam le is út, fel is út! Nem kínlódok tovább magával! Ezt már olyan hangosan mondta, hogy nem lehetett nem érteni. Azóta itt ül, s nem tudja, mi következik ezután, öt év van már csak a nyugdíjig — s harminc éve, szüléskor veszi-, tette el a hallását... — Miért kesereg a néni? — ‘ ismerős asszony, a gyár egyik mesternője kiabált rá. Mert tudta, nagy baj a baja, elsírta neki a bánatát. — Hát majd hozzánk jön, a mi műhelyünkbe — vigasztalta a mesternő. — Már menjen is, én meg elmegyek a kartonjáért... És a műhelyben valóban munkát — s nemcsak munkát, emberséget is kapott a hallókészülékes asszony. Mindennek öt éve már. Nemrég jelentkezett a szakszervezetnél: itt a nyugdíj ideje! A műhelyben időnként beszélgetésre hívta a mesternő az asszonyokat, öt most nem. — Meg kell szokni, biztosan terveznek valamit, s én már úgysem leszek akkor közöttük — nyugtatás volt ez, de egy-egy könnycsepp azért ráhullott a cipőfelsőre. Június elején, amikor utoljára bement a gyárba búcsúzni, mégis megtudta, mi volt a sok beszélgetés — nélküle. Az egész műhely összejött a lépcsőfordulóra, s elbúcsúztatták szépen. Rengeteg csokor rózsát, szép kis éjjelilámpát — s egy karórát kapott örök emlékül. — Aztán ugye bejön maid néha — ölelte, csókolta a mesternő. — El ne feleitse. öt éven át maga volt az én jobbkezem a Tisza Cipőgyár 38-B műhelyében. — Hát lehet ezt elfelejteni? flz asszony ráérősen magyarázza a személyzeti vezetőnek: — Nagyon szeretnék dolgozni, mert két fizetésből csak könnyebb élni, mint egyből, ugye? Aztán, ha dolgoznék csak jobban küldhetnék pénzt az anyámnak. Az első házasságomból két gyerekem van, a nagyobbakat anyám neveli. A kicsi — ez van csak velem, ni. A kicsi most is vele van. Szép, nagyon szép arcú, értelmes kisfiú. Lehet négy-ötéves. Az Irodában félénken álldogál, anyja kezét szorítja. — Azt gondoltam, valaki öregasszonyra rábízom a kisfiút — magyaráz tovább az asszony. — Csak találok valakit, aki elvállalja... — Amikor nappalos műszakban van — bólogat a személyzetis. — Mert itt két műszak van. Dehát este biztosan vigyáz rá a férje... — Jaj, nem, az ugyan nem! Nem állja az kérem ezt a gyereket, szegényt. Néha úgy megveri, hogy alig tudom kiszedni a kezéből... — És maga hagyja — háborog a másikban a nő, az anya. — Irtózat!... — Hát, ha otthon vagyok, dehogy hagyom, kérem ! Csakhogy olyankor kapja el, amikor elmegyek valahová, s otthon marad a gyerekkel! Azt mondja útálja, minden gyereket útál. ahány csak létezik! Pedig nem rossz ember, csakhát ilyen a természete. — Nem sok öröme lehet magának az életben, — mondja a személyzetis. — Miért nem hagyja ott azt az embert? Már a gyerek miatt is!... — Öh, az a legkevesebb — kapkod levegő után az asszony. — Majd megszokja a- gyereket, s a gyerek is őtet, kérem. Jó ember lesz az! Mégcsak kétéve, hogy együtt élünk. És a két év alatt én annyi mindent összeszedtem abba a lakásba, hogy az előttem ott lakó öt asszony együtt se annyit... öt asszony?..» — öt felesége volt már neki, kérem. Nem fiatal ember már, húsz évvel idősebb nálam! Majd megjön az esze ... Hát... akkor értesítenek ugye, hogy mikor jöhetek dolgozni. Köszönj szépen a néninek, Gabika, megyünk haza! A személyzetis a legszívesebben ütne, kiáltana, embereket hivna, megmutatná mindenkinek °zt a lélektelen asszonyt. Ehelyett azonban aláhúzza nevét a munkára jelentkezők között, s pirossal melléir- ja: „Sürgős”! Sóskúti Júl*»
