Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

IMI. juntas 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Küzművesítik Jászszen tandrást Az árkok. kiásása társadalmi munkában történik. A csövek lefektetése és a hidroglobus felállítása még ebben az évben megtörténik. Negyvenöt KISZ politikai kör nyerte el a kiváló címet Tiszafüred ipara már csábít (Tudósítónktól) Csütörtökön délelőtt a KISZ megyei bizottsága ér­tekezletre hívta össze a megye legjobb politikai kö­reinek vezetőit és a járá­sok, városok vezető propa­gandistáit. A tanácskozá­son Széplaki Katalin a KISZ megyei bizottságának osztályvezetője tartott be­számolót. Az 1965 66-os oktatási év eredményeit ismertetve el­mondotta, hogy az elmúlt évékhez viszonyítva szám- szerűségében is, minőségé­ben is javult a KlSZ-okta- tás. Szolnok megyében 256 politikai kör működött, s a KISZ szervezetek által szervezett oktatási formá­kon 7070 fiatal vett részt. Az elmúlt oktatási év két új kezdeményezése, — a Kiváló Oktatási Kör címért indított nemes versengés és az ipari kérdések tanfolya­ma széleskörben nagy si­kert aratott. A Kiváló Ok­tatási Kör címért indított versenybe 125 politikai kör nevezett be — s közülük negyvenöt megszerezte a legjobbaknak járó címet. A megyében ugyancsak ebben az évben először vezették be a tanintézeti KISZ-ok- tatást is — ennek külön­böző formáira a középisko­lai tanulók kilencven szá­zaléka jelentkezett. A tanácskozás második részében a következő okta­tási év feladatairól szólott az előadó. Az értekezlet végén a kiváló címet el­nyert legjobb körök közül a tiszaföldvári Lenin Tsz, a Tisza Cipőgyár H. Nagy Mihály vezette, a Járműja­vító VI. alapszervezete, a jászszen tandrási Haladás Tsz és a jászberényi Hűtő­gépgyár IV. alapszervezete tárgyjutalmat kapott. A megye legjobb politikai kö­rének — a Tisza cipőgyá­rinak vezetője kéthetes külföldi jutalomüdülésben vesz részt — míg nyolc ki­váló kör vezetője könyv- jutalmat kapott. Á kereskedelem felkészült az aratásra A vas- és műszaki nagy­kereskedelmi vállalat a ta­valyi féléves forgalmuknak, megfelelő árumennyiséget az idén már májusban ér­tékesítette. Nagyobb a mo­torkerékpár és a kerékpár készlet A tavalyi egész évben adtak el annyi jármű­vet, mint az idén eddig. Az alkatrészhiányt is sikerült csökkenteni. Különösen a KRESZ-ben előírt felszere­lések beszerzésére fordítot­tak nagy gondot. Zomán­cozott edényekből azonban az idén sem lesz elegendő, annak ellenére, hogy mint­egy 2 millió Ft értékben a Szovjetunióból is rendel­tek. A szállítás már megkez­dődött s a szakemberek véleménye szerint az edé­nyek kiváló minőségűek. A vállalat az aratás segítésére több mint 1400 kaszát, ele­gendő nyelet, fenőkövet, tokmányt, üllőt és kalapá­csot rendelt. Az aratás idején fokozott feladatai vannak a helyi földművesszövetkezeteknek is. Amellett, hogy az üzle­tekben elegendő árut kell biztosítaniok, a mezőn dol­gozók ellátása is a tenni­valóik közé tartozik. Előze­tes megbeszéléseket tartot­tak a termelőszövekezetek- kel és az aratás, cséplés idején mozgóboltokkal jár­ják a határt és a legszük­ségesebb cikkeket a hely­színen vehetik meg az ara­tómunkások. Előrelátható­lag mintegy kétszáz foga­Régi terve a Tisza Cipő­gyár KISZ bizottságának, hogy a művelődési házban klubot nyit az ifjú szocia­lista brigádvezetőknek. A terv a napokban megvaló­sult. A megnyitón a fiatal bridgádvezetők a vállalat vezetőivel találkoztak. A klubavatón Csikós Pál, KISZ-titkár a mintegy har­Három évvel ezelőtt egy­általán nem volt rózsás a helyzet a füredi Vegyesipa­ri Ktsz-ben. Az akkori Több mini 4000 odaioi ind feldolgozni a KFKI új műszere Csütörtökön érkezett el utolsó napjához a Techni­ka Házában tartott elektro­nikus műszer- és mérés- technikai konferencia. Ezen a napon került sor arra az előadásra is, amelyben a központi fizikai kutató in­tézet három munkatársa ismertette az intézet új, 4096 csatornás adatfeldol­gozó berendezését. Ezzel a rendkívül érzé­keny készülékkel — amint az előadásban elhangzott — új nukleáris fizikában a rádióaktív izotópok „sze­mélyazonosságát” lehet meghatározni. A rádióaktív sugárzásban érkező részecskék számá­nak és energiatartalmának megállapítása, illetve ezek összevetése útján ugyanis a berendezés meg tudja határozni a sugárzó izotóp jellegzetességeit, s ezen ke­resztül „kilétét”. Mégpedig igen pontosan, minthogy csatornái számának megfe­lelően 4096 különféle ada­tot tud felismerni és össze­gezni. ebben az esetben az érkező részecskék számát és energiáját. Az új berendezés jól fel­használható a szeizmikus földtani kutatásoknál is. mine főnyi klubtag előtt ismertette az alapítók cél­ját: nemcsak a termelés­ben élenjárni, hanem a munka után is közösen szó­rakoztatni, nevelni a fiata­lokat. Ez a klub egyébként alkalmas lesz a brigádok jó munkamódszereinek, ta­pasztalatainak átadására, kiszélesítésére is. gyenge termelési eredmé­nyek elsősorban a vezetés­gyengeségéből, a laza mun­kafegyelemből és a veszé­lyesen elburjánzott munka­idő alatti italozásból szár­maztak. A szigorú hangú figyelmeztetéssel együtt alkalmazott segítőszándékú bírálat végül is józan meg­hallgatásra talált és a kol­lektíva becsületes, szorgal­mas nagyobbik része eltá­volította, vagy „betörte” a renitenskedőket. Ezután az erősebbkezű vezetőcéget már erősebb akaratú tag­ság támogatta. Az export viszont a szövetkezet anyagi erősödését segítette elő. Jól emlékszem, akkor, három évvel ezelőtt, ami­kor az emberek érzelmére és értelmére ható viták dúltak, az új huszonöt mé­teres műhelycsarnokban mindössze két szerszámgép állt. Egy öreg és egy új esztergapad. Most? Tizen­három forgácsológépet szá­moltam össze, ami bizony egy kicsit a zsúfoltság ér­zetét kelti az emberben. Nem beszélve arról, hogy az excenterprés már az ud­varra szorult, a szabad ég alatt áll. Ezen kívül egy külön helyiségben légpár­nás köszörűgép dolgozik. Ezt a gazdag gépparkot az export, a Diósgyőri Gép­gyárral való kifogástalan kooperáció eredményezte. A szövetkezet a gépgyár által exportra gyártott elektromos és diesel targon­cák pótalkatrészeit készíti. Tavaly egymillió forint ér­tékű alkatrészt szállított Diósgyőrbe. A kooperáló partner a ktsz lelkiismere­tes és jó munkáját értékel­ve az idén már nyolc mil­lió forintnyi termeléssel bízta meg a füredieket. E közreműködéshez a gépgyár tizenhat különböző gépet bocsátott a szövetke­zet rendelkezésére, s dicsé­retére legyen mondva a ve­zetőségnek és a tagságnak közös egyetértéssel ebből kilencet már meg is vásá­roltak. Akik hazatértek Tiszafüreden eddig nem volt jelentős ipari termelés. Sok jó vasipari szakember az ország különböző részé­ben talált magának mun­kalehetőséget, vállalva a családtól való különélés minden következményét. A rohamosan felfutó terme­lés csábító hatással volt a „vonatosokra” is. Eddig ti­zennégyen tértek haza, hogy a ktsz-ben keressenek megélhetést. A szövetke­zetben most nagyon jó a hangulat és a tagok első­sorban a jó jövedelem ösz­tönző hatására lelkes oda­adással dolgoznak. Az egyoldalú fejlődés ______ A z évről évre emelkedő termelés és létszám a fej? lődés árnyoldalait is meg? mutatja. Mint már említet­tem, az excenterprés az ud­varra szorult. Ha még csak az, akkor nem is lenne nagy baj. De a szabad ég alatt van az anyagok nagy része, többek között a na­gyon drága acélfajták is. Az időjárás viszontagságai­nak van kitéve az a sok mázsa is, amely a mérleg­javító részleg gyógyító ke­zére vár. Kicsi, elavult az a né­hány szociális létesítmény is, amely a nagyrészt köz­ponti telephelyen dolgozó 176 tag tisztálkodási és egészségügyi igényét van hivatva kielégíteni. Ami azonban ennél is súlyosabb: a parányi készáruraktár nedves, nyirkos levegőjétől a fémalkatrészeket rövid idő alatt rozsdaréteg lepi be. A szövetkezetnek sok pénzébe kerül, hogy ezeket időről időre a rozsdától megtisztíttassa. Egyszóval, szűkek a helyiségek, s újak építésére nincs lehetőség. Nemcsak pénzhiány miatt, mert a KISZÖV .szövetke­zetfejlesztési alapból ebben az évben 350 ezer forintot biztosított a Tiszafüredi járási Építő- és Vegyesipari Ktsz-nek, azonban régóta tartó és meddő vita akadá­lyozza ennek az összegnek a felhasználását. A jelenle­gi telephelyet nem lehet fejleszteni a távlati tervek miatt, azt azonban senki sem hailandó megmondani, hol építkezhet a szövetke­zet. — bognár — tos mozgóboltot állítanak be. — mj — Ifjú szocialista hrioádvezetők klubja nyílt Martfűn SZ. LUKÁCS IMRE: Nem forognak a vitorlák.., A föld messze esett a falutól. De jó föld volt. Homokos. Egy tagban mind a három hold. Pö- lös Anna sokszor megjárta az utat. Anyja telerakta a kiskas- kát; kenyeret, szalonnát, zsírt, sót, paprikát küldött az ember- nek. Máskor ebédet, levest meg galuskát. — Vigyed, lányom. Ne éhez­zen ez az ember. Vitte. Végigkocogott az utcá­kon, s a szélmalom mellett. A kemény, simára taposott gyalog­út égette a talpát. Pölös Gá­bor tavasztól őszig kint élt a földön. Amikor először határo­zott így, kivitte őket. Gyalog mentek, mindig gyalog. Hosszúra nyúlt a három hold. Dűlőtől dűlőig. Közepe táján ki­csit dombosodott. Ha ott meg­álltak, végignézhettek a birtokon, s a többi földeken. Akkor oda vitte őt és anyját Pölös Gábor Lerakták a batyut, leültek a földre. — Kunyhót építek ide. Estig elkészült a kunyhó. Haza- indultak. Lépegettek az út po­rában. Melegített. — Apám eztán már nem jön haza? — kérdezte a lány. — Nem. Vigyáz a tőidre. Fáradtan mentek. Esti zajok kísérték őket, tücsök szólt, hal­kuló kiáltások, szekémyikorgás. — Szomjas vagyok — szólt Pölös Anna. A szélmalom se járt. Befor­dultak a kúthoz. Az asszony fel­húzta a vízzel teli vödröt. — Nektek meg mi dolgotok az éjszakában? — kérdezte mögöt­tük az öreg Komlósi, a molnár. — Jövünk a földről. A Homok­ról. — Az messze van — hagyta rá az öreg. Zsebébe nyúlt és marék aszalt almát adott a lánynak. Közeledett a falu. Már nem is tudták, mióta mentek. Megesze­gették régen az almát is. Meleg tűz csapkodott végig a lányon. Ólommá vált a lábára rakódott por. — Ne félj. mindjárt hazaérünk — fogta meg kezét az anyja. Belkzuhantak az ágyba. 4 lány semmiről sem tudott már. Anyja forgolódott, köhögött ren­dületlenül. Ettől kezdve járt ki a Homok­ra a lány Pölös Gábor legtöbbször ott ült a kunyhó előtt. Hátát neki­vetette a falnak, s nézett a dű- lőút felé. Ritkán haladt el sze­kér arra Naphosszat üldögélt a kunyhó előtt. — Anyád jól van? — kérdezte. — Jól. Most igazán jól van — mondta a betanított szöveget Pölös Anna. — Hála istennek. Még a lako­dalmadat is megéri. Pölös Anna egyetlenegyszer sem vitte haza üresen a kaskát. A kunyhó belsejéből almával, szilvával, körtével és más gyü­mölccsel teli kosarat hozott ki apja. Amit éppen a legjobban kívántak. — El ne szórd, kár lenne érte. Megsimogatta fejét és sokáig figyelt utána a Homokról. Állt a kunyhó előtt. A lány még a kanyarból is láthatta, ha vissza­nézett. Egyszer eső kergette be az öreg molnárhoz. Csikorogtak a vitorlák és forogtak irgalmatla­nul. Felment a lépcsőkön. Meg­ázott ruhája testére tapadt. A kaska elnehezült kezében. — Fázol, lányom? Itt megme­legedhetsz. Kivárhatod, míg el­vonul a vihar. A zsákok közé ült. Később az öreg Komlósi melléje telepe deli. — Mit viszel? — mutatott a kaskára. — Körtét. — Nincs a Homokon fátok. — Nincs. Az nincs — ismerte el bizonytalanul. — Akkor honnét viszed? — Apám küldi édesanyámnak Mindig ad valamit, ha kimegy — magyarázta Pölös Anna. — ö honnét veszi? — Dolgozik érte. Az öreg molnár búzát töltött a garatba. Nehezen bajlódott már a zsákokkal. De ha idő járt rá, a vitorlák mindig forogtak. A fa­lu szélétől látni lehetett, mikor őrölt a malom. Dolgozik az öreg, mondták ilyenkor az emberek. — Rendes ember az apád — szólt, amikor visszament a lány­hoz. — Ha erre jársz, szedhetsz szilvát a fákról. Lekísérte a lépcsőkön. Nyiko­rogtak alattuk. Megvénültek azok is a malommal, az öreg Komló- sival. — Javulást kívánok édes­anyádnak. Az eső elállt. Tócsák futottak össze az úton. A szélső háztól visszanézett. Integettek a vitorlák. A homoki föld arannyal fize­tett. Nem mindenkinek és nem minden időben. Pölös Gábor el­vette, ami neki kiparancsoló- dott. Jószágokat tartott a kuny­hó mellett, malacokat és egy tég­la színű kecskét. A lánynak is sűrűbben kellett kijárnia. Haj­nalban kelt. Este vissza. És gya­log. Kapáltak, s ismét kapáltak. Pölös Gábor dinnyével is próbál­kozott. Estére holtfáradtan dől­tek le a kunyhó elé. — Aludj kint — mondta apja. Kerülte az álom. Pedig jó hű­vös volt a föld. Kiszívta a fá­radtságot. — Félsz? — kérdezte Pölös Gábor. — Itt alszom a kunyhó előtt. — Nem, nem félek. — Kapálás után vehetsz egy biciklit. Lassan a fejemre nősz. Sikerült a dinnye. Otthon, a kerítésre krétával kiírták: dinnye van eladó. Anyja árulta. A szem­ben levő fodrásztól. Gombos bá- csiéktól kérték kölcsön a mázsát. Este, valahányszor jött a lány a Homokról, a biciklijén dinnyét is hozott. Őszült. A szelek belekapasz­kodtak az út porába és hajtották a falu felé. Zörögtek a kukorica- szárak. Pölös Anna elhajtott a szélmalom mellett. Nem forogtak a vitorlák. Megállt és visszatolta kerék­párját a malom ajtajához. Nem tudott bemenni. öklével verte az ajtót. Nem nyílott. Kis idő múlva az aprócska tanyából öregasszony jött elő. Ránézett csodálkozva. — Komlósi bácsit keresem, az öreg molnárt — mentegetőzött. — A malom leállt Nem őröl többé — hagyta ott a lányt. A szélső háznál ismét leszállt a kerékpárról. Visszanézett. Nagy szél fújt, könnyen forgathatta volna a vitorlákat. De azok nem integettek. Élettelenül kínálták magukat a szélnek. Hadd nyö- szörögtesse, sirattassa őket. El­szomorodott. S már fel sem iilt a kerékpárra, gyalogolt hazáig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom