Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-08 / 134. szám

\998. június 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A pártcsoportok munkájának tapasztalataiból A szolnoki városi pártbi­zottság tanulmányozta a pártcsoportok munkáját. Megállapította, hogy az utóbbi két évben tevékeny­ségük tovább javult. Poli­tikai aktivitásuk, az alap­szervezetekben betöltött szerepük, munkájuk szín­vonala fejlődött. A fejlő­dés ugyan szerény, de a pártvezetőségek irányító, segítő, számonkérő munká­ja nem volt hiábavaló. Ha­tározott előrelépés történt a tag és tagjelöltfelvétel, a tagjelöltek nevelése, a politikai továbbképzésbe való bekapcsolódás, a szer­vezeti élet erősítése és rendszeressége, a termelési feladatok megvalósítására való mozgósítás, a munkás­őrök felvétele, a tömeg- szervezetekben végzett munka stb. területén. Ja­vult a pártonkívüliek kö­rében végzett felvilágosító, nevelőmunka is. Az eredményes pártcso- port-munka szervezeti ke­retei kialakultak. Jelenleg 526 pártcsoport működik az alapszervezetekben. Fon­tos párthatározatokat, poli­tikai kérdéseket velük rend­szeresen megtárgyalnak a pártvezetőségek. Megvan a törekvés, hogy a pártcsoport vezetői tisztséget, a pártcsoport munkát megfelelő rangra emeljék. A nagyobb pártszerveze­tekben rendszeresek a megbeszélések. Több párt- szervezetben — például a Tiszamenti Vegyiművekben — a vezetőség egy-egy tag­ja részt vesz a pártcsoport értekezleteken. A pártcsoportok munká­jában még azonos terüle­ten is vannak színvonalbe­li különbségek. A vízügyi igazgatóság II. alapszerve­zeténél pl. rendszeresek az értekezletek, beszélgetnek politikai kérdésekről, érté­kelik a pártmegbízatások teljesítését, önállóan dol­goznak. Ugyanakkor a víz­ügyi igazgatóság I. alap­szervezeténél ritkán tarta­nak értekezleteket, a párt­megbízatással, az egyes párttagok munkájával rit­kán foglalkoznak. Gyakori az Is, hogy a pártcsoport vezető szemé­lyesen beszéli meg a fel­adatokat a hozzá tartozó tagokkal. Az is előfordul, hogy a pártcsoport tagjaival sem egyénileg, sem csoportosan a bizalmi nem foglalkozik. A pártbizottság hangsú­lyozza — és a pártszerve­zetek munkáját ennek megfelelően segíti —, hogy a pártcsoport értekezletek rendszeres megtartása fon­tos. A termelő jellegű párt­csoportok, a termelési fel­adatokra egyre jobban ösz­tönöznek. Helyesen foglal­koznak olyan kérdésekkel, mint például a normakar­bantartás, a takarékosság, a munkafegyelem, a minő­ségi munka stb. Az ilyen témák vitája közben is le­hetséges a párttagság poli­tikai nevelése. Jelenleg a párt IX. kongresszusára készülve a járműjavító, az Alföldi Kőolajfúró és Ter­melő Vállalat, a vegyimű­vek, a 7. AKÖV és több más vállalatnál arról tár­gyalnak a pártcsoportok, hogy mit tehetnek a kon­gresszusi verseny szélesíté­se, a vállalt feladatok tel­jesítése érdekében. A vas- ioari vállalat elektromos részlegénél kezdeményez­ték. hogy az ott dolgozó szakképzetlen nők részére indítsanak szaktanfolyamot. Sikeresen dolgoznak az élelmiszer kisker. vállalat és öntevékenyen, eredmé­nyesen dolgozik a megyei tanács művelőd»sügvi osz­tályán működő pártcso­port is. A pártcsoportok felada­taiban első a párttagság eszmei, politikai nevelése. A párttáeság körében nö­vekszik is az igény a poli­tikai kérdések megértése iránt. Több alapszervezet­ben: a TITÁSZ, a megyei kórház stb. az állami ok­tatásban résztvevőkön kí­vül a tagok döntő többsé­ge részt vesz pártoktatás­ban. Viszont sok helyen alig 50 százalékuk törek­szik politikai képzésének növelésére. Ezzel is ma­gyarázható, hogy a pártta­gok közül többen nem vesz­nek részt rögtönzött politi­kai vitákban, nem lépnek fel a téves, esetenként el­lenséges megnyilvánulások­kal szemben sem. A pártcsoportok politikai munkáját, pártonkívüliek- kel való kapcsolatát te­kintve a fejlődés biztató. Ebben a kislétszámú párt- szervezetek egy részénél is sikerült előbbre lépni. Ma is vannak azonban olyan pártszervezetek, ahol két éve nem vettek fel tag­jelöltet. Ezeken a helyeken külö­nösen indokolt a pártcso­portok politikai munká­ját, a tömegszervezetek­ben dolgozó kommunis­ták tevékenységét segí­teni. A munka tapasztalatait — jellegüknek megfelelően — 7 csoportban beszélte meg a városi pártbizottság a pártcsoportvezetőkkel. A kőolajipari pártszervezetek pártcsoport vezetői hang­súlyozták ott az időben tör­ténő tájékoztatás fontossá­gát, valamint a velük egy területen dolgozó KISZ és szakszervezeti bizalmiakkal való együttműködés mód­szereit, jelentőségét. Több pártcsoportbizalmi viszont helytelenítette, hogy a mű­vezetők, műszaki beosztású dolgozók egy része lebe­csüli a pártcsoportbizalmi megbízatást. Érdeme volt a megbeszéléseknek, hogy hangsúlyozták a pártonkí- vüli dolgozókkal való jó, emberi, munkatársi kapcso­lat, valamint a kommunis­ta példamutatás fontossá­gát. önkritikusan többen ki­nyilvánították azt is, hogy a pártcsoportok a politizá­ló légkör kialakításában, irányításában nem elég kezdeményezőek. Nem ve­szik észre területükön az embereket foglalkoztató kérdéseket, a gazdasági fel­adatok végrehajtását nehe­zítő tényezőket. A pártcsoport vezetőkkel való tanácskozások céljai­kat elérték. A tapasztalatokat a párt IX. kongresszusára való felkészülés időszakában hasznosítani tudjuk. Az elkövetkező hetekben a pártcsoportok egyénileg és együttesen is beszélget­nek a végzett munkáról, sikerekről és hiányosságok­ról. Vizsgálják, hogyan já­rulhatnak hozzá a jobb munkához. A beszélgetések feltételezik a bátor, ugyan­akkor türelmes vitákat, az eszmei, politikai egység to­vábbi erősödését. Sárkány Géza a szolnoki városi pártbi­zottság titkára Evente ötször terem a fűthető talaj Harmati Ferenc, a Kő­olaj- és Gázipari Tervező vállalat munkatársa érde­kes találmányt dolgozott ki a termőtalaj fűtésére. Mód­szerek szerint a kertészetek földjébe párhuzamos csa­tornákat kell ásni. Ezeket jó hővezető fémlemezekkel fedik, s a csatornahálózat fölé 15—40 centiméter vas­tag melegágyi földet hor­danak. A csatornákba gőzt vagy termálvizet engednek, s a fűtött talajon a hideg hónapokban is jól megte­rem a primőráru. Évente akár ötször is szüretelni lehet a fűtött földeken. A fűtőcsatornákhoz cső­vezeték sem kell, sőt, ha a fűtéshez nem meleg vizet, hanem gőzt használnak, úgy elszivárgás ellen védő szi­getelőanyagra sincs szük­ség. A befektetés viszony­lag kicsiny és az már az első évben többszörösen vissza­térül. Elsőként a sásdi tsz tárgyal a találmány beve­zetéséről. Egykori osztálytársamról, bizalmasabb barátomról csak annyit tudtam, hogy valamelyik Balaton melletti városban pedagógus. A nyá­ron családostól töltöttem két hetet B-n. Amikor egy esőlógató napon se fürdeni, se kirándulni nem volt ta­nácsos, az üdülői unalom­ban eszembe jutott Sz. De­zső. Hátha ebben a köz­ségben tanít? Igaz, nyár van, de a Balaton partjáról csak nem megy el más­hová vakációzni? Kisfiámmal kopogtattam be a helyi tanács igazga­tási osztályához. Kissé szé­gyelltem is zavarni a hiva­talt ilyen kéréssel: mond­ják meg, ebben a nagy­községben lakik-e a bará­tom? De nagyon készsége­sei felvilágosítottak. Min­den keresgélés nélkül, fej­ből megmondták. Sz. Dezső a Sellő utca ' 14. alatt ta­lálható. Nem mondom, torkomban kalapált a szívem, mikor a helyes, villaszerű ház ka­puján becsengettem. Nehéz volt az egyszeri félszeg kis parasztgyereket ebbe a kör­nyezetbe beleképzelni. Ve­randa. rózsalugas, kőme­dence a virágágyak között, lustán csordogáló „Szökő- kúttal”. Nyugágy, nagy szé­lű szalmakalap a boros­tyánnal befuttatott oszlop­nál. Éppen a gyümölcsfákat vette számba tekintetem, amikor a kis teraszra nyíló szárnyas üvegajtó kivágo- dott. Előbb egy vakító fe­hér ingű, dús fekete bajú- szú, középkorú férfi bukott ki a szó szoros értelmében. Krémszínű pantallójához, fenék .tájon egy szandálos láb rugózott. Ez a láb az én komámé volt. Vihorász- va kapaszkodtak egymásba, aztán emez öklözte vállon Dezsőt. Hancúroztak, mint a gyerekek. Régi barátom pont' akkor .kapott egy csattanós fülest, amikor engem meglátott, és meglepetésében elfelejtett féreugrani. Így találkoztunk — húsz év után. Mikor a filmrendező kül­sejű valaki elment, Dezső érdekesen számolt be a tör­téntek előzményeiről. — Ez volt a tanácselnök. Nagyon rendes elvtárs vállvetve vagyunk a moz­galomban, mióta itt taní­tok. Tizenegynéhány éve Együtt végeztük a pártis­kolákat, agitáltunk, tsz-t szerveztünk, meg amit akarsz. Neki a tanácsi vo­nal tetszett, hivatástudattal •• Ot hét sátorban Márciusig kell visszafor­gatnunk az idő kerekét. Ek­kor beszélte meg. a Héki Állami Gazdaság igazgató­ja az üzemegységek veze­tőivel, hogy közöljék az idei felújításra vonatkozó igényüket. A négy üzem­egységben sokmindent rendbe kell hozni, ezért abban is megegyeztek, hogy sürgősségi sorrendben fog­nak a felújításokhoz. így került előtérbe az alcsiszi- geti üzemegységben levő la­kások renoválása is. Mi bolygatta fel a kedélyeket ? Hetek óta a lakásrenová­lás a beszédtéma szerte a gazdaságban és máshol is. Ennek oka az, hogy az egy­más mellett sorakozó négy szolgálati házban nyolc csa­lád lakik. A problémájuk azonos1, s most mégis csak részben oldódik meg. De beszéljenek erről maguk az érdekeltek. — Tizenkét éve dolgozik a férjem a gazdaságban ío.. gátasként, illetve 1956 óta tehenészként. A szolgálati lakást 1959-ben kaptuk. Mindig vizes volt. Évente malteroztuk, meszeltük, de az idén már ez sem segített volna. A magas talajvíz mi­att még a közfalak is vize­sek lettek másfél, két mé­a bútort, mindent bevon a fehér penész. Hasonló a helyzet Pásztor Páléknál is. S az utóbbi négy család hiába remél. — Magam is megnéztem a nyolc lakást. Mindegyik vizes, egészségtelen. Az idén azonban csak négyet tudunk rendbe tenni. Be­ruházást nem kaptunk. Sa­ját erőből, a fenntartása alapból fordítunk erre a célra 120 ezer forintot. Az idén csináltattunk a laká­sok melletti út mentén egy csatornát, ami az átereszek­kel együtt csaknem 45 ezer forintba került. Ez is a la­kóházak víztelenítését, a belvíz elvezetését szolgálja. Többet az idén nem tehe­tünk, mert a másik három üzemegységre is gondol­nunk kell. A már említett családlátogatás során is őszintén megmondtam: ne várják, hogy néhány hónap alatt mindazt rendbe hoz­hatjuk, amit éveken át el­mulasztottak — sorolta Kálmán István igazgató, aki még csak hónapokban méri azt az időt. amióta a gazdaság ólén áll­tén magasan, ezért kell alá­falazni — sorolta Héricz Sándomé. — Férjemmel együtt évek óta dolgozunk. Tavaly vá­sároltuk ezt a szobabútort, 15 800 forintért. Szeptem­berben telik le a részlet, s akkorára tönkre is megy. Megeszi a nyirkosság, a pe­nész — mondta Nyeső Pé- terné sírásba csukló han­gon. Gyarmati Jánosélknál az ajtó is alig nyílik ki a fel- púposodott padlótól. Pomd- zi Pétereknél szinte vissza­lökött bennünket a küszöb­ről a nehéz, dohos szag. Takarítanak,' szellőztetnek, de mindhiába. Málik a fal, gomba nő a lakásban, ágyneműt, A katonai sátor bejáratá­nál elhelyezett tűzhelyen Hériczné főzött. Ö és Már­ton Gyula mondta el, hogy a két család tizenkét tagja a honvédségtől kapott sá­torban húzódott meg. Bú­toruk nagy részét rokonok­nál, ismerősöknél helyezték el, de azt sehogy sem tud­ták megoldani, hogy eny- nyien hetekig másoknál tartózkodjanak, aludjanak. Saját maguk oldják meg, de hogyan ? Az igazgató ezzel kap­csolatban arra hivatkozott: megállapodtak a családok­kal, hogy saját maguk old­ják meg elhelyezésüket. Valóban nem lehetett volna ezt másként intézni? Rab Imréék és Dankó Fe- renoék szállást kaptak a rokonoknál, de mi lett vol­na Hériczékkel, Mártonék- kal. ha a honvédség nem segít? — Kiköltöztek volna a szabad ég alá. Pedig a mun­kásszálláson van üres szo­ba, és máskor a klubhelyi­séget is berendezték szük­ségből munkásszállásnak. Csak most nem volt arra lehetőség, hogy valamelyi­ket ideiglenesen megkapta volna a két nehéz helyzet­ben levő család — soroltak egymás szavába vágva, ke­serű hangon az emberek. Érthető a felháborodásuk. Joggal vártak több megér­tést, emberséget, azt, hogy fedél alá juttatják a két népes családot. Kosa Mi­hály, az üzemegységvezető azonban nekünk is kijelen­tette: — A munkásszállást nem adhatjuk oda, minden percben várjuk a más me­gyéből érkező dolgozókat. Várják, de lehet, hogy so­ha nem érkeznek meg ezek a munkások. Nem is vá­laszoltak a májusban kül­dött táviratra. így talán még hetekig üresen lesz a nekik szánt szoba. Az is érthetetlen, ahogyan a klubhelyiséggel kapcsolat­ban vélekedett az üzem- egységveziető. Ezt azért nem adta oda ideiglenes lakás­nak, mert két évvel ezelőtt az akkori igazgató szigorú­an megtiltotta, hogy akár munkásszállásnak, akár más célra igénybe vegyék a klubszobát. Különben is az egész lakásrenoválást úgy veszi, mintha nem is az 6 üzemegységét érintené, mondván, hogy az igazgató intézi ezt az ügyet Az, hogy hozzáfogtak az egészségtelen lakások hely­reállításához, a gazdaság ve­zetőinek' jószándékát segf- tőkészségót bizonyítja. De miért nem terjedt ez ad­dig, hogy fedelet is juttas­sanak az emberek feje fölé míg a renoválás tart? Mi­kor erre is lehetőség van. Nagy Katalin csinálja, szeretik is a köz­ségben. Az én hobbym — a ta­nítás mellett — a honis­mereti mozgalom. Gyere­keim buzgalmát néprajzi, nyelvjárási, történeti gyűj­tőmunkáját távoli megyék­ben ismerik. Országos pá­lyázatokon szerepelnek. Van egy kislány, akit úgy megnéztek az ismert tör­ténész zsűritagok, mintha kételkednének benne, hogy 5 írt olyan kiváló tanul­mányt a helyi parasztmoz­galomról... Tavaly, a fel- szabadulási évforduló itte­ni ünnepségének a szakkör tagjai voltak főszereplői. Dolgozataik,' verseik rész­leteiből ügyesen megszer­kesztették a felszabadulás utáni húsz esztendő törté­netét... De míg odáig el­jutottunk... Láttad Bélát, ugye? A tanácselnököt. Mit nézel ki belőle? Sz. Dezső itt egy kis be­szédes szünetet tartott. Né­mán kínált, vegyem a friss feketekávét, amit ekkorá­ra felesége lila-aranyos porceláncsészékbe odakészí­tett. Kavargattuk a párol­gó italt. Dezső száján furcsa kis mosolv állandó­sult. El nem tudtam kép­zelni, hova akar kilyukadni a tanácselnökkel, meg a hangsúlyozott kérdéssel. — Vállat vontam. — Jó kedélyű embernek lászik... — Az. az. — erősítgette nevetgélve Dezső. — Jó kedvében tolt úgy ki velem, hogy azt hittem, vége a barátságnak. Tudod, tanácstag is va­gyok. Egy kintebbi kör­zetben kiharcoltam a lakos­sággal, hogy legyen vízve­zeték. Társadalmi munka, pénz, határidő — minden megvolt. A vb határozata is. Egyszer beállít Béla. Nem tetszett a képe, meg ahogy jött. Szinte somolygott. Nagy feneket kerített, míg rátért a lényegre. Ami az volt: Mit szólok hozzá, ha nem az én körzetemben fek­tetik le a vízvezetéket, ha­nem ........Itt a te utcádban, h ékás!” — lökdös te a vál­tam tettetett kedélyesség­gel. De a kővetkező mon­datából mindjárt kiderült, honnan fúj a szél. „Itt la­kik Hőgye elvtárs is, a ta­nácstitkár... Nem jó les2 az nektek?” — Tudnod kell Hőgyéről — vetette közbe Dezső —, hogy egy erőszakos pasas. Jó kereszt­apja van valahol, odafent Idejövetele után mindjárt követelőzött, neki ez kell, meg az. Fejembe szállt a vér. Ezt felelteim Bélának: Ha ezt — a vb-határozat után, meg amikor a lakos­ság felkészült rá, megtette a kötelességét —, tehát mindezek után is meg me­ritek csinálni, visszaadom tanácstagi megbízatásomat! Fogalmam sincs, mi tör­ténhetett akkor Bélával, nem ilyennek ismertem... Felállt, köszönés nélkül otthagyott... Mindez a felszabadulási előkészületek utolsó stá­diumában zajlott. Késő éj­szakáig rendeztük a gye­rekekkel a kiállítást, a he­lyi múzeumot, a tanácster­met díszítettük. Két napunk volt már csak, amikor Béla felkeresett. Az összetűzést követő na­pon kapom ám a felszólí­tást. hogy a tanács vb ki­rendel ürgeöntésre Azt hittem viccelnek, de telefonon megerősítették: Igaz. A gyerekek küldött­ségbe mentek Bélához. Kér­ték mentesítsen, mert ők nem képesek egymagukban ilyen ünnepséget előkészí­teni. Nem volt kegyelem. Éjszaka dolgoztunk a gyerekekkel, a szülők Is segítettek. Az évfordulót gyönyörűen megünnepeltük. Voltak vagy kétszázan, a gyerekek remekeltek... Bé­la kezet sem fogott velem... Egész mostanáig tartotta a haragot. Ő! Azért, mert mégiscsak a körzetem utcá­ja, tehát nem az „enyém” kapta meg a vízvezetéket! Láttad volna, amikor ma megkeresett. Ügy sompoly- gott, mint akkor. De csak, míg elébem nem állt. Akkor egyenesen a sze­membe nézett s csak ennyit kért. — Üss pofon, de ahogy csak bírsz! Hirtelen megzavarodtam, makogtam, ne hülyéskedien, üljön le. Nem és nem. Ad­dig egy szót sem szól. el se megy. míg pofon nem kenem. Mit volt mit tenni. Lekevertem neki. — És a „szökőkút”, itt nálatok? — céloztam a víz­vezetékre. — Most mondta el. hogy a tanácstitkárt addig szo­rongatta, míg ki nem ki­lincselte a híres összekötte­téseinél a költségeket en­nek az utcának a bekap­csolására is... Mert az idén ez is megtörtént. — így telik az élet —, bölcselkedett D. barátom. — Sokszor azokon ütünk nagyot, akik legközelebb állnak hozzánk... Tóth Istvto

Next

/
Oldalképek
Tartalom