Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-07 / 133. szám
19«. június 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Helyszíni tanulmány tanácskozás előtt Amíg íg a bányáig értünk Katies Péter, a megyei tégla- és cserépipari vállalat igazgatója elsorolta Kovács Istvánnak: — Tégla temérdek kell, ezt moot már mi is tudjuk, de hogy milyen, abban máig sem vagyunk biztosak. Csak gyártunk. — Megtoldta még azzal, hogy néhány éve, amikor szóba került a házgyárak építése, sokan — országos szakvezetőket is beleértve — feleslegesnek ítélték meg több téglagyár működését. Sok helyi szakember sikkor sem értett ezzel egyet. De az nem számított. Eddig jutott a beszéddel, mire a baggerhez értünk. Otromba, idomtalan alkotmány. Napi 100 ezer téglához elég föld, mit tíz méter mélységből felkana- laz. Beszélgetésre csak másodpercek jutnak, sietnek a munkások. A nyerstégla továbbítónál Pádár Jánost, a főművezetőt mutatják be a vb tagjainak. Tavaly még mint lakatos „kiokoskodott” egy, a nyerstéglával telt kocsikat továbbító berendezést. Egy vezetékmozdítás, és a nehéz kocsi zökkenve „továbbáll”... Egy ember munkáját gép végzi el. A váratlan „vendég“ A rakodórészen Bézi János párttitkár meséli el: — A múlt héten beszaladt ide egy sóderrel telt vagon a vasútállomásról. Biztosító beremdiezés kellene, hisz csak hajszálon múlt, hogy a balesetet és a tetemes anyagi kárt elkerülték. Tarthatatlan helyzet: három évvel ezelőtt a téglagyár kapuján belüli, 320 méteres iparvágányból 260 métert lezárt a vasút. Maradt 60 méternyi rakodóterük. A tároló területről — az iparvágány tövéből — kézzel kocsizzák a téglát a vágány végére. Csak ott rakodhatnak, és nincs isten a MÁV- nál, aki ezt, a gyárnak oly szörnyen költséges intézkedést módosítaná. És a ráadás: örökös balesetveszély. A kettes téglaégetöbe is bevezetik a vendégeket. Itt most nincs „nagy” meleg, 70 fok lehet. Csak a törzsgárda bírja ezt. A 10—20 éve téglások. Kábái János már a 25. évet húzza itt. Kenéz Sándor, Mátyus Lajosaié is régiek. Az újak egy-két hónap után itt hagyják az égetőt, a rakodást is. írtósatos kési erő kell Tolni, forgatni a teher alatt csikrgó csilléket. A 62 méter® gyárkémény tövében megállunk egy pillanatra. Monori Elek gyárvezető elmeséli, hogy 1945-ben, mikor újra kezdték a munkát, a tégláslányok — névszerint mondja, kik — versenyt „futottak a tetejére. Onnan kiabálták, hogy „kezdüüüünk”! Az egyes égetőbe szintén betessékelik a látogatókat. Itt is 70—80 fok meleg van. Pihegünk, fulladunk. Balta Imre, Cseppentő Mihály pedig épp csak néhány kézfogásmyi időre hagyja abba a szivacscserép szedését. A forró levegőben érezni a pörkölődött gumi tenyérvédők illatát Az udvarban Fábián Márton vitát kezd Monori Elekkel. — Megfigyeltem — mondja —, hogy az üreges tégláitok főleg középen szakadnak meg. — Eltaláltad, ebből van a legtöbb selejt, de szabvány szerint dolgozunk. — ...és ha a horony okát nem egymással szembe raknátok? Megoszlana jobban a forró pára feszítő hatása. — Tőlünk ezt fogadták el, nem mernénk megkqc- káztatni a módosítást a magunk szakállára. A műszárítóknál ismét csak panasz: 16 éve működnek, elavultak, elnyűt- tek. Az akkori négy nap helyet most nyolc nap is kell benne egy szárításhoz. Kereset és téglasxükség miatt — Ez a baranyai módszer? Halljátok, ennek a sok ponyvának az árán talán egy olcsóbb színt is meg lehetett volna építeni — mondja Kovács István. — A MÁV-tól vettük, 3 forintért kilóját — felel az igazgató. — Két és fél millió tégla lesz itt. Minden törekvésünk, hoev envhít- sük, széthúzzuk a termelés idényjellegét. A munkások keresete és a téglaszükség miatt egyaránt. — Nem lesz olcsó. Alá- téglázni, lecserepezni, le- görbeeserepezni, meg a ponyva. — A vállalatnál tudták, beleegyeztek. Költséges, de biztosabb, mint az eddigi módszer, és ez a fontos. Nézzük végül a szociális ellátottságot, a női mosdóban megnyitom a csapot. Hideg-meleg víz van bőven. A medencéből egyenesen a talpam alá folyik. Rossz a lefolyó... Az ebédlő? Tiszta, de kicsi. Huszonöt embernek, ha való. Ennyi nézelődés, helyszíni szemle és munkásokkal való találkozás után ült össze a karcagi városi pártvégrehajtóbizottság, hogy megtanácskozza a téglagyár körülményeit. Sok pénst hagynak a kocsmában A jelentés, amit a gyáriak adtak, lehetett volna kicsit türelmetlenebb, bizonyos tekintetben követelőzőbb. Például az iparvágány rendezése ügyében. Kihagyhattak volna ugyanakkor mellékes kérdéseket, például a Kossuth Könyvkiadóról szóló részt. Helyette nagyobb teret annak az átfogó, alapvető gondolatnak, hogy a pártszervezet tud-e vonzó programot nyújtani a nehéz fizikai munkától megfáradt, megfásult embereknek? „Túl sok időt töltenek a kocsmában a munkások. Pénzt is sokat oda hordanak — hangzik egy közbevetés. — Átlag havi két-három igazolatlan munkanap következik ebből az üzemben”; A túlzott felülről kezelés elleni tiltakozás sem kapott elég helyet a gyáriak mondandójában. Alig került szóba, hogy a tröszt nem kérdezte meg a helyi vezetőket a tavasszal, hol, melyik munkakörben tartanák legindokoltabbnak a fizetésemelést. Harmnichat fillérért rakják például a szén mázsáját a vagonokból. Ugyanakkor van munka, amiért a munkások tágranyitott szemmel veszik fel a magas fizetést az emelés óta. Ök is tudják, mi munkáért mi illethet meg valakit. Less-e rekonstrukció ? Két évvel ezelőtt szóba került a gyár rekonstrukciója is. Azóta annyi történt, hogy a kb. 52 milliós rekonstrukció tervébe Monori Elek rövid időre belelapozhatott. Hogy volna-e javaslata, lenne-e véleménye, az már mellékes. Most se tudják, lesz-e ebből a rekonstrukcióból valami. — De dolgoznak, nagyon. Idei első négy havi tervüket, a 8 700 000 nyers- és égetett téglát másfél rrfillióval teljesítették túl. Még két millió többletet vállaltak a pártkongresszus tiszteletére. Mindezt látták, hallották a karcagi városi pártvégrehajtó bizottság tagjai mielőtt megkezdték a vitát a város egy® számú téglagyárának helyzetéről. A helyszíni tájékozódás, a dolgozók véleményének ismerete segítette őket abban, hogy a további munkát serkentő véleményt mondjanak, határozatot hozzanak. Borsi Eszter A siress hatosa alatt A városiasodás hatása az ember szervezetére — Délután hat óra, a szolnoki Kossuth téren dübörög a délutáni csúcsforgalom — így indíthatná tudósítását egy riporter, aki éppen arról számol be hallgatóinak vagy olvasóinak, hogy az elmúlt 20 év alatt mennyit fejlődött vá- rosunk, mennyi új üzem, gyár; vállalat épült az egykor sivár, szegényes, háború sújtotta alföldi vár® környékén. Azt pedig, hogy erről nem az ipari termelés mutatószámai jutnak ®zembe, hanem a WHO (Egészségügyi Világszervezet) 1966. évi programja — mint szakmai elfogultságot bocsássák meg nekem az olvasók. A WHO ugyanis az urbanizáció — vár®iasodás — közegészségügyi kérdéseivel kíván behatóan foglalkozni. Az urbanizáció pedig világjelenség. 1800- ban az emberiségnek még csak 2,4 százaléka élt vá- r®ban, 1960-ban már 20,9 százaléka. Bizony® előre becslések szerint az USA lakosságából 1970-re 90 százalék fog városokban lakni. Magyar vonatkozásban is érezhető — ha nem is ilyen véglet®en — ez a tendencia. Hazánkban az ipari fejlődés később indult, ennek ellenére rövid távon is kimutatható a vá- r®lakók arányának növekedése. (1949-ben 36.6 százalék, 1960-ban 39,3 százalék.) Szolnokon 1949-től 1960-ig a lakosság száma 34 százalékkal növekedett! A városban másképpen süt a nao Az ember tehát megteremtette mesterség® környezetét, amelynek áldásait élvezi is, de ma már egyre gyakrabban kerül szembe olyan káros hatásokkal, melyekkel egészségének megóvása érdekében meg kell küzdenie. A várraia- sodás miatt keletkezett kárra hatásoknak se szeri, se száma. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy például a miskolci Lenin Kohászati Művek kéményei naponta 9.5 N tonna szilárd szennyeződést juttatnak a vár® levegőjébe, hogy ez a levegő szennyezés amellett, hogy a hörgőkre izgató hatású, olyan párakupolát von az ipari vár® fölé, amely a napfény legértékesebb, ultraibolya sugárzását visz- sza tartja. Mindenki tapasztalatból tudja, hogy állandó, vagy túl erős zaj „ideg®ítő”, kényelmetlen érzést kelt. Azt azonban már kev®en tudják, hogy ezen a kellemetlen érzésen túl vannak olyan zajártalmak, amelyek súly® szervi működési zavarokban nvilvánulnak meg. Vizsgáljuk meg röviden, mik a zaj tulajdonságai, Gyors javítás műhelykocsi segítségével a pusztamonostori határban. ORSZÁGJÁRÁSON Utazó nemzet vagyunk, alig van valaki szél® e hazában, aki legalább egy víkend erejéig ne látogatná meg a küi- és belföldi tájakat. Ez a szenvedély hasznos és szükség®. És hogy szenvedély, mi sem bizomyitja jobban, mint hogy a túrák egy részén — és egyre nagyobb részén — a termelőszövetkezeti tagok vesznek részt. A hatalmas Ikarus-buszokon viszik Kuncsorbáról, Jászberényből és a megye más tájairól is azokat a parasztokat a Balatonhoz, Sopronba, Jugrazlávíába, akik régebben legfeljebb katonaidejük alatt mozdultak ki szülőhelyükről. Három napot töltöttem együtt a szolnoki Damjanich Termelőszövetkezet tagjaival. Voltak ott deresfejűek és egészen fiataL szinte még kamasz-számba menő fiúk. Állattenyésztő, agronómus-gyakor- nok is utazott velünk. S a kis gyakornok lány, Stefi. vidámságával, nótás kedvével állandóan a központban volt. Tudásvágy jellemezte a résztvevők legtöbbjét. Mindent tudni akartak, figyeltek, szinte itták magukba a sok látnivalót. A Zsolnay múzeumban Pécsett két fiatal olyan elmerül fen állt az egyik különlegesen szép váza előtt, hogy szinte sajnáltam szólni nekik: ne maradjanak le a többiektől. Az egyik öreg tsz-nyugdíjas. a Józsi bácsi. meg amúgy legény®en mindent kipróbált a pécsi vidámparkban, az elvarázsolt kastélyt éppúgy, mint a lánchintát, még kisautót is vezetett, igaz, segítséggel. Szóval — jó dolog az országjárás. Persze nem mindenkinek tetszett egyformán minden. Egyik asszonyka kijelentette, jó hogy eljöttünk a pécsi múzeum régészeti részlegéből, mert neki elege van a sok csontvázból. Mások meg a siklósi várban nem láttak elég érdekességét. De a jellemző mégis az érdeklődés, a nyitott szemmel járás, a talpraesett észrevételek sora. Hazafelé gurult az autóbusz. És egyre több szó esett a másnapi munkáról, a három nap kikapcsolódás utáni hétköznapokról. A kirándulás, a szegedi Dómtér, a pécsi Űjme®ek-alja. azaz az urán- vár®. a mecseki állatkert. vagy a harkányi fürdő, még hosszú hetekig beszédtéma lesz. De itt, a Kecskemét—Cegléd—Szolnok közötti műúton már egyre több szó esett a növényápolásról, meg arról, ami a mindennapi kenyeret jelenti. S amíg a kocsi hátsó részében Józsi bácsi harmonikájának kíséretével énekelt a fiatalság, elöl már a terméskilátásokról vitatkoztak. A búcsúzásnál azt mondta egyikük- másikuk: „Köszönjük a kalauzolást, meg az utat”. Pedig csak önmaguknak saját tudásvágyuknak, emberségüknek tartoznak ezért köszönetté!. — ht — és miben nyilvánul meg a zaj hatása az emberi szervezet működésére. A motorok hangskálája A várrai zaj fő forrása a közlekedés. Elsősorban a gépjárművek — motorkerékpárok, teherautók, autóbuszok. A járművek zaja a fizikából ismert tulajdonságokkal rendelkezik; erősség, magasság. Meg kell azonban jegyezni, hogy különbség van a hang fizikai értelemben vett intenzitása és annak a fül által érzékelt erőssége között. A fül nem a hang fizikai erősségével arányosan hallja a hangot. Hogy bennünk egy hang milyen erősség érzetet kelt, az a hang magasságától is függ. így a legkárosabbak azok a zajok, amelyekben sok a közepes és magas rezgésszámú hang. A magas hangok kiszűrése már akkor is jelentős enyhülést okoz, ha egyébként a zaj erőssége változatlan marad. A folyamatos egyenletes zaj kevésbé káros, mint a szünetekkel megszakított. A tartós és súlyos szervi működészavarok több évig tartó zajhatás alatt jönnek létre. A stress és a diéta Elsősorban akaratunktól függetlenül működő úgynevezett vegetatív ideg- rendszer működészavarát okozza. Eredménye: bizonyos gyomor-bélbetegségek (fekély), szívkoszorúérbetegség, magas vérnyomás, anyagcsere-betegségek. Fáradtság, ingerlékenység fejlődik ki. A gondolkodás lassúbbá válik. — A zaj gátolja a pihenést, a regenerálódást, később álmatlansághoz vezet. Mindezek következtében a szellemi munka hatásfoka romlik. Ezeket a felsorolt zavarokat ma már közös néven „stress”-hatásnak nevezi az orvostudomány, éppen egy magyar származású, Kanadában élő tudós, Selye János nyomán, akinek sikerült igazolnia, hogy a szervezetet érő legkülönfélébb ingerek, annak bonyolult hormonális szabályozását késztetik alkalmazkodásra. Ha ez az alkalmazkodás kimerül, bizonyos előbb említett zava. rok vagy betegségek jöhetnek létre. Néha már világváros Nbha Magyarországon a városi közlekedés forgalma még korántsem éri el egyes világvárosok szinte elviselhetetlen forgalmát, Budapest zajtérképéről már leolvasható, hogy egyes útvonalakon és bizonyos napszakokban a közlekedési zajszint jóval a megengedett határérték felett van. A zaj csak egyike a városlakót érő káros ingereknek. Nyilvánvaló, hogy a komoly egészségi károkat okozó tényezők megszüntetésére világméretekben szervezett harcnak kell megindulnia, mégpedig a higiénikus orvosok, műszakiak, tervezők, pénz. ügyi szakemberek együttműködésével, hogy a városi környezet okozta károkat megelőzzék, hatásukat csökkentsék és a lehetőséghez képest minél szűkebb körre korlátozzák. A közelmúltban egy nagyon érdekes könyv jelent meg erről a kérdésről. — Szecskő Tamás: Ember és a nagyváros című könyvét a Gondolat Könyvkiadó Gondolattár-sorozatában jelentették meg. A kitűnő kis kötet az urbanizáció minden káros hatásával részletesen foglalkozik. Dr. Kardos József
