Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

t IMS. Június 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n Bajcsy-Zsilinszky Endre ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1966 Az ellenállási mozgalom vértanújának, Bajcsy-Zsi- limszky Endrének 80. szüle­tésnapjáról emlékezik az ország. Szarvason, 1886. jú­nius 6-án született, apja drí Zsilinszky Endre tanár, tönkrement földbirtokos volt. anyja Bajcsy Mária ■A fiú 1925-ben vette fel a Bajcsy-Zsilinszky nevet, anyja és anyja ősei iránt érzett tiszteletből. A Zsilinszkyek a század- fordulón Békéscsabán éltek, ahol vad gyűlölködésben állt egymással szemben az urak és a radikális parasz­tok tábora. Az urak egyik vezetője dr. Zsilinszky End­re volt. Származása, rang­ja, akkori eszméi vitték az egykori huszártisztet (Sze­geden) 1919-ben az ellen­forradalmárok közé. A munkásság és szervezetei iránt bizalmatlan. Elsősor­ban származás szerint osz­tályozza az embereket, az elit és a paraszt milliók patriarchális szövetségére építené fel sajátos demok­ratizmusát. Mégis: a pa­rasztságot földreformmal szeretné gazdaságilag erősí­teni; nevelni, tanítaná akar­ja a tömegeket, szociális igazságtételt követel a sze­gények javára: ennyi elég. hogy megértse az olvasó —v törvényszerűen szembe kel­lett kerülnie az ellenforra­dalom után kialakult kor­mánypolitikával. Hitler fasizmusában fel­ismerte a világveszedelmet, e mert mély meggyőződése volt, hogy a kelet felé törő német imperializmus egyik célpontja Magyarország, minden erejével küzdött az ellen, hogy a magyar poli­tika, államvezetés, a ná­cik uszályálba szegődjék. Miután Gömbös Gyula a hatalomra került Hitler ud­varlására sietett, Bajcsy- Zsilinszky elmondta a kép­viselőház 1933. június 20-i ülésén: — A magyar történelem egyetlen hatalmas védeke­ző gesztus a német impe­rializmussal szemben... Itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt meg­akadályozzuk, elmegyünk a golyóig és az akasztójáig... Senki sem gondolta ak­kor, hogy saját sorsát jósol­ta meg. Balfelől baráti kezek nyúltak felé. Sokat tanult, olvasott, talán a legtöbbet a kor polgári politikusai kö­zül. Gondosan figyelte a vi­lágpolitikai fejlődést és azt a válságot, amelyben ha­zánk politikai. gazdasági, kulturális és társadalmi ér­telemben vergődött, nem kis mértékben éppen az egykori „szegediek” hibái és bűnei következtében. Ha­marosan megértette, hogy az egész nemzet jó szándé­kú erőinek összefogására van szükség a náci behato­lás, térhódítás ellen, a ha­za védelmére. Felismerte, hogy az összefogás fontos eleme a munkásosztály, s meglepetten vette tudomá­sul, hogy a hazafias kezde­ményezések sokszor éppen a kommunistáktól érkez­nek. Valóságos népfront alakult kt baráti környeze­tében és ennek mind 52 antifasiszta, mind a hábo­rúellenes mozgalmakban évről évre nagyobb súllyal mutatkozott meg a ielen- tős-ége. Amikor Teleki nem tudta megakadályozni a ju- goszlávok megtámadásában való részvételt, hanem ön- gyilkosságba menekült, Zsi­linszky megérezte, hogy a katasztrófa küszöbére ér- keztünk. ezt tanácskozá­sain beszédeiben és ínség­cikkeiben törekedett kife­stő minden fegyverével kö­vetelte Magyarország visz- szavonulását a szerencsét­len háborúból, amelynek kimenetelét előre látta. Saj­nos, a kormányzóhoz és a miniszterelnökhöz intézett emlékiratai a címzetteknél nem találtak megértésre. De ébresztgette velük a bé­ke és a katasztrófából való menekülés reménységét mind szélesebb rétegekben. Magyaroszágon növekedett az ellenállás a háborúval szemben, s a békefront pol­gári vezéralakja Bajcsy-Zsi- linszy. Az egykori „szege­di” eljutott a népfrontos háborúellenes megmozdulá­sokig. 1944. március 19-én fegy­verrel szállt szembe a rá­törő németekkel, sebesül­ten került a megszállók fogságába. Október 15-én, Horthy kudarcba fulladt fegyverszüneti kísérlete napján szabadult Szállási hatalomátvétele után vala­mennyi németellenes erő bizalmából jelent meg a Magyar Font által kezde­ményezett Ellenállási Moz­galom élén. Sajnos, a szer­vezkedést elárulták, mielőtt Zsilinszky megbízottad elin­dulhattak volna, hogy fel­vegyék a közvetlen kapcso­latot a szovjet seregekkel és a Szovjetunió kormá­nyával. A katonai vezetőket, Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tartsay Vilmos századost Budapes­ten kivégezték, Bajcsy-Zsi­linszky Endrét 1944. decem­ber 24-én nyilas hóhérok Sopronkőhidán felakasztot­ták. Halála küszöbén kísérle­tet tettek, hogy eszméi meg­tagadására bírjak, az életet kínálták neki cserébe. Zsi­linszky azonban az ajánla­tokat megvetéssel visszauta­sította. Beszélgetéseiben val­lotta, hogy halálával teszi a legnagyobb szolgálatot ha­zájának és nemzetének. Utolsó sopronkőhidai fo­golysétáján mondta két kommunista társának, Rajk Lászlónak és Varga Ist­vánnak, akik közül Varga ma is élő tanúja a drámai beszél getésnek: — Elkezdtünk valamit, sokan, sokfelő! indultunk. Nem a dicsőségért, hanem a népért, az országért... Nem sikerült... A halottak is szolgálatot tesznek... A túl­élők... folytassák a harcot. Minden nemzetben lehetned hitványak, a nemzet nem lehet becstelen. Önök vi­gyék tovább a harcot vál­lalják és vigyék a felelőssé­get,... A halott Zsilinszkyt a nemzet részvéte kísérte 1945-ben, a felszabadulás után a tarpai temetőbe, ahol megpihenni kíyánt. Születésének évfordulóján megint magasba lobban a részvét lángja, s a halott­ban az antifasiszta ellenál­lás hősét. az országépítő összefogásra buzdító politi­kust ünnepeljük. Dernői Kocsis László jezni. Nem volt lehetősége hoffv megakadálvozza a Bárdossv-kormánv döntését Magvarország Hitler olda­lán hadbaléneft a Szovie*- unió °llen. Az országgyűlé­sen 7oiHns-1ív tiltakozott «zután pedig az írás és a Művészeti híradó Beköszöntött a nyár a szolnoki művésztelepre. A művészek egy része már nyári pihenőjét tölti. Gácsi Mihály Hajdúszoboszlón Mészáros Lajos Gyopáro6- fürdőn üdül. A Fazekas— Meggyes házaspár pedis június közepén utazik Ba- latonlellére. Baranyó Sán­dor csütörtökön Párizsba utazott, hogy egyhónapos kint tartózkodása alatt meg­ismerkedjen a francia fő­város életével, művészi ne­vezetességeivel. ☆ Berényi Ferenc festőmű­vészt a Magyar Képzőmű­vészek Országos Szövetsége festő szakosztályának til- kárhelyettesévé választot­ták. Ugyancsak ezen a hé­ten zajlott le a Középma­gyarországi Képzőművészek Területi Szervezetének ve­zetőségválasztása is. A terü­leti szervezet titkára szin­tén Berényi Ferenc lett. A Szolnok megyei képzőmű­vészek csoportja pedig is­mételten Meggyes Lászlói választotta titkárának. ☆ Politikai kabaréval fejezi be az évadot a szolnoid Szigligeti Színház. A ka­baré bemutatóját június második felében vidéken tartják. Júniusban külön­ben ismét Szolnokra látogat a Magyar Televízió, amely Rozov Úton című darabjá­nak szolnoki előadását is műsorára tűzte. ☆ Az anklami Landes Theater Szolnokon tartóz­kodó küldöttsége szerdán délután a művésztelepre lá­togatott, ahol Chiovini Fe­renc Munkácsy-díjas festő­művész, Simon Ferenc es Szabó László szobrászmű­vészek, valamint Palicz József festőművész mű­termét tekintették meg. A vendégek és a ven­déglátó művészek között érdekes és izgalmas eszme­csere alakult ki. „Én és a kisöcsém' — meg a többiek A Szigligeti Színház tizedik bemutatója Barátságos arcot ké­rek! — Akár jelmondat­nak, mottónak vagy éppen programnak is, választhat­ták volna ezt a felkérést a színház tizedik, ez évad­ban utolsó bemutatójának alkotói. Nagyon tisztességes prog­ram, hiszen nem is olyan könnyű dolog három óra hosszára barátágos, derűs embereket varázsolni a néha cukroszacskóval csör­gő közönségből. A darab, Eisemann—Szi­lágyi Én és a kisöcsém cí­mű „bohózatosított” há- romfelvonásos operettje nem nagy ügy, de szóra­koztató — és e szórakozta­tásban nagy érdeme van a szövegkönyvet átdolgozó Győző Lászlónak, és Bőr Józsefnek, az előadás ren­dezőjének. Tulajdonképpen maga az előadás sem nagy ügy, de nagyon kellemes. A ren­dező és a színészek néha már a groteszkségig ab­szurd szellemes ötletei sok­szor csalnak könnyeket a nézők szemébe — a neve­téstől. És akik szeretik komo­lyan venni az operett nagy szerelmi duettjeit, ez eset­ben lehetőséget kapnak rá. A hajdanvolt nagysikerű slágerek hangulatos hang- szerelésben (dicséret érte Nádor László karmester­nek) a szép hangú, címsze­repet játszó vendégmű­vésznő Csomós Mária, az ezúttal „bonvivánként” be­mutatkozó Kertész Péter és a Sebestyén Éva, Baranyi László, Halász László, Ko­zák András vidám kvartett tolmácsolásában hangzanak el. Kelemen Katót, alais Vadász Frigyest játszó Csomós Mária bár szépen énékel és jól táncol, első­sorban prózai színésznő, feladatát is ennek megfe­lelően oldotta meg. Leg­HAZA INDUL A HONDA Kató és a „csábító” (Csomós Mária és Kertész Péter) jobban saját kisöccsének szerepében tetszett. Nagy kár, hogy az első felvo­násban ' „bemutatkozása” a közönségnek nem a legsze­rencsésebben kezdődik. — Itt érzésem szerint nem csupán arról van szó, hogy az expozíció színészileg megoldatlan, ebbe egy ki­csit a rendező felfogásbe­li tévedése is közrejátszik. A „kisöcsém” azonban a második felvonás elején, a női karral előadott számá­val végülis tartósan belop­ja magát a közönség szí­vébe. Kertész Péten bonviván alakításában most is kitű­nően érvényesültek a fia­tal színész, immár a zenés szerepekben is megszokott színészi erényei; kellemes hangja, mozgáskészsége és nem utolsósorban nagy­szerű jellemformáló képes­sége. Maradéktalanul, a szerepe szerinti maximu­mot nyújtotta. A Sebestyén — Baranyi — Halász — Kozák kvar­tett játékát legszívesebben „itt komédiások vannak!” felkiáltással kommentálnám. Sajnálom, hogy ma már a komédiás jelzőnek első­sorban pejoratív jelentése van. „Itt komédiások van­nak!” — Vérbő humorú, ki­csit szertelen, a játék, a játékosság ízét érző színé­szek. Elcsépelt — ma már — a humoristákat a „nagy­ágyúhoz” hasonlítani. Én inkább e „négyes” játékát, a tréfa, a bohózat szipor­kázó petárdáit szaporán lövöldöző géppuskával vet­ném össze. Kisebb szerepeikben a siker részesei voltak Győ­ző László, Tóth Gábriellel, Hollós! Frigyes, Berta And­rás, Galambos Rika és ifj. Tatár Endre is. A színpadképek és a jelmezek Gyarmati Ágnes mv. munkái. Elsősorban szellemes díszletmegoldá­sai tetszettek, jelmezei már kevésbé. A táncok koerográfiáit Ligeti Mária mv. készítet­te. A táncok kifejezőek, a arzéné és az előadás stílu­sához alkalmazkodóak, de érzésem szerint a színészek számára nem mindig meg­felelőek, jórészt úgyneve­zett „táncos” táncok, ame­lyet a színészek érthetően nem mindenkor tudnak megoldani, mondhatnánk, az esetek többségében hiá­ba próbálkoznak vele. Utóirat: Meg kell valla­nom, jól szórakoztam a premieren, bár nem nagy ügy, de kellemes. Persze, ha arra gondolok, hogy ez volt az idei színházi évad utolsó bemutatója, egy köz­mondás jut az eszembe: végén csattan az ostor — hm! Ha a nézőtéren fel­csattanó nevetésre értjük, akkor igaz. Rideg Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom