Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
t KeH«s éívezet — Illeni ez. a dupla! Páratlanul frissnek érzem magam, amikor felhajtom. Le sem írhatom, hogy milyen jól esik! — Csak az a baj, hogy sok a gyomorsavam és néhány perccel a dupla után olyan gyomorgörcsöm van, hogy kínomban a falra tudnék mászni! — Ilyenkor villámgyorsan elő a szódabikarbónával. Hamar egy kanálkával. Utána két korty víz. — Jaj, kínomban még meg Is izzadtam. — Lassan szűnik a görcs. — Elmúlik a kegyetlen fájdalom. — Leírhatatlan érzés. — Valóságos élvezet. (Mtözködni tudni kell Pontosan öt órakor találkoztunk az állomás előcsarnokában. Húszán jelentkeztünk az ötnaoos prágai kirándulásra. Tizenkilencen percnyi pontossággal érkeztünk. Gondosan felöltözve, ünneplőben. Hadd lássák a baráti országban, hogy milyen módban élünk. Nem volt hiba a csomagok körül sem. Volt, aki az ötliteres demizsont lengette. A kecskeméti baracknak híre van a határon túl is. különösen, ha Tiszakürtön termett. Többeknek a csomagjában szemérmesen megbújt, a szürkére havazott szalámi. Néhányan arra esküdtek, hogy az ezüstcsomagolású Kossuthot néhány perc alatt el lehet passzolni. Vágó kartárs az utolsó pillanatban érkezett, óriási meglepetés. Rongyos pecsétes ruhában, lábán félretaposott cipő. Foltos kiving lógott rajta. De valósággal meggörnvedt, olyan nehezen cipelte a bőröndjét. — Micsoda szerelésben jösz te, hülye! Hiszen így a csoport szégyene vagy! Vágó sokatmondöan nevetett. — Van ide gógyé, barátaim! — És mi az ördögöt cipelsz abban a bőröndben? — Mondtam, van itt ész! A cseh vámőrök nem kíváncsiak a határon a podgy ászra. Az értékesítés nem tartott sokáig. Vágó elsőnek adott túl a matérián, a barackpálinkán, a szalámin és a finom halasi csipkén. Másfél óra múlva 6 volt közöttünk a legelegánsabb. Unom angol szövetből készült öltönyben pávásko- dott. Freudenberg bőrből gyártott cipő a lábán. Parádés felöltőjét mindannyian megbámultuk. Az ötödik nap éjszakáján Indulás. Másnap a reggeli órákban érkeztünk a határállomásra. A vámőrök vizsgáló tekintette] haladtak végig a kocsin. Felsóhajtott, aki mellett szótlanul elhaladtak. Többször hangosan felszólították az utasokat. — Kérjük, jelentkezzen, akinek valami elvámolnJva- lója van. s A közel kétméteres vámtiszt éppen Vágó kartársat szúrta ki. — Van, ké— Szabad a bőröndöt? Vágó mosolyogva ugrott fel a helyéről. Lekapta a bőröndöt a padgyásztartó- ról. — Néhány használhatatlan ócskaság. öntelten kattantotta fel a bőrönd tetejét. — Tessék'. A vámtiszt beletúrt a bőröndbe. Nem volt benne egyéb, csak az az ócska holmi, amiben Vágó a kirándulásra elindult. A vámőr lecsapta a tetőt. — Kövessen a vámhivatalba. — Én? Mit akar ezektől az ócskaságoktól? ■ — Tessék leszállni a vonatról! Negyedóra múlva Vágó letörten jött vissza. — Majdnem ezer forintot fizettem. — Azokért a kidobndvaló ócskaságokért? — Nem! Azért, amit helyettük magamra szedtem. Rossi Károly rém valami élvámolnivalója? — Nincs! ÁBRÁNDOK ÓDA Újsághír: Restaurálták Szolnokon a Csarnok utcai reprezentatív italboltot. Toliamból tódulnak a sorok Szívem örömtől remeg A szó a rím csak dadog Tatarozták a Műveket! A falakra, hol kihűlt már az őszi légypiszok színcsókot dobáltak ügyes kezek és a latrina tövébe két vödör mész érkezett Az álló pult alját — Alfonz, a táppénzcsaló üldögélt itt nyolc nagyfröccstöl lazán — meleg-barnára kente az érzöszivű mester és Elza helyét — ki karcsú testtel szökell a féldecik után — Elza helyét sem festették sután Űj bádog takarja a szeszmarta polcot A tapéta alján is bekenték a foltot mit Sztrovacsek hagyott (tavaly, mikor harminc másodperc alatt negyvenkét pofont kapott) A megnyitó napján dalárda hódolt a szesznek és kemény fogadás hogy havonta egyszer szinjózanok lesznek modor — A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 367. csip*, Hol a férj? VICCEK Késő délután a péküzletben: — Kérem szépen, van 50 darab friss fehér kenyér? — Igen, kérem... — Azt hiszem, ma már nehezen tudják eladni — Jegyzi meg az idegen és távozik. ☆ Saját sírunkat rendszerint magasabb helyen ássuk meg. A héi humora — önt titkárnőnek veszem fel... Elsősorban az a kívánságom, hogy tisztában legyen vele, beosztottai inná] a kezdeményezést értékelem a legtöbbre. — Kitűnő, igazgató elvtárs! Havá megyünk ma este? ☆ — Miért sir, anyóka? — kérdezi a rendőr az idős asszonyt. — Valamelyik huligán feldöntötte a kosaramat! — Szándékkal? — Nem, körtével. ☆ — Miért vagy olyan rosszkedvű? — kérdezi Péter, festő barátjától. — Megloptak. Ellopták valamennyi festményemet. — Ügy tudom, hogy kivétel nélkül biztosítva voltak, nemde? — Igen, Igen. de sajnos, a rendőrség elkapta a tolvajokat, a festményekkel együtt. DÜHÖNGŐ SZOLNOKI IFJÚSÁG — Nyissák ki! Táncolni akarunk! ABSZOLÚT TÁRGYILAGOSSÁG
