Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-29 / 152. szám

1966. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Burgonyatermesztési ankét Szolnok megyében Hétfő a kombájnaratás napja volt Hétfőn szinte gomb­nyomásra indultak a kom­bájnok a tiszazugi termelő- szövetkezetekben. Már rendrearatás nélkül egye­nesen a gabonaföldön egy menetben aratták az őszi árpát. Több helyen, a sze- levényi, a cibakházi határ­ban találkoztunk betakarí­tó gépekkel. A keddi eső­zés azonban megakasztotta a nagyütemben megkezdő­dött munkát. ismerteim — megérteim hát a szocialista állam rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyek a piac megfelelő szabályozá­sára alkalmasak. Az új mechanizmusban egyetlen pillanatra sem gyengül a szocialista állam irányító szerepe, csak annak formái és módszerei változnak, s ennek következtében maga a központi irányítás is hatékonyabbá válik. Az új mechanizmus-kon­cepció megértetése azért is szükséges, mert egyesek — házi használatra — külön­böző „maszek” reformo­kat dolgoztak ki s ezek az egyéni elképzelések — ért­hetően — nem mindig egyeznek azzal az általános és a társadalmi vitákban is helyeselt koncepcióval, amelyet a Központi Bi­zottság legutóbbi ülésén el­fogadott. A gazdasági propagandá­ban a közeljövőben teteme­sen megnövekszik az ideo­lógiai, az elvi elem. Meg kell értetnünk és el kell fogadtatnunk a legszéle­sebb rétegekkel, elsősorban nem annyira a részletkér­déseket, mint magát a re­form-alapgondolatait. Ezen túlmenőpn — a jövőben — ismertetni kell a cselekvés, az elvek gyakorlati alkal­mazásának módját. A propagandamunka fon­tos feladata, hogy felka­rolják a reform-koncepció megvalósulását elősegítő új kezdeményezéseket, bátorít­sa a vállalatokat, az embe­reket, hogy merjenek el­szakadni a megszokott, a járt úttól, a régi, nehéz­kes, bátortalan gondolko­dásmódtól. A reform-hatá­rozat ismertetése legyen egyben serkentés a szünte­lenül változó körülmények­re alkalmazható jobb meg­oldások keresésére. I Nem varázsszer * i Ugyanakkor hangsúlyoz­zuk, hogy a gazdasági me­chanizmus reformja nem varázsszer, amely minden problémának megoldását automatikusan biztosítja. A reform, bár nagy mérték­ben csökkenti, de nem szünteti meg a népgazdasá­gi érdek és az egyéni ér­dek közötti ellentéteket. Számolnunk kell azzal, hogy a jövőben is lesznek olyanok, akik boldogulásu­kat nem jobb, hatékonyabb munkával, hanem mások munkáján élősködve akar­ják megszerezni. Az ilyen tendenciák elleni harc fel­tételei viszont lényegesen kedvezőbbek lesznek. A reform elvi és gyakor­lati ismertetése, megértetése nehéz probléma elé állítja a propagandistákat. Két do­log azonban jelentősen meg is könnyíti munkánkat. Az i egyik az, hogy a reform világosan megfogalmazta: mit szeretnének elérni és azt is, hogyan tudjuk cél­jainkat megvalósítani. A másik az, hogy eddig, ha gazdasági problémáink voltak, ezeket általaiban szubjektív okokkal, a ha­tározatok végrehajtóinak nem kielégítő munkájával magyaráztuk. Még akkor is kizárólag a végrehajtásban kerestük a hibát, ha an­nak elkövetése általános volt. Nos, a reform, nép­gazdasági problémáink ob- ! jektív okait is feltárta, meg­szüntetésük objektív mód­szereit is megjelölte. Most már valóban rajtunk mú­lik, hogy mennyit és mi­lyen gyorsan valósítunk meg a helyes koncepcióból — szocialista gazdaságunk fejlődésének meggyorsítá­sára, a dolgozók életkörül­ményeinek megjavítására. Dr. Garam József A Nyírségi Mezőgazdasá­gi Kísérleti Intézet a Szö­vetkezetek Szolnok megyei Értékesítő Központjával együttesen burgonyater­mesztési ankétot rendez Szolnok megyében július 13-án. A résztvevők megte­kintik a törökszentmiklósi Aranykalász Termelőszövet­kezet gülbaba burgonyá­ját. A kisvárdai rózsa­burgonya termesztési mód­szerét Bánhalmán, a Közép­tiszai Állami Gazdaságban és az abádszalóki Lenin Termelőszövetkezetben ta­nulmányozzák. Szolnok megyének nin­csenek rossz adottságai burgonya termesztésre. Még­is alacsony termésátlagok­kal, gyenge minőségben tör­ténik e növény termesztése nálunk. Ennek okait vizs­gálta a Nyírségi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet a szolnoki MÉK-kel. Erről lesz szó a Szolnok megyei burgonyatermesztési tapasz­talatcserén. Felvégi asszony, kapával Sok Kovács nevű ember él a faluban. A felvégiekef L. Kovácsoknak, Laki Ko­vácsoknak hívják. Laki Ko­vács Jánost ügyeskezű em­bernek ismerték fiatal ko­rában. Minden szerszámot maga megcsinált. A kapa­nyelet is kifaragta. Fűzfá­ból. Körös parti fűzfából, kapanyélnek az a legjobb. Télen készült a kapanyél. Tavasszal Kovács János el­ment a Klein úr boltjába kapára alkudni. Harminc- negyven krajcár között mozgott az ára. — Nesze, ez a tied — adta a lánya kezébe. Tizenkét éves volt. Akkor kapált életében először. Tö­rődött ember, fázósan öl­tözve a verandán. Zöldba­bot tisztít berakásra, téli­re. Kenyeret süt a menyé. Utána még kídunsztolődlK a befőtt, nem kell kétsaer fűteni a kemencét. — Á kapa az egy életig eltart. Ha el nem hagyja az ember — mondja Maca néni. — Télen cselédesked- tem. Már hat éves korom­ban kis libapásztor voltam. Nyáron hazahozott édes­apám. Kettőzni, markot szedni. Meg kukoricát ka­pálni. Ültetett is kukoricát ka­pával. A sajátjáéba. — Nekem is fogott öt hold földet apám. Laki Kovács János, a kubikos vöröskatona földet osztott negyvenötben. A lá­nya nem nagyon akarta ' a birtokot. Mit kezd vele? — Farkas Imrééknek dol­goztam akkor. Azoknak volt traktorjuk. Felszántot­ták a földemet. De nagyon korán. Nem lehetett bevet­ni. csak kapával. Ajaj. özvegyasszony sors. A Szabó Andrások kocsisa, Harangozó Mátyás volt az ura. Negyvennégyben ment a gazdája helyett a kórhá­zat menekíteni. Ott találta el a lövedék. — Jó ember volt. Itt szü­letett a felvégen. Kinn cse- lédeskedett a tanyán. Két hetnként járt haza, tisztát váltani. Laki Kovács Má­ria, a huszadik esztendejé­ben ment hozzá feleségül. Vitte magával a hozományt. A kapát. — Két semmi. Neki se volt semmije, nekem se. Asszonykorában fél na­pos szolgáló lett Harangozó Mátyásné. Az ura kikérte előre a bérét, úgy vettek egv fél házat. Itt a felvé­gen. A 'ányt az anyja ne­vére. a fiút az apjáéra ke­resztelték Mária. Mátyás. Ősi szokás, szegénység szo­kása — Lássa. Harangozó Má­tyás meghalt, de Haran­gozó Mátyás mégis csak él. Ifiú Harangozó Mátyás a kunszentmártoni Zalka Má­té Termelőszövetkezet tagja. — Itt neveltem én fel őket, a Zalkában. Tizenöt éve vitte .magá­val a földet a szövetke­zetbe. Meg a kapát. — Lemondtam. Nem bír­tam egyedül. Alig vannak már, akikkel együtt kezdett. Még Radics- né, Radics Józsefné tart ki mellette. Tizenöt esztendeje kapálnak együtt. Az is öz­vegyasszony, csak alvégi. Felvég, alvég — mind falu­vég. Faluszéle. Harangozó- nénak a Zalka Máté szö­vetkezetben dolgozik a ke­resztlánya. Az szólította mindig így: — Kereszt! Gyere már, kereszt! A brigádbeliek meghal­lották, rajta maradt. Ke­reszt kinn lakik a Körös­gát alatt. A család elrepült, ő meg hazaköltözött apjá­hoz. Sokat húzgálták éle­tében vöröskatonasága mi­att. Nyolcvanhat éves em­ber, a kukoricát még el- morzsolgatja. Ápolni kell, mosni, főzni rá. — Este mikor hazajövök, akkor főziVk. Apámnak a főtt a mindene. Megszokja szegény az esti ebédelést. Hiába, a kenyér után men­ni kell. Mikor Maca néni haza­pakolt az apjához, hozta magával a kapát is. Benn van a szövetkezet szerszá­mos raktárában. Odamegy érte, ha kell. Minden nap kint van a határban. — Napot se maradtam meg el. Marit is kivettem az iskolából, nevelje a ki­csit. Mentem a kenyér után. ö meg szegénykéin fogta az öccse kezét úhv tanult. ' ’ y Harangozóné a malacát adta a tanítónak, foglalkoz­zon a lányával. Mari, Mol­náráé öt évig takarítónő volt. Ügy tanult, úgy vé­gezte el a mezőgazdasági technikumot. — Matyi fiam se érte el a tizenöt esztendőt, már kocsiskodott a Zalkában. Most traktoros. Maca néni maradt az egy osztálynál. — Mindig az elsőbe jár­tam. Sose végeztem. Min­dig kivettek, menni kellett. Nem is felelek meg seholse. Tavasszal üzenet jött öz­vegy Harangozó Mátyásné- ért. — Vincze Misa, a párt­titkár mondta: kitüntetik. Maca néni. Nem én leszek az te — hitetlenkedtem. A Munka Érdemrend bronz fokozata. A járási tancselnök gratulált, a szö­vetkezet nénzjutalmat adott hozzá, ö meg elhallgatta az egészet Csak Rsldicsné- nak súgta meg: Május elseién feltűzte a kitüntetést. Május elsején nagv dolog történt Haran­gozó Mátyásaiéval. — A pódiumra voltam megtisztelve. Az összes is­merősöket láttam onnan. Nem integetett senkinek. Neki se Integettek. Csak nézék meglepetten: no lám, a Zalkás asszony az emel­vényen. A Munkásházsoron két­szer szedték már ki az akácfákat, mióta emlékszik. Megnőttek, kellettek szer­számnak, tűzre. Kivágták, újat ültettek helyettük. — Már azoknak is kapanyél vastagságú az águk. A mun. kásházsoriak — tizennyolc típusház, kubikos házak — fűzfából szokták faragni a kapanyelet. Abból legjobb. A kapa egy életen át el­tart. Ha el nem hagyja valaki. A munkásházsoriak nem tudják elhagyni. Bele- szokott, beleragadt a te­nyerükbe. Borzák Lajos A gazdaságirányítási rend­szer reformja bizonyos te­kintetben logikus folytatá­sa az 1957 óta a gazdaság- irányítás rendszerében tör­tént változásoknak. Mégis a reform nemcsak mennyi­ségi. de minőségi változást is jelent. Nemcsak arról van szó ugyanis, 'hogy a gazdaságpolitika egyes ele­mei a jövőben módosulnak, hanem arról is, hogy a marxista gazdaságiam el­mélet fontos tételeinek az idők során bekövetkezett változását a reform — mintegy összevontan — tartalmazza. Az irányítási rendszer­ben végrehajtandó minősé­gi változtatáshoz elenged­hetetlen, hogy a reform koncepcióját megértsük s azt másokkal is megértes­sük. A reform megfelelő érvényesüléséhez elenged­hetetlenül szükséges, hogy a vezetés minden színvona­lán bekövetkezzék az a szemléletváltozás, amely lehetővé teszi, hogy a ki­mondott elveknek megfele­lően változtassuk — min­den szinten — a gazdasági irányítás gyakorlatát. Különösen fontos a re­form koncepciójának he­lyes megértése, mert mint minden újnál, itt is szá­molni kell félreértéseikkel, torzításokkal. hogy a reform nem jelenti a tervgazdálkodás gyöngí- tését, hanem éppen annak erősítését. Azt jelenti, hogy tervező szervezeteink meg­szabadulva az operatív irányítás feladatától, a jö­vőben sokkal hatékonyab­ban tudnak a népgazdaság fejlődését helyesen felmérő tervek készítésével foglal­kozni. Indokolt megmagya­rázni. hogy az magában foglalja az úgynevezett, köz- gazdasági — közvetett — eszközöket is. Sőt, hogy a közvetett gazdasági eszkö­zök (ár, kamat stb.) döntő jelentőségűek a tervek cél­kitűzésének érvényesítése szempontjából, a társadal­mi érdekeket összevontan kifejező néngazdasági terv megvalósításának fő esz­közei lehetnek. Piac Tervgazdálkodás Ilyen mindenekelőtt a tervgazdálkodás értelmezé­se. Hosszú időn át a terv- gazdálkodást azonosítottuk az utasításos, ún. részletes „tervlebontásos” rendszer­rel. De ilyen volt a piac szerepének értelmezése és értékelése is a szocialista gazdaságban. Türelmes és szakszerű érvekkel meg lehet értetni; Meg kell magyaráznunk azt is, hogy a piac szere­pének, jelentőségének nö­vekedése nem jelenti a piaci anarchia érvényesülé­sét, hanem azt, hogy a központilag szabályozott piac közvetítésével közvet­lenebbül és gyorsabban megismerhetjük a fogyasz­tók igényeit, szükségletéit, s hatékonyabban tudjuk e szükségleteket kielégíteni. A szocialista piacot ugyanis p népgazdasági tervben meghatározott gaz­daságpolitikai döntések (egyes ágazatok fejleszté­sének mértéke, a felhalmo­zás és fogyasztás arányá­nak és mennyiségének meg­határozása stb.), valamint a vállalatok tevékenységére ható közgazdasági szabá­lyozó eszközök együttesen befolyásolják, ösztönzik az országos érdekek irányába. A termelési eszközök ál­lami tulajdona alapján te­Már ötödször permetezték a 750 holdas szőlőt lóvontatású Rapitox—3 permetező­vel a cserkeszöllői Magyar—Román Barátság Tsz-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom