Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-28 / 151. szám

19M. június 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mű szolgája... Este nyolc után csenget­tem be hozzájuk. A felesé­ge nyitott ajtót. A szobába vezetett; — Gábor még nem jött még, de perceken belül itt lehet. Foglaljon helyet. So­ha nincs itthon, pedig min­den este hazajön. Néha be­szélgetünk egy kicsit. Ol­vasgatunk. Reggel fél öt­kor kel... Csengettek. Felderült az arca, szaladt az ajtóhoz. Pár szót váltottak az elő­szobában. Gábor jött be egyedül. — Jóestét. — Mi járatban van? — Beszélgetni szeretnék... Miről? — Tudni szeretném, hogy építészmérnök létére miért szegődött a kivitelező iparba? — Jó. De előbb megva­csorázom. Bement a másik szobá­ba. Lábujjhegyen járt. A Múzeum Étteremből tánczene foszlányai szűrőd­tek fel. Bakos Gábort, a karcagi kórház építésveze­tőjét az első kapavágás óta, három esztendeje is­merem. Érdekes karakter. Határozott, lendületes, munkabíró. , — Folytassuk — telepe­dett le a kedvenc karos­székébe. Nem sok időt töl­tött a vacsorával; — Nem akart soha alko­tó mérnök lenni, építőmű­vész? — Értem. Szóval azt gon­dolja, szellemi gyávaságból nem mentem tervezőirodá­ba? Nem maga az egye­düli, aki így vélekedik. Is­merős képlet: az az épí­tész, aki nem bízik a kva­litásában, az kimegy pal­lérnak. — Nem egészen... — Csak tudom, hogy a szakmában ez a vélemény rólunk! Mit gondol, a Beethoven muzsika, az ami, Karajan nélkül? — Ne haragudjon, ez... —■ Van aki megalkotja a művet, van aki hozzáfér­Árubemutató és újítókiállítás Tegnap délelőtt a Tech­nika Házában megnyílt a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat árubemutatóval egy­bekötött újítókiállítása. Az érdkelődők — mától előre­láthatóan tíz-tizenkét na­pig __ megismerkedhetnek a legújabb mérettartó, vékonyszálú bélésvász­nakkal, az ízléses színe­zésű, tarkán szőtt len- és féllen-törülközőkkel, ab­roszokkal. Láthatók a lendamaszt, ágy- és asztalneműk, a korszerű munka- és védő­ruhák mellett a sanzsán ballonanyagok, kemping­cikkek, bútorszövetek és sok más. Az újítási bemutató ér­dekessége: olyan ésszerűsí­téseket állítottak ki, ame­lyek leginkább számot tart­hatnak a tapasztalatcserére. Jelentős vonása: törekvés a minőségjavításra, a ter­melékenység növelésére, az import- és anyagmeg­takarításra. A kiállítást megelőző saj­tótájékoztatón elmondták, hogy a vállalat jelentős fej­lődés előtt áll. A harmadik ötéves tervben termelését 30 százalékkal növeli, s a jelenlegi 27 és fél millió méter anyaggal szemben 1970-ben már 33 és fél mil­liót állítanak élő. hetővé teszi, aki ezt szol­gálja. — A római olimpiára készült sportcsarnokról Ner­vi neve, a művészé jut eszembe, viszont fogalmam sincs ki, melyik mérnök vezette az építkezést... — Nevetni fog: ő maga. Ha rajtam állna, nálunk is így lenne. Aki tervezte, az valósítsa meg... — Mikor határozta el. hogy kivitelező építész lesz? A műegyetemen, másod­éves koromban. — Nem bánta meg? — Nem. Idefigyeljen. Én aztán tudom — tizenkét év alatt megtanulhattam —, hogy milyen rothadt a ván­dorélet. Mit jelent százmil­liókért felelősséget vállalni, féllábbal a börtönben lenni. — Börtönben? — Rosszul tervezni le­het, de rosszul építeni bűn. Leszakad egy gerenda, s embereket temethet maga alá, leeshet valaki az ötö­dik emeletről... Nincs elég ember? Építs! Nem dolgoz­nak az alvállalkozók? Építs! Hozd a tervet, szám­lázz, őrködj az önköltségen. Vigyázz a minőségre! Nincs anyag és nem keresnek az embereid? Nézz a szemük­be és merd megmondani, hogy nem tudod hány nap­ról van szó... Dolgozz ha­vonta háromszáz órát. Ne járj színházba, moziba. Ne hallgass zenét. Ne vidd fe­leséged táncolni. Öt napig csak aludni lásd a sráco­dat... — Ez a kényszermunka monológja. — A belsőkényszermun­káé. Boldogan vállalom. Higyje el, másutt is el tud­nék helyezkedni. Ez csak rajtam múlik. — Nem akart soha meg­szökni? — Nem is egyszer. És még ma is csinálom. Csi­nálom, mert szeretem ezt a szakmát. — Miért? — Szeretem az izgalmat, szeretem az embereket. Fo­gott mór kezet kubikossal? Mit érzett? — Kemény tenyeret, kér­ges, kemény szorítást. — Olyanok. Kemények, nyersek. Iszonyú erősek lélekben-testben. Közöttük ilyenné lesz az ember. A felesége befejezte a mosogatást, s bejött. — Tényleg Gábor, med­dig akarod még ezt csi­nálni? — Még tíz évig. — Kösz. Na, jó nem ha­ragszom. Jó éjszakát. — Szóval alkot? — ka­nyarodtam vissza oda, ahol abbahagytuk a vitát. — Nézze. A terv parti­túra. Azt át kell élni, mondhatnám... újra kell alkotni. Elisemrem, hogy egy kivitelező mérnök nem építőművész, de hiszem, hogy alkotó. Ez a hit tart engem tizenkét éve kint. — Hány éves? — Harmnicnégy. — Szóval még tíz év... — Igen még tíz évig sze­retném örömemet lelni ab­ban, hogy az ember eljut az alaptól a tetőig. — S aztán? — Itt maradok a megyei állami építőipari vállalat­nál. Az előkészítő munká­ban majd biztosan haszno­mat veszik. Későre járt. — Gondolom fáradt? — Halálosan — dörzsöl­te meg a halántékát. Az utcáról még felnéz­tem az ablakokra. Csak ná­luk égett még a lámpa. Fábián Péter A megnyitó napján akadt munkája bőven Bózsó Má­riának, a Bagi Ilona önkén­tes ifjúsági építőtábor pa­rancsnokának, helyettesé­nek Nagy Editnek és a tá­bor gazdasági vezetőjének, Rozemberszkij Lászlónak. Egymás után érkeztek a tá­borlakók a Tisza-ligetbe, hatalmas bőröndökkel, szatyrokkal, szalmakalapok­kal felszerelve. Akadt olyan lány, aki után apukája ci­pelte a csomagot, s egy másik szöszkét tízszer is megkérdezett a mamája: nem fogsz fázni éjjel a sátorban? Nos, a lányokat el kellett helyezni, kiadni részükre a felszerelést, s válaszolni sok-sok kérdé­sükre. Ráadásul megtörtént az a szokatlan eset, ogy húsz lánnyal több érkezett a tá­borba, mint amennyit vár­tak. Először haza akarták lsen mintegy kilencszáz kislány tevékenykedik majd augusztus 20-ig, a táborzá­rásig a Héki Állami Gaz­daság alcsiszigeti üzem­egységében. — S a munkájuk? — Burgonyaszedés, zöld­bab kapálás, az exportra küldendő zöldbab szedése és paradicsomszedés. Na­ponta hat órát dolgozunk majd. — A napnak további órái­ban milyen programok lesznek? — Az van bőven — vette át a szót Nagy Edit. — Ébresztő reggel négykor, öt órakor autóbuszokon indu­lunk ki a munkahelyekre. Délben egy órakor jövünk vissza, kettőkor ebéd, utána két óra csendes pihenő. — Délután pedig különböző sportolási lehetőségek, kul­turális programok, honvé­delmi bemutatók lesznek. — Tessék képzelni, volt olyan lány, aki még a kis­párnáját is magával hozta. — És elhelyezkedtetek már? — Ö, igen. Sőt, színész­képekkel kidíszítettük a sátrat is. Van egy lány a sátorban, aki elhozta a gi­tárját Irtó cukipofa. Hol­nap mór dolgozunk. Én nagyon készültem erre a táborozásra, igaz, a többi­ek is. A tanárunk meg az­zal engedett el bennünket Kunmadarasról, hogy el­sőknek kell lennünk... — Ö, tavaly mi is azzal jöttünk ide, hogy elsők le­szünk, aztán a végén mór azért drukkoltunk, nehogy az utolsók között találjuk magunkat — szólt közbe Évi. Irén, a veterán táborozó elnéző mosolygással hall­gatta „a kisebbek” lelkes magyarázatát Ö a hozzá­Szalmalehúsró, takarmánykeverő készül a Szolnok megyei gépjavító állomásokon Karcagon érdeklődésre várnak — A eibakhási lehúzó teljesítménye 40 hold Tábornyitás előtt már vidáman szólt a nóta. Zsuzsi akárhogy szabadkozott, elő kellett vennie gitárját, kisérni a lányok énekét (Tudósítónktól) Megyénk negyedmillió katasztrális hold gabona- termésének betakarítását, az aratást, cséplést, szállí­tást szinte teljesen gépesí­tették. A kombájnszalma lehúzása azonban nehézke­sen megy. A Cibakházi Gépjavító Állomás műsza­ki fejlesztési tervében már korábban szerepelt e gon­dolat. Tavaly megkezdték a Burián-féle nagyteljesít­ményű szalmalehúzó soro­zatgyártását. A szerkezet MTZ trak­torral vontatható. Hatal­mas villásszerkezete egy markolásra 40—50 szalma petrencét húz le a földről. Műszakonkénti teljesítmé­nye eléri a negyven Ka­tasztrális holdat. Legalább harminc ember munkáját takarítják meg vele. Eddig körülbelül kétszázat gyár­tottak belőle. Év végéig még újabb sorozat ké­szül. — A Burián-féle szal­malehúzó ára 12 900 forint — közölték a gépjavító ál­lomáson. Az összeg gyor­san megtérülő befektetés. A szerkezet ugyanis csú­szó, forgó alkatrész nél­küli. disztillertárcsák se­gítségével mozog. így ter­mészetszerűen a meghibá­sodás, elhasználódás lehe­tősége is igen minimális. A Karcagi Géoiavító Ál­lomáson pedig takarmány- keverőgép előállítására ren­dezkednek be. A mintada­rab elkészült, a gyakorlat szerint vetekszik a gyári előállítású takarmányke­verőkkel. — Érdekessége, hogy teljesítménye az üzem igényeinek megfelelően nö­velhető és csökkenthető. — Kisebb módosításokkal egy-egy keverésre 2—10 mázsáig keverhetnek kon- centrátumot. A takarmány­keverő egyetlen hátránya, hogy csak száraz tápok elő­állítására alkalmas. Az egyedi típusú, vil­lanymotorral komplettül felszerelt berendezés előál­lítási költsége 15 ezer fo­rint volt. Sorozatgyártás esetén ez legalább két-há- romezer forinttal csökken. Karcagi tervek szerint: kel­lő megrendelés esetén rá­térnek a sorozatgyártásra. Hétfőn az Élelmezésügyi Minisztériumban a Tejipa­ri Tröszt vezetői sajtótá­jékoztatón ismertették az iparág aktuális feladatait, problémáit, fejlesztési ter­veit. Solt István vezérigazga­tó többek között elmondta: A tejipar a lakosság el­látása érdekében az elmúlt években megkezdte a régi üzemeinek korszerűsítését, Tatabányán, Pécsett és Komlón új tej gyárat épí­tettek. Székesfehérvárott már épül, Szegeden pedig jövőre kezdődik meg az új napi százezer literes tej­üzem építése. Jövőre Mis­kolcon is megkezdődik egy rapi 150 000 literes tejüzem építése. Győrött, Mátészal­küldeni őket, de a lányok hallani sem akartak errőL ök már elbúcsúztak oda­haza a szülőktől, a roko­noktól, a szomszédoktól — mondták, — tehát szégyen­szemre nem mehetnek visz- sza. Itt maradnak dolgozni és inkább ketten alszanak egy ágyban. Mit volt mit tenni? Szereztek hálóhelyet, felszerelést ennek a húsz „munkásnak” is. Így hát ezentúl naponta kétszáz- negyven leány indul mun­kába a szolnoki építőtábor­ból. Bózsó Mária mondotta: — Szolnokról a Tisza- parti és a Verseghy gim­náziumokból, ezenkívül Kunmadarasról, Jászladány- ból, Tiszaföldvárról, Török- szén tmiklósról és Jászapáti­ból jöttek lányok dolgozni most az első turnusba. Két­hetenkénti váltással össze­kán, Kaposvárott, Bácsbo- kodon és Szolnokon a meg­lévő tejüzem rekonstruk­ciójára kerül sor. A tájékoztatón elmon­dották még, hogy az idén néhány sajt-újdonsággal gyarapodik a tejipar vá­lasztéka. Most várják hoz­zá a gépeket, s várhatóan a nyár végén forgalomba kerül a műanyagfóliában érlelt kéregnélküli tra- pista és eidámi sajt — egyelőre piackutatási cél­lal készítenek lágy, könry- nyű tea-sajtos, rúdalakú, kemény, speciális magyar gyúrt sajtot és juh tejből készült fehér sajtot, ame­lyeket a közönség vélemé­nyétől függően gyártanak majd. És természetesen van tele­vízió a kultúrsótorban, könyvtár, sőt filmvetítést is tartunk. Egy azonban biz­tos: este pontosan kilenc órakor takarodó. A szülők megnyugtatásá­ra kérdeztem meg Rozem­berszkij Lászlótól: Milyen ellátást kapnak a táborban a lányok? — Napi négyszeri étke­zést biztosítunk számukra. Minden másnap tudunk gyümölcsöt adni az ebéd vagy a vacsora mellé. Va­sárnap sütemény is lesz. Sátorban alszanak a lá­nyok, matracos ágyakban. Biztos nem fognak meg­fázni. A tisztálkodáshoz pe­dig zuhanyozók, mosdók vannak. — És mit mondanak a legilletékesebbek, az ön­kéntes ifjúsági építőtábor lakói? Találomra választottam ki három kislányt: Eszenyi Irént, aki már harmadik évben tölt két hetet épí­tőtáborban, Szurgyi Évit és a kunmadaras! Ágoston Ildit. Ildit, aki még cumis, azaz ez az első táborozása, lévén most másodikos gim­nazista. Nevetve újságolta: Hétfőn országszerte meg­kezdődtek a pedagógusok hagyományos nyári tovább­képző tanfolyamai, ame­lyeken az idén több mint kétezren vesznek részt. Hat vidéki városban általános és középiskolai nyelvtaná­rok tökéletesítik orosz nyelvtudásukat. Szeged a színhelye az audio-vizuális orosz nyelvtanfolyamnak, értők komolyságával el­mondotta, milyen nehez munka vár rájuk a követ­kező napokban, hogy 24 forintos napi normát kell teljesítenie egy táborlakó­nak, de tavaly is jobb ered­ményt értek el ennél. Aztán arról is beszámol­tak, hogy valamennyien elhozták a fürdőruhájukat, mert remélik, strandolásra is lesz idő. Csokoládébar­nán akarnak hazamenni. S azt is remélik, hogy az idén, ha megrendezik a repülőtéren a honvédelmi napot, végre felmászhatnak majd egy „repcsibe”. mert hoztak magukkal hosszú­nadrágot Nem úgy, mint a tavalyiak, akik szoknyá­ban a gép mellett állva, csak nyújtogathatták a nyakukat, mert szoknyában mégsem mászhattak fed a gépbe. Ezekről beszélgettünk va­sárnap kora délután. És öt órakor Kovács Béla, a KISZ megyei bizottság tit­kárának ünnepi beszédével megnyitotta kapuit, illetve megkezdte munkáját Szol­nokon a Bagi Ilona önkén­tes ifjúsági építőtábor. ahol a nyelvi laboratórium felhasználásának metodikai és technikai kérdéseivel is foglalkoznak. Hódmezővá­sárhelyen német. Pécsett angol nyelvtanfolyam kez­dődött ugyancsak hétfőn, a francia tanfolyam kezdeté­nek időpontja pedig —» amelyet Gyulán tartanak — július 4-e. Valamennyi idegen nyelvű kurzust ven­dégtanárok vezetik. E. S. Korszerűsítik a szolnoki tejüzemet Tejipari tájékoztató Varga Viktória Megkezdődtek a pedagógusok nyári továbbképző tanfolyamai

Next

/
Oldalképek
Tartalom