Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
IMS. Június 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Halotti tor lett az iszogatásból Szeptemberben már az új gimnáziumban kezdik meg a tanévet a diákok, — Kunhegyesen (Fotó: Nagy Zsolt) Kézéi csókolom„ Tanífó Néni ! Szombaton este bensőséges hangulatú ünnepség keretében búcsúztattak három, nyugdíjba vonuló pedagógust Szolnok munkás- kerületének nagy iskolájában, az újvárosi általános iskolában. A három nevelőt — Hordós Gyulánét, Várnai Bélánét és Jakab Györgynét a szülői munkaközösség, a kerületi nőtanács és párt- szervezet, az egykori, valamint legutóbbi tanítványok köszöntötték. A búcsúzók egyike — Jakab Györgyné — öf- ven éve tanít — s ebből huszonöt éve ebben az iskolában. * ötven év a katedrán — s ebből huszonöt itt, az Újvárosban, huszonöt első osztály! A gyárnegyedben majd másfélezer felnőtt és gyerek vallja: a betűvetés, a számolás szép, de végtelenül nehéz mesterségére először Jakab tanító néni oktatta. Mintha most is hallanám (pedig pontosan huszonöt éve már...). — Ac mint a cica farka. begy es, kerek, gömbölyű... — E-des-a-nya — nem könnyű elolvasni gyerekek, de a legszebb szó a világon el ne felejtsétek! — Kétszer kettő négy, háromszor kettő hat, négyszer kettő... Huszonöt év — minden évben kezdeni elölről, s minden nap minden órájában próbál példát adni türelemből — szeretetből! Mert nemcsak tanító volt — a kisiskolások első tanítónénije mindig anyuka is egy kicsit. Anyuka, aki megköti a kibomlott masnit, megigazítja a félrecsúszott sálat, nem enged hideg vizet inni, — s aki megérti a gyerek értelemhatárait, és az érzelmek szemekben megcsillanó gazdagságát. Soha nem élt gondok nélkül. Ifjúsága úgy elszállt, mint az első tanítványok fölött az évek. A világháború elvitte tőle a férjét, akkor piciny fia apját. Egy gyerek várta otthon, — s majd fél száz minden nap az iskolában. Az „egy gyerek” már pedagógus, folytatja anyja szép hivatását. A „sok gyerek”, akik a betűvetés tudományát neki köszönik apa, anya — nem egynek fiacskáját, lányát ugyancsak Jakab tanító néni fogadta az első osztályban. Es a gyereksereg, a járműjavítóban, bútorgyárban, papírgyárban — közel s távol az iskolától mindig szívesen gondol vissza az első, kedves tanító nénire. Tanítványai között legalább félszáz pedagógus, mérnök, katona, agronó- mus van már. Máig is megállnak, ha találkozr'»1* minden volt. tanítványára emlékszik, s érdekli sorsuk, munkájuk. Nagy behemót férfiak, lassan őszülő asszonyok, csinos bakfisok ajkán napjában de sokszor elhangzik a köszöntés: — Kezét csókolom. Tanító Néni! S most, a másfélezer neT vében oda kell még (mi valamit. Szép, gömbölyű betűkkel, ahogyan szerette: — Sok-sok évet, boldogságot, Tanító Néni! Sóskúti Júlia A Berettyó-csatorna menti gátőrház küszöbén egy tündéri kislány áll. Aranyszőke hajában fekete masni. Az alig másféléves emberpalánta gondtalanul ka- carászik, éppen úgy, mint néhány hónapos kistestvére. aki pufók kezével föléje hajoló édesanyja fekete ruháját markolássza. ☆ Az italbolt vezetője: „Nagyon nagy forgalmam volt azon a napon. Jóformán fel sem néztem az italmérésből. Annyit láttam csak, hogy többed- magával bejött sörözni. — Záróra előtt kifogyott a hordó, erre ő egy üveg hu- bertuszt vett és este 7 után, amikor bezártam, még tovább iszogattak. Másnap tudtam meg a szörnyű hírt. Nem láttam, hogy aznap Zetorral jött. Ügy tudom, hogy édesany- jáék gátőrháza mellett állt meg, innen pedig nem lehet odalátni. Ki gondolt arra, ami megtörtént. Máskor is eljött barátaival. Egyszer sem láttam, hogy járművel vagy gyalogosan érkeztek-e.” ☆ Az egyik cimbora: „Kifelé jöttem az italboltból, amikor összetalálkoztam vele. Köszönés után azt kérdezte: .Nem jössz vissza, megiszunk valamit.’ Mondtam, hogy nem érek rá, így azután elváltunk egymástól. Ekkor még nem volt záróra. Csak később tudtam meg, hogy ők ott maradtak hu- bertuszt inni.” ☆ Az édesanyja: „Nem is tudok rendesen visszaemlékezni... Gyógyszereznek bennünket... Napokig őrjöngtünk a menyemmel. öt óra felé állt meg a házunk előtt. Itt hagyta a Zetort és átment a kocsmába. Később én is utána mentem. Akkor hu- bertuszt ittak, nekem is töltött egy pohárral, hogy ,igya meg édesanyám, legalább nekem kevesebbet kell innom’. Akkor nem ittam meg, hazavittem a poharat. Nemsokára ő is visszajött, sültszalonnával kínáltam, evett is belőle. Amíg beszélgettünk, mondtam neki, hogy feküdjön le, ne menjen el a traktorral. Az apja is szólt neki, de nem hallgatott rá. Alighogy elment, szalad a szomszéd... Akkor már halott volt az én drága fiam...” ☆ A gépcsoport vezető: „Nem értem meg a fiukat. Hányszor mondtuk nekik, hogy ne igyanak munkaközben De az az átkozott kocsma éppen a menetirányba esik. Nagy a kísértés, pedig hát málnával is megelégedhetnének Megtörtént már, hogy egyik-másik ittasan jött munkába. Lefektettük a brigádszálláson és elvettük tőle az indítókulcsot. Ügy tudom, azon a délutánon öten-hatan iszogattak együtt. A többiek tudták, hogy Zetorral jött, mégis egymást invitálták. Legalább ne engedték volna felülni. Ha akkor elveszik tőle a kulcsot...” ☆ Epilógus: Halálát okozta a gép, mellyel családjának kenyeret keresett. De nem a gép szegült ellene, hanem 6 vesztette el uralmát felette. Az alkohol ködbe burkolta előtte a jól ismert, százszor megtett utat a gáton, és a kormány nem engedelmeskedett a kezében. A hivatalos jelentés szerint önmaga okozta a balesetet. Valóban, a többiek nem felelősek, legfeljebb csak lelkiismeretük előtt. Senki sem fogta le a poharat a szájhoz emelő kezet, senki sem mondta, hogy ne szállj fel a gépre! Az édesanyja figyelmeztette és kérte. Talán a kifinomult 'anyai ösztön megnyilvánulása volt ez? Az ivócimborák lehajtott fejjel álltak a nemrég még elő, egészséges ember holtteste mellett. Talán elfelejtették már a temetés szomorú szertartásé1:, de nem felejthetik el a történteket. Lehet, hogy többen már nem voltak ott, amikor az utolsó pohár is kiürült, de már előtte kellett volna szólni: most már elég! Ehelyett csak az hangzott el: igyunk komám, egészségedre! Nem is gondoltak arra, hogy tort ülnek. A mezőtúri temetőben egy friss sírhant áll. — A fejfáján ez olvasható: Itt nyugszik Rakovics Ábel, élt 29 évet. Tóth László 1MTT0D0R Hűsítő hatású izzadsággátló, szagtalanító. Kellemes illatát több órán át megőrzi. A Túrkevei Gépjavító Állomás szerviz részlegében havonta 150 gépkocsi futójavítását, valamint a Tátra 111-es és 141 típusú tehergépkocsik II. szemléjét és szükségszerű javítását látják el. — Képünkön Ferencz László Moszkvics gépkocsit javít Multimilliomosok — IV. László utódjául a bárók ll. András unokáját, III. Andrást... Mond Kovács, figyelsz te egyáltalán? — Természetesen Rózsika — ásított nagyot. A kényelmes fotelban terpeszkedett. Magas, őszülő halántékú, de még fiatal ember Kovács János. — Valamit azonban magyarázz meg nekem, kérlek. — Parancsolj — mondta a háziasszony. Rózsikáék- nál már negyedik napja készült az érettségire a három öregdiák. — Azt mondd meg, hogy ott felül a vitrinben kecskebéka az, vagy medve? — Te átok. Te lusta dög — támadt rá Rózsika és Mária, a két asszony, miközben Debreceni Sándor, a kvintett negyedik tagja térdét csapkodva nevetett. — Nem megy ez már gyerekek, fáradt vagyok. Pihenjünk egy kicsit. — Mindig pihenni. Mikor leszünk készen, nem mondanád meg? — Miért vagytok megijedve, „lányok”? Ezt az akadályt is simán vesszük meglátjátok, — nyújtózott Kovács. — Tudod mit gyűlölök benned, Kovács? — kérdezte tőle Marika. — Nem tudom drága hölgyem. — Ezt a piszok nagy nyugalmat. — Ja kérlek, a nyugalom a tökéletes koncentrálás alapja. Nem tudjátok mit mondott az igazgató úr? Kérem, aki az utolsó napon is tanul, az már eleve nem érhet el jó eredményt — utánozta az igazgató hangját. — Hol vagyunk meg az utolsó naptól? Még jó két hét van hátra. — Akkor hát miért, izgultok annyira? A két asszony csak sóhajtott. Csiifos vereség ez. A Kovácsot nem lehet kibeszélni. Rózsika a háziasszony asszisztensnő, Marika könyvelő. Debreceni Sándor polgári alkalmazott a honvédségnél, Kovács János művezető. Négy éve. mióta a gimnázium levelező tagozatára beiratkoztak, mindig együtt készülnek a vizsgákra. Egyszer az egyikük, más. szór a másikuk lakásán. Kivétel Debreceni, mert ő még nőtlen Négy év. Na- rryon megszokták egymást, őszinte baráti szálak fűzik össze őlett — Úgysem megy már, tényleg pihenjünk — mondta Rózsika. — Várjatok, mutatok valamit. A vitrin aljából hasasra tömött nagy borítékot vett elő és tartalmát az asztalra öntötte, — Pénz, — túrtak bele — régi pénz. — Na nézd csak, egymil- liárd pengő. — Ez meg százmillió B pengő. Te, Rózsika, számold ki, tíz a hányadik hatványon felel meg ennyinek. — Ügy aondolom, hogy a tizenhatodikon. — Várj csak... Lehet. — Adjáto1: nekem — nyúlt érte Marika. — Ja) de gazdag vagyok, én vagyok a leggazdagabb. Gyerekek, mondíuk, hogy rendes forint. Ennyi forintom van. — Mit csinálnál vele? — kérdezte Debreceni. — Eny- nyi pénzzel?! — Ez neked sok? Idefigyelj. majd én mindjárt elköltőm. írd Kovács! Építtetek Budán, a Rózsadombon egy tízszobás villát. — Mennyi az? — Mondjuk másfélmillió. — De hatalmas fürdőmedencékkel. Legalább négygyei. Lesz fekete, kék, fehér és zöld csempés. Meg két Mercedes is kell. — Hatszázezer. — Ruhatár. Száz ruhával, ötven bundával, meg mindennel. — Egymillió. De csak ágy, ha a Dior szalonból rendeled. — Természetesen. — Berendezem a villát. Teljesen, komplett. Menynyi az? — Két millió. — A kis Marinak hozomány. Mennyit adjak neki? — ötven milliót. Elég lesz! — Elég. Rokonoknak is annyi. Maradt még pénzem? — Te csacsi, egy ezredrészét sem költötted el — mondta Rózsika. — Ja, ti is kaptok fejenként húsz milliót. írd Jancsi. — Igenis. Szegény barátok támogatására hatvan millió. Mdrika, nekem nem keil annyi — mondta Kovács. — Nem? Mennyi kell? — Kétszáz forint fizetésig. — Ne bolondozz. Tényleg? — A legkomolyabban. — Már előbb akartam szólni, de közbejött a nagy gazdagság. — Majd megnézem a házikasszát. Lehet, de nem biztos, hogy lesz ennyi. — Előre is köszönöm. Rózsiba? Neked egymilliárdod van. Tudnál kétszázat kölcsönözni? — Kétszázat? Aj-aj, öregem... Szombaton a Mátrába megyünk. — Sanvikám? Ismerős mozdulat: kifordított zsebek. — Inkább tanuljunk tovább — ajánlotta Marika. — Hol is tartottunk? — IV. László utódjául a bárók II. András unokáját III. Andrást... Bognár .Tin*
