Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-03 / 130. szám
1M0. június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A PÁRTtlhT FÓRUMA T'aggy illéstől taggyűlésig Bővítik a cibakházi kultúrotthont AZ IDEGES KAZÁN KOVÁCS A kenderesd Vörös Csepel Tsz-ben rendszerint a hónap utolsó hetében tartják a párttaggyűlést, ahol az időszerű munkákról, a kommunisták tennivalóiról esik szó. Két taggyűlés között nem sok idő telik el, de a kampánymunkák idején egy hét alatt is sok minden történik. Ennek bizonyítására vegyük példá- ** naK az április 28-án tartott taggyűlést, amelynek napirendjén a tavaszi mezőgazdasági munka, az addig elvégzett és a még megoldásra váró feladatok szerepeltek. A vitáról készített emlékeztetőben ilyen mondatokat olvashatunk: „javaslom, hogy a szakvezetés készítsen feljegyzést a vízkárról, ismertesse, mennyi termés pusztult ki”, „a tsz vezetősége a vetőmagtermeltető vállalattól kérjen jobb napraforgóvetőmagot, mert a mostaninak rossz a csírázóképessége”, „ismét szükség van arra, hogy a traktorosok nyújtott műszakban dolgozzanak, beszéljünk velük. Mennyi valósult meg ezekből a javaslatokból, miként intézkedett a gazdasági vezetés, hogyan fogott a feladatok megoldásához a kommunista kollektíva? — Megosztottuk a munkát, s kire ml jutott, azt minél hamarabb igyekezett elvégezni — válaszolt Deák Imre párttitkárhelyettes. — Az említett taggyűlésen a traktorosok közül nyolc párttag vett részt, köztük Balogh György, a szocialista brigád vezetője is. ö beszélte meg május első hetében a traktorosokkal, hogy mit várunk táluk, miért kérjük a nyújtott műszakot, szükség szerint a vasárnapi munkát is. Tóth Bálint, Kocsis Gyula párttag. a velük dolgozó Molnár Lajossal és Túri Kálmánnal, nyújtott műszakban 532, illetve 136 hold kukoricát vetett el. Kovács István, Kocsis Gyula, Hoppál Imre és mások a lucerna betakarításánál vasárnap is dolgoztak. — A tsz vezetői felmérték a vízkárt. Most már tájékoztatni tudjuk a szövetkezeti gazdákat, hogy kipusztult 119 hold kenyérgabona, 79 hold őszi árpa és 12 hold lucerna. További 128 holdon kiritkult a búza, 30 holdon az őszi árpa. A napraforgóval az történt, hogy a vállalat úi vetőmagot adott, s ebből újra vetettünk mintegy 70 holdat. — Természetesen sem a vetéssel, sem más munkával csak a párttagok nem bírnának. Nem negyven embernek. hanem több száznak is bőven van tennivalója. Jó dolog, hogy azt mondhatjuk: pártszervezetünk mindig számíthat a pártonkívüliek erejére. Szót értünk egymással, s közösen oldjuk meg a napi és a hosszabb távra szóló feladatokat is- Fontos Béla, Bíró Ignác, valamint Molnár Pál vezetésével a nyugdíjasok munkacsapata és a százhúsz asszony nagyon sokat tesz a közösért. Ulicz- ki Gyuláné, B. Németh Kálmánná, Szűcs Zsig- mondné,*’ Birkás Ferencné munkacsapata és a többiek is olyanok, akiken nem fog ki semmilyen munka. A Vörös Csepel Tsz-ben — igen helyesen — a sikereket nem sajátítják ki maguknak a kommunisták. Azt természetesnek tartják, hogy ők többet vállalnak magukra, de minden adandó alkalommal szóbahoz- záík; a pártszervezet, a Gazdasági vezetés és a szövetkezeti gazdák összefogásának eredménye mindaz, amit elérnek. Többek között az is, hogy a két taggyűlés között a már sorolt munkán túl a 165 hold cukorrépa sarabolását, egye- lését, mélykapálását is befejezték, a kukoricát szintén másodjára kapálják. Az emberek szorgalma, helytállása biztató, erre alapoz a pártszervezet az újabb nagy munka, a több mint 1200 hold kalászos betakarításának idején is. N. K. i mevőaazdasáoi nyárlatermesztcs feladatai Ez év kora tavaszán rendelet jelent meg a nyárfa- telepítésekről, illetve a nemes nyárfafélék mezőgazdasági termőterületeken történő termesztéséről. A rendelet végrehajtási utasítását — a Földművelés- ügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium közös közleménye alapján — a Mezőgazdasági Értesítő 21. száma ismerteti. A végrehajtási utasítás szerint a mezőgazdasági termőterületeken művelési ág változtatás nélkül lehet nyárfát telepíteni. Részletesen intézkedik a mezőgazdasági nyárfatermesztésre alkalmas területek kijelöléséről. Kimondja többek között, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, legeltetési bizottságok és egyéb szervek használatában levő területeken a felmérést, a telepítések kijelölését ez év július 15-ig mindenütt be kell fejezni. Miután az állami erdőgazdaságok megbízottai a helyszínen nyilatkoznak a kijelölt területek alkalmasságáról és a műszaki bizottságok felülvizsgáltak, az ültetvénytervező vállalat gondoskodik a szükséges talajvizsgálati szakvélemény megszerzéséről, majd elkészíti a telepítési alapokmányokat. A termelőszövetkezetek, illetve termelőszövetkezeti csoportok, egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek a nyárfa termesztés költségeire — az alapokmány elkészítésével, a telepítés tervezésével, a talaj-előkészítési munkákkal, a telepítéssel, továbbá a felügyelettel, a kerítés építésével, valamint az ültetvény ápolásával kapcsolatos kiadások fedezésére — üzemviteli célokra is felhasználható, vissza nem téríthető állami hozzájárulást vehetnek igénybe. Az Országos Erdészeti Főigazgatóságnál tájékoztatásul közölték, hogy az állami erdőgazdaságok országszerte nagy erővel készülnek a jelenlegi felmérések, ellenőrzések után helyenként már ez év őszén kezdődő széleskörű nyárfa- telepítésekre. A darupálya vasgerendáján ez áll krétával feljegyezve: „Vacak kis Kató”. Rajtakapott, amint éppen olvastam. — Mindig firkálnak. A csúfneveket. Nálam is van Kuliming, Róka, Bokszos — mondta mosolyogva, s bizony, akik a műhelyben A középfokú mezőgazda- sági technikumok levelező tagozatának következő tanévére összesen 4000 hallgatót vesznek fel. Első osztály az ország minden részében 39 iskolában, négy — általános mezőgazdasági, kertészeti, gépészeti és erdészeti — tagozat nyílik. Felvételre június 20-tól— szeptember 30-ig lehet jelentkezni, a felvételi vizsgákra ezután kerül majd sor. A levelező tagozatra azok kérhetik felvételüket, akik 1966. december 31-ig ezekre a nevekre hallgatnak, lenéztek a mozdonyról az öregre, Kovács Jani bácsira. — Ideges ember vagyok. Tizenhét éve eszik idegeimet a gondok. — Talán bántják, vagy az emberekkel van baj? — Negyvenkilencben tetbetöltik 17. életévüket; elvégezték az általános iskola nyolc osztályát és a technikum szakirányának megfelelő, legalább kétéves nagyüzemi szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Azoknak, akiknek szakiskolai vagy szakmunkás-képzettségük van, szakmai gyakorlatot nem kell igazolniuk. A felvételnél előnyben részesítik azokat a je- letkezőket, akik mezőgazdasági üzemben, vállalatnál, intézményben technikusi képzettséget igénylő munkakörben dolgoznak. tek meg csoportvezetőnek a szolnoki Járműjavítóban, azóta öl a méreg. Hol anyag nem volt, hol ember. Ha kevés az ember, azon lehet segíteni, megfogom én ma is a munkát, bírom erővel. Szóval nem beszélek arról, ami elmúlt, csak arról, ami ma kínoz. Szalagrendszerben javítunk. Csakhogy döcög: hol az egyik — hol a másik munkacsoportnál húzzák az időt, az én embereim meg tétlenkednek. Na ilyesmikért vagyok ideges. — Hány éve dolgozik a gyárban, Jani bácsi? — Huszonnyolc, s méghozzá mindvégig a mozdonyosztályon. Mire jó az, ha az ember vándorol. Minél tovább marad valaki annál jobban emelkedik a bére. Üj helyen mindig kezdő az ember, nem Igaz? — Csak ezért? — Nem. Aki szeret dolgozni, az nem szívesen mond le a kézreálló szerszámairól, a gépéről... én úgy megszoktam már itt mindent, mint otthon a kedvenc székemet, villámat, a kertet, ahol kapálhatok délutánonként. Rágyújt. Kell ez a kis szünet, csend. Kinézett a mozdony.sorok közül. Jani bácsi kiváló dolgozó, a huszonötéves jubileumára egy havi fizetésnek megfelelő jutalmat kapott — Jő volt falspénznek. — Fals? — Persze, odahaza nem volt száz százalékos, mint a fizetés. Maradt nekem is jócskán belőle... Kellett némi borocskára... — Az embereivel hogy van megelégedve? — Rendes, dolgos gyere> kék. Nálam nem is lehetnek mások. Ha meg vala- melyikőjük kacifántosko- dik, magunk között elintézzük. Szocialista brigáddal mi baja lehetne az embernek, ha csak az nem, hogy balhéznak, amikor nincs elég munka. Csak ne kellene annyit idegeskedni. abba fogok beleöregedni. Nem őszülni, mert már ősz vagyok — kapta le a sapkáját. — Pedig ötvenöt év még nem sok... — És a huszonnyolc? — A nyugdíjazásom napján majd megmondom. — Jani bácsi! — kiáltottak át a mozdony túlsó oldaláról. — Mit akarsz, Róka? — Jöjjön csak. — Honnan tudta, ki szólítja? Kihúzta magát, s a kezH nyújtotta búcsúzóan. — Csak megismerem az embereimet! Még a hangjukról ls.„ (F, P.) Jóska a háztetőn A lebombázott patika romját borító füvet lekaszálták. Kesernyés sarjúillatot árasztva száradnak a rendek a hepehupás talajon. — Kár, hogy levágták — sajnálkozik Jóska, egy hatodikoshoz még nem ülő komoly- sóggal. — Jól tették — inti le a nagyanyja, — patkányok, hörcsögök bújtak meg benne. Áz udvart dúslombú orgonabokrok, s néhány silány fenyő zárja. Mögöttük, a kert végének támaszkodva rozzant házikó. — Valamikor istálló volt, úgy hoztuk rendbe. mikor ideköltöztünk. Nem idevalók vagyunk Kisújszállásra, Debrecenből kerültünk ide. A férjem itt volt kendertermesztési felügyelő. A fiú hallgatagon, rebbenő szemmel figyeli nagyanyja szapora beszédét. A szürtfényű szoba asztalán arasznyi, agyagból gyúrt szobor; Simándy az Operaház színpadán Radames szerepében. — Láttad már Simándyt? — Csak elképzeltem. — A rádióban hallotta énekelni — szól közbe a nagyanyja. — Hallotta volna, hogy rám kiáltott, mikor el akartam zárni a rádiót; „ne, ne zárd el, még nincs a kezemben”. Aztán nekiállt, s elkészítette ezt a szobrot. Néhol kicsit rücskös, mert az ajándékba kapott maroknyi agyag tele volt törekkel, s a legnagyobb jószándékkal sem tudta teljesen kitisztítani. Másodikos volt. mikor hazaérve bevágta a táskát a sarokba, s felkiáltott: „hamar a gyurmámat”. Bebújt az asztal alá, s az úton látott, mohón falatozó öreg cigányt mintázta meg. Ö csak azután látott ebédhez. — Mindig kapkodva eszik — panaszkodik a nagyanyja. — örökkön ég, örökkön lángol. Mindig csinál valamit, hol egy diavetítőt, hol egy periszkónot, de leginkább festeni, formálni „ szeret. Férfi és pénz hiányában a házat is ő tartja rendben. A múltkor átrakta a tető kúpcserepeit, rendbehozta a kéményt. — Nem olyan nagy valami az — mentegetődzik Jóska. Látszik rajta; magától érthetőnek tartja, hogy egy tizenegy éves fiú ilyesmit már megcsináljon. — Bosszankodik ám, ha róla beszélek — kuncog a nagyanyja. — Vénasszonyi pletyózásnak tartja. A nőket különben sem nagyon szívleli a Jóska. Megtanult főzni is, mert „ilyen apróság miatt nem nősülök meg soha. Ne szabja meg nekem senki lánya, hogy mikor és hová menjek”. — Az anyjáról hogyan vélekedik? Magam is érzem, illetlen a kérdés, de már elhangzott. — Nem emlékszik rá. Kétéves múlt, mikor az anyja disszidált. Caracasban él, híres festő. Fényképek kerülnek elő, festmények fotókópiái. Mindegyik hátlapján pársoros magyarázat. „Kár, hogy a fénykép nem tudja visszaadni a dzsungelt ábrázoló festmény káprázatos színeit” — olvasom az egyik fénykép hátlapján. Jóska tűnődve kinéz az ablakon, s váratlanul megjegyzi ismét: kár, hogy lekaszálták a füvet. — Mutasd a spanyol húgaidat — szól rá a nagyanyja. Közömbös arccal két kislányt ábrázoló fényképet hoz elém: tessék. — Nem vágyódsz te oda? — A válasz gyorsan, spontánul hangzik: — Nem. — Pedig az anyja foglalkozik most már azzal a gondolattal, hogy kiviteti, ha még nagyobb sikerei lesznek, s még több pén?' keres. Ha „bevág” egy kiállítás, ha még több pénze lesz, — kerge- tőznek agyamban a gondolatok. Jóskának már sikere volt. A Kunsági Kulturális Napok alkalmából rendezett szakköri elállításon egy kis rókát ábrázoló szobrát, festményét, s anyja — levelek útján elképzelt — nyaralójának makettjét állították ki. Ö is ott volt a megnyitón. Kopott rövidnadrágban, félszegen figyelte a műveit szemlélők arcjátékát. — Hiába, nincs ruhaja. Mindent kinő. Már előre félek a téltől — mentegetődzik a nagyanyja. — S az apja? — Az apja jóhírü sebész volt Debrecenben. Most Cenfbe küldték, valamilyen egészségügyi szervezet képviseletében van ott. — Mikor láttad utoljára? Vállrándítással kísért közömbös válasz: — Régen. — Hároméves sem volt, — legyint a nagyanyja. — Súlyos beteg volt akkor, úgy vittem be a debreceni klinikára. — Agyagod van-e a formázáshoz? — Nincs, pedig ha volna, lehetne kerti törpét csinálni. Megrendelés már van, abból is jönne pár forint. Búcsúzáskor visszanézek. A sárral összekapcsolt kúpcserepek lomhán terpeszkednek a tetőn. Ez hát a Jóska otthona. Itt nézte végig vak nagyapja harminc napos haláltusáját a közelmúltban, innen szállnak gondolatai néha a szüleihez. S ez a tető a legmagasabb pont. ahová Jóska eddig felkapaszkodott. Vajon jut-e magasabbra? Magasabb művészi és emh°Wbb szférákba, mint a szülei? Simon Béla Június 20-tól lehet jelentkezni a mezőgazdasági technikumok leve ezö tagozatára
