Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-23 / 147. szám

19«. 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kapálják a babot a szelevényi Szikra Tsz-ben Mindenki drukkol Megkezdődtek a vizsgák az esti egyetemen Valami készül Visontán... Nyolc és félmilliárdos beruházás — Áttelepítenek egy falut — Szón kétezerig Postabontás nőikül Nem akartam hinni a fü­lemnek, amikor a vezér- igazgató titkárnője így fo­gadta az értekezletre ér­kezőket: „— Remélem en­nivalót is hoztak az elv­társak, mert csak a késő délutáni órákban szabadul­nak innen’’. Arra gondol­tam viccel. De ez még viccnek is rossz: értekezlet túlórában. De utólag hal­Jó dolog ez? Egyáltalán nem. Egyszer alkalmam volt egy „re­mek” értekezletsorozat után beszélni a gyár főmérnöké­vel. Megsajnáltam. Nagyon fáradt, kimerült volt. Szin­te fizikai fájdalom látszott az arcán. Képzeljük csak el: napi nyolc-tíz megbe­szélés különböző témákról, más-más résztvevőkkel. Ha valaki fel is készül ennyi értekezletre, — bár ez szinte lehetetlen, mert mikor készüljön fel ilyen elfoglaltság mellett — ak­kor is óriási szellemi igény- bevételt jelent számára a Kevesebb ülésezést! A megye több, jó ter­melési eredményekkel büsz­kélkedhető üzemében a ve­lottam úgy lett, ahogyan mondja. Martfűn a Tisza Cipő­gyárban azonban már nem újság az ilyesmi. Megszok­ták. Olyannyira megszok­ták, hogy a vállalat veze­tőivel, elsősorban a ve­zérigazgatóval és a főmér­nökkel csak kivételes eset­ben lehet máshol találkozni, mint értekezleten. többórás beszélgetés figye­lemmel kísérésére és a le­hető legjobb intézkedések elrendelése. Nem beszélve arról, hogy egy értekezle­ten belül is többször kell különféle témákra koncent­rálni, s nem egyszer a sa­ját hangjukban gyönyörkö­dök véget nem érő hozzá­szólását hallgatni. Az em­beri idegrendszer igénybe­vételének is van határa. — Sajnos a munkásvédelmi előírások között elenyészően kevés — Vagy egyáltalán nincs — az amelyik a szel­lemi egészségvédelmet is rangra emelné. • zetési módszerekről más tapasztalatok vannak. Az egyik igazgató elmondotta, — Izgul? — kéredezem az ötös terem ablakán be- tekintgető Illés Antalt. — Visszakérdez: — Van, aki izgalom nél­kül tud vizsgázni? Én még sohasem tudtam. Második napja tart már a nagy vizsgaláz itt a mar- xizmus-leninizmus esti egye­temén Szolnokon. Kedden, június 2 Rén a politikai gazdaságtan szakosító első évfolyamának számadásá­val kezdődött és kevés pi­henővel tart július 8-ig, amikoris öt osztály állam­vizsgázik. összesen 1100-an vizsgáznak ezekben a na­pokban az egyetemen, be­leértve a kihelyezett osz­tályokat is. Reggel 7 óra óta druk­kolnak most a filozófia szakosító első évfolyamá­nak hallgatói. Tóth Tibor osztálytanár és Majoros Károly vizsgaelnök, dr. Voith László tüdőkórházi orvos feleletét hallgatja, amikor a terembe lépek. Aztán kérdések, válaszok. Hallgató, tanár, vizsgael­nök együtt dolgozik most is azért, hogy a társadal­mi fejlődés mennyiségi és minőségi változásairól pon­tos, kerek és szép legyen a felelet. Tóth Lajos a törökszent­miklósi Aranykalász Tsz párttitkára a következő. Nagyon szép a tétel, a moz­gás fogalmáról, az anyag és a mozgás egységéről, el- szakíthatatlanságáról szól. Bátran beszél a hallgató de akad javítani, csiszolni való a válaszán. Az utolsó kérdésre a hangja még in­A szőlő-, a gyümölcs- és a díszfaiskolai szaporító­anyag megtermeléséhez már a következő években fokozatosan az úgynevezett törzsszőlőkön, illetve gyü­mölcsfa- és díszfa-törzste- lepek adják meg az alapot. Éppen ezért a szaporítási törzshelyekről származó szaporítóanyagokat minő­ségvédelemben kell része­síteni. Ezt a célt szolgálja a földművelésügyi minisz­ter által nemrégiben ki­adott rendelkezés, amely­nek értelmében a termelő kább megélénkül: hogyan használhatja fel a tsz- párttitkár teendőiben e té­teleket, az ellentétek har­cáról tanultakat? Nem könnyű, de megtalálja az összefüggést. A harmadik felelő tétele is az ellentétekkel foglal­kozik. A dialektika és a metafizika ellentétével. A „diák” ez alkalommal Ko­pácsi Béla, a jászberényi tanítóképző Intézet igazga­tóhelyettese. Szép, az anyag­gal való elmélyült foglal­kozást bizonyító a felelete. Kluka István, a jászberé­nyi városi tanács vb műve­lődési osztályvezetője és Viktorik Mihály honvéd tiszt felel még. Aztán öten megkapják a bizonyítványt. Orvos, tsz-párttitkár, fő­iskolai igazgatóhelyettes, tanácsi osztályvezető, kato­natiszt, mind nagyon meg­dolgoztak itt a továbbju­tásért. A tanárok segítőén, de szigorúan követelték a számadást. Egyre nagyon figyelve: a hallgatók úgy tudják az anyagot, hogy annak gyakorlati alkalma­zását is mindenkor felis­merjék. Hisz ez az igazi hasznos tanulás. Vizsga után megvárják egymást a „végzettek”, biz­tatják, bátorítják a soron- lévőket. S mikor az utolsó felelő is ..kiszabadul”, csak akkor könnyebbülnek meg mindannyian. Akkor igazi a megkönnyebbülés, hisz egész évben azért tanultak, hogy az anyag megismeré­se mellett ezt a vizsgaiz­galmat is átélhessék. B. E. gazdaság, illetve vállalat köteles úgynevezett minő­ségi bizonyítványt kiállí­tani minden forgalomba hozott olyan gyümölcs- és szőlőszaporító anyagról, amely törzsszőlő, törzsgyü­mölcsös vagy törzsfaiskola létesítését szolgálja, vagy már ilyen törzstelepekről származik. A minőségi bi­zonyítvány egyúttal szár­mazási bizonyítványként is szolgál, utal a szaporító­anyag termelési helyére, termelési értékére és mi­nőségére. Homokaszfalt járda épül Jászapátiban Jászapátiban négyezer négyzetméter egy méter széles, vagyis négy kilomé­ternyi homokaszfalt járdát építenek az idén. Az új anyagból készült járda négyzeméterének keverék­anyaga 25 forint, tehát sok­kal olcsóbb, mint az eddig használatos aszfalt járda, melynek négyzetmétere 45 forintba kerül. A( járda alapozásához szükséges tü­kör kiásását teljes egészé­ben a lakosság vállalta tár­sadalmi munkában. A homokaszfalt burkolat Lukács Ferenc már évek óta bevált újítása. Buda­pesten a XII. kerületben 1961-ben épített gyalogjáró beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A megyében először Jászapátiban, helyi anyag felhasználásával ké­szítenek ilyen járdát, mely homok, mész és bitumen keverékéből áll. A keverék túlnyomó részét képező ho­mok helyi anyag, így a ké­szítés is olcsón, helyben vé­gezhető. Tervek szerint az új gyalogjáróépítési mód­szert a megye más közsé­geiben is alkalmazzák. Visonta — ez a Gyön­gyöshöz kilenc kilométerre fekvő kis község — néhány évvel ezelőtt egyike volt a Mátra alján szerényen meghúzódó falvaknak. Ép­pen úgy, mint Domoszló, Abasár, Márkáz, sokáig csak nemes, ízes borával hallatott magáról. Akkor még senki nem gondolt arra, hogy a szőlőszemeket hizlaló talajban a borral vetekedő, a bornál sokkal­ta nagyobb kincs rejtőzik — a szén. Aztán geológusok jöttek, járták a határt, nyurga fú­rótornyok eresztettek gyö­keret a szőlőtőkék között. A kutatás eredménnyel járt: Visontán egybefüggő területen kb. 200 millió to-nna külfejtéssel, gazda­ságosan kitermelhető, ener­getikai felhasználásra al­kalmas szénvagyont talál­tak. Erre a szénvagyonra már olyan kapacitású kül­fejtést telepíthetnek, amely egy 600 megawattos erő­művet a kétezredik évig elláthat tüzelőanyaggal. — Megszületett a döntés, el­készült a program. Eszerint, a visontai Thorez Külfejté- ses Szénbánya és a Gyön­gyösi Hőerőmű beruházási előirányzata a járulékos be­ruházásokkal együtt, össze­sen 8 milliárd 438 millió forint. A bánya és erőmű kombinát — az erőművet fokozatosan 1970 októberé­ig kapcsolják az országos hálózatba —, a harmadik ötéves terv egyik legjelen­tősebb alkotása. Heves me­gye eddigi legnagyobb lé­tesítménye lesz. A bánya területe teljes kialakítása után mintegy 5000 kataszteri holdra ter­jed, hossza kb. 10 kilomé­ter, szélessége átlagosan 2,5 kilométer lesz. Az épülő Kombinát eddigi munkála­tai már most megváltoztat­ták a táj arculatát. Elké­szült a külfejtés bitumenes úthálózata. Műhelyek, mun­kásszállások, irodaépületek magasodnak, készül a 200 ' méteres kémény alapozása. A külfejtési nyitóárkok­ból, több mint kétmillió tonna meddőt távolították el, a víztelenítő árkokból csak az elmúlt évben több mint 35 ezer tonna zenet termeltek. Az építkezést összekötötték a Budapest— Miskolc vasúti fővonallal, és az érkező importgépe­ket szállító vagonokat már a szerelő-téren fogadják. — Óriási dapqk .csikorgásától, buldózerek, tehergépkocsik dübörgésétől hangos a táj, markoló gépek hasítják a föld testét — meddőhegye­ket alkotva —, hogy köze­lebb kerüljenek a föld szí­véhez, a szénhez. A sétáló toronydaruk alatt „várost alapítanak” az építők. Harmincnégy munkásszállás, „szálloda­sor” készül előregyártóit elemekből, egy-egy tömb 100 személyes, s mindegyik­ben klubszoba is van. Épí­tik már az 1500 személyes konyhát, a hozzátartozó ét­termet, és hamarosan hoz­zákezdenek a 2500 szemé­lyes étkező építéséhez is. Intézkedések történtek az egészségügyi, ’ a kulturális ellátás kialakítására, hogy a több megyéből itt mun­kát találók minél otthono­sabban érezzék magukat. Ez a lüktető, alkotó munka Visonta község helyzetét is alapvetően megváltoztatja. Arról van szó ugyanis, hogy a legdú- sabb széntelepek éppen a község alatt húzódnak, — ezért a községet át kell te­lepíteni. A lakosság igé­nyeinek felmérése azt bi­zonyítja, hogy a falu lakói — elenyésző kivételtől el­tekintve — Űj-Visontára akarnak költözni. Az új község helyét már kijelöl­ték, elkészült az új telepü­lés általános és részletes rendezési terve. Az áttele­pítésre, előreláthatóan 1977- ben kerül sor. A lebontás­ra kerülő régi Visonta he­lyett, 190 holdnyi területen 480 lakást építtet álla­munk. Itt építik fel a ré­gi település középületeit, ugyanitt biztosítanak köz­művesített területet a ma­gánerőből építtetni szán­dékozók részére. A tervező vállalatok szá­mítása szerint, 5077 kh. mezőgazdaságilag művelhe­tő területet érint az ország egyik legnagyobb beruhá­zása. Ebből mintegy 3600 holdnyi később visszaállít­ható a mezőgazdasági ter­melésre. Az elmúlt év vé­géig 591 holdat vettek igénybe a munkálatok, de a termelőszövetkezeteket a Gyöngyösdomoszlói Állami Gazdaság területéből kár­talanították. i ' Papp János I náluk már a reggeli posta­bontás sem dívik. Mióta megszűnt, már csak rossz emlék. Ez is feleslegesen lekötötte, lefoglalta a ve­zetőket. Most a titkár bontja és szignálja a leve­leket. Egész nap ugyanott megtalálható, ki mikor ér rá, akkor lapozza át. Meny­nyivel egyszerűbb és éssze­rűbb így! Ugyanez az igazgató azt is elmondta, hogy „igazi” értekezletet — amelyek legalább egy teljes óráig tartanak — csak negyed­évenként egyszer tartanak. Ezen az összes főosztályve­zető és osztályvezető részt- vesz. Az értekezlet anyagát a meghívottak írásban né­hány nappal előbb kézhez kapják, felkészülhetnek rá. Kisebb megbeszélések ter­mészetesen vannak, nagyon ritkán és ezen kimondottan csak az érdekelt személyek vesznek részt. Ennek a gyárnak a tech­nológiai csoportvezetője mondotta el — maga is csodálkozik rajta — az ő főmérnökének még arra is van ideje, hogy a kazán­házban meglátogassa a Pa­li bácsit, mert az előzőleg valami alattomos betegség­ről panaszkodott neki. — Ezenkívül természetesen a mérnökök nem tudnak olyan műszaki újdonságról érdeklődni tőle, amit ne ismerne s ne tudna arról érdemben nyilatkozni. — Ilyesmire egy értekezletek­kel agyonterhelt ember egyszerűen képtelen lenne. Mélyrenyúló gyökerek Biztosan tisztában van­nak ezzel a Tisza Cipőgyár vezetői is. A hibák, job­ban mondva az értekezle­tek gyökerei azonban mélyebbre nyúlnak. A túl­zásba vitt centralizált ve­zetés következtében bizony­talanná, önállótlanná vált beosztott vezetők most már az „értekezletesdit” tartják a felelősségtől való szaba­dulás egyetlen lehetőségé­nek. Ide vezetett az is, hogy a hatáskörök hosszú évekig nem voltak felosztva és precízen elhatárolva. A hatáskörök egymásba nyú­lásából már temérdek baj származott a cipőgyárban, amely sok idegeskedést és felesleges erőkifejtést köve­telt az emberektől. A vezető ne akarjon mindent egymaga csinálni. A megnövő vállalati önál­lósággal párhuzamosan a beosztott vezetők is nagyobb önállóságot kell, hogy kap­janak. természetesen annak minden felelősségével együtt. A hiba felismerése — fél siker A túlzottan sok értekez­letről a gyár vezetőinek, — különösen a jelenlegi termelési főmérnöknek — sincs jó véleményük. Min­denesetre örvendetes, hogy tisztában vannak a helyzet tarthatatlanságával és a jö­vőre nézve más elképzelé­seik vannak. A jól értelme­zett megosztott vezetést fogják alkalmazni. A mun­ka java azonban még hátra van. Tíz-tizenöt év alatt beidegződött szokást, mun­kastílust kell legyőzniük, ami bizony nem megy majd egyik napról a másikra. Kezdetnek talán nem lenne rossz a — másutt már halálraítélt postabontást likvidálni. Ha egyik reggel az osztályvezetők a titkár­ságon nézhetnék át a ki­szignált postát, s nem dől­ne össze a világ, de még az irodaház sem — ezután a napi négy vagy annál is több értekezlet megszünte­tése sem menne csoda­számba a Tisza Cipőgyárban. I Bognár .Tártait Minőségi bizonyítványt kapnak a szőléoltványok és ayiimölesfaesemeték Kilométer hosszúságban szelik át a külfejtés területét a szállító szalagok. (Fotó: Kiss Béla)

Next

/
Oldalképek
Tartalom