Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
1966. Június 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II A Tisza Táncegyüttes az országban másodiknak kapta meg a Béke-díjat M űvészf elepi mterem „társbérletben* Tegnap délután 4 órakor a Hazafias Népfront szolnoki Barátság Klubjában bensőséges ünnepség keretében nyújtották át a szolnoki Tisza Táncegyüttesnek az Országos Béketanács Béke-diját. A béketanács ezüst-serlegét dr. Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára adta át Várhelyi Lajosnak, a népi együttes és művészeti vezetőjének. Az ünnepélyes aktuson részt vett Gál Gyula, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke is. Pallai Sándorné, a Hazafias Népfront Szolnok me- geyi bizottsága titkárának üdvözlő szavai után Szatmári Nagy Imre meleg szavakkal méltatta a Tisza mm INT ARRÓL már lapúnkban hírt adtunk, megyénkben vendégszerepei a magyar népi táncművészet világszerte elismert reprezentás együttese, az Állami Népi Együttes. Nem tudjuk, hogy Szolnok megyei turnéjuk milyen anyagi sikerrel jár, annyi bizonyos azonban, hogy erkölcsi sikere meglehetősen ellentmondásos. Ez elsősorban a meg nem tartott előadásokra vonatkozik, de a megtartott előadások közül sem mind hozta azt az erkölcsi sikert, amit joggal elvárhattunk volna a kitűnő együttes szereplése kapcsán. A közönség tapasztalható érdektelensége csak az egyik oka ennek. A másik, hogy vajon megfelelő időpontban turnéztak-e megyénkben ? Szabad-e kitenni a presztizsvesztés olyan veszélyének az együttest, hogy olyan kis községekben hirdessék meg műsorukat a nyári nagy mező- gazdasági munkák megindulásakor, mint például Besenyszög, Jászkisér. (Fegyvernek vagy éppen Jaszla- dány, anélkül, hogy számot vetettek volna e községek felvevő képességével. Nem az érintett községek közönségének lebecsülésére vetjük fel ezt a problémát, de az természetes. hogy ezeken a helyeken nagyobb és áttekin- tőbb szervezőmunkát igényel a megfelelő számú, köTáncegyüttes a Hazafias Népfront nemzetközi agitá- ciós munkájában kifejtett többéves tevékenységét: „A békenagygyűléseken többször elhangzik, háborút nem, békét akarunk. De ha jobban belegondolunk, hogy mit is jelent tulajdonkép- pen számukra a béke, azt kell mondanunk; többek között azt is, ahogy önök szívből és örömmel táncolnak és énekelnek, közben másokat is gyönyörködtetve. További művészi munkájukhoz, egyéni boldogulásukhoz kívánok sok sikert” — mondta Szatmári Nagy Imre. Ezután került sor a serleg átnyújtására, majd egyénenként az Országos Béketanács aranykoszorús jelvényét kapták meg az együttes tagjai. zönség „toborzása”, mint például nagyobb városokban. Jászberény esetében viszont a siker, illetve a sikertelenség szempontjából az sem lehet közömbös, hogy rövid időn belül az Állami Népi Együttes már a harmadik népi, vagy népi együttes jellegű művészi gárda, mely a városban műsort adott. m NÉPI EGYÜTTES ” Hétszínvirág c. műsora pedig a legteljesebb közönségsikert, a legszélesebb nyilvánosságot is megérdemli. Pénteken este Fegyver- neken lépett fel műsorával az együttes. Fegyverneki előadásuk kivételnek bizonyult a fentebb említett „szabályok” alól. A művelődési ház udvarán lévő szabadtéri színpad nézőtere zsúfolásig megtelt Igaz, Törökszent- miklósról és a környező községekből is sokan eljöttek. A Hétszínvirág az együttes utóbbi években bemutatott műsorai közül az egyik leglátványosabb, legszínesebb produkció. A műsor amerikai turnéjukra való indulásuk előtt készült el, külföldön még nem mutatták be. Az együttes két kitűnő koreográfusa — Rábai és Létai — a magyarországi nemzetiségek táncaiból, népi játékaiból állították ösz- sze virágjukat, amelynek színe bár hét, szirma nyok A kitüntetést a tánccsoport nevében Várhelyi Lajos, az együttes művészeti vezetője köszönte meg: „Mottónak mi is legnagyobb magyar zeneszerzőnk, Bartók Béla szavait választottuk — Mindenek előtt embernek lenni. Jói tudjuk, hogy ez csak békében lehetséges, a háború embertelen”. A Tisza Táncegyüttes az országban másodiknak kapta meg a Béketanács megtisztelő kitüntetését. Az első ' kitüntetett együttes a budapesti helyőrség fúvószenekara. A Béke-díj átadásának hivatalos aktusa után a kis ünnepség zeneszó mellett — amelyet az együttes zenekara szolgáltatott — baráti beszélgetéssel folytatódott. is akadt. Mindjárt azt is szeretném hozzátenni, hogy a hét szín mindegyike sem pompázott egyforma szépségben. Talán a román karácsonyi játék és a szlovák ta- vaszhívogatás színei voltak „halványabbak”. Ami pedig a nyolcadik „sziromlevelet” (Áprilisi szerenád, magyar táncjáték) illeti; egy kicsit idegen testként hatott a műsorban. A naív sztori köré felépített „népi” játék bizonyos stílustörést is eredményezett és semmiképpen sem szerencsés lezárása a változatos, szép műsornak. m MŰSORBAN különö- sen az első, Pásztor- képek karikástánca tetszett. amely atraktív elemekkel teletűzdelt koreográfiájával újszerű és érdekes színfoltja volt az első táncképnek. Maradéktalanul a műsor legkiemelkedőbb, művészi megoldásában és hatásában legsikeresebb táncképének a sokác téltemetést, a busó táncot tartom. Ez a tánc egy izgalommal és feszültséggel teli valóságos kis táncdráma. Mindent összevetve, a fegyverneki közönség úgyhiszem elégedetten távozhatott a két és félórás előadás végén, az Állami Népi Együttes új műsorával is a tőle megszokott igényes művészi teljesítményt nyújtotta — rideg — vázlatok A művésztelep vízparthoz közelebb levő alkoió- háza egyik műtermes lakásában lakik és dolgozik a Fazekas Magda—Meggyes László művészházaspár. Egy műterem — két festőművész. Az ajtón belépve a baloldali falon Fazekas Magda képiéi függnek, a jobboldali fal Meggyes Lászlóé. A műterem közepén két fesitőállvány áll. Látogatásunkkor mindkét állványon Meggyes-kép volt — Nem, nem szorítottam ki a műteremből Magdit — magyarázza Meggyes László —, csupán igyekszünk úgy beosztani az időnket, hogy lehetőleg ne egyszerre dolgozzunk. — Bevallom, engem rs- var jobban, ha egyszerre festünk mind a ketten — kapcsolódik be a beszélgetésbe Fazekas Magda. — Persze azért minden készülő munkánkat megmutatjuk egymásnak és közösen meg is beszéljük. A művészházaspár is a szolnoki telep őszi nagy kiállítására készül. Pogány ö. Gábor, a kiállítás rendezője már Fazekas Magdától és Meggyes Lászlótól is kiválasztotta azokat a képeket, amelyek a Nemzeti Galériába kerülnek az ősszel. Ahogy nézegetjük a képeket, úgy cserélődnek a festmények az állványon is. Meggyes László leveszi róla megkezdett képét és a falhoz támasztja. — Halászokat ábrázold kompozíció lesz? — kérdezem a művészt, mielőtt befelé fordítaná a képet — Igen. Előtérben egy száradó varsával. Amióta Szolnokon vagyok, azóta izgat a háló megfestésének problémája, pedig már jó- néhány vizuarti témán dolgoztam. Ezen a képien például — mutat egy másik félig kész festményre — a víz vibráló felülete, a háló finom textúrája és a csónak szilárdabb anyagának érzékeltetése ragadott meg és ezt igyekszem különböző faktorális hatásokkal kifejezni. Az állványról levett Meggyes-kép helyére egy nagyon szép és kifejező Fazekas Magda kompozíció kerül. Két pihenő asszonyt ábrázol a kép, egy fiatalt és egy megfáradt öreget — Szeretném ezt a képemet még a nyáron befejezni. Ha sikerül, a nemzed galériai kiállításon ez szerepel majd. — Egri/ kicsit az egymást váltó generációk szimboli- zálását érzem a képben. Nem tudom, hogy igazat ad-e ebben? — Igen, részben ez is a célom a megfestésével. A művek kíváncsi szemrevételezése után leülünk a műterem sarkába beszélgetni. Szemben velem a falon két Meggyes kép, a művész eddigi pályájának hű kifejezői. Az egyik négy-öt évvel ezelőtti, arató jelenetet ábrázol, a másik egy alkonyi hangulatú vízparti kép, tavaly festette. — Azt az aratási képet még most is szeretem, hatásában még ma is tetszik, de mint festői probléma ma már nem izgat, úgy érzem, sikerült tovább lépnem. Akkoriban a dekoratívabb kifejezéssel próbálkoztam, de rá kellett jönnöm, hogy a dekoratív festészet nem az én életelemem. Bármennyire is tisztelem a nagy dekoratív mestereket, Matisse-t és társait, valahogy azt érzem, hogy a művészet az elmélyültebb és talán problematikusabb művészi alkotó munkánál kezdődik. Az utolsó két esztendő i Meggyes László művészetében az eddigi eredmények összegezése volt. Ügy érzem, hogy munkáiban sikerült valamiféle szintézist teremtenie. Pályája legjelentősebb két esztendejének tartom ezt az időszakot Természetesen ez a szintézis nem azt jelenti, hogy később más művészi problémák hatására ne következhetne egy újabb útikereső, kutató, kísérletező korszaka A beszélgetés közben Fazekas Magda a háziasszony szerepét is magára vállalta Amikor újra leül közénk, az ő munkáira terelődik a szó. A kiállítások közönsége Fazekas Magdát grafikusként is megismerhette. A Nemzeti Galériában is kiállítanak majd néhány rajzát metszetét de azt hiszem, szíve szerint mégis elsősorban festő. — Színekkel szeretnépn elsősorban kifejezni magamat és ezért, bár nagyon szeretek rajzolni, valóban, a szívem a festészethez húz. Fazekas Magda témaválasztásában. a képek megfogalmazásában nem kifejezetten úgynevezett „női festő”, bár nagyon sok munkáját férjéről készítette. Egy korábbi beszélgetésünkkor így tiltakozott a nőd festő megjelölés ellen: — A művészetben nincs női festő vagy férfi festő, csak festő van. Nincsenek úgynevezett női vagy férfitémák sem, amiket csak női vagy csak férfifestő tud igazán jól megoldani. Rideg Gábor Felvételünk a kitüntetett Tisza Táncegyüttes május 1-i szabadtéri műsorán készült. (Beküldött kép) A Hétszínvirág nyolc szirma — és tövise
