Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
Tihanyit Az új kartárs ezen a reggelen elsőnek érkezett a hivatali szobába. Amikor Aligai, aki mindig pontos szokott lenni, a hivatalba ért, az új ember már Íróasztalánál ült. Bemutatkoztak egymásnak: — Tihanyi vagyok... A hivatalsegéd mondta, hogy itt dolgozott az elődöm, ez az asztalom. — Nagyon örülök — rázta meg Aligai az új kar- társ kezét, azután jóakara- túan megjegyezte: — Gondolom, nem árt magának egy kis kioktatás. Hát ide figyeljen. Maga mellett balra a Füredi fog ülni. Csendes fiú, a légynek sem vét, csak egy kicsit gyáva. Képzelje, nem marad el egy perccel se félóránál tovább az ebédnél. De maga nyugodtan elfólthet egy órát is. Az osztályvezető ugyancsak egy egész órára megy el. A recept az, hogy akkor kell mennie, amikor ő. — Érti? — Már hogyne érteném. És köszönöm a jó tanácsot. A terem megtelt. Bemutatkozás. Az örökké mosolygó Hévízi is tanácsot adott: — Hallgasson rám, apus- kám. Ha másfél órát csúsztat, akkor Szemes egy-két feladat A kis Péter egy napon nem ment iskolába. Helyette édesanyja leveiét kapta meg a tanárnéni. A levél így szólt: „Kedves Tanárnő! Péterke nem mehet iskolába, helyettesíteni kell apukáját, aki portás. Tegnap ugyanis a fiam a következő házifeladatot kapta: Mennyi időre van szüksége egy férfinak ahhoz, hogy egy 4 négyzetkilométer területű szántóföldet 2,5 szőr megkerüljön abban az esetben, ha óránként háromnegyed kilométeres sebességgel halad. — Péterke még nem férfi, ezért az édesapját kellett helyette elküldeni. Remélem a jövőben olyan feladatot ad majd fel, amelyben riő szerepel, hogy a férjemnek ne kelljen a munkából mulasztania.” JSehéz Csapatösszeállítás — A kicsi a „fej” a csapatban kioktatják jó szivarért beír magának három-négy órai csúsztatást. Kétszer egy kicsit tovább marad, és már egy egész nápja van. Feri bácsinak, a hivatalsegédnek néha féldecit kell fizetni. Mindig jelenti, ha jön az igazgató, vagy a főosztály- vezető. Igaz, most nincs is igazgatónk, áthelyezték, és az új még nem jött. Túlbuzogni nem szabad. Azt nem szeretjük. Szóval jól meglesz velünk. Szárszói megkérdezte az új kartárstól: — Mondja csak, Tihanyi, van gyereke? — Van egy fiam. A harmadik általánosba jár. — Akkor hozzon néha virágot Ilonkának, ö osztja ki az írószereket. Három nappal később a hivatal dolgozóit a nagy tanácsterembe kérették, az újonnan kinevezett igazgató bemutatkozásához. — Na, kíváncsi vagyok, milyen lesz az új diri — dörmögte Hévízi. A tanácsterem már zsúfolva volt, amikor kinyílt az igazgatói szoba ajtaja — és belépett rajta Tihanyi. Volt szobatársai előbb elképedve, azután érthető szorongással néztek rá. — Kedves kartársaim — kezdte az igazgató —, ná- hányukat már ismerem, azokat, akikkel három napig együtt dolgoztam. Ez alatt a három nap alatt igyekeztem megismerni a hivatalt. A magam részéről jó munkára törekszem, ehhez kérem a kartársak segítségét. Mosolyogva nézett megszeppent szobatársaira, és így fejezte be a bemutatkozást : — Gondolom, egyetértenek velem abban, hogy háromnapos helyszíni tapasztalatom alapján néhányu- kat más beosztásba kell helyeznem... P. L. Bizonyítványosztáskor — Mondd apu, te csukott szemmel is alá tudnád írni a neved. — Persze kisfiam. — Na akkor csukd be a szemed és írd alá az évvégi bizonyítványomat. DRÁGA A KÜLFÖLDI UTAZÁS Habsburg Ottó félmillió arany forinttal tartozik a Jászkunságnak. (Újsághír lapunk június 16-i számából.) — Jobb lesz asszony, ha maradunk itthon a fenekünkön, mert sokba kerül egy ilyen ausztriai utazás NŐI SORS Reszketős dolgok férfi sors — Mond, mi történt Mártával, akinek három évvel ezelőtt olyan hevesen udvaroltál. — Férjhez ment és szerencsétlenné tette a férjét. — Honnan tudod? — Én vagyok a férje. — Anyuka, ha férjhez megyek olyan férjet kapok majd, mint apuka? — Igen kislányom. — S ha nem megyek férjhez, olyan vénlány leszek, mint Emma néni? — Igen kislányom. — Milyen rettenetes a nők sorsa. A minap olvastam a Szenzációs Esti Harsonában, hosv bizonyos K'aj- bimger Előd az AZÉRT főkönyvelője milyen szemérmetlenül fosztogatta a nép vagyonát éveiken át. Ronda űzőiméiből még csak titkot sem csinált, így tevékenységét a vállalat becsületes dolgozóinak mélységes felháborodása és undora kísérte. Éveken át. Sajnos, a dolgozók büntető kezét megbénította a ravasz Kaj- bingeir, mondván, hogy van nekije egy bácsikája a minisztériumban, s aki netán kifogásolná az ügyleteit, az könnyen a súlytalanság állapotába kerülhet. Egyszer aztán mégis csak lelepleződött ez a Kajbin- ger, akkor kiderült, hogy nemcsak hogy a minisztériumban nincs bácsikája, de egyáltalán nincs is bácsikája. Nem is volt neki. Verték is a falba a fejüket a becsületes dolgozók, de már akkor későnAztán olvastam az Asz- szón yok Magazinjában — a kerek és megható történetek Magazinja —, hogy egy maszek similabdaké- szítő kisiparos milyen konok perverzióval verte agyon gyermekeit születési sorrendben. Szadi zmusával odáig ment, hogy kénysze- rftette a csöppségeket: rendszeresen nézzék a televízió műsorát és magyar gyártmányú gyermekcipőben járjanak. A felháborodott, becsületes szomszédok már-miár közibe akartak lépni, de az eléggé el nem ítélhető similabdaké- szítő mindig leszerelte őket, mondván: van neki egy öccse a Főbizottságon és aki ugrál, majd megnézheti magát. Persze itt Is kiderült, hogy egyáltalán nincs öccse, sőt szülei sem voltak. Szánták-bánták már a becsületes szomszédok, hogy nem léptek közbe, de elszalasztottak az alkalmat: Nem kerülhettek bele az újságba. Nem szép dolog kérem, ha valaki sikkaszt. Illetlenség, ha valaki agyonveri a családját. De ami meglepő: a becsületes dolgozók passzivitása. Vajon miért hallgatott az a sok-sok becsületes dolgozó? Csak nem féltek? Hallottak talán olyat, hogy történt--, netán... ilyesmi. Hogy valaki szólt... aztán... hozzájárulással távozott? Végig sem merem gondolni. Egyébként nekem is van egy unokabátyám a Főközpontban. Milyen kár, hogy csak a gépek romlanak el — kefe —