Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-02 / 129. szám
\ 1M9. június 2. SZOLNOK MEOüXd NÉPLAP 5 HAZAFELÉ Az örökös Napos, derűs reggelre virradt 22 évvel ezelőtt Szolnok lakossága. Az emberek mentek a dolguk után, a hivatalnokok már leültek íróasztaliak mellé, az anyák az ebédet főzték és azt találgatták jön-e a férjtől, a katona fiútól levél a frontról. Háború volt. A fasiszta hadigépezet óriáskígyója sebzetten vonaglott, a levegőben már a szövetségesek légi hadereje volt az úr. Az utcákon, a pályaudvarokon a nemzeti szégyen napja, március 19. óta csukaszürke egyenruhák tűntek fel, német szó hangzott, a vasúton német katonai szerelvények dübörögtek. Amikor a magasban megcsillantak az ezüstös testű nehézbombázók, sok szolnokinak jutottak eszébe azok a röplapok, amelyben a szövetségesek bejelentik a fasiszta hadsereg utánpótlási vonalainak erélyes bombázását. Fél kilenc után öt perccel elszabadult a nokol. A nálvaudvar lángokba borult. a robbanások fülsiketítő detonációi, a füstfelhők. a lángnyelvek, levegőbe repülő olajvagonok sora valóban pokoli kénét nyújtott. A bombákból azonban bőven jutott a Kisgyep. a Liget utca, a Mátvás király út környékének. összeomlottak az apró lakóházak, maguk alá temették az embereket, az egész életen át gyűjtött apró vagyonkát. Fizettünk akkor. Ártatlan emberek vérével, pusz-. tuló várossal, kétségbeeséssel és rémülettel. Fizettünk a horthyk, a gömbösök, a sztójai dömék, a vitéz Szombathelyi vezérezredesfélék bűneiért, az ország sírbarántásáért. Fizettek azok, akik áldozatai voltak az országvesztő politikának, az anyák, akik az ebédet főzték, a gyerekek, akik tulajdonképpen boldogságra születtek. Június másodika fekete nap. Az emlékezés napja és a számvetésé is egyben. A mi nemzedékünk, a negyedik X határán túliaké, akik ismerték azt a világot, benne éltek és tehetetlenül figyelték, hogyan viszi vesztébe országunkat egy nemzetgyilkos rendszer — most emlékezik. És emlékeztet. Emlékezteti a húszéveseket, az utánunk következőket, azokat, akiknek a vérében, idegeiben nem vibrál, nem vibrálhat a félelem, a rémület és a keserűség: elmulasztottunk valami fontosat, egy maroknyi hősön kívül mindnyájan elmulasztottunk küzdeni, amikor még lehetett volna. A haszonélvezeti joga tulajdonképpen már régóta megvolt, még az örökség átvétele előtt. Már ameny- nyire annak lehet nevezni a közös erőfeszítéssel elért sikereket, a gyermekek hálás öröméből való részesedést. A tulajdonképpeni ^.örökség” egy éve az övé. A városi pártbizottságra került férjétől „örökölte” a túrkevei ifjúsági ház vezetését Farkas Dánielné. — Amikor a férjem átvette az ifjúsági házat, úgyszólván a csupasz falak voltak, meg egy italmérés. Azt azután egy-kettőre kitelepítettük — emlékezik Farkasné. — Mondták is erre néhányan: „most már az a néhány fiatal se jön, aki eddig idejárt inni”. Sebaj, válaszoltunk, majd jönnek helyettük rendesebbek. A vége aztán az lett, hogy azok közül is sokan visszajöttek, rendszeresen résztvesznek a különböző rendezvényeken. Azóta az ifjúsági ház vonzóköre téli időszakban — havi átlagban — kétezer fiatalra terjed ld. Három nappal ezelőtt zárult az ifjúsági ház szakköreinek kiállítása. A kiállított tárgyak egy részét Szolnokra vitték, ott láthatók most az úttörők megyei kiállításán. Maradt azonban jócskán még otthon is. Aki arra jár, gyönyörködhet a szépen hímzett párnákban, zsúr-abro- szokban, szalvétákban, az ügyes kezek készítette han- gulatlámpákban, fonott kosarakban. S a hímzésben nem tudni kik az ügyesebbek, a fiúk-e vagy a lányok. Mindannyian ügyesen forgatják a tűt. Mikor a Farkas házaspár átvette az ifjúsági házat, huszonöt ablakszemet kellett üvegeztetni. Most talán az ügyes kezek szakköre is elvégezné ezt, de nincs rá szükség; három év óta nem tört be ablak, pedig — mint már említettük — igen népesek a rendezvények. s Jelenleg 12 szakköre van az ifjúsági háznak. Ezek közül hatnak — így a nótafa-, a honismereti-, a sakk-, a kisgazdasszony-, az ügyes kezek és a szobrász szakkör — vezetését hosszú időn át társadalmi munkában vállalták a helybeliek. Ügyszeretetükért feltétlen dicséretet érdemelnek. Nem szóltam, hogy a szakkörökben a munka érdekes is, hasznos is. A fotoszak- kör például megörökítette, hogy az egyik kutyus miként táplált két árva malacot, megmentve ezzel őket az elpusztulástól. A honismereti szakkör a helyi termelőszövetkezet gépesítési fokát, állattenyésztési színvonalát dolgozta fel, összegyűjtötte a városban termelt konyhakerti magvak mintáit. — Olyan szakköröket alakítottunk — mondja Farkasáé — amilyenek a városban csak nálunk vannak. Ennek tudható be talán az irántuk megnyilvánuló nagyfokú érdeklődés. Van olyan szakkörünk, amelyiknek hatvan tagja van. S nemcsak a nagyobbak, a kicsik is kitesznek magukért. A kisdobosokból álló nótafa szakkör például a városi kulturális szemlén annyira megnyerte a zsűri tetszését, hogy nemcsak ezüstéremmel, hanem személyenként egy-egy boci csokival jutalmazta a pajtásokat. Persze, a nagyobbak már komolyabb dolgokkal foglalkoznak. A kiszesek szabás-varrás tanfolyamának zárásakor például mindegyik résztvevő — tizenöt tsz kislányból állt a hallgatóság — egyforma anyagból, azonos fazonú ruhát varrt magának. A népek barátsága szakkör olyan levelezést bonyolít le, hogy bárki megirigyelhetné. Levelezési kiállításon tavaly első díjat nyertek Budapesten. Jutalmul egy háromszáz dalt tartalmazó lemezalbumot kaptak. — Akkor nyilvánították országos levelezési módszertani központtá ifjúsági házunkat — mondotta Farkasné. Népi táncosaik a területi döntőn elért helyezésük jutalmául Csillebércre mennek júliusban. A Karcagi párost és a Cseh polkát ott is bemutatják majd. Bár mindez az ifjúsági ház vezetőjét dicséri végső soron, említsük meg, hogy sokirányú munkája mellett heti 32 órát tanít, társadalmi munkában szakkört vezet, a fiúiskola nyolcadik osztályában osztályfőnök és rajvezető, a pedagógus pártszervezet titkára, a szak- szervezeti bizottság kultúr- felelőse, s amellett van még egy „háztáji” kislánya, akinek szintén gondját kell viselni. Elfoglaltságát tekintve tehát nem nagyon hiányzott neki ez az „örökség”, — de becsülettel gazdálkodik vele. S. B. A romok és a pusztulás látszik ezen a képen. És aki csak a mai Szolnokot ismeri, a pontházakat, az új hidakat, a lakótelepeket, a vegyiművek üzemcsarnokait, a külvárosok villaszerű családi házait, az szinte el sem tudja képzelni, milyen a pusztulás képe, a romoké, a halálé. Ma reggel nem kell aggódva néznünk fel az égre, ma reggel nyugodt szívvel visszük el gyerekeinket a bölcsődébe, az óvodába. Ma reggel nyugodtan kezdjük meg a munkánkat, de... A bombák ma reggel is robbannak. A házak ma reggel is rommá válnak, az emberek ma reggel is elvesztik azokat, akiket legjobban szeretnek. Igaz, sok ezer kilométer választ el bennünket a bombák dörejétől, a félelemtől, a hirtelen, értelmetlen haláltóL De akik ledobják, azok most megismétlik a fasizmus rémtetteit Akik bombáznak, szívesen vérbeborítanák újra Szolnokot is — ha tehetnék. És hogy ne tehessék, azért e figyelmeztető. Emberségünkkel, helytállásunkkal, határozottságunkkal és erőnkkel kiáltunk megálljt a szörnyűségeknek az apokalipszis lovasait felidéző sötét erőknek. Erre törekszünk és ezért figyelmeztetjük a húszéveseket* akik szerencsére nem ismerik ezt a szörnyűséget. Június másodika az emlékezés napja. De a készenlét, a helytállás, az éberség nem egy napig tart. Hernádi Tiber FÉL KILENC UTÁN ÖT PERCCEL... Régészeti feltárás Jászdózsa-Kápolnahalmon Gátfalvi István levelezőnk abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mint a helybeli iskola pedagógusa, napról napra figyelemmel kísérhette az ásatásokat. Dr. Bóna István egyetemi docens kezdte meg az ásatásokat a szolnoki múzeum felkérésére. Levelezőnk a tőle kapott tájékoztatások nyomán írta meg szerkesztőségünknek az alábbiakat. — A Kápolnahalom keletkezését homály fedte évszázadokon keresztül. Tatárdúláskori tömegsírnak vélte a nép. De 1893-ban folyt kisebb ásatás során kitűnt, hogy őskori települések színhelye a domb. ötven évvel később, 1943-ban Gallus Sándor régész kezdett újabb feltárást a Nemzeti Múzeum megbízásából, bronzkori lakóházak nyomait figyelte meg. Dr. Bóna István segítőtársa — négy régész egyetemi hallgató — a rétegenként feltárt gödör minden részletét felmérte, rajzolta, az előkerült leleteket gondosan csomagolta. Ez az ásatás folytatása a régebbi feltárásoknak és e rétegződésben a bronzkor középső és késő korszakának települése tárult fel. Az ásatas egyik legnagyobb szenzációja az a 37 darab arany hajfonatleszorító karika, amely jól meghatározható bronzkori rétegekből való. Azért is jelentős ez a depó-lelet, mert olyan szerszámok, tárgyak társaságában bukkant felszínre, amelyek szórvány-leletként előkerülve, nehezen meghatározhatók. A tehergépkocsit megtöltő, restaurálásra váró anyag fekjol gozása Stanczik Ilona régészhallgató disz- szertációs témája lesz. S a restaurált anyag java a megyei régészeti kiállítást fogja gazdagítani. Milyen érdeklődéssel figyelték azok a jászdózsai emberek az ásatásokat, akiket érdekelt szűkebb hazájuk történeti múltja! A régészek pedig feldolgozzák, megírják mindazt, ami ebből a leletből a tudomány és a népművelés számára hasznos. Kaposvári Gyula múzeumigazgató (az ásatás vezetője) kiegészíti a mondottakat: — Az elmúlt vasárnap kerestem fel az ásatást. A Kápolnahalom — 1728-ban még Tatárhalom néven ismerték — már messziről kiemelkedő mesterséges halom. A Jászság híres kutatója — Hild Viktor — foglalkozott Bartalos Gyulával és Seemayer Vili- bálddal együtt 1893-ban a halom feltárásával és történetével. Írásaikból és Gallus Sándor tanulmányai alapján a régészeti szakirodalom már régen fontos, őskori lelőhelyként tartja számon. Ezért is nyilváníttattuk a Múzeumi Törvény alapján védett területnek a J ás zdózsa-Kápolnahalmot. A hitelesítő leletmentésre most került sor, mert a szolnoki múzeum tudományos tervei között szerepel a megye régészeti lelőhelyeinek felkutatása és a lelőhelykataszter elkészítése. Számos cikkben tájékoztattuk már erről a munkáról olvasóinkat. Viszonylag könnyebb része a szak- irodalomban, újságokban megjelent közlemények adatait gyűjteni, de a terepmunka annál nehezebb. — Milyen kor emlékanyag tárult fel Jászdó- zsán? — Erre a kérdésre a szolnoki régészeti kiállítással történő összehasonlítás adhat érthető választ. A tószegi Laposhalom rétegszelvényén a 3800 évvel ezelőtt megtelepedett úgynevezett „nagyiévi kultúra” van legalól. Fölötte települt a „hatvani kultúra” népe. Ugyanennek a népnek a leletanyaga található a Kápolnahalom legalsó rétegében öt méter mélyen. E fölé telepedett a „füzesabonyi kultúra” emlékanyagát készítő nép. S ezt követi egy igen vastag réteg, a késői bronzkorból. De ez a réteg már Tószegen nem volt található. (Az első alkalommal megtalált lelőhelyről nevezzük el Ugyanis azokat az őskori leletanyagokat, melyeket történeti adatok hiányában néphez nem tudunk kötni, pedig valójában egy nép vagy népcsoport anyagi kultúráját jelzik.) A jászdózsai leletmentés jelentős bronzkori telephelyet tárt fel 4x4 méteres területen. Az első megtelepedés óta, kb. 3500 éve öt méteres kultúrréteg halmozódott fel ott. S ezek szakszerű feltárása a Jászság és Mátraalja őskorának kutatásához szolgáltat jelentős adatokat. Terveink szerint az ásatást a jövő évben is folytatjuk. Megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák Szerdán számos gimnáziumban és közgazdasági technikumban megkezdődött a nappali tagozaton idén végző fiatalok szóbeli érettségi, illetve képesítő vizsgája. A gimnáziumokban az érettségi vizsgák június 25- ig véget érnek. Szóbelire azokat a jelölteket bocsátották, akik legalább egv kötelező tárgyból sikeres írásbeli dolgozatot készítettek. Az a tanuló, akinek elégtelen dolgozata volt, abból a tárgyból szigorított szóbeli vizsgát tesz, ami azt jelenti, hogy nemcsak a húzott tételből kell felelnie, hanem más kérdéseket is intéznek hozzá. A vizsgaszabályzat érteimében egy-egy diák felelete legfeljebb 15 percig tarthat és a felkészülésre legalább 20 perc időt biztosítanak. Ugyancsak szerdán kezdődött meg a dolgozók gimnáziumaiban az érettségi vizsga. A dolgozók gimnáziumaiban a szóbeli érettségi vizsgákat június 20. és július 16. között tartják.
