Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

196«. május 1. é SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Berolina dixiland-együttes az ifjúsági fórumon Pénteken délután • szo­kottnál is izgatottabban ké­szülődtek a szolnoki Hiúsá­gi fórum rendezői a Nem­zeti Étteremben. Ez az iz­galom érthető volt, hiszen pénteken lépett fel először a fórum dobogóján külföldi együttes. Négy óra előtt néhány perccel érkeztek meg Buda­pestről a berlini Berolina együttes tagjai. A német amatőr zenekar a Buda­pesti Ifjúsági Napok alkal­mából látogatott el hazánk­ba. Már nem először járnak Magyarországon. Tavaly nagy sikerrel szerepeltek a balatoni üdülőhelyeken, mint a EV. Balatoni Napok résztvevői. A dixiland-zenekar műso­rának megkezdése előtt be­szélgettünk Michael Hess- sel, az együttes veztőjével, aki *civilben” orvostanhallgató. Elmondotta, hogy a zenekar valamennyi tagja amatőr zenész. Van közöttük ablak­üveg-tisztító és zeneművé­szeti főiskolás, üvegfúvó és mérnök, rádióműszerész, or­vostanhallgató. 1963-ban alakultak & nem sokkal később az NDK I. jazz-fesztiválján harma­dik dijat nyertek. Az idén viszont a berlini fesztivá­lon már első helyen végez­tek. — Mik a távolabbi terve­ik? — kérdeztük Michael Hess-től — Szeretnénk még sokáig így együtt maradni, bár a próbák és a fellépések idő­pontját mindig nehéz egyeztetni. Szeretnénk meg­védeni a jazz-fesztiváIon el- - ért első helyünket jövőre és talán újabb külföldi ven­dégszereplésekre is alkal­munk nyílik majd. Külön érdekesség, hogy a zenekarban két sportbajnok is játszik. A dobos, Giin- ther Krabiel, az NDK két­szeres ifjúsági evezős baj­noka, a pozaunos, Norbert Kliche pedig futásban nyert ifjúsági bajnokságot. A Berolina nagy sikert aratott a szolnoki ifjúsági fórumon is. Jazz-műsorukat délután fél hatkor kezdték meg, előtte pedig tánczené­vel szórakoztatták az étter­met zsúfolásig megtöltő fia­talokat. *“ rg — A Kunsági Napokra készülnek a kunhegyes! művelő­dési ház fotőszakkörének tagjai Kemecsi Lászlóné vezetésevek A szakkör mintegy 30 képből álló kollek­cióval vesz rész a fotókiállításon Egy kockázatos vállalkozás és a pártmunka A törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyár az elmúlt év őszén kockázatos vállalkozásba kényszerült. A profiltisztítás során korábban bevált tizenhat törzs­gyártmányát elvették. Ugyanakkor a vállalat köz­pontja a mezőgazdaság igényeinek megfelelően három új gépet kért a törökszentmiklósiaktól, úgy, hogy 1966-ban már sorozatban gyártsa azokat. A gyár kollektívájá­nak: ehhez mindössze hat hónap állt rendelkezésére, azaz nagyon kevés idő, hi­szen általában egy új gép tervezése és sorozatban va­ló gyártása között eddig három-négy esztendő telt el. Gyakorlatilag ez tehát azt jelentette, hogy meg­tervezik a gépet, elkészítik a prototípust, majd min­den gyártási tapasztalat nélkül hozzáfognak a szé­riához. , Az ügy érdekében a gyár vezetősége komoly erőfe­szítéseket tett, műszaki­szervezési intézkedési fené­be foglalta elképzeléseit A pártszervezet is helyesen ismerte fel azt, hogy a fel­adatot csak akkor lehet jól megoldani, ha a kommu­nisták oroszlánrészt vállal­nak a munkából. Fehér Béla alapszerveze­Beíetört a fúró, de... Olyan mélységben, mini 40 évvel exelőtt — Ha nines gáa, már kés% a kút — Aki a Góbi sivatagban is viaet fakasatott A megyei tanács épülete mögött a parkban pihen a fúróberendezés, kihalt a munkahely és a környéke. Távolabb az épségben meg­őrzött szép fenyőfák alatt felállított hordozható laika- tosműhelyben ketten se­rénykednek. Hegesztőik. Odább a ligeti pádon egy tozott Ügy gondoltam, ő a fúrás vezetője. pssSSKelamen István főfú- lőmester — mondta. — Talán befejezték a munkát, hogy minden olyan csendes? — kérdeztem. — Sajnos még nem. Csak beletört a fúró. — Azt mondja, csak? És mi lesz most? — Eltávolítjuk az útból, szétmaratjuk keményfőm- lapkás fúróval. — Milyen mélységben történt a „baléséf’? — Ugyanolyan mélység­ben, amilyenben Lapp Hen­rik kútfúró vállalkozónak 1926-ban, amikor a Tisza Szálló melegvizű kútját fúrta, 956 méternél. Negy­ven évvel ezelőtt nem tud­tak tovább haladni ebben a vulkáni tufa rétegben, amely érdekes módon nem található meg a Tisza bal­partján. — Negyven évvel később? — Ma már nem akadály. 1200 méterig hatolunk le és legalább tíz fokkal me­legebb, 60—65 fok Celsius hőmérsékletű vízre számí­tunk. . -------- ­— ü gy tudom, már be kellett volna fejezni a mun­kálatokat. — Valóban. A Tisza Szál­ló melegvizet adó rétegé­nek átfúrása közben azon­ban olyan nagy gáznyomást kaptunk, hogy ki kellett csöveznünk a furatot, mert állandóan gázkitöréstől kel­lett tartanunk. Egy alka­lommal be Is következett, igaz, nem volt túlságosan veszélyes. Különben is jól fed vagyunk szerelve kitö- lésgátló berendezésekkel. Kelemen István, az Or­szágos Vízkutató és Fúró Vállalat ceglédi üzemveze­tőségének főfúrómestere s beszélgetés közben elmon­dottal hogy 1957-ben első­nek vett részt Mongóliában a Góbi sivatagi kútfúrá­sokban. —• Mégis, mikorra vár­hatjuk a kút elkészülését? — Egy hónap múlva be­fejezzük. Ebben a határ­időben minden benne van, az esetleg még várható Újabb meglepetések is. — Bő hozamú kútra szá­mítanak? — Igen. Ez a vízmennyi­ség nemcsak a fedett uszo­dát látja el, hanem a kör­nyék középületeinek a fű­tését is megoldhatja. — Mennyibe kerül a vá­rosnak a kút? — Két és fél millió fo­rintba. — Ha befejezik a mun­kát, hova mennek innen? — Maradunk. A vegyi­művekben hasonló kút ké­szítésére kaptunk meghi­tt titkár elmondotta, hogy a műszaki osztályokon dolgozó kommunisták párt­megbízatásként végezték munkájukat. Éjszakákat töl­töttek el a rajzasztal mel­lett, hasonlóan a technoló­gusok és más előkészítés­sel foglalkozó párttagok. A pártszex vezetnek sikerült megnyerni a szocialista brigádokat a fontos ügynek. Például Gaisi Sándor négyszeres szocialista szerelőbrigádja kezdetben inkább bizal­matlanságával tűnt ki: csak a hibákra összpontosították figyelmüket. Ez önmagában is hasznos volt, de arra még inkább, hogy javasla­tokat tegyenek. Beszéltek Galsiékkal, mondták ne­kik, most megmutathatják mit tudnak igazán. Bírál­ják bátran a szerkesztési, technológiai hibákat, sót minél gyorsabban tárják fel mi nincs rendben, de a megoldásban is járjanak elől. Nem is volt jobb szó­szólója a szerelőműhelyben az új gépeknek, a Gaisi brigádnál. Például a forgácsoló mű­helyben a gyártmányössze­tétel változás miatt egyes gépcsoportokat nem terhel­ték le megfelelően. A ter­melési tanácskozáson ezt szóvátették a kommunisták. Dolgozótársaik is nekibá­torodtak. Többen kérték, hozzanak előre olyan alkat­részeket a következő ne­gyedévi programból, ame­lyekkel már biztosítani le­het a géppark kihasználá­sát A problémát a műve­zető nyomban felismerte: tudniillik káros lenne, ha egyfelől odaadó munkára biztatják a dolgozókat, másfelől beletörődnének a lazaságba. Addig talpalt tehát, amíg szerzett mun­kát a rosszul leterhelt gé­pekre is. Ez természetesen az azokon dolgozók kere­— örül neki, vagy szíve­sebben tovább menne? — Nagyon örülök. Ugyan­is a családomhoz ilyen kö­zel még nem dolgoztam. Üjszászi vágyóik. •— bognár —i setére is jótékony hatással volt Vegyünk egy másik példát Az öntöde kulcs­hely az üzemben. Magas volt a selejtszázalék, ami akadályozta a gyártóműhe­lyek folyamatos munkael­látását Az alapszervezet vezetősége az öntödei párt­csoportnak pártmegbíza fá­sul adta, segítsenek a veze­tők abban, hogy a selejt­százalék jelentősen csök­kenjen. Ahhoz, hogy e fel­adatot sikerrel végrehajt­sák, az öntöde kommunis­táinak valamennyi dolgozót meg kell győznie az ügy fontosságáról. Most ezen fáradoznak, s mint a selejt­százalék alakulása bizo­nyítja — egyre eredménye­sebben. Még egy érdekes mód­szerüket említjük meg. A gazdasági vezetők elhatá­rozták: meg kell kezdeni a normakarbantartást, Azt hihetnék, hogy ez rossz hangulatot szült. Az üzemi pártvezetőség azonban résen volt. Javasolta, hogy mű­helyenként hozzanak létre normabizottságokat, me­lyekbe a hivatalos képvise­lőkön kívül (műhelybizott­sági titkár, pártbizalmi, normás stb.) négy-öt mun­kást is hívjanak be. Ez nyilván növelni fogja a dolgozók bizalmát, elősegí­ti a vitás ügyek helyes tisztázását. Az Ötlet nagyon jó­nak bizonyult. Mintegy nyolcvan munkás tevé­kenykedik a normabizott­ságokban, s a jövőben he­lyettük megint másokat kémek fel erre a munká­ra. A normakarbantartás zavartalan, mindenki meg­nyugvására intézik a dol­gokat. Az idén normakar­bantartásból 19 000 órát akarnak megtakarítani, melynek jelentős hányadát a bizottságok már felku­tatták.' ............... • ------­V égülis a kockázatos vál­lalkozás sikerrel járt. Hat hónap alatt eljutottak az új gépek szériagyártásához. Ez az egész üzem kollek­tívájának nagy sikere. Fábián Péter A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat 1966. május 11-én MŰSZAKI BECSLÉST tart Szolnok városban IrásbeH bejelentéseket kérjük a Magyar Hirdető ki­rendeltsége elmére: Szolnok. Beloiannisz utca 10 «*- oekül lent Budapesti címünk: Műszaki Anyag- és Gép­kereskedelmi Vállalat Budapest- VI- Népköztársaság útja 28- Telefon: 127-T31. Foglalkozunk használt me­zőgazdasági és egyéb gépek, kompresszorok, műsze­rek. stb. eladáséval vételével és közvetítésével. O AZ ANYU Erzsi most tizennyolc éves. Jö­vőre érettségizik. Imádja a köny­veket, s hiába murizik anyu, képes hajnalokig is olvasni az ágyban. Kati tizenhat éves, ipari ta­nuló. Szenvedélye a film, a színház, s amikor megáll egy ki­rakat előtt, már hónapokkal elő­re tervezgetni kezd, milyen cipőt vetet majd magának anyuval, ha lesz pénze. Marika tizennégyéves. Ami igaz, az igaz, lehetne jobb ta­nuló is. 0 is szakmát akar ta­nulni. Ferenc — az egyetlen fiú — hetedik általánosba jár. Anyu­nak sokat kell veszekednie vele, mert Feri hadilábon áll a tanu­lással. „Tanulok, ha muszáj” —- vallja, s azt, hogy ő bányász lesz, akárki, akármit mond. Julikának ötödik osztályba kel­lene már járnia, de ő nagyon so­káig beteg volt. Anyu sokszor vitte az orvoshoz őt. Nyitott sziv- kamrával született, s két évvel ezelőtt Budapesten megoperálták. A műtét sikerült, azóta jól van. s anyu boldog, ha gömbölyödő arcocskájára néz. Éviké a legkisebb, harmadikos. Szőke, kékszemű, hízelgő kis cica. Apu a vasútnál dolgozik: tola­tás-vezető. Amikor jutalmat, ok­levelet visz haza jó munkájáért, örül annak anyu, meg a hat gyerek. Apu nagyon rendes em­ber. Szabadidejében képes kőmű­vesek mellett segédmunkásként dolgozni, csakhogy meglegyen Katinak, Erzsinek, vagy Mariká­nak az új ruha. Neki és anyu­nak kevés jut a szórakozásra. S ki az, aki ura és parancso­ló ja, vagy ha úgy tetszik, egy­ben cselédje is az egész család­nak? Aki összefogja a hat rakon­cátlan gyereket, aki megfőzi mindannyiuk ebédjét, aki meg­stoppolja azokat a lyukakhoz makacsul ragaszkodó zoknikat? Aki a legtöbbször mond le egy új ruháról, csakhogy több jusson a gyerekeknek? Aki képes éjfé­lig is mosni, megfőzni a másnapi ebédet, hogy legyen mit enni a hét éhes szájnak, amikor 6 dol­gozni van. ö az anyu! Idegenek­nek csupán Szakács Imrévé. Egy asszony a sok közül. Az idege­neknek, De a hat gyereknek anyu — az anyu! Az édes, az egyetlen. Amikor egy ismerős asszony a minap szóvátette anyunak: „Sza­kácsnő, miért nem törődik többet magával, mindent csak a gye­rekeinek ad” — anyu csendes mosollyal felelt: — Legyenek ők is olyan gye­rekek, mint a többi. Legyen meg nekik is mindenük. Elég, ha ne­kem volt olyan nyomorúságos gyermekkorom. A gyerekek tudják, hogy nagy­mama mosónő volt, nagypapát agyonütötte a háborúban egy bomba, s hogy anyu cseléd volt. Mi az, hogy cseléd? Az olyan hogy... Nem tudják megfogal­mazni. De honnét is tudhatnák. Elég, ha anyu tudja, mit jelent. Anyu és apu 1945. november 10-én esküdtek. Nem volt fényes lakodalmuk. Vendég alig volt. Erzsinek, Katinak, meg a többi lánynak biztos fényesebb lesz. Mindössze egy csöppnyi szoba- konyhás szükséglakásban laktak és jöttek sorra a gyerekek. Nemrég új lakásba költözött a család. Két szoba összkomfortos­ba, Szolnok kellős közepén. Anyunak most van először életé­ben fürdőszobája, s életében most történt meg vele az a nagy csoda, hogy nem kell fát vágni, hamut szedni a tűzhelyből, ha be akar gyújtani, s nem kell fazékban melegíteni a vizet a mosáshoz. A berendezkedéshez még hi­ányzik néhány bútor. Szerencsé­re három évvel ezelőtt részletre vettek rekamiét meg konyhabú­tort. A költözködéskor együtt vonult a család szekrényt, meg szőnyeget venni. Nagyon be kell ám osztani azt a háromezer fo­rintot, amit apu a családi pót­lékkal együtt fizetésként kap, hogy mindenre jusson. Ezért vállal anyu alkalmi munkákat a csibekeltetőbem, s ezért megy nyaranta apu a kőművesek méné dolgozni. És anyu a napi gondok elle­nére boldog. Nem mondja ezt ö senkinek, de boldog! Boldog, mert a családnak mindene meg­van, s őt is megbecsülik, sze­retik. Még most is könnyes a szeme, ha rágondol, tavaly anyák napján a gyerekek apu­val együtt, amikor ő hazament, kivonultak a konyhába, sorba- álltak, mindegyiktől kapott egy szál tulipánt, meg egy kis cso­kit. Apu meg egy családi sörrel járult hozzá az ünnepséghez. És anyut nemcsak a gyere­kek szeretik. Ugye milyen érde­kes? Neki jut ideje arra is, hogy másokkal törődjön, a szó szoros értelmében. Szolnokon az első kerületben ö a nőtanács titkára. Sokat foglalkozik a ve­szélyeztetett családok problé­máival. A múltkoriban egy iszá­kos asszonyt beszélt rá: menjen elvonókúrára. Ne tegye tönkre a családját, a gyerekeit. Az asszony megfogadta a jó szót, s anyu örült, mert a kezelés óta annál a családnál is helyreállt a béke. Apu néha nem állja szó nél­kül: „magadra is gondolj” — mondja anyunak. De anyu csak mosolyog. „Majd” — mondja, ez nem hangzik valami meggyőzően. Most hadd áruljak el egy tit­kot: Anyu életében először há­rom nagy lányával együtt az idén nyaralni készül. Igaz, csak négy napra, de a Balatonra! A lányok kérése volt ez. s anyv nem tudott ellentmondani. Mint ahogyan most esténként azor törik fejüket apuval, hogyari tudnák megvenni azt a televí­ziót, amit annyira szeretnének c gyerekek. S akkor talán nekik is jutna egy kis szórakozás. Nos. ilyen az anyu! És sok ilyen anyu van a miágon. Varga Viktória

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom