Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
iM május t. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Győry Demsőt A BAZSAROZSAS LOVAS Á Matica Szrpszka kincsei között Uros Predic: A kislány és a diák. A szerb képtár egyik értékes darabja Levélzöld tavasz volt. 1919 ragyogó májusa. A Rima-völgye fürdőit a napban, a Sajó mentén már kaszálták a kövér füvet. A messziből kéklettek az Alacsony Tátra erdős nyúlványai. Gömör megye székvárosa lázban égett: a Magyar Tanácsköztársaság seregének később oly híressé lett, most induló Északi hadjáratáért lelkesedtek. Május utolsóelőtti napján a várostól nyugatra egyre közelebbről hallatszott az ágyúdörgés. A katonaviselt férfiak azt mondták, hogy ott a várostól 5—7 km-rvyi- re ágyúpárbaj folyik. A tamásfalvi vagy a dúsai erdők táján. Aztán délután hirtelen abbamaradt a tüzérségi tűz. Mindenki találgatta, mi történhetett. Jó? Rossz? A helyi hetilap egyik szerkesztője nagy szorongások közt elindult a város és Dúsa közt fekvő pántlikahosszú faluba, Rimatamás- falvára, szétnézni, hírekért. * A dúsai erdő szélén egy szakasznyi magyar elővéd feküdt vörös szalagos sapkában. Mögöttük, az utolsó bükk alatt, egy fiatal, napbarnított, feltűnően csinos lovas illesztette markáns. Mátyás király-orra fölé tábori látcsövét. Figyelte « völgyet és a várost. — Majdnem otthagytuk a fogunkat a Gortva-völgyi csatában, mielőtt Dúsáig eljutottunk volna. De sikerült a légionistákat oldalba kapnunk. A francia és az olasz tisztjeik erre megzavarodtak — mondta a mellette álló gömöri tüzér-megfigyelőnek. — Ez az átkarolás kitűnő ötlet volt tőletek. Sárói Szabó Tiborék a dandár zömével nem bírták áttörni a túlnyomó erőt a Rima-völgy bejáratánál. — Biztos elvtárs érdeme, hogy vállalkozott erre az átkaroló kalandra — adta vissza a dicséretet a Gaál- üteg palóc tűzmestere. — Meg akartam mutatni a huszár századosból lett dandárparancsnokunknak, hogy az erdélyi fafaragó Kevesen hiszik, mégis így van: sok orvosságot köszönhetünk az állatoknak. A legrégebbi időktől kezdve napjainkig az orvosok állatmegfigyelések alapján jutottak és jutnak számos gyógyítóeszköz nyomára. A KÍGYÓ ÉS AZ ÉDESKÖLES Armidorlat, a XI. században élt híres örmény tudós könyvében olvashatjuk a következő sorokat: „Ha a tél közeledik és a kioyó a föld alá bújik, a hidegtől megvakul. Ha jön a nyár, a kígyó kitűnő szaglóérzékével megtalálja a fűben az édesköles növényt, eszik belőle egy keveset, s megdörzsöli vele a szemét és újra lát. Az orvosok is észrevették, felfedezték, hogy a növény élesíti a látást. Feljegyezték és így jutottak ehhez a jelentős gyógyítóeszközhöz”. Korábban természetesen nem Ismerték az egyes vitaminok jelentőségét és szerepét, jóllehet megfigyelték, hogy „tavasszal fia is ért a harchoz, nemcsak a volt tisztek. — Hogy jó katona, azt a biztos elvtárs már Eger óta nem egyszer megmutatta... A 39-es dandár Egerből jött. Nyolc nap alatt szakadatlan ütközetekkel és meneteléssel. A dandár — Salgótarján és Eger között, Pétervásárán — huszárjai bravúrjával megtörte az ellenség ellenállását a dandár balszámya előtt, ezzel áttörte a Salgótarjánt fenyegető „gyűrűt”, a várge- dei keserves ütközet után pedig totább nyomta vissza az ellenség jobbszárnyát. A dandár csak a centrumban nem boldogult. Ott az ellenség emberfölénye és vadonatúj ütegeinek száma is négyszeres volt. — De ni — nézett a távcsőbe a lovas —, a várostól keletre a dombról tányérsapkás tüzérség robog le az állomás felé. Ez jó jel! — Akkor a Siralmasdombról és az Akasztó- hegyről vonta pissza az ellenség az ütegeit. — Egy őrs előre, de óvatosan a tamásfalvi piros tomyú kastélyhoz — verte meg a lova nyakát a lovas. — No, Sári, gyerünk utánuk, de csak lépésben. Nem akadtak ellenséges előőrsbe. Elérték a folyót. A dandár-politikai biztos estefelé már a piros tomyú Farkas-kastély kertjében zaboltatta meg Sárit, aztán két századával — ennyi volt csupán a wzászlóalf ’— bevonult a faluba. A városhoz közel eső Gondűzőcsárdában telepedett vacsorához. Itt méo nem volt szesztilalom. Egy-kettőre elősündörögtek a Sereg nevű cigánynegyedből a zenészek ti hangszereikkel, aztán előkerült a szerkesztő is. A biztos kikérdezte, mi a helyzet a tárosban. — A dúsai ágyútűz megzavarta őket, mert hátulról és oldalról kapták a srapnelt. Talán a városból is kivonulnak, mert pánikszerűen feladták a Rima- vögy bejáratát. Félnek a bekerítéstől, parancsnok úr. — Csak politikai biztos vagyok. De ha igazat mond, akkor megnyertem a fogaminden élőlény különleges szükségletként kutatja a friss zöld növényt”. 189G- ban a tyúkok véletlen megfigyelése segített felfedezni egy holland orvosnak, Eikmannnak a B-vi- tamin titkát. A primitív néptörzsek gyógyítóemberei és varázslói, az ókor és középkor jól képzett orvosai szorgalmasan figyelték, milyen növényt keresnek a beteg állatok, milyen gyökereket kaparnak ki és azokat használták fel gyógyításukhoz. Megszámlálhatatlanul sok- gyógynövényt állatmegfigyelések alapján fedeztek fel. Egyet mégis emeljünk ki — éspedig a különösen mérgező nadragulyát, mely emberre, állatra egyaránt veszélyes. A sertésnek azon ban egyáltalán nem árt Ezért adták a tudósok a növénynek a Hyosci/anus nevet, ami azt jelenti, sertésnek való. A nadragulyából egyébként kitőn* gyógyszert készítenek. PÁSZTOROK .FELFEDEZÉSEI” Különösen sok „felfedezést. A dandárparancsnok elvtárssal fogadtam, hogy én vonulok be előbb a megyeszékhelyre... Kerítsen valakit, aki bemerészkedik a városba és hírt hoz, mi van ott. — Magam megyek — állt fel a szerkesztő, — Tiszt voltam. — Köszönöm. De vigyázzon, hogy vissza is érjen! Mert hátha a megvert ellenség vérengzésbe kezd. A csinos képű fiatal lovas utánanézett a csárda udvarán a lovának, ellátta, aztán közelebb intette a cigányokat. Csendesen nó- tázgatott. Nem énekelt, csak dúdolt. Aztán még megtán. coltatta a tamásfalvi menyecskéket. Tizenegy óra felé érkezett pissza a szerkesztő. — Kiürítik a várost! Menekülnek! Észak felé viszik a megyei iratokat. Az utolsó portaijukat magam láttam kigördülni. Az átkarolás teljes sikerrel járt! Még ma éjjel bevonulhat a városba. — Ez jó hír! De majd csak reggel — és a cigányokhoz fordult. — Ko- mácskák, minden zenész itt legyen hajnalban a Gondűző előtt, cigányzene szóljon a 39-es dandár zászló- alja előtt, mikor bemasírozunk. * És a tündöklő májusi hajnalban cigányzenéivel bevonult a megyeszékhely főterére. Ott voltam, mikor a piacra megérkeztek. Rohantunk a kertekbe piros bazsarózsákért. És felvirágoz- tunk, embert, lovat, ágyút. A dandár politikai biztosa megnyerte a fogadást, ö jelentette délelőtt a délről bevonuló Sárói Szabó Tibor dandárparancsnoknak a helyzetet. — örülök, hogy ezt a fogadást elvesztettemI — ölelte meg a parancsnok. — Neked köszönhetem, mert te adtad kölcsön az ütegedet — és nevetve adta vissza az ölelést a bazsarózsáktól virágos lováról a politikai biztos. Karikás Frigyes volt. zést” köszönhetünk a pásztoroknak, akiknek alkalmuk volt megfigyelni az állatokat, hogy milyen gyógynövényeket legelnek és melyik használ nekik. Chiron nevű juhász elsőízben gyógyította a sebeket ezerjófűvel. Egy másik juhász, Melampius a hu- nyorgyökér hatását figyelte meg. A régi egyiptomiak sok különös dolgot fedtek fel az Íbisz madár viselkedéséből. Ezt a madarat szentnek tartották, így nem csoda, hogy éberen tanulmányozták. Kiderült, hogy a madár tekintet nélkül saját szentséges lényére, gyógyíthatatlan zabáló volt, — mégis karcsú és hajlékony maradt. Mi lehetett ennek az oka? Minden bőséges étkezés után, melyet a szentekre éppen nem jellemző falánksággal hajtott végre — hosszú vékony nyaka és görbe csőre segítségével őri- öblítette a beleit. A megfigyelést felhasználták később az orvoslásban. NAPFÖRDÖZÖ fi at Ai. Állatok Egy napozó macska adta az ötletet Nils Einsen dán tudósnak, hogy vizsgálja a napsugár gyógyító hatását Türelmesen figyelte a különböző állatokat és arra a következtetésre jutott, hogv a nap melege az élő orgaA közel 140 ezer lakosú Növi Sad új főútvonalától néhány percre egy csendes téren van a szerb képtár épülete. Szolnok említésére — így van ez bizonyára Európa sok képtárában — gyorsabban nyíltak az ajtók és szívesebb volt a felvilágosítás. A képtár fiatal művészettörténész igazgatója készségesen tájékoztatott a gyűjtemény történetéről. Aki csak felszínesen ismeri a két nép történelmét, talán csodálkozik azon, hogy a szerb képtárat Budapesten alapították 1847- ben. Itt gyűjtötték össze először azokat a képzőművészeti alkotásokat, amelyek a XVII. századi ismeretlen, majd később ismert szerb művészektől származnak. Húsz év után került a képtár Novi Sadra, a Vajdaság fővárosába. A mintegy három évszázadot felölelő gyűjtemény igen értékes képeket tartalmaz, s a képzőművészek nyelvén mesél arról, hogyan hódított ezen a vidéken is az európai kultúra. A gyűjtemény legrégibb képei abból az időből vanizmusra gyógyító hatású A vadászok tapasztalataiból merítve megállapította, hogy a tél végén a róka foga között kiviszi barlangja elé az újszülött kölykét, le- • fekteti a napra és úgy helyezi el a kis állatot, hogy jól érjék a napsugarak; valódi napfürdő ez az angolkór ellen. , A jól bevált láp- és "szap- fürdót is az állatoktól lesték el az emberek. A megfigyeléseknél mindig több, vagy kevesebb szerepe volt a véletlennek A kibernetika vívmányai azonban lehetővé teszik, hogy az állatok egyre több „leleplezést” szolgáltatnak számukra. A kutatások során állapították meg: az állatok szervezete olyan finom mechanizmus alapján működik, hogy a legcseké- Ivebb körülményváltozásra is reagál. Ez az alaoköve a ..bionika” elnevezésű új tudományágnak, amely az állati szervezettel kapcsolatos problémákat vizsgálja. Igen elterjedt kutatómódszer ma is. hogv az ember ..betegségeit” állatokba oltják, hogv tanulmányozhassák a betegség lefolyását és a különböző gyógyszerek hatékonyságát. Valóban nem túlzás tehát, ha azt állítjuk, hogy az orvosok tudományuk egy részét állatok megfigyeléséből merítették. lók, amikor Szerbiának sem nemzeti, sem politikai szabadsága nem volt. A déli vidékek török megszállás alatt álltak, az északi terület, amely nagyjából a mai Vajdaságnak felel meg, osztrák gyarmat volt. Ezen a területen nyílt alkalma a szerb népnek arra, hogy közelebb kerüljön a vele egykorú nyugati kultúrához és megteremtse az átmenetet művészetében a késő bizánci stílustól a nyugati barokkhoz. A galéria legrégibb műve a bizánci stílusú ikonfestészet remekei. — De ugyanakkor már magukon viselik a barokk ornamentika gazdagságát is. A névtelen ikonfestők a tartomány távoli városaiban, falvaiban éltek és dolgoztak. Kis falusi templomokban, esetleg magángyűjteményekben maradtak fenn ma már igen nagy kultúrtörténeti értéket jelentő műveik. Űj periódust jelentenek azok a képek, amelyek a XVIII. század vége felé keletkeztek, s amelyek már arról tanúskodnak, hogy a szerb művészet végleg szakított a régi stílussal és egy sajátos szerb barokk vette kezdetét. Ez az időszak nemsokáig tartott, hisz a XVIII. század eleién már a bécsi klasszicizmus dominál. Az. egyre izmosodó szerb burzsoázia bécsi, pesti példára mind több megrendelést ad a művészeknek, s itt is mint másutt, a portréfestés lesz a legerősebb képzőművészeti ág. A XIX. század második felében már a romanticiz- mus uralkodik. A történelmi témák ihletése a nagy tabló képeket különösen a legnagyobb szerb romantikus festő, Gyura Jaksic képei teszi érdekessé és értékessé. Itt már különösen sok rokonvonást és elsősorban érzelmi, gondolati, tartalmi rokonságot vél felfedezni a képek magyar szemlélője. Nem is véletlen, hogy az ezt követő korszak legrep- rezentatív képei Munká- csyra, illetve Munkácsy iskolára emlékeztetnek. Egy új realista festő generáció jelentkezik a szerb művészetben is, akik közül néhány nagy név: Györgye Krsztic, Uros Predic, Paja Jovanovic. Z'' A szerb 'képtár termein végigsétálva, a szerb képzőművészet kialakulását nyomonkövetve érthetővé válik a szemlélődő előtt az a sok modern kép és szobor is, amivel a mai Üjvidéls közterein, kiállító helyiségeiben, középületeiben találkozni lehet. Egy fiatal, de a korszerű áramlatokhoz mindig gyorsan alkalmazkodni tudó, mégis nemzeti jellegűnek megmaradó művészet mai virágzásának a tanúi ezek. — V. — Kétalakos, modern szoborfcomoozíoló a péterviraü erőd kertiében Az állatoktól lestük el
