Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
IMS. május 8. S7OLN0& MEGYEI XEPLAI5 Eltartottak, idős emberek A „HARMAS „Vállalom, hogy X-et házingatlanáért eltartom, gondozom, betegsége esetén gyógykezeltetem, tisztességgel eltemettetem.” Röviden — s általában — ez a szövege a tartási szerződéseknek. Lehet, hogy a magányos, gyámol í fásra szoruló idős embert nem a házáért, hanem egyéb ingatlanáért, jövedelméért (szólő, kert nyugdíj) tartják el, de ez a lényegen mit sem változtat, vagyis azon, hogy a felek szerződést kötnek, valamiért valamit adnak. Van-e, aki figyelemmel kiséri az ilyen öregek sorsát, a megkötött szerződés teljesítését? Van, mégpedig a tanácsok. A megyei tanács vb igazgatási osztályának felmérése szerint a megyében 1907 szerződést tartanak nyilván. A kunszentmártoni járásra jut ebből kétszáz. Érthető, hogy a járási gyámügyi előadó és a községi tanácsok igazgatási előadói egy magukban nem győznék azt a munkát, amelyet a tartási, vagy életjáradéki szerződések ellenőrzése jelent, ezért társadalmi aktivisták segítségét veszik igénybe. A szerteágazó tanácsi munkának ez is olyan része amelyet nem lehet hivatalonként végezni. A kunszentmártoni járásban nem is ilyen módon foglalkoznak a tartási szerződések ellenőrzésével. Rózsi János, a járási tanács vb gyámügyi előadója egy évtizede áll helyt a posztján, s fáradhatatlanul, kellő érzékkel, emberséggel egyengeti a hányatott sorsú gyermekek, fiatalkorúak és a segítségre szoruló idős emberek sorsát. Nem régen járt az öcsödi tanyákon egy öreg néni ügyében, akivel nem jól bántak. Személyesen győződött meg az asszony helyzetéről akit azóta már szociális otthonba helyeztek el, s eltartóit havi 400 forint fizetésére kötelezték. Másik esetben — szintén a járás intézkedésére — a bíróság életjáradék fizetésére köte. lezte az idős ember eltartóit, mivel azok a szocialista együttélés szabályai! nem tartották be. Ha a gyámügyi előadó hivatali munkának tekintené feladatát, mit sem törődne azzal, hogy miként alakul az olyan öreg sorsa, akinek eltartói elköltöznek a járás, vagy megye területéről, s nyilván gondozottjukat is magukkal viszik. Rózsi János, s tanácsára a községi ügyintézők is bevezették azt a szokást, hogy az illetékes tanáccsal köziik: területükre költöztek olyanok, akik eltartási szerződéssel rendelkeznek, kísérjék figyelemmel annak teljesítését. Az ügyszeretet, az emberekért érzett felelősség diktálja az ilyen munkastílust. S azt is, ahogyan Pásztor Mártonná, a kunszentmártoni községi tanács igazgatása előadója dolgozik. A fiatalasszony egyszerű kockás füzetben pontos nyilvántartást vezet arról, kinek ki az eltartója, van-e hivatalos szerződés, vagy csak szóbeli megállapodás történt a felek között. Annak is található írásos nyoma, hogy Pásztomé és a társadalmi aktivisták — többek között Csollák Jó- zsefné, Kómár Flóriánná és Szaszkó Szilveszterné — mit tapasztaltak ellenőrzéseik során. A rendszeres látogatásnak, az öregekkel és eltartóikkal folytatott beszélgetésnek is betudható, hogy Kunszentmárton- ban tavaly nem került sor tartási szerződés felbontására, pedig 62 szerződést tartanak nyilván. Az itt elmondottakban a pozitívum dominál. Ebből viszont helytelen lenne azt a következtetést levonni, hogy mindenütt és minden rendben van. Van még jócskán tennivaló. Változtatni kellene például azon, hogy a tanácsok nemcsak társadalmi munkában végezhessék a tartási és életjáradéki szerződések megkötését, illetve azok teljesítésének ellenőrzését. Ma még gyakori, hogy a felek maguk készítik el a szerződést, vagy ha ügyvéddel készíttetik is, nem minden esetben jelentik be a tanácsnál. Ha a bejelentést kötelezővé tennék, s jogszabály hatalmazná fel a helyi tanácsokat a szerződéssel kapcsolatos ügyek intézésére, az ellenőrzésre, tevékenységük hatékonyabbá válna. Az eltartottak, az idős emberek érdekét szolgálná, ha e téren is bűvülne a községi tanácsok jogköre. N. K. Erősödött az összefogás a szövetkezei és társadalmi tulajdon vedel inéért A szolnoki járás termelőszövetkezeteiben 1960 óta gyors ütemben növekedett a közös tulajdon. Négy év alatt a tsz-ek tiszta vagyona több mint hatszorosára, 462 millió forintra nőtt. Ezidő alatt emelkedett az fmsz-ek áruforgalma is, mintegy 36 millió forinttal, a forgalom növekedése ellenére is csökkent azonban a leltárhiányok értéke. A termelőszövetkezetekben az ellenőrző bizottságok, a fegyelmi bizottságok és társadalmi bíróságok az előzőekhez viszonyítva sokkal aktívabban dolgoznak. Ugyan ez mondható az állami gazdaságok társadalmi bíróságairól is, amelyek 1964-ben például 17 esetben ültek össze egy-egy társadalmi tulajdont sértő eset megtárgyalására A járás két állami gazdaságában százötvenegy ember ellen indítottak fegyelmit és száznegyvennyolcat köteleztek kártérítésre. A járásban a bűnüldöző szervek egy év alatt a helyi szervekkel együtt közel száz alkalommal tartottak előadást a társadalmi tulajdon megbecsüléséről. A párt és tömegszervezetek, tömegmozgalmak, — egy-egy munkahely kollektívái egyre nagyobb részt vállalnak a társadalmi tulajdon feletti őrködés Jől. Különösen nagy feladat vár azonban még a KlSZ-alap- szervezetekre, mert az utóbbi időkben történt bűn- cselekmények elkövetői között nőtt a íiatalkorúaK száma. A járás lakóinak közvéleménye egyre szigorúbban ítéli el a közös vagyont, a közös tulojdont megcsor- kító tetteket, még akkor is ha nem közvetlen eltulajdonításról van szó. Beseny- szögön például most az a kérdés foglalkoztatja a lakosságot, hogy ki a felelős azért, mert a 30 vagonos magtár másfél év után már felújításra szorult. Az állatorvosi lakást pedig a megépülése után rövid idővel 150 ezer forintos költséggel kellett felújítani. Ezeket a nemvárt kiadásokat gondos munka estén megtakaríthatták volna a községnek olyan fontos bölcsőde építésére. Kőtelken a termelőszövetkezetben — közgyűlési határozat alapján — háztáji terület megvonásával és pénzbüntetéssel sújtják azokat, akik eltulajdonítják a közösség vagyonát. A járásban egyre több az összehangolt, megelőző intézkedés azért, hogy a társadalmi tulajdon tisztelete teljes érvényű legyen. Becsületből jeles A szolnoki cukorgyár targonca vezetője O. Ferenc többgyermekes családapa A fizetés napján megdöbbenve vette észre, hogy félhavi keresete elveszett e zsebéből. Bizonyára akkor, amikor a munkahelyekre szállította az építési anyagot. Kétségbeesve kereste közben az egyik lánya vidékről bejött a pénzért mert vásárolni akartak. O. Ferenc már lemondott róla, hogy megtalálja. S csak akkor lepődött meg. amikor egy csinos asszonyka állt meg előtte és személyi adatai, valamint a2 iránt érdeklődött, hogy mennyi fizetést kapott. A válasz után átnyújtotta az út porából felvett, gyűrött, borítékot a pénzzel együtt Aztán köszönetét sem várva ment dolgára. A becsületes megtaláló Jávor LászJóné. három- gyermekes családanya, a cukorgyár dolgozója. Becsületből jelesre vizsgázott. Zs. B. Jog ászkörökben csak így hívják a Legfelsőbb Bíróság házassági bon- tóperekkél kapcsolatos 3. számú irányelvét, amelynek értelmében a házasságokat közös megegyezés alapján lehet felbontani, ha minden felmerülő vitás kérdést a házastársak előzőleg egymás között elrendeztek. Az irányelv jogi vonatkozású részét lapunk már ismertette. Alkalmazásának jelentősége azonban túlnő az egyszerű jogi formulán. Nem egy válóperes aktába volt alkalmam az elmúlt évek során betekinteni. És mindig meglepett, elszomorított az a sivár, embertelen szellem, ahogyan az egyik házastárs a másik becsületébe gázolt, vagy a kölcsönös vádaskodás mocsarába süllyedtek. Volt olyan eset, ahol a férj tucatnyi tanút vonultatott fel, akik eskü alatt vallották, hogy viszonyuk volt a feleséggel, aztán kiderült, hogy jóegypár vallomás hitelességéhez kétség fér. Még az edzett bírák türelmét is próbára teszik azok az ádáz. gyűlölködő felek, akik emberségükből kivetkőzve igyekeznek bizonyítékot produkálni a házasság lehetetlenülésére. Tudják a felek is, a bíró. az ügyvédek, hogy az okok felsorolásában sok a túlzás, van közöttük hajánál fogva előrángatott érv is, de hát bizonyítani kellett: a házasság megromlott, nem folytatható tovább. A férfi és a nő, akik talán békésen, harag nélkül kezdték volna meg külön életútjukat, tüskével és sebekkel a szívükben, haraggal és keserűséggel indultak tovább. Az alábbi kis történetet egy szolnoki óvónő mesélte el. Még rövid ideje dolgozott az egyik belterületi óvodában, amikor egy anya felháborodva vonta felelősségre. miért adta oda kisfiát az apjának este? Kiderült, hogy az iszákos apa állandóan az elvált felesége és az új, jobb élettárs ellen uszította a gyereket, a legocsmányabb jelzőkkel illette azt az asz- szonyt, aki nem volt oka a házasság felbomlásának. Vitájuk annakidején a bíróságon mérgesedett el, s az áldozat — mint annyiszor — a gyerek lett, aki nem tehet semmiről, A gyerek a gyerekek. Kisfiúk, kislányok, akiknek fogalmuk sincs arról, mi történt, miért kell nélkülözni apukát, vagy anyukát, sokszor tudatában sincsenek annak, mi az: „elvált”. De egyáltalán nem mindegy, hogyan emlékeznek meg egymásról a szülők. Hogy az a kisgyerek azt lássa, nem méltatlan kötélhúzás alanya ő, hanem megbecsült kis ember és a szülők is mindig megbecsüléssel emlékeznek meg egymásról. Ez nagyon fontos, aki már volt hasonló helyzetben az tudja csak igazán, mennyire. S a kölcsönös megbecsülés egyik fő eszköze talán éppen ez a bizonyos „hármas”. Hogy ha már felbomlik egy házasság, ne kelljen a családi szennyest kiteregetni, hogy megszűnjék az egymásra licitálás, hogy a bírónak se kelljen a valódi és ál-okok közül bogoznia ki azokat, amelyek tényleg okozói voltak az eXhidegülésmek. Az élet gyakran különös dolgokat produkál. Szerepelt a szolnoki bíróság gyakorlatában egy házaspár, ahol az asszony meddő volt. A férfiben olyan mértéket öltött a gyermek utáni vágy, hogy őszintén megmondta a feleségének, válini akar, mert olyan nőt szeretne elvenni, akitől gyereke lehet. Az asszony megértette: félreállt. Barátságosan, csendesen váltak el, a „hármas” megmentette a házasságukból azt, ami szép volt. Filmet lehetne frnl arról az egyszerű asszonyról* akinek a férje hosszabb börtönbüntetését töltötte. A feleség kis fizetéséből tartotta a férfi anyját, gyerekét, közben szerelmes lett valakibe, akivel — úgy érezte — újrakezdheti. — Azonban megvárta míg a férje kijön a börtönből, állást szerzett számára, talpra állította anyagilag, emberileg és csak akkor közölte, van már valakije, most, hogy egyenesben vannak, el akar menni, már gyermeket is vár attól, aki mellé állt. A férj eleinte ragaszkodott a házassághoz, de aztán belátta, nincs mit tenni, ez az asszony így is a nemeslelkűség ragyogó példáját adta. Itt is a „hármas”, a közös megegyezés segített. Természetesen a közös megegyezés önmagában még nem jogcím. A bíróság figyelme kiterjed arra, vajon nem befolyásolták, vagy fenyegették-e meg az egyik felet, hogy nem anyagiakkal próbálta a férj, vagy a feleség megvásárolni szabadságát a másiktól? Vagyis: a közös megegyezés tényleg szabadon, befolyásolásmentesen született-e meg, két felnőtt, érett ember végleges elhatározása-e. Ha igen, akkor nincs akadálya a két életút szétválásának. A Legfelsőbb Bíróság 3 számú irányelve újabb bizonyitéka a szocialista humanizmusnak, mert őszinte képmutatás nélküli, emberi légkört teremt egy nagyon fájó, nagyon kényes kérdésben, két ember érzelmi erkölcsi-gazdasági viszonyának ésszerű rendezésében. Jó lenne, ha a válóperek — ha már van- nak — így, szépen, csendesem két egyenrangú ember őszinte gesztusaként bonyolódnának le. méltóan ahhoz a szocialista jogrendhez, amely ezt a humánus irányelvet létrehozta. Hernádi Ti bog Mily én szerencse ! Most állapították meg angol történészek, hogy a 450 évvel ezelőtt alkotott Magna Charta — az angol alkotmány szentesítését jelentő aláírás, a János királyé, hamis. A sajátkezű aláírás hitelessége már csak azért is gyanús, mivel János király Írás tudati an volt. Meglepő az a gyorsaság, amellyel erre rájöttek a szakértők. Mert rossz elképzelni is, mi lett volna az angol birodalommal közel fél évezreddel ezelőtt, ha mondjuk nem most, hanem tíz évvel később derítik ki a térténésznek a királyi csalafintaságot. Az angolok hagyományos hidegvérének köszönhető bizonyára, hogy a kissé határidőn túH felfedezés nem rázkódtatta meg társadalmukat. A malőr mindenesetre elgondolkoztatja az embert. Mennyivel leleményesebb lett azóta nemünk! Ilyen csalás ma már nem történhetne meg. Mert ha egy király napjainkban analfabéta, vagy így imák alá az általa hitelesített hatósági bizonyítványt, hogy „Az írni nem tudó Árgyélus király helyett X. Y. csicskás”, vagy pedig megkérnék őt. szíveskedjék odaeszközölni az ujjlenyomatát. Ha pedig nem lenne olyan vészes irásundora, két keresztet rajzoltatnának vele — az alkotmányra. Hiszen tudvalevő, hogy a királyok úgy is fütyülnek az alkotmányra. Márpedig ilyen esetben igazán mindegy, ha a nép keresztet vet, vagy ha a király keresztet rajzol rá.- ' Tóth István ÉRDEKLŐDÉS
