Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

IMS. május 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II A Jász fényszarul Vegyesipari Ktsz asztalos részlegé­ben az Orion részére redőnyös tv-tokok gyártását kezdték meg FILM JEGYZET Huaxárik nr ijpr il Zoltán i LmIjL* Vjl/l 4 zt hiszem, erre a rövidfilmre a leg­találóbb meghatározás; filmköltemény. Nem köl­temény filmen, hanem a film sajátos formanyel­vével, kifejezéseszközei­vel megteremtett költé­szet. A nyelv, amelyen be­szél, kétségtelenül sajá­tosan filmes, a rendszer azonban, amelyet ezekből a kifejezési eszközökből alkot új, izgalmas és te­gyük hozzá, nem egy ele­mében szokatlan is. A film, amely az ober- hauseni filmfesztiválon nagydíjat kapott és ugyan­csak díjat nyert a nem­rég lezajlott III. Miskol­ci Rövidfilm Fesztiválon is, elégikus költemény a lóról és áttételesen egy múló életrendről. Mondanivalóját megfo­galmazni nagyon nehéz, ha ki akarnánk fejezni, egy új filmet kellene készítenünk, hiszen meg­fogalmazásai annyira a képi művészethez kötőd­nek; A filmben a szubjektív látásmód az uralkodó, helyenként azonban nem mentes a túlzásoktól, ^bből a szubjektivi- c tásból adódik, hogy az alkotásban tág teret kapnak a meglehetősen szabados képzettársítás alapján szerkesztett kép­sorok, amelyek azonban a nézőben mintegy hívó­szóként, az asszociációk újabb láncolatát inditják el. így válik ez a film­költemény gondolatilag áttételessé,' mélyenszán- tóvá. Ritkán láthatunk még a legsikeresebb filmekben is ennyire tudatos és cél­ratörő átgondolt képi megoldásokat. A képek komponálási módja, színezése (különö­sen nagy öröm, hogy szí­nes film) a színek dra­maturgiai és hangulati funkciója egyaránt elmé­lyült és roppant szuggesz- tív művészi munkáról tanúskodik. A filrr megol­dásában új, eredeti, me­rész és sokatigérő. Bizo­nyos feszültséget érzünk azonban formája és tar­talma között; A tartalom már ko­rántsem olyan korszerű, mint a forma. «/! lesen gésében erősen ■* nosztalgikus és ér­zésünk szerint bizonyos súlyponti eltolódások miatt az elégikus, helye­sebben a lírai hangvétel helyenként döbbenetesig fokozott fortisszimókkal tragikus színezetet nyer. Ez az eltolódás egyben néhol káros és retrográd képzettársításokra ad al­kalmat. Mindent összevetve a fiatal rendező, Huszárik Zoltán filmje nem hibát­lan remekmű, kivételes művészi értékei azonban vitathatatlanok. Rideg Gábor Automata nagymosás Egy londoni gyár állítot­ta elő az első teljesen auto­mata mosodát kórházak, szállodák és más hasonló intézmények fehérneműjé­nek mosására. Az úgyneve­zett „folyamatos mosógép” egyik végébe behelyezik a szennyes lepedőket és más (persze csak sima) mosni­valót, s a másik végén szá­razon, vasaltan adja ki. Az automata gépsorban min­den ruhadarabot különle­gesen megtervezett szala­gok szállítanak a rendkívül erős víz-, gőz- és mosószer­sugarakon keresztül. A gép­sor óránként ezer lepedőt mos és vasal­Hőre o babona ellen Franciaországban a „13- as bizottság” a babona fel­számolása érdekében azt javasolta, hogy a Gergely naptár helyett használja­nak ol/an naptárt, amely­ben az év 13 hónapra osz­lik. s ezen belül 13 péntek esik 13-ára. A bizottság De Gaulle-hoz, Johnson el­nökhöz, Wilson miniszter- elnökhöz és U Thant ENSZ főtitkárhoz Intézett javas­latában kifejtette: „Ez az egyedüli módja, hogy kiküszöböljük a gazdasági lanyhulást, amelyet a 13- as szám jóformán minden országban okoz”. (Vem is olyan ostoba ! Az amerikai Pittsburgh postahivatalának levelet kellett kézbesítenie a város „legostobább ügyvédjének”, mert az ismeretlen feladó Így címezte meg a boríté­kot. Tíz ügyvéd méltatlan­kodva visszaküldte a leve­let. A tizenegyedik átvet­te. A borítékban tekinté­lyes pénzösszeget és egy cédulát talált. A cédulán ez állt: „Gratulálok, ön ko­rántsem olyan ostoba, mint kartársai képzelik’* Gácsi Mihály: ZENÉSZEK Iskolanapot tartottak tegnap a jászárok- szállási gimnáziumban. Az ünnepi program bemutató tanítással kezdődött, ame­lyet sportbemutató és szak­köri kiállítás követett. Dél­után az ifjúsági házban nagygyűlést tartottak, majd ezt követően az irodalmi szakkör színvonalas műso­rának tapsolhattak a részt­vevők. Az iskola énekkara a „Kakukk" lengyel nép­dallal, Bach „Parasztkantá­tájával” és egy ismeretlen szerző „Csalogány” cimü dalával szórakoztatta a ta­nulókat. Az énekkart a tánccsoport bemutatója kö­vette, majd az ünnepi mű­sor szellemi vetélkedővel folytatódott. Este az iskolai zenekar hangversenyét hall­gatták meg az érdeklődők, majd táncmulatsággal zár• ták a jólsikerült iskoláim’ DOt. KISZ nap a mezőtúri Teleki Blanka gimnázium ban A MEZŐTÍJRI Teleki Blanka Gimnázium KISZ bizottsága május 27-re ösz- szehívta az ifjúság, a tantestület, sőt megyénk összes iskolájának képvise­lőit, és délutánra a szülő­ket is, hogy bemutassa mi volt egész éves munkája, hogyan álltak helyt a ta­nulásban, a munkában, a sportban, hogyan szórakoz­tak. Már reggel 6 órakor kez­dődött a műsor a járor- versennyel, amelyen min­den alapszervezet tíz fővel képviseltette magát- Volt vietnami zászlójuk, paran­csokat teljesítettek, hida­kon keltek át és „veszé­lyes fegyvereket semmisí­tettek meg”. A versenyt a Il/d osztály alapszervezete nyerte. Kilenc órakor került sor az iskola udvarán az ünne­pélyes megnyitóra, ahol egyenruhába öltözve sora­koztak a KISZ alapszerve­zetek tagjai, a megjelent vendégek előtt. A megnyi­tót Rácz Lídia, a bizottság titkára tartotta, majd a diáktanács és a revíziós bi­zottság elnöke beszámolt az egész évi munkáról, hi­bákról és eredményekről egyaránt. Utána nyílt be­mutató tanítást tartottak könyvvitelből és gyorsírás­ból az osztálytermekben; közben folyt a kézilabda mérkőzés is. Művésztelepi vázlatok A nagyotmondó obsitos igazmondó társai A műterem egyik sarká­ban álló könyvespolcon ta­láltam rá Garai Obsitos cí­mű művének illusztrált példányára- Háry bátya kalandjait, melyek vala­mennyien igaz, valóságban megesett történetek, a mű­terem lakója, Gácsi Mi­hály elevenítette meg a színes képekben. Majd egy évtized telt el azóta. Hosz- szú idő, mennyi minden történt ezalatt a nagyot­mondó vén vitéz bajuszt pödrő históriáitól a mű­vész legújabb, még félig- kész linómetszetéig. A látogató számára, aki már valamennyire ismeri Gácsi Mihály művészetét, különös örömet jelent, hogy a műterembe belépve amo­lyan rögtönzött tárlat kö­zepébe csöppen. A falakon síma fakeretben a Dózsa- sorozat néhány lapját, a háborúellenes sorozat metszeteit, kisgrafikákat láthat. Készülődés tanúja most, aki ide belép, hiszen ez az ősz valamiféle szám­adás időszaka lesz a mű­vész számára. Néha tréfá­san, máskor nagyon is ko­molyan célozgat a nagy „mérlegre”, amit az őszi Nemzeti Galéria-beli cso­portos és az egyéni gyűjte­ményes kiállítása jelent. Pedig már sem a közönsé­get, sem a szakmát nem kell meggyőznie, mégis, én biztos vagyok benne, hogy ezek a kiállítások egy ki­csit művészetében is mér­földkövek lesznek. A grafika, azt hiszem, életünkben a legközvetle­nebbül jelen levő képző­művészeti műfaj. Jelen van a hirdetőoszlopokon, utcán, vonaton, egy csen­des sarokba ülve bármi­kor kézbevehető, könyvbe köthető, az újságban fella­pozható. Szórakoztat és szemléltet, megnyugtat és felizgat. Egyszóval valami­féle élményt ad, még egy­szeri, felületes szemrevéte­lezés alapján is. Az újságolvasók sokszor szívből derültek Gácsi Mi­hály szellemes karikatúrá­ján, vagy a kiállításlátoga- tók mosolyogva álltak meg egy-egy grafikai lapja előtt. És a kritikusok is sokszor állapították már meg, hogy a humor művé­szetének egyik legjellegze­tesebb sajátja. A legutóbbi grafikai ér­tesítőben Gácsi Mihály ne­ve mellett a „Grafika Vil­lonja” jelzőt olvashatjuk. Műveiben az első pilla­natban csak a hallatlanul gazdag szívesség, a bővérű, szertelenül áradó humor, csipkelődő kedvű irónia ragadja meg a nézőt, de közelebb lépve hozzájuk és összességüket szemlélve ki­derül, hogy sajátos világuk egy nagyon is következe­tes és felelősségteljes mű­vészi magatartás kife­jezője. A művész látszólag egy­formán humorizál az apró emberi gyengeségek és a kor szorongásainak legfőbb forrása, az egyetemes vi­lágégés, az atomháború le-‘ hetősége felett. De vajoii, az olyan abszurd és torz emberi akarat, mint a há­ború, nem siratni valóan nevetséges-e ? Egyszer, régebben, egy kamara iáállításáról szóló méltatásomban azt írtam Gácsi Mihályról, hogy al­kotásain érezhető a késő középkor misztérium játé­kain és a Come die d’larte n edzett, vaskos népi humor ihletése is. Ez a középkori „szellem­idézés” nem valamiféle mű­vészi anakronizmus bizo­nyítása vagy léte,, csupán csak arról van szó, hogy ez a fajta művészi szemlélet ilyen tisztán és egyértel­műen talán csak a közép­kori mestereknél jutott ér­vényre. Gácsi Mihályt most egy hallatlanul nagy energiát kívánó munka, készülődés közepette zavartuk meg lá­togatásunkkal. Ha már így történt, pihenésképpen, be­szélgetés közben előkerül a „kincsesbánya”, a vázlat- füzet is, az egy-egy tvs vagy ceruza vonással oda­vetett ötletek tárháza. Azt mondtam, pihenésképpen, de szerintem, amíg lapoz­gatva magyarázott, addig is gyűjtögetett, dolgozott. Az egyik vázlatsornál ki­csit hosszabban elidőztünk; Petőfi A helyiség kalapá­csa című vígeposza teljes illusztrációjának vázlatai. Most egyelőre még csak a legdédelgetettebb kíván­ság, holnap talán már a soron következő feladat. R. G­TIZENEGY ÖRÄTÖL nyilt alapszervezeti gyűlést tartottak, amelynek témá­ja: „mi a különbség a sze­relem és a barátság kö­zött”. Érdekes volt, hogy az alapszervezet tagjai, a vendégek előtt is bátran, őszintén elmondták véle­ményüket. A tantermekben rende­zett kiállításokon nagyon nehéz helyzete volt az ér­tékelő bizottságnak, mert mind a fotó, mind a pla­kátkiállítás, mind az idegen országokkal levelezők im­pozáns gyűjteménye olyan szép volt, hogy csak maxi­mális pontszámmal lehe­tett értékelni. A biológiai szakkör kiállításán azt mu­tatták be, mennyire az élet­tel kapcsolódik össze a ta­nítás, a politechnikai ki­állításon bemutatták saját munkájukat a szőnyeggyár­ban és a cserépipari ktsz- ben. De talán mindnél töb­bet mutatott a KISZ nap­ló kiállítása, amelyben a vendégek végig kísérhették a szervezet fejlődését. A DÉLUTÁNI MŰSOR­BAN a tornabemutató ka­pott sok tapsot, majd a résztvevők együtt átvonul­tak a művelődési házba, ahol dobogóra léptek a gyulai diáknapok aranyér­mes énekesei, zongoris­tája —, majd irodal­mi összeállítások, jele­netek és táncdalok válto­gatták egymást megszakí­tás nélkül egészen este 9 óráig. Közben lezajlott a rejtvény-iskola döntője is. Mindezeket a műsorokat az ifjúsági vezetők szervezték és vezették. A KISZ nap érdekes színfoltja és talán legérté­kesebb momentuma volt az a tapasztalatcsere, ame­lyet a helyiek a vendég­ként résztvevő iskolai KISZ vezetőkkel tartottak meg. Tető alá került az új hévízi fürdő A Hévízi Állami Gyógy­fürdő Kórház szomszédsá­gában tető alá került az új téli fürdő épülete. Az 54 millió forintos beruházás előkészítésére csaknem 20 ezer köbméter földet moz­gattak meg. A közelben 63 méter mélységben fel­tárták a téli fürdőt táplá­ló 42 fokos kénes, rádióak­tív forrást. A zuhanyozóban fotoeel- lás berendezés akadályozza meg, hogy tusolás nélkül bárki a medencébe léphes­sen. A téli fürdő három medencéjében naponta há­romezer ember fürödhet. — Az új téli fürdő, amely Hévíz legimpozánsabb épü­lete lesz, a tervek szerint 1967-re készül el-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom