Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

■V» ■

«»a ít# »» «SfSÄlK MII!! mmt \m%

p*ű* 4*0*8» fcí«**

HAJ US 20~ax j

PCNTC14CN

eile 7 órakor

. ocpym mv. mázsán

UJ lfíA£

(*9Zmri><+o&*£&

l ÁC&Mt M y

QAíAmzs L*m

PLAKÁTOK

A plakátok árulkodnak. Ál utcákon, a Déryné művelődési ház előtt, a főtéren, mindenütt arról tanúskodnak, igen jelentős kulturális élet zajlik a városban. A Pécsi Balett vendégjátékáról, az Üj Iráa estről, diákotthoni napokról, a Szigligeti Színház fellépéséről adnak hírt.

Valóban e hónapban több nevesebb rendezvényt tartottak. Tavasz, szerelem címmel irodalmi estet a művelődési házban május 13-án. A zsebszínház keretében író-olvasó találkozókat. Előkészítették a Filharmóniával közösen a jövő évad hangverseny tervét. Hacsaturján, Grófé, Mozart művek szerepelnek majd a műsoron. A most kirasasz- tott plakátok pedig Zeng a gitár címmel hirdetnek szórakoztató műsort és a Balkán cirkusz vendégjátékát propagálják.

A gépek is megöregszenek

Ha valaki belép itt nálunk a műhelybe, engem mindjárt észrevesz. Ott állok az ablak mellett már jónéhány éve. A legöregebb gép vagyok. Aggod János esztergályos dolgozik rajtam. Csörlőkereikeket, robbantópuskákat — a kőolajfúráshoz — készítek naponta.

Sokan, ha idegenek jönnek, csak állnak körülöttem és csodálkoznak. Mert, hogy ilyen öreg, mihaszna gépeket is eltűrnek a műhelyben. Igaz, van itt a KASZ-nál néhány korszerű, új gép is, de hát az kevés. Dolgozni meg csak kell. Ügy vannaik vele, jó az öreg a háznál.

Ez a ktsz már háromszor nyerte el a megyei vándorzászlót. Most már itt is marad. Hallottam, amikor a mesterek egymás között beszélték; a második ötéves tervben a megyében a legjobb eredményt ez a kisipari termelőszövetkezet érte el.

Tavaly 29 700 000 forintos tervet szabtak a szövetkezetnek. Ezt túlteljesítették 31 200 ezer forintra. Nem érhet itt bennünket szó, gépeket sem és az embereket se, a szakmunkásokat. Jól ösz- szedolgozunk. Ilyen kóce- rájokban, mint ahová minket helyeztek, élni is nehéz, nemhogy termelni. De mit csinálhatnánk? A termelés 80 százaléka tavaly közvetett exportra ment. A Magyar Hajó- és Darugyárnak. Elektromos vezérlő- egvségeket csinálunk.

Most meg azt újságolta Itt a főmérnök a műhelyben a szakmunkásoknak, hogy külföldi megrendelésekről is lehetne sző. Hollandia érdeklődik nagyon.

Egy világszínvonalat követelő berendezést kellene gyártanunk. Ilyen körülmények között? Ha már megépült volna az új üzemházunk. most nyilván elvállalnák a ktsz vezetői. A gyógyszert-tartósító berendezés prototípusát kisiparosok csinálták meg. Ha ennek a gyártását vállalnák, óriási devizabevételhez juttatnánk a népgazdaságot. Ez azt jelentené, hogy a most elkészített gyógyszerek jóval később, évek múltán is felhasználhatók lesznek.

Az évi tervünk 35 millió forint. Szeretném, ha én is hozzájárulhatnék munkámmal az üzem előrehaladásához. Amíg új gépeket nem kap a szövetkezet, kitartok valahogy.

/M k ós Ferenc ott ül az ablak mellett. Néz ki az udvarra. Fonott karosszékben ül. Az öreg előhúzza a pipát. Tömkö- di, s rágyújt.

— Most már lehet —1 mondja. — Mióta elment az asszony, pipázhatok nyugodtál.

Miklósi Ferenc Karcag egyik legidősebb embere. Napokat üldögél már az ablak mellett. Ritkán mozdul ki a házból, az udvarból. Nagyét is hall. Betöltötte a kilencvennyolcadik évét.

— Itt születtem Karcagon 1868-ban. Itt éltem mindig. Kőműves voltam. A Május 1. Tsz-től kapok nyugdíjat.

Az öreg olvasgatni szokott. Üldögél az ablak mellett. Ennyi az 6 világa, — Legutoljára tavaly volt kíA műhely legöregebb gépe

Pipa mellett

vül a kapun. Egy idősebb barátját látogatta meg.

— A másik utcán egy nagy házat építettek. Sok ablakot tettek rá. Téglából

rakták a falakat. De másik, ház is épül, itt a szomszédban. Mindjárt láttam. Csak megnézi az ember. — Azelőtt nem építettünk! ilyen házakat.

— Abban a világban szekérrel is hordták a vizet. Mi a faluszélre jártunk, a Karácsonyi kúttól hordtuk! kannákban. Vagy vállon. Most meg a víz idejött aa udvarba. Jó dolog. Megnyit tom a csapot és már folyik is.

— Látta-e már a kórház zat? Az épülő kórházat?

— Nem. Most meg mái nem igen kerül erre sor. Én egész életemben négy hónapig voltam beteg! Nem ériünk rá betegeskedő ni. Sokba került.