Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-27 / 124. szám
1WB. május 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pavilonról — pavilonra Képek a Éestrérországok kiállításáról Szőrmehegyeket állított ki a Mongol Népköztársaság. A legfinomabb prémek elsősorban a női látogatókat vonzzák Jugoszláv frőccsőntő-automata. Segítségével sokféle mUf.nyagcikk, háztartási felszerelés tetszetős kivitelben termelékenyen készíthető Világérdeklődésre tarthat számot a lengyel gyártmányú plazma-vágó berendezés. A plazma sugarának a szuperkemény fémek sem tudnak ellenállni. (Regős István felvételei) A HAJSZÁZÉVES FALU A főnök VOLTAK BEN.T az igazgatónál, így leültem a titkárságon. Nem sokkal utánam őszes halán- tékú, komoly fellépésű férfi jött. Hóna alatt vastag dossziét tartott. Rám pillantott, aztán a titkárnőt kérdezte. Szemével intett a párnázott ajtóra. — Régóta foglalt? — Nem hiszem, hogy soká marad még... X. elvtárs van nála, a szak- szervezettől... Csak úgy jelzem, mérnök elvtárs — változtatott hangot a titkárnő — a főnök ma bal lábbal kelt. A mérnök először nyelt egyet, s úgy fintorított picikét, ahogyan az ember beszéd nélkül szokta kifejezni: „Épp ez kellett most nekem.” Majd elgondolkodva jegyezte meg: — Akkor fuccs az elgondolásomnak. Legalább is ma. Ilyenkor az a vesz- szőparipája, hogy baka- fántoskodik. Kötekedik jelentéktelen részletek miatt. ELKÉPZELTEM. Annak a mérnöknek — de bárki más lehetett volna a helyében — tudása, értékes megbízatása van. A maga helyén éppúgy végzi kötelességét nap nap után, mint az igazgató a saját asztalánál. Kint az utcán, a „társadalomban” tisztelik, ismerősei, barátai becsülik. Otthon a család feje, szerető férj. Miért kell neki — de akárki más rendes embernek — itt a főnöki előszobában behúzott nyakkal, szorongva várni a találkozásra, a megbeszélésre. Amelynek során — mindaddig, rm'g becsülettel ellátja dolgait — egyenjogú partner. Egy posztért ő a közvetlen felelős a gyárban, annak legjobb ismerője. Most mégis fel kel] készülnie arra, hogy jó ötletével kicsinyes módon szeszélyeskedik a főnöke, csak azért, mert ballábas hangulatában nem bírja elviselni, ha nem az övé az utolsó szó. Bárki van ilyesminek kitéve, számára megalázó. (Hogvan áll meg ilyen vezető előtt az úgynevezett egyszerű dolgozó?!) Persze, ne essünk túlzásba. Az a mérnök bizonyára nem „tört össze”, nem felejtett el mindent ijedtében, mikor a titkárnő figvelmeztette, hogy rosszul kezdődik a nan De egv-két ..fokkal” mégis bátortalanabb lett. A félsz is gátlás az emberen. amikor tudja, hogy bal lába jóllehet semmi okot nem adott rá, mégis köteke- désre, packázásra, esetleg gorombaságra is számíthat. Az igaz, hogy sem az igazgatónál, sem a segédmunkásnál nem törvény az örök derű. Jogunk van szomorkodni, sőt haragudni is. De nem odáig, hogy azokon is csattanjon a mérgünk, akiknek semmi közük nem volt ahhoz, ami rossz hangulatukat előidézte. Sok edzett beosztott vagy vezető legyint erre. Túlérzékeny lelkizés mindez. Pedig nincs igazuk. A demokratizmusnak ilyen aprópénzével is csínján kell élni. Abban a gyárban, aznap reggel már a mérnök is bizonytalanul kezdett. Amikor visszament munkahelyére, rögtön továbbította a vészjelet: „A főnök ma bal lábbal kelt.” A titkárnő ugyancsak leadta a drótot másoknak is, akik megfordultak a titkárságon. Terjedt a félsz. — ELKÉNYEZTETETT lehet az olyan vezető —, aki arra szoktatta munkatársait, hogy tőle féljenek, amikor bal lábbal kel fel. Ilyenkor a vezető nem vezet, hanem uralkodik. Aki ezt gyakorlattá teszi, kivételezettnek, magasabb rendűnek érzi magát azoknál, akiknek az együttes munkája nélkül ő sem tudna tenni egy tapodtat sem. Az uralkodó típusú vezetőtől félnek, s ahol ennek még az árnyéka is fennáll, sem őszinte légkör nem lehet. EGYÉBKÉNT semmi problémám nem volt az igazgató elvtárssal, amikor sorra kerültem. Készségesen, udvariasan adott felvilágosítást. De nem tudtam szabadulni a kinti benyomás alól. Arra gondoltam, hogy az nem egészen mérvadó, ha velem. az újságíróval korrekt volt. Mégis: a s a j- 16. De eszembe jutott az is. Ha egy ember így tud parancsolni természetének, ugyanezt meg tudná tenni környezetével szemben is. Csak... Csak merne neki valaki szólni, mikor személyes indulatai miatt megfeledkezik magáról. Mert akárhogy is vesszük, egy vezető magatartását a munkatársai is formálják. Persze, ha ezért ők is felelősséget éreznek. és mernek is véleményt mondani Mint mondják, kettőn áll a vásár. Tóth István Depónia készül az Agó- és Gyüngyospaiek mentén Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság mindkét vízfolyás folyamatos rendezését megkezdte. Az Ágópatak alsó 11 kilométer hosszú szakaszán — kb. Jászágó községig — hozzáfogtak a munkához. A mederből kiemelt földből töl- tésszerűen kialakított depónia készül, amely a Tárná visszaduzzasztásának figyelembevételével a 10 évenként előforduló nagy vizek ellen 50 centiméteres biztonsággal védelmet fog nyújtani. A Gyöngyöspatakon a legveszélyesebb szakaszok kotrását irányozták elő. A kikotrott anyagból szintén töltésszerű depóniát készítenek, jelenleg csak a Gyöngyöspatak alsó 7 kilométeres szakaszát szegélyezik állami fővédvonalként a tavaly kiépített gátak. Szintetikus gyöngyház A kolozsvári Chimica üzem szakemberei előállították az eddig importált szervetlen anyagokból álló szintetikus gyöngyházat. A szerves gyöngyháznál a szintetikus jobb minőségű, kiválóan bírja a magas hőmérsékletet és mélyen behatol azokba az anyagokba, amelyekre esztétikai célokból fóliaként ráviszik. A hazai nyersanyagokból előállított új terméket műanyaglapok borítására használják. Botanikai rezervátum A dél-bánáti Valea Maré környékén érdekes botanikai rezervátum alakul ki. Romániában egyedül itt honos a fehér törpe repkény nevű igen ritka vadontermő növény. Magára vonja a figyelmet a piritőgyökér is, ez a furcsa növény, amely felkúszik a tölgyfák tetejére és szélfúvásban furulyaszerű hangokat hallatt. A védett növények közé tartozik a fekete fenyő, amelynek gyökerei a Cérna hegység mészkő szikláinak repedéseibe kapaszkodik, koronája pedig esernyősze- rűen hajlik lefelé. Szó ami szó, nem valami dicsérő módon emlékezik meg a jászárokszál- lásiakról a legrégibb írásos emlék. Egy 1366-ban kelt oklevél szerint Kont Miklós nádor a Verpelét mellett tartott gyűlésen elmarasztalta az árokszállási „filiszteusokat”, mert elszántották a szomszéd földjét. Ezt az oklevelet kutatta Kiss Antal, a falu művelődési házának igazgatója. Persze korántsem azért, hogy elődeik élelmességét bizonyítsa, hanem azért, hogy az oklevél tanúsítsa: akkor már megvolt Árokszállás, tehát hatszázéves az idén. „PAPÍR VAN” Az Országos Levéltárban tudtak is az oklevélről. Kolozsváron őrzik azt de fotókópiája Esztergomban is megvan. Meg is ígérték, hogy másolatát még a héten elküldik az árokszállásiaknak, kezdődhetnek a jubileumi ünnepségek. Pontosabban azok előkészületei. Tulajdonképpen nem új dologról van szó, hiszen néhány lelkes ember eddig is foglalkozott a község múltjával, történelmével és néprajzával, tehát nem kell mindent élőiről kezdeni. Patai Béla pedagógus például Egerben bukkant rá az árokszállási dalárda évszázados múltját megörökítő feljegyzésekre. Faragó Jánosné nevelő néprajzi kutatásaival népi együttes szervezésével és nagysikerű szereplésével ért el figyelemreme]- tó eredményeket A már birtokukban levő, s még ismeretlen levéltári anyagokból szépen kikerekíthető Árokszállás múltja. Nemcsak hasznos, hanem szórakoztató, a helybelieket dicsérő ismereteket is nyújt ez a munka. A Fővárosi Lapok tudósítása 1866-ban például így szól Árokszállásiról: „E város népessége talán a legszebb az egész Jászságban: olyan szál embereket s olyan „schön gewachsen gut gebaut” nőalakokat, mint itt. ritkán látni.” KOMMENCIÓ KOLDÚSNAK, BETYÁRNAK Ma már csak érdekes történetnek számít a par- tikus koldusok esete is. Ezeket úgy választották, nyakukban egy táblán két betű díszelgett: A. V. S két betű „Árokszállás Város'’ rövidítése volt felhatalmazva viselőjét a törvényes koldulásra. Mert nem koldulhatott ám akárki, csak akit méltónak találtak erre a „tisztségre”. Valamikor kommenciót fizettek a helybeli gazdák a betyároknak. Meg is kímélték őket a zsiványok, mert különben szavatarcó emberek voltak. Meg esetenként gálánsak is. Egyik hírvivőjüknek, a néhai Ördög Émánnak például — akit különben nem vetett fel a jólét — éjjel bekötöttek négy marhát az istállójába. Hogy aztán ne sokáig sirassa azokat a hevesi pap, télire visszavitték neki, mondván: „télen nem lehet a marhának hasznát venni, ezért télviz idején tartsa a pap.” S ha már a papnál tartunk, említsük meg, hogy hívők, hitetlenek, jámbor emberek és ügyes ku- ruzslók szépen keveredtek ebben a faluban. Nemrégen halt meg például az öreg Nagyköd Jani bácsi. Kóczián János volt annak becsületes neve, de ködös tekintete, behemót termete miatt a Nagyköd nevet kapta. Azt beszélik, nagyon értett a tehenekhez és az asszonyokhoz. Jártak is hozzá az egész környékből. Egyszer — az öreg hazatérő pácienseit szemlélve — így szólt férjéhez az egyik helybeli asszony: „Fiam, nem tudtok ti semmit. A tehén is vidámabban jött vissza, meg az asszony i®.” Bár néhányan azt tartják, hogy a jászok komolyságával nem fér össze az éneklés, a helyiek szívesen dúdolták a népdalokat, főleg azt a saját falujukról szóló strófát, miszerint „Az Alszögben nem messze van az új fúrott kút. Oda nyilván márványkőből visz a gyalogot." Jó vplna tudni, hogy a friss vizű új kút, vagy az ottani sörház ihlette dalra annakidején a szerzőt. No de sörház ide, tréfa oda, annyi bizonyos, hogy az árokszállásiak becsülettel kivették részüket a hasa, a haladás ügyéért folyó munkáiból. A szabadságharc idején például, mikor látták, hogy a korábbi pénzbeli támogatás katonaállítás kevésnek bizonyul, a helyi népgyűlés 1848. október 3-án kimondta : mindenki tartozik a haza védelmére kiállni. Annakidején pénzügyi támogatást adtak a herényi iskolaépítéshez, és így lehetne sorolni érdemeiket. De ők nem ezt várják. JUBILEUMHOZ MÉLTÓ CÉL — Nem szűk, provinciális jellegű megmozdulást akarunk — mondta Kiss Antal, a művelődési ház vezetője. — Azt szeretnénk a jubileumi ünnepségek során bemutatni, hogy a helyi haladó hagyományok miként kapcsolódtak az országos mozgalmaikhoz, hogyan élt és él Árokszállás az egyetemes fejlődés áramkörében. A történeti, néprajzi, képzőművészeti kiállítás, a falu máshová szakadt nagyjainak hazahívása közben ez a cél vezérel bennünket. Nem annyira a régmúlt, mint inkább közelmúlt és napjaink bemutatása a fontos számunkra. Szép cél, jubileumhoz méltó. Remélhetőleg ennek szellemében dolgozza ki programját az ünnepségsorozatot előkészítő, s a jövő héten összeülő operatív bizottság. A falu megváltozott életét szépen lehet bemutatni. Nemcsak azzal, hogy az utóbbi időben 850 családi ház épült Árokszálláson, 170 televíziót, 2300 rádiót vásároltak, jól gazdálkodó szövetkezeteik vannak és így tovább, hanem az életmód gyökeres változásával is. Milyen szépen példázza ezt a ne- lyi tanyai kollégiumba került egyik kislány öröme: „tanár néni, ez volt az első tél, amikor nem f*= gyott meg a lábam”. Simon Béta
