Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

KANÁLCSA VARÓK AVAGY HOGY DÜHÖNG AZ IFJÚSÁG Sokan talán megcsavar­ják a fejüket a szolnoki Árkád eszpresszó csavart kávéskanalai láttán. Hogy ha már ilyen csavartnvelű kanalakat gyártanak, miért nem konstruálnak egy jobb kávéskanálcsavaró gépet, mely pontosabban csavar. Nem kérem, ezt nem gép csinálja, ezt a vendég csa­varja, társadalmi munká­ban. Ahhoz képest nagyon jó és csak dicséret jár ér­te. Vannak ugyan, akik feltételezik, hogy holmi be­: Kandúr \ Bandi megúszta.. Mondhatnám úgy is: Kandúr Bandi most is megúszta. Neki mindig' szerencséje van, nem úgy, mint tv-beli név- rokonának. S nemcsak'. neki. társainak is. Most (hétfőn) például, ami­kor az „éjjeli-tündé­reid' bűnügyében ítélet- hirdetésre került sor' Szolnokon négy nő egy-egy évet kapott, egy pedig .,korára való te-\ kintettel” négy hónapot S mit kapott Kan­dúr Bandi? S mit a társai? Hát kényelmet­len helyzetbe kerültek szegénykék. Ügy bi­zony. Volt partnernői- j kei. s a hallgatóságot} látva „nem egyszer fü-1 lig vörösödtek” — Z ahogy az újság irta t Mi ehhez a kutyássá- $ ritóhoz képest az azt egy év, amit a lányok t kaptak! t S különben is. miért j e pellengérre állítás. * hiszen őket nem érhetik vád. Nálunk ugyanis♦ ..a nők nemi szabadná- ? ga megengedett, de • nem kerülhet kapcso- i latba a pénz fogalmá-f val”. — ahogy ezt egy. bírósági tudósításban olvastam —, de a fér-, fiák nemi szabadsága nyugodtan kibontakoz­hat akár egy ötvenes árán is. Régi igazság pedig, | hogy mindig kettőn áll a vásár. S ha eldobjuk; a fejszét, a nyelét mi­ért nem? Simon Béla ************************** tévedt csavargók csavarják a kanalakat. Ez sem felel meg a tényeknek, mert már majd minden kanalat meg­csavartak. Sőt, az új Bás­tya eszpresszóban is csak két csavaratlan fagyialtos kanálkát tudtak mutatni, de ez már kényszercsava­rás volt, mivel a kávéska­nalat mind megcsavarták. Legföljebb az a lehetőség maradt meg egyes törzs­vendégeknek, hogy olyan kanalat kerestetnek, amit még csak kétszer csavartak meg. Mert három csavarás — ez az igazi szolnoki vir­tus! Nem csavargók csavar­ták tehát a kanalakat, ha­nem a szolnoki dühöngő ifjúság. Az szabja ki rájuk az első büntetést a nép kanalának rongálásáért, aki még semmit el nem csa­vart ifiú korában. Aki pe­dig azért' dühöng, hogv az ifiúság dülöng, az arról tesz bizonvságot, hogy ő még idősebb korában is dühöng. Egyébként is: ta­núk vannak rá, hogy né­hány idősebb vendég is — akiken látszott, hogy na­gyon be vannak csavarod­va — csavarta a kanalat ábrándos Árkád-éjszaká­kon. Egyébként pedig tudott dolog, hogy valamiben ki kell dühöngenie magát az embernek. Jól érzékelteti ezt a bibliai történet: Sám­son egy oszlopot csavart ki tövestül. Csavart oszlo­pokkal találkozunk a pesti Hungária kávéházban is. De azok még a kapitaliz­mus korából valók. A mi mai ifjúságunk szelíden, mondhatni csupán képle­tesen dühöng. Nem borsot tör a vendéglátóipari dol­gozók orra alá, csupán mosolyt varázsol oda. De nem mindenkinek. Mert már megjelentek a kemény nyelű * kanalak. Ezeket még nem sikerült megcsavarni. Az ifjúság most erőt gyűjt. Az idő­sebbek satura gyűjtenek. (») ® (8) — Micsoda elfuserált alkatrészek! > . Hullám előtt és után AMIT A VENDÉG ÓHAJT Az egyik Szolnokon ven­dégszereplő szimfónikus zenekar karmestere ismert városunkbeli étteremben fogyasztotta el vacsoráját. A zenekar tagjai — fel­ismervén a jeles vendéget — különös ügybuzgalom- mal húzták. — Mit játszik a zenekar — kérdezte a karnagy az üzletvezetőt, aki szintén körülötte asszisztált a va­csoránál. — Amit a vendég pa­rancsol — felelte előzéke­nyen. — Akkor legyen szíves mondja meg nekik, hogy míg itt vagyok sakkozza­nak. Vendég vagy ismerős A bécsi szelet ehetetlen ül kemény volt. Recsegett, ro­pogott a protézisem. — A villát csak nagynehezen tudtam beledöfni a húsba. Attól tartottam, hogy a kés pengéje elgörbül a többszöri próbálkozásban. A felszolgáló nem értet­te, hogy miért követelem a vezető kartársat. Immel- ámmal indult s negyedórás várakozás után megállt mellettem Gedeon. Aranyos iskolapajtásom. — Szervusz, szervusz! Ezer éve nem. láttalak. — Csak néhány órára szaladtam haza, az esti vo­nattal utazom vissza. — Parancsolj velem! — öregem, ez a rántott szelet kőkemény, ehetetlen! Gedeon közelebb hajolt hozzám. — Ne haragudj, bará­tom. Azonnal kicseréljük! Tudod, a másikat vendég­nek szántuk, nem ismerős­nek. Jó étvágyat, cimbo­rám, jó iétvágyat! szakbarbár

Next

/
Oldalképek
Tartalom