Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-19 / 117. szám
XtW. május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kiváló állattenyésztők A jászapáti Velemi Endre Tsz szarvasmarha tenyészete az elsők között van a megyében. A törzskönyvezett, tbc-mentes teheneiktől tavaly átlagosan 3376,2 liter magas zsírtartalmú — 3,96 százalék — tejet fejtek. Mihályi József törzsállattenyésztő így vélekedik: az idén igyekszünk elérni a 3500 litert. A gazdaságnak most 173 tehene van. Az istállókban példás a rend és a tisztaság. A gépi fejést az ellés után fokozatosan vezetik be az előhasú üszőknél. A lótenyésztés kiveszőben lévő üzemág a termelő- szövetkezetekben. A Velemi Endre Tsz-nek 111 lova van, pedig gépesített a gazdaság. A csapadékos időben, a talajmunkánál és a rövidebb távú szállításoknál nagy hasznukat veszik. Tenyésztői munkával is foglalkoznak. Az idén 17 csikót ellettek a kancáik. Tavaly két hátaslovat és öt tenyészkancát vittek el tőlük Nyugat-Németország- ba. Néhány órával ezelőtt született Tény észcsikók a karámban Se többet, se kevesebbet! i — Ez nem az én feladatom, ehhez nekem semmi közöm! Nagyon sokszor hallani ilyen vagy ehhez hasonló tiltakozást az üzemekben egyes emberektől, amikor olyan munkát akarnak a nyakukba varrni, amit igazság szerint másnak kellene elvégezni. Azért „igazság” szerint, mert nem írhatjuk, hogy a munkaköri leírás, a feladatok és a jogkörök leírása szerint. Több vállalatnál sajnos még mindig nem készültek el ezek a fontos, a munka szervezettségét tükröző hivatalos dokumentációk, amelyek eleve kizárják a bizonytalanságot, a vitát. A munkaköri leírások minden műszaki és adminisztratív alkalmazottnak megszabják a tennivalóját (ha kellő gonddal dolgozták ki, akkor optimális leterhelést is jelent számukra) megakadályozzák azt. hogy ellentétes intézkedések születhessenek stb. Ezek hiányában viszont egyes szerényebb, csendesebb emberek nyakába észrevétlenül átcsúszik az „élelmesebbek” munkájának egy része, a vállalat adminisztratív és műszaki gárdáján belül egyenlőtlen munkaelosztás alakul ki. A szolnoki Húsipari Vállalatnál is sok bonyodalmat és határvillongásokat okoztak a hivatalosan el nem határolt feladatok és hatáskörök, mígnem ez év januárjában változott a helyzet. Kidolgozták a vállalati ügyrendet, s az első hónapban minden adminisztratív és műszaki dolgozónak kiadták a tevékenységét körülhatároló leírást. Az egyes emberek munkájának pontos meghatározása többek között egyes csoportok munkájának teljes átszervezését is jelentette. A termelési irodát kell itt elsősorban megemlíteni. Űj ügyrendi utasításokat dolgoztak ki a leltározás, a raktár nyilvántartás és elszámolás végzésére is. Nagyon hasznos a kocsikísérők feladatát tartalmazó füzetecske is, amely egys^erűséeével és érthetőségével nagy segítségére lesz az e munkakörben dolgozók felelősség- teljes munkájának jobb ellátásában. Nemsokára vizsgáznak a vállalat kocsikísérői e füzetből és azok órabére, akiket a jövőben vesznek fel e munkakörbe mindaddig ötven fillérrel kevesebb lesz, míg a füzetben található tudnivalókat el nem sajátítják. A Húsipari Vállalat műszaki és adminisztratív dolgozói általában elégedettek a munkaköri leírások megjelenése után kialakult helyzettel. Vannak azonban példák arra is, hogy egyes dolgozóktól továbbra is olyan feladatok elvégzését követelik, amelyek munkaköri leírásukban nem szerepelnek. Ilyen esetekben — a félévi vagy az év végi zárásoknál keletkezett munkatorlódásokon kívül — a dolgozók hivatkozhatnak az ügyrendi előírásokra, a vállalat vezetőinek pedig figyelembe kell venni jogos panaszukat- bj Elkopik a régi gárda — A Csepcsényi Janit ajánlom. Azt tessék megkérdezni. Most lett kiváló munkás. Délre be is jön. Tessék megvárni... De Kozák Antalnéról is írhatna. Ö a titkár. Olyan talpraesett asszony, hogy akármelyik vállalat alapszervezete megirigyelhetné tőlünk. — És Cs. Nagy Istvánról mi a véleménye? — Róla?! Hisz ő csak mint régi bútordarab maradt a vezetőségben. Máig sem tudni, hogy szabályosán-e, vagy valami kíméletes szabálytalansággal. Csak azért, hogy ez 1945- óta mindig az volt. Hol vezetőségi tag, hol titkár. Elneveti magát és tovább beszél: — Tudja, azért roppant jól esett, hogy mikor a többiek megtudták, nem megyek még nyugdíjba, a szavazócédulára ráírták a nevem. így protezsáltak a vezetőségbe. — Gondolom azért, hogy ha a két fiatalnak szüksége lenne egy- egy jótanácsra, legyen kéznél egy öreg. A bemutatkozáshoz hasonló közvetlenséggel mesél a harminc évről is, amit a szakmában töltött itt a TITÁSZ-nál... Amikor ifjú legényként idekerült, ez a Mezőtúri Városi Közművek volt. Akkor jó helynek számított ez. Nagyon pontosan, precízen és gyorsan kellett dolgoznia, hogy itt maradhasson... A háború elől mindenki elmenekült a telepről. Az igazgató, a mérnök, a könyvelő. De ők, a munkások az első csendesebb napon találkoztak itt bent, mind az öten. Tanakodtak, mihez kezdjenek. Saját szakállukra piros karszalagot raktak fel, és önkéntes őrséget alakítottak, vigyáztak az értékes anyagokra. A város felszabadulása után két héttel néhány napra visszajöttek a németek. Ez alatt a néhány napos harc alatt több kár esett itt, mint az egész háború idején. Kétszázhetven vasoszlopot tettek tönkre. — Ügy fogtunk a munkához, mint a megszállottak. összeszedtük a vezetékeket, szereltünk, javítottunk. Anélkül, hogy mondta volna valaki. Ügy biztattuk egymást, hogy áram egyszer újra csak lesz, ahhoz pedig vezeték is kell... — Most már elkopik a régi gárda. Varga Lajos korán megpihent szegény. Még az ötvenes évek elején meghalt. Jó szaktárs volt. Egy kollégát elhelyeztek. Fadgyas Ferenc, meg Aranyosi Imre nyugdíjba mentek. Én még ráhúztam ezt a két évet, de három hónap múlva az is letelik. Abbahagyom. Pedig sok a munka. Annyi mindent szerettem volna beléjük diktálni ezekbe a fiatalokba. Sokat is gondolkodom, hogyan is mondjam ki: a mai műszakiaknak fogalmuk sincs arról, milyen takarékosságot tanultunk mi. Magam is kérdezem néha, mi hát valójában az igazi takarékosság? — Tudom én — és örülök is annak —, hogy a mi szakmánkban a kábelesíté- sé a jövő. De most ebben a városban is megvan a légvezeték a legkisebb zugban is. Ha már megépítettük, hadd tartanának ezek még valameddig. Bírnák. A pénz meg jó volna másra... Voltam én sztahanovista. Legutóbb kiváló dolgozó jelvényt kaptam. — Nyolc-e vagy tíz ilyen kitüntetésem van otthon. — Ilyenkor mégis azt kell kérdeznem: nem tudom már figyelemmel kísérni a szakmát?! A vállalathoz évente nyolc-tíz tanulót vesznek fel. Cs. Nagy István azt mondja, ilyenkor kell kezdeni a „csikóbetörést”. — Én dolgoztattam és dolgoztatom a fiatalokat. Nem tudom másképp felfogni, csak úgy, hogy a pénzért meg kell dolgozni, a munkát meg kell szokni. A szakmát tudni, bármilyen szakma legyen is az, rangot jelent. Azt nem lehet soha könnyen venni. Van, aki azt vágja a fejemhez, hogy a munkások ellenére beszélek, meg hogy könnyű nekem, már úgyis nyugdíjas leszek nemsokára. Pedig nem most mondom ezt. Mindig is így tartottam. Magam is így éltem. Talán ezért érhettem meg egy helyen a harminc évet. B. E. A vizsga napja P (:í'r”eU a hídon. A nyárfák fehér bolyha száll a Zagyva fölött. Mindjárt a hídfeljáró mellett áll a Rókái László űf*5r5ház. Oda í svekezmelk. A navvt'vreTn- ben padok, székek lócák. Leveszik a sapkáikat. A focisokra akasztják. A táskákat me «iik elé teszik a nadrn Kilenc óra. Jön mindjárt a vizsgabizottság. A jászberényi járás huszonegy közös gazdaságából és a Jászsági Állami Gazdaságból jöttek el a tagok vizsgázni. Januártól háromszázórás növényvédő betanított munkás tanfolyamon vettek részt Hetenként hétszer- háromszor vonatra- ültek, otthagyták a szövetkezetét beutaztak Jászberénybe és hallgatták a járási tanács előadóinak és a Kenderesi Növényvédő Állomás előadóinak óráit. Megérkezik a vizsgabizottság. Megállnak az ajtó mellett. Urbán Vince, a kenderesi mezőgazdasági gépészképző iskola igazgatója felolvassa a névsort. Negyvenkilencen jöttek el vizsgázni. Januárban több mint hetvenen kezdték meg a tanulást. Néhánynak már korábban kiállították a növényvédő betanított munkás bizonyítványát, így most nem jött el vizsgázni. A vizsgabizottság helyet foglal a feldíszített asztaloknál. Kezdődik az elméleti vizsga. A szövetkezeti tagok kint várakozank az udvaron, sétálnak a Zagyva partján. Egy csoport pedig átvonul a gyakorlati vizsgák színhelyére, a járási tanáccsal szemben levő udvarra, ahol már felsorakoztak a Rapidtox növényvédőgépek és egy RS— 09-es eszközhordozó traktor. Elsőnek Nagy László, a iászárokszállási Táncsics Tsz traktorosa jelentkezik. Szöllősl Dezső, az FM növényvédő szolgálatának munkatársa, a vizseabizott- ság elnöke, megnézi a tételt A magtárakban előforduló kártevőkről kell a traktorosnak beszélnie. Előkerülnek a szemléltető esz/ közök is. — Válasszon ki egy borsózsizsiket — mondja a vizsgáztató bizottság elnöke, Nagy Lászlónak. Kis keresgélés, s már a bogárgyűjteményből kis csipeszszel felmutatja. A többiek ott ülnek az asztalok mellett. Fehér papírt tesznek maguk elé. Ceruzával, tollal, lassan, ráérősen írják a választ. Előkerülnek a szemüvegek is. Oda-odasúgnak egymásnak. Három kérdésre kell válaszolniuk. Tart a vizsga. Már jóval elmúlt dél. de sem a vizsgáztató bizottság tagjai, sem a szövetkezetiek nem mentek ebédelni. Egy óra után az irodában összeül a vizsgáztató bizottság. Vágási Kálmán, a megyei tanács. Csörgő Albin ugyancsak a megyei tanács képviseletében, Mészáros János, a járási, Sziráki Benedek ugyancsak a járási tanács küldötteként, míg Szikszai József, a növényvédő állomás körzeti cagro- nómusaként vesz részt a vizsgabizottságban. Egyesítik a vizsgalapokat, megállapítják a végleges jegyet, amely gyakorlati és az elméleti vizsga alapján dől el. A személyi igazolványokba beírják a vizsga napját és elkészülnek a bizonyítványok is. A b*z«**«09 bevonul a nagyterembe. Szöllősi Dezső méltatja még a tanfolyam. a vizsga hasznát* majd Urbán Vince ismerteti az eredményeket, átadja az okleveleket. A negyvenkilenc vizsgázó közül ketten kitűnőre, tizenhatan jól* huszonnégyen közepesen, heten pedig elégségesen vizsgáztak. Elsőnek Mizsei István, a hatvanhat esztendős szövetkezeti tag. a jász- boldogházi „Aranykalász"- ból kapja meg a bizonyítványt Kitűnőre vizsgázott. Amikor felelt, a vizsgabizottság többször összenézett Nem tudtak olyat kérdezni az öregembertől, amire ne válaszolt volna. A legidősebb ember a tanfolyamon, s a legszebben vizsgázott Kéri József is, a jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezet tagja boldogan veszi át a bizonyítványát* amely kitűnő eredményről tanúskodik. Még néhány perc, és már indulnak is vissza, a közeli falvakba. Kilépnek a kapun, átmennek a Zagyva hídján. Csoportokban mennek. S ott. a hídon az egyik megáll. — Te — fordul a másikhoz —. most jut eszembe, hogy éppen tizenhar- madika van. És péntek. Nevetnek. Átmennek ■ hídon. A nyárfák fehér tx>lyha száll utánuk. Sz. Lukács Inc«
