Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-02 / 78. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK MEGYEI (A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÍrc 1 "PIA XVHi évfolyam, 78. szám. Ára 50 fillér 1966. április 2., szombat. Az SZKP XXIII. kongresszusának negyedik napja Apró Antal elvtárs látogatása Szolnok megyében A Kremlben negyedik napja tanácskozik az SZKP XXIII. kongresszusa. Foly­tatódik a vita a párt Köz­ponti Bizottságának be­számolója és a Központi Ellenőrző Bizottság jelen­tése fölött. Röviddel az ülés kezdete előtt került sor azoknak az érdemrendeknek és érmek­nek az átadására, amelyet nemrég ítélt oda a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa a mezőgazdaság kiváló dol­gozódnak, akik közül sokan • kongresszus résztvevői. A tudományos munka­szervezés az ötéves terv végrehajtásában a legfon­tosabb tényezők egyike lesz — mondotta Konsztan- lyi* Svikolajev, a szverd- krvszki területi pártbizott­ság titkára, a pénteki ülés első felszólalója. Közölte, hogy Szerdlovsekban jelen­leg II000 mérnök, tech­nikus és munkás vesz részt a tudományos munkaszer­vezési tervek összeállításá­ban. E tervek megvalósí­tása előreláthatólag 10—15 százalékkal fogja megnö­velni a munkatermelékeny­séget 5 év alatt ebben a nagy ipari kerületben. A délelőtti ülés második felszólalója, Viktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnö­ke kijelentette, hogy a szakszervezetek teljes mér­tékben támogatják az SZKP Központi Bizottsá­gának javaslatát, amely­nek értelmében ötnapos munkahétre térnek át a munkások és az alkalma­zottak s hetente két sza­badnapjuk lesz. Különböző népgazdasági ágazatokban E00 vállalat már ennek megfelelő munkarendet ve­zetett be. Ezek a vállala­tok sikeresen teljesítik ter­vüket, emelték a munka­termelékenységet és csök­kentették a munkaidő vesz­teségeket A szovjet szakszervezetek egyik fő gondja a dolgo­zók pihenésének megszer­vezése, mondotta Grisin. Az utolsó öt évben a szak­szervezeti szanatóriumok és üdülők száma 40 százalék­kal nőtt. Tavaly 15 millió dolgozó töltötte szabadsá­gát szakszervezeti és más szanatóriumokban és üdü­lőkben. Az ötéves terv elő­irányzata szerint 1970-ben már 23 millió dolgozónak lesz lehetősége erre. Viktor Grisin hangsú­lyozta, hogy az utóbbi években nőtt a szakszerve­zetek szerepe az ország gazdasági életében s a nép életszínvonalának eme­lésében. A szovjet szakszer­vezeteknek jelenleg körül­belül 80 millió tagja van. Mint az SZSZKT elnö­ke mondotta, a szovjet szakszervezeték nagy gond­dal fogják fejleszteni nemzetközi kapcsolataikat a külföldi munkásszerve­zetekkel. Jelenleg száznál több ország szakszerveze­teivel tartanak fenn kap­csolatokat. Viktor Grisin kijelentette, hogy a szovjet dolgozók továbbra is támogatni fog­ják az amerikai imperialis­ta agresszió ellen harcoló vietnami népet, A következő felszólaló, Zinaida Puhova, ez az „egyszerű ivanovői orosz asszony” — mint ahogy a kongresszus előtt bemutat­kozott — a kongresszus emelvényéről felhívta a szovjet munkásokat, hogy vegyenek részt az új tech­nika gyors elsajátításáért folyó versenyben. Coj Jen Gen, a Koreai Munkapárt Politikai Bizott­ságának tagja, a párt Köz­ponti Bizottságának elnök­helyettese felszólalásában hangoztatta, hogy „az új szovjet ötéves terv teljesí­tése újabb lépést jelent a kommunizmus anyagi-mű­szaki alapjainak megterem­téséiben, a lakosság jólété­nek emelésében, elő fogja mozdítani a Szovjetunió vé­delmi képességének továb­bi erősítését”. Ezután arról szólt, hogy az amerikai imperialisták egy új agresszív háború felvonulási területévé akar­ják változtatni Déű-Koreát. Coj Jen Gén kijelentette, „a tövényellenes dél-koreai —japán szerződés nemcsak politikai-gazdasági jellegű megállapodás, hanem ka­tonai szövetség is. Az ame­rikai Imperialisták ezt a .szerződést’ olyan alapnak tekintik, amelyen megpró­bálják összetákolni észak­keleti—ázsiai agresszív ka­tonai szövetségüket és be­fejezni egy egységes ázsiai kommunistaellenes tömb létrehozását.” Coj Jen Gén napjaink imperialistaellenes harcá­nak kulcspontjaként jelöl­te meg azt a hősies küz­delmet, amelyet a vietna­mi nép az amerikai imae- rialisták vietnami háború­ja ellen vív. „A kialakult helyzet megköveteli, hogy minden imperialistaellenes erő szo­rosan tömörüljön, fokozza harcát az amerikai impe- rializmu« ellen.” Ezután Mihail Solohov lépett az emelvényre. Be­szédének nagy részében áz­zál foglalkozott, hogy hol van a helye a művésznek a mai társadalom életében. Hangsúlyozta, hogy az em­beriség ma olyan esemé­nyeket él át, „amelyeket nem lehet simának nevez­ni”. A$ író emlékeztetett az Egyesült Államoknak Vietnam éllen folytatott ag­ressziójára, a német mili­taristák azon kísérleteire, hogy kezükbe kerítsék az atomfegyvert. A világ mű­vészeit illetően továbbra is időszerű a Makszim Gorkij felvetette kérdés: „Kivel tartotok ti, kultúra meste­red?”, mondotta Solohov. Mi a szovjet életben az író helyét úgy határozzuk meg — folytatta Solohov —, mint a kommunisták, mint a párt, a nép, a szovjet ember forradalmi huma­nista nézeteinek kifejezőjét. Mi a szovjet hazát anyánknak nevezzük, vala­mennyien egy család tagjai vagyunk, mondotta Mihail Solohov. Nincs szentségtö- rőbb és undorítóbb annál, mint anyánkat bemocskol­ni, mint anyánkra kezet emelni. — Szégyellem magam azok miatt — folytatta So­lohov —, akik megpróbál­ták és megpróbálják védel­mükbe venni az ilyeneket „bármivel indokolják is ezt a védelmet”. Kétszeresen szégyenlem magam azok miatt, akik felajánlják szol­gálataikat, kérve, hogy bíz­zák rájuk az elítélt áruló­kat,, ők majd kezeskednek értük. Solohov hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet embe­reknek drágább a szovjet hatalom, semhogy bárkinek is megengednék annak rá­galmazását Azokat sem lehet megérteni, akik „a hu­manizmusról ejtett szavak­kal takarózva az ítélet szi­gorúságán siránkoznak”. „A gúnyiratok szerzőinek külföldi pártfogóihoz” for­dulva Solohov kijelentette: ne aggódjanak amiatt, hogy megmarad-e nálunk a kri­tika. A kritikát mi támo­gatjuk és fejlesztjük. A kritika jelenlegi kongresz- szusunkon is élesen csattan. „Ám a rágalom — nem kri­tika, hanem pocsolyából vett mocsok, s nem festéle a művész palettájáról”. A kongresszusi küldöttek egyöntetű helyesléssel fo­gadták Mihail Solohov fel­hívását, 'hogy gondosan óv­ni kell az orosz természe­tet. Sértetlenül meg kell őrizni a Bajikált. (Ez a szi­bériai tó, amelyet a világ legmélyebb tavának tarta­nak, szépségéről híres.) En­nék érdekében meg kell őrizni a tó körüli erdőket, partjain nem szabad meg­engedni cellulóz- és papír­kombinátok építését. Solohov élesen bírálta Alekszandr Iskov halgaz­dasági minisztert az Azovi- tengeri r^ssz gazdálkodás miatt; a tenger halállomá­nyát ugyanis a teljes ki­pusztulás veszélye fenyege­ti. Ugyanez a veszély tor­nyosul a Don felett Is, amelyről Solohov híres re­génye a nevét kapta. A következő felszólaló, Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, kijelen­tette, hogy „a szocialista országokban élő népek és az egész nemzetközi kom­munista mozgalom barátsá­gának és egységének álnok ellensége a nemzetközi im­perializmus által szított burzsoá nacionalizmus és sovinizmus”. Mint mondotta, a szocia­lista országokban minden objektív feltétel megvan ahhoz, hogy közös célokért harcoló népeik állandóan és következetesen erősítsék barátságukat és együttmű­ködésüket. A Mongol Népi Forradal­mi Párt és a világ dolgozói — mondotta — „lelkesen üdvözlik a Szovjetuniót, amely egyre növekvő, ha­tékony segítséget nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak honvédel­me erősítéséhez, az impe­rialista agresszió visszave­réséhez”. Az új szovjet ötéves nép- gazdaságfejlesztési terv fel­adatai „teljes egészében megfelelnek mind a Szov- ietunió. mind a szocialista- világrendszer. mind a for­r>.c\r|p1mí vü *5 <?prokr ­nek” — jelentette ki Ce­denbal. (Folytatás a 2-ik oldalon) Tegnap egésznapos láto­gatásra Szolnok megyébe érkezett Apró Antal elv- táns, az MSZMP Politikai Bizottság tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese. A reggeli órákban a jász­berényi járási és városi pártbizottságon Csáki Ist­ván, a Központi Bizottság tagja, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, dr. Polónyi-Szűcs Lajos, a megyei tanács vb-elnök- helyettese, Tóth János a Megyénk valamennyi vá­rosában, községében, üze­mekben és intézmények­ben, termelőszövetkezetek­ben és állami gazdaságok­ban megemlékeznek felsza­badulásunk 21. évforduló­járól. Az üzemekben és a vállalatoknál április 2-án munkaidő után, a tsz-ekben és az állami gazdaságokban délben, ebédszünetben tar­tanak rövid, ünnepet mél­tató beszédet. Április 4-én pedig megkoszorúzzák a szovjet katonák sírjait, il­letve a szovjet hősök em­lékművét. Jászberényben úttörőava­tással és a kiszesek foga­dalomtételével teszik ünne­pélyesebbé április 4-ét — Délelőtt 10 órakor megko­szorúzzák - szovjet hősök emlékművét, valamint a városban eltemetett szovjet katonák sírját, s ezután hétszázötven KISZ-tag mondja el a fogadalmi szö­veget. Az ünnepi megem­lékezést Sárközi János, a városi KISZ bizottság tit­kára tartja, a fogadalom szövegét pedig Gősi Ferenc alezredes, a helyőrség pa­rancsnoka olvassa fel. Ez alkalommal avatnak úttö­rővé huszonnégy kisdobost is. Mezőtúron már április 2-án megkezdődnek az ün­nepségek. Az üzemek, in­tézmények és termelőszö­vetkezetek külön-külön emlékeznek meg az évfor­dulóról. Ez alkalommal megjutalmazzák a legjobb dolgozókat és a kiváló szo­cialista brigádok tagjait Április 4-én délelőtt a Kossuth téren a szovjet hő­sök emlékműve előtt KISZ tagok fogadalomtételére és úttörők avatására kerül sor. A fiatalok Szűcs Sándor, az MSZMP mezőtúri bizottsá­ga munkatársának megnyi­tó szavai, valamint Bokor Imre, a városi KISZ bi­zottság titkárának ünnepi beszéde után a párt, a KISZ és az úttörő csapat- zászló előtt tesznek foga­dalmat. Ezután a párt, a tanács a vállalatok, az in­tézmények és a termelő- szövetkezetek képviselői koszorút helyeznek el az emlékmű talpazatára. megyei pártbizottság osz­tályvezetője és a jászberé­nyi járási és városi párt- bizottság, valamint a ta­nács vezetőd fogadták. A pártbizottság tanácster­mében Bacsa Ferenc, a jászberényi városi pártbi­zottság titkára számolt be a város ipari üzemeinek helyzetéről. Ezt követően Szekeres László, a jászberé­nyi járási pártbizottság el­ső titkára a járás mező- gazdaságának helyzetéről és Hasonló ünnepi megem­lékezéseket rendeznek Tö- rökszentmiklóson, Karcagon és Túrkevén is. Mind a há­rom városban a munka­helyeiken tartanak rövid kis ünnepségeket, majd áp­rilis 4-én megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét, illetve a temetőben helye­zik el a hála és a kegyelet virágait a szovjet katonák sírjaira. A koszorúzási ün­nepségeik után ezeken a helyeken is KISZ tagok fogad alom tétele és úttörők avatása teszi ünnepélyeseb­bé felszabadulásunk évfor­dulóját. Karcagon például 1200 KISZ-tag tesz foga­dalmat a KISZ zászlaja előtt. fejlődéséről adott tájékoz­tatót Ezután Apró elvtárs megtekintette a jászberényi Hűtőgépgyárat. Délután a szolnoki Tiszamenti Vegyi­művekben tett látogatást A gyár vezetőinek kíséreté­ben Apró elvtárs megnézte a működő üzemeket és az épülő porfestékgyárat Az üzemlátogatás után az MSZMP Szolnok megyei bizottsága pártaktíva ülé­sén tájékoztatót tartott. Közel négymillió forint nyereség- részesedést osztanak ki a szolnoki járműjavítóban (Tudósítónktól) A szolnoki járműjavító •dolgozóit napok 'óta foglal­koztatja, mennyi lesz a jó­váhagyott 1965. évi nyere­ségrészesedés s persze az is, hogy mikor fizetik ki. Biztosat senki sem tudott eddig. Végié tegnap meg­érkezett a felettes szervtől a kifizetésit engedélyező távirat Eszerint a kifizetésre ke­rülő végleges összeg 3 746 000 forint, ami átlago­san 22,7 napi fizetésnek felel meg dolgozónként. A fontos híradást teljes fel- készültséggel várták a bér­elszámolók s az 6 érde­mük, hogy a mai nap már pénz üti minden arra jogos és érdemes dolgozó mar­kát. Azoik, akik az elmúlt évben becsületesen dolgoz­tak és nem folyt fegyelmi eljárs ellenük, az eddigiek­nél magasabb összeget kap­nak kézhez. A. B. Virágzik a barackfa. Kiszesek fogadalomtétele, úttör őa Tatások felszabadulásunk é v fordulój án Munkahelyeken emlékeznek meg megyénk dolgozói április 4-érőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom