Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. április 10. ECV HÉT a világpolitikában Véget ért az SZKP XXIII. kongresszusa — Az USA- tábornokok bűnös tervei Vietnamban — Washington politikai zsákutcája —- Az új Wilson-kormány első lépései NEM TÚLZÁS azt állítani, hogy az SZKP XXIII. kongresszusának második hetében is Moszkvára tekintett a világ. A kongresszus befejező szakaszában Koszigin miniszterelnök beszámolója a Szovjetunió ötéves tervéről újabb alkalmat adott a szovjet párt és kormány békepolitikájának kifejtésére s ez élénk visszhangra talált a világközvéleményben is. Ugyanakkor Koszigin joggal mutathatott rá az imperialista agressziókra hivatkozva: a Szovjetunió nem engedheti meg magának, hogy kevesebb gondot fordítson honvédelmének erősítésére. A szovjet nép és más népek forradalmi vívmányait az imperialisták fenyegetése veszélyeztetné, ha eme vívmányokat nem biztosítaná a szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió óriási katonai ereje. Barát és ellenség felfigyelt a Szovjetunió honvédelmi miniszterének a párt- kongresszuson elhangzott kijelentésére, amely szerint a szovjet határok körül ott van a teljes védelmet biztosító „kék övezet”. Nyugati sajtóvéleményekből idézhetjük: az imperialista hatalmak moszkvai katonai attaséinak „feladták a leckét”, hogy felbecsüljék Ma- linovszkij közlésének hord- efejét. Ugyancsak nyugati visszhangokból emelhetjük ki az elismerést rejtő megállapításokat, amelyek az „időzítés” pontosságát húzzák alá mind a Luna 10 felbocsátásával kapcsolatban, mind pedig a szovjet atommeghajtású tengeralattjáróknak merülésben, tehát a víz alatt megtett földkörüli útjáról szóló híradásokkal összefüggésben. Minden bizonnyal »volt is ilyén „időzítés”: a tudományos diadal és a katonai teljesítmény egyformán szolgált arra, hogy a párt- kongresszus napjaiban is kézzelfogható bizonyítékát adja a Szovjetunió erejének és technikai felkészültségének, másfelől, hogy idejében elgondolkoztassa az imperialisták háborúra spekuláló köreit. Mert Washingtonból éppen ezekben a napokban érkeztek jelzések arról, hogy újra szóbakerül a vietnami háború lépcsőzetes kiterjesztésében az újabb „lépcsőfokra lépés” megkockáztatása. Már a Fehér Házban is fontolgatják egyes tábornokok bűnös terveinek megvalósítását: a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosának, Hanoinak és a VDK legfontosabb ipari területének és kikötőjének bombázását. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK vezetőinek vietnami politikája végképpen zsákutcába jutott, ezt jelzik az amerikaiak által fenntartott saigoni bábkormány rendkívüli nehézségei is. Buddhisták és katolikusok, munkások és diákok szinte véget nem érő tüntetéssorozatokkal követelik Ky tábornok kormányának lemondását Ami ennél sokkal fontosabb: öt dél-vietnami tartomány úgyszólván nyíltan szembe fordult a saigoni rezsimmel és az amerikaiakkal. A párizsi Le Monde véleményének adhatunk itt teret: éppen az a2 öt tartomány hirdeti meg elszakadását Saigontól, amelyeknek gyűrűje a Da Nang-i, az An Khe-i nagy amerikai támaszpontokat veszi körül. A francia lap nem tartja kizártnak, hogy katonai síkon, a hadműveletek terén is érezteti majd a hatását a délvietnami politikai helyzet romlása az amerikaiak rovására. Az Egyesült Államok hivatalosan „semlegességét” hangoztatja a saigoni belpolitikai válságban, az amerikai kormány szavakban nem foglal állást sem Ky tábornok mellett, sem ellene. A Fehér Ház urának kínos-kényes az ügy: két hónapja Honoluluban elkötelezte magát Ky mellett és nagy hangon jelentette ki, hogy győzelmet aratnak Dél-Vietnamban a „második fronton” is: a politikai, gazdasági, társadalmi fronton. A katonai erőfeszítések hiábavalósága mellé most felsorakozik a „második fronton” várható vereség is... Az európai politikai, diplomáciai szintéren változatlanul Franciaország és a NATO többi tagjainak vitája vonja magára a figyelmet. Április 4-én volt 17 esztendeje, hogy Washingtonban aláírták az Atlanti Szövetség alapokmányát, a hivatalos Párizs nem vett tudomást az évfordulóról. A NATO Állandó Tanácsa a párizsi NATO-székházban a héten kétszer ült össze hogy tanulmányozza a „felmondólevélnek” számító, elmúlt heti francia memorandum nyomán jelentkező problémákat. Mint ismeretes, Franciaország bejelentette: ez év július 1-én kivonja a Nyugatnémetországban állomásozó haderőit a NATO-ból, 1967. április 1-re pedig a francia földön levő NATO-főpa- rancsnokság és egyéb parancsnokságok, valamint az amerikai támaszpontok kiürítését kéri. A holland, a belga és a luxemburgi külügyminiszter részvételével különbizottság alakult a NATO központja áthelyezésének megvitatására: elsősorban Belgium kívánja befogadni a „kilakoltatan- dó” NATO-intézményeket... A MÁRCIUS 31-1 ANGOL választások munkáspárti sikere után Wilson ezen a héten átalakította kormányát: huszonöt poszton hajtott végre személyi változást. A kulcsfontosságú tárcák birtokosai ugyanazok maradtak, a kevésbé jelentős miniszteri és államtitkári funkciókat fiatalabb munkáspárti politikusokra bízták. Figyelemre méltó, hogy az új kabinetben két miniszter is foglalkozik az európai ügyekkel: George Thonson, eddigi külügyi államminiszter az európai ügyek és a NATO-ügyek minisztere lett, ugyanekkor George Brown gazdaságügyi miniszter is megbízást kapott Anglia és Nyugat-Európa gazdasági kapcsolatainak kézben tartására. A megfigyelők szerint ez a tény is jelzi, hogy a Wilson-kormány célja Nagy-Britannia útjának egyengetése a közös piac felé. KÖZVETLENEBB GONDOT az új munkáspárt kormányának Rhodesia ügye okoz: a fajüldöző, fehér telepes kormány ellen hozott gazdasági szankciók egyikét, az olajszállítási tilalmat sértette meg egy görög tartályhajó. Minden jel arra mutat, hogy a „Joanna—V” hajót több más hajó is követné. Olajszállítmányaikkal a rhodesiai kormány gazdasági gondjait enyhíthetnék, a rhodesiai fajüldözők ellen hozott intézkedések hatásukat veszíthetnék. Wilsonnak, aki a választásokon aratott győzelmével évekre kapott gyakorlatilag szabad kezet, a rhodesiai válságban máris bizonyítania kell: menynyire tud erélyes lenni, vagy folytatja-e a meddő lavirozást ebben a fontos afrikai kérdésben. Küldöttségek elutazása Moszkvából Alekszander Rankovics vezetésével elutazott Moszk. vából a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének küldöttsége, amely részt vett az SZKP XXIII. kongresz- szusán. A küldöttséget Pjotr Seleszt, Pjotr Gyeni- csev és más párt- és állami vezetők búcsúztatták. Ugyancsak elhagyta a szovjet fővárost a Bolgár Kommunista Párt Todor Zsivkov első titkár vezette küldöttsége. A bolgár vendégeket Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Genna- gyij Voronov és mások búcsúztatták. Elutazott a szovjet fővárosból a Gomulka vezette lengyel, a Novotny vezette csehszlovák, a Ceausescu vezette román pártküldöttség, valamint Santiago Carrillo főtitkár vezetésével a Spanyol Kommunista Párt delegációja. A búcsúztatók között volt Brezsnyev, Koszigin és Podgor- nij is. (TASZSZ) Az SZKP új Központi Bizottságáról MOSZKVA Pirityi Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Az SZKP XXIII. kongresszusa, amelyen 4619 szavazati joggal rendelkező küldött vett részt, 195 tagból álló új Központi Bizottságot választott, amelynek névsorát a szombat reggeli moszkvai lapok közölték. Az SZKP XXII. kongresszusán 175, a NX. kongresszuson 133, a XIX. kongresszuson 125 tagú Központi Bizottságot választottak. A mostani Központi Bizottság tagjai közül 139-en tagjai voltak az 1961-ben. tehát a XXII. pártkongresszuson megválasztott Központi Bizottságnak. Lényegesen nagyobb a „felfrissülés” a Központi Bizottság póttagjai sorában. A XXIII. kongresszuson 165 póttagot (a XXII. kongresszuson 155 póttagot) választottak. A most megválasztott póttagoknak kevesebb mint fele — 72 személy került póttagként megválasztásra az előző pártkongresszuson. Az akkori póttagok közül 27-en Rhodesia— Biztonsági Tanács Az EOSZ Biztonsági Tanácsa szombaton, magyar idő szerint 16.39 órakor összeült, hogy megtárgyalja a Dél-Rhodesia-ellenes olaj embargo megszegésével előállt helyzetet. ENSZ-körökben úgy tudják, hogy a BT afrikai tagjai megsemmisítő ítéletet mondanak a Dél-Rhode- siával kapcsolatos halogató angol taktikáról, megbélyegzik Angliát, amiatt, hogy visszariadt az erőszak használatától. Közben az Ioanna V. görög tankhajó, amely néhány napja kényelmesen hatolt át az angol tengeri blokádvonalon, tétlenül vesztegel a beirai kikötőben. Rakományát Dél-Rho- desia számára még nem rakta ki. A hajótársaságot és a kapitányt a görög kormány súlyos szankciókkal fenyegette meg. Egy másik görög tartályhajó, a Manu- ella, amely szintén Beira felé tartott, a Reuter jelentése szerint jelezte, hogy megváltoztatja útirányát és Rotterdamban köt ki. a Központi Bizottság tagjaivá léptek elő. Az új Központi Bizottsági tagok közül 57-en a XX: kongresszuson megválasztott Központi Bizottságnak is tagjai voltak, 36-an pedig az SZKP XIX. kongresszusán is belekerüllek már a Központi Bizottságba. Harmincegy olyan tagja van a Központi Bizottságnak, akik mind a XIX., mind a XX. mind pedig a XXII. kongresszuson belekerültek a Központi Bizottságba, közöttük Arisztov, Benegylk- tov, Bescsev, Brezsnyev, Grisin, Kapitonov. Koszi - gin, Mikojan, Patolicsov. Poszpelov, Rumjancev, Se- lepin, Szuszlov. A XIX. és XX. kongresz- szus után a XXII. kongresszus kihagyásával most ismét a Központi Bizottság tagja lett Bajbakov, aki egyébként a Minisztertanács Állami Tervbizottságának elnöke. Hasonló módon került vissza a Központi Bizottságba Vorosi- lov. Zimjanyin, a Pravda fő- szerkesztője, aki most KB- tag lett, a XIX. pártkongresszuson került utoljára a Központi Bizottságba. Mac- kevics, a Szovjetunió mezőgazdaságügyi minisztere, akit a XX. kongresszuson KB-tagnak választottak most ismét visszakerült a Központi Bizottságba. Póttagság nélkül lettek a Központi Bizottság tagjai az ismertebbek közül Beloborodov hadseregtábornok, a moszkvai katonai körzet parancsnoka és Pro- miszlov, a moszkvai városi tanács vb elnöke. Megválasztották a Központi Bizottság póttagjává Gorjunovot, a TASZSZ vezérigazgatóját, Tolkunovot, az Izvesztyija főszerkesztőjét és Meszjacevet, a rá- dióhizottsáig elnökét. Ellentétek Suharto és Sukarno között Sukarno indonéz elnök és „belső ellenzéke” között öt évvei Gagarin után... A kortársak rendszerint nem veszik észre, hogy valamely esemény új korszakot nyit meg az emberiség vagy a tudományok történetében. 1961. április 12-én azonban, amikor Gagarin első diadalmas űrrepülésével valóra vált az emberiség évezredes álma, az egész földkerekségen úgy ünnepelték ezt a hőstettet, mint a megismerés új korszakának a nyitányát. Az emberben régi az a törekvés, hogy kiszabaduljon a tér börtönéből. A Föld elhagyására ösztönözte az ismeretlen utáni vágy, csodálatos felfedezések ragyogó lehetősége, a mind magasabbra való törés, a rekordok és teljesítmények túlszárnyalása. Ilyen egyéni indítékok azonban sohasem valósíthattak volna meg olyan nagyszabású vállalkozást, mint az űrrepülés, amely nem nélkülözheti a társadalom összefogását. A mi korunkban az űrrepülés nemcsak reális lehetőséggé, hanem a társadalom számára szükségessé is vált. Jól emlékszünk 1961-nek arra a napsütéses tavaszi délei őttjére. Ott szorongott mindenki a rádiókészü'é- kek előtt, hallgatta a történelem addig leghosszabb órájáról szóló híradásokat. Nem volt szív. amely nem dobogott volna gyorsabban az izgalom, a várakozás nehéz perceiben. És a rádió bemondójával együtt sóhajtott fel az ország: a történelem első űrrepülése sikerült, a hős épen, sértetlenül, szerencsésen visz- szatért bolygónkra. Azóta hosszabb űrrepüléseket is megvalósítottak, nehezebb feladatokat is megoldottak a Kozmosz sólyomjai, Gagarin teljesítményét a sport nyelvén szólva „lekörözték”, — de mindig az első lépés a legnehezebb. A legnagyobb bátorság, a legnagyobb kockázat, az ismeretlen világűr hideg leheletének a szorító érzése — Gagar'm osztályrésze volt. Az általa kipuhatolt úton haladt tovább Tyitov, Nyikolajev, Popovics. Bikovszkij és Tyereskova, Leonov és a többi hős. de felhasználta tapasztalatait Glenn, Carpenter, Shirra és Cooper is. Az űrrepülés korszakának első öt éve — történelmi távlatban csupán egy pillanat — csak a kezdet. Az ember, mert tudatában van a világ megismerhetőségének, célba veszi először a közeli, majd a távoli égitesteket. Legközelebbi szomszédunk ostroma megkezdődött, ott kering körülötte a Luna—10, és egy szép napon landolni fog rajta a holdutazás első Gagarin ja. A gondolkodásunkat, a világról alkotott képünket átformáló nagy tettek megvalósításához azonban sok ezer szakember, légiónyi munkás fáradozása szükséges, és mindezeken kívül elengedhetetlen az emberi haladás alapvető feltétele, a béke. Sic itur ad astra...! így jutunk a csillagokra...! H. J, A Biztonsági Tanács ülése Szombaton magyar idő szerint 17 óra 7 perckor összeült a Biztonsági Tanács, hogy Nagy-Britannia kérésére megvitassa a rhodesiai kérdést. Az ülés elnöke Moussa Leo Keita Mali ENSZ-küldötte. a Biztonsági Tanács e havi elnöke. A kétnapos tanácskozások után összehívott ülés nagy érdeklődésre tarthat számot: Sierra Leone és Algéria képviselői saját kévésükre szavazati jog nélkül részt vesznek az ülésen ; ezenkívül számos diplomata érkezett, hogy bekapcsolódjon a vitába. tovább folytatódott a különös nyilatkozat-párbaj. Ez azzal kezdődött, hogy Malik külügyminiszter kijelentette: Indonézia fontolóra veszi az ENSZ-be való visz- szatérését. Sukamo kétszer is visszavágott azzal, hogy amíg az ENSZ-t át nem szervezik, addig Indonézia nem tér vissza a világszervezetbe. A „helyreigazítási sorozat” legújabb fejleménye: Malik japán újságíróknak kijelentette, hogy bár elnöke a fenti álláspontot foglalta el, arra nem tért ki, hogy Indonézia együttműködik az ENSZ szakosított szerveivel. Malik kétértelmű állás- foglalásához Suharto tábornok is csatlakozott. A fegyveres erők vezetője szombaton külföldi újságíróknak adott sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy az ENSZ-problémát illetően „valamit kiolvashatnak Malik nyilatkozatából, hogy visszalépünk-e, ez a történelemre tartozik”. Suharto az új kormányban miniszterelnökhelyet- tes, valamint hadügy- és belbiztonsági csúcsminiszter. Az újságírók megkérdezték tőle, hogy ideiglenesnek tartja-e kormánymegbízatását. Suharto ezzel válaszolt: „Lehetséges, hogy valaki más veszi át ezt a posztot”. Az AP megjegyzi: Djakartában azt találgatják, hogy Suharto talán csak addig marad a kormányban, amíg Nasu- tion volt hadügyminiszter el nem határozza a visszatérést. A sajtótájékoztatón Suharto hosszú és ködös nyilatkozatot tett Indonézia Malaysia-ellenes kampányáról. Kijelentette, hogy „a célkitűzése, Malaysia szétzúzásához vezető módszerek mindig a helyzettől és a követelményektől függnek”. Ezt bővebben nem magyarázta meg. A Reuter jelentése szerint az indonéz parlament létszáma 298-ról 236-ra csökkent, miután hivatalosan is közölték a baloldali képviselők kizárását a testületből. Közben az An tara hírügynökség jelentette, hogy Djakartában ifjúsági különítményt alakítottak különböző jobboldali ifjúsági szervek. Az „ifjúsági brigád” azzal a céllal létesült, hogy „hozzájáruljon a fővárosi maradék kommunista-elemek szétzúzásához”. A jobboldali indonéz diákszövetség, az úgynevezett egyetemi akciófront vezetősége Bandungban nyilatkozatot tett közzé: lefoglal minden kínai tulajdont, hacsak a kínai kormány nem változtatja meg „ellenséges” magatartását Indonéziával szemben. Bandungból érkező jelentések szerint a jobboldali diákok máris elfoglaltak egy épületet, amely az Indonéziában élő kínaiak szövetségének, a Ba- perkinek székháza volt. Az Üj Kína hírügynökség jelenti: Kína djakartai nagykövetsége jegyzékben tiltakozott az indonéz kormánynál amiatt, hogy április 2-án jobboldali reakciós elemek betörtek Kína medani konzulátusának énületébe. letépték a kínai zászlót és súlvos anyagi károkat okoztak.
