Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-09 / 84. szám
L966. április 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A munkavédelmi tanfolyamok tapasztalatai A SZAKSZERVEZETEK MEGYEI Tanácsa kezdeményezésére a téli oktatás keretében Szolnokon, Jászberényben és Törökszent- miklóson a városi szakmaközi bizottságok alapfokú munkavédelmi tanfolyamot szerveztek szakszervezeti aktivisták és munkavédelmi őrök részére. Az előadások mindhárom városban munkaidő után kezdődtek. Törökszentmik- lóson a kívánt eredményt az erőfeszítések ellenére sem sikerült elérni. Szolnokon és Jászberényben eredményes volt a tanfolyam. Az előadásokat általában ötven—hatvan ember látogatta, egy jó kis törzsgárda alakult ki, amely aktívan részt vett a vitában. Érdekelte őket az anyag és abból minél többet igyekeztek elsajátítani. Elismerést érdemelnek szorgalmukért, amelynek eredményeként megismerkedtek a különböző területeken meglevő baleseti veszélyforrásokkal, képesek azt felismerni és ellene védekezni. Másokat is figyelmeztetni tudnak, a lehet, hogy intő szavuk halálos, csonkulásos vagy tömeges balesetet tud elhárítani. A HAT ELŐADÁS felölelte az új munkavédelmi törvényt, az üzemi balesetek bejelentésére, nyilvántartására, a balesetet szenvedett dolgozók kártalanítására és rehabilitációjára vonatkozó rendelkezéseket, az ezzel kapcsolatos szak- szervezeti feladatokat. Műszaki vonalon megismerkedtek az ív és lánghegesztés, a vas- és fémipari gépek, valamint az elektromosság biztonságtechnikájának legfontosabb szabályaival. AZ SZMT MUNKAVÉDELMI bizottsága dolgozta ki a tanfolyam tematikáját és előadókat is biztosított Az előadók lelkiismeretesen készültek a foglalkozásokra, jelentős részük van a tanfolyamok sikerében. Az említett tanfolyamok fő célja a munkavédelem társadalmasítása. S a jó tapasztalatok alapján javasoljuk a többi városi szakmaközi bizottságnak is ennek az oktatásnak a megszervezését azzal a kiegészítéssel, hogy a tanfolyamra vonják be a termelőszövetkezetek munkavédelmi aktivistáit is. Egyed Zoltán munkavédelmi főfelügyelő VILLÁMINTERJÚ „betörés” előtt — Nem gyanakszik még senkire? — Egyelőre, a premierig még gyanútlan vagyok. — De azért reménykedik, hogy sikerül a tettest kéz- rekeríteni? — Lehet, hogy ez szerénytelenség, de reménykedem a sikerben. Hareányi Frigyes, a Szigligeti Színház következő bemutatójának, a Szegény kis betörőnek férfi főszereplője legalább olyan szűkszavúan nyilatkozott a „nyomozás" helyzetéről, mint egy vérbeli detektív főnök. Ez azonban érthető is, hiszen a végső ítéletet majd a „vizsgálóbírók” népes tábora, a közönség mondja ki. Az igazság szerint most úgy illenék, hogy bemutassuk a fiatal, szimpatikus színészt, ám ő a bemutatás elé vágott azzal, hogy a Rómeó és Júlia utolsó előadásain a moszkvai filmfesztiválom levő Kozák Andrástól átvette Páris gróf szerepét. Szolnoki pályafutása tehát egy beugrással kezdődött és egy főszereppel folytatódik. Jog szerint talán még oda kellene írnunk neve mellé azt a bizonyos „m. v.”-t, valójában azonban már nem vendég, hiszen a következő évadra Szolnokra szerződött. Huszonöt éves, a főiskola elvégzése után három évig a debreceni Csokonai Színház tagja volt, szerepei közül azonban, bár mindegyiket szerette, egyikre sem szívesen emlékszik vissza. E közül talán csak Camolettí Leszállás Párizsban című darabjában játszott szerepe a kivétel. Mindig a soronkövetkező feladat érdekli a legjobban és mindig azt a szerepét is szereti a legjobban. Szolnokra való szerződésével egy hiátust töltött be a színháznál. A szakemberek szerint ugyanis született musical hős. És hogy ez a vélemény milyen egyöntetű róla, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a következő évadban, már mint szolnoki színész, elvállalta a Fővárosi Operettszínház egyik musical- inak főszerepét. — rideg — ELRÖPPENTEK AZ Nem a dolgos kéz által írt ismerős betűk hozták férje üzenetét. Két, szűkszavú táviratot őriz már több mint két évtizede. Az első keltezése: 1944. szeptember 27. Ebben azt tudatta a férje, hogy _ Munkácson van. Hívta, látogassa meg. S ő minden gondolkodás nélkül belerohant volna a vérgőzös világba, csakhogy találkozhasson katonafér jévél. Nagyon mélyen, őszintén szerették egymást, s a 24 éves fiatal- asszony, amíg az utazáshoz szükséges engedélyért jártkelt, nem a vijjogó bombákra, a halált osztó fegyverekre gondolt. Ha félt is, ezt az érzést elnyomta az erősebb, az egész lényét betöltő öröm: találkozik férjével. Nem kapott engedélyt az utazáshoz. De két nap múlva megkapta az újabb táviratot: el ne Induljon... most már nem lehet Ez a féltő figyelmeztetés volt férje utolsó üzenete. Aztán hónapokig csak várt, várt reménykedve, aggódva, míg elérkezett az a szörnyű januári nap, amikor megtudta: soha többé nem találkozhatnak. Nem roppant össze a szörnyű fájdalom terhe alatt. Nem tehette. Vállalnia kellett most már egyedül az ötéves Józsi és az egyéves Karcsi felnevelései. Mert azt az első percben tudta, hogy nem cseréli fél a férje nevét. Szülei mellette álltak. S édesapja, talán, hogy elterelje gondolatait februárban már többször elhívta az akkor igen gyakori gyűlésekre. Hallgatta a szónokokat. Figyelte a falu forrongó, alakuló életét, s ösztönösen megérezte, hol a helye, kiknek a szavára hallgasson, kiket kövessem Eddig könnytől homályos szemmel, akadozva, szüneteket tartva beszélt. De még a hangszíne is más volt, amikor folytatta. — Márciusban — akár csak édesapám — a Magyar Kommunista Párttagja lettem. A földosztáskor nekem is hasítottak hét holdat. Küszködve, az igáért gyalogmunkával fizetve műveltük. Nem volt könnyű. De én idejekorán hozzászoktam a nehéz munkához. ÉVEK gyalog jöttem Kunhegyesről éjnek idején, mert már alig vártam, láthassam gyerekeimet, szüléimét. — Hol dolgoztam? Egy ideig a járási pártbizottságon, majd Szolnokon és Budapesten a nőszövetségben. S 1958 óta újra itthon, a község és a tsz párttitkáraként. — Közben elröppentek az évek. A fiaim felnőttek, s én nagymama lettem. Van egy aranyos kis unokám, a hároméves Ági. Ismét könny szökött a szemébe: — Nekem is több szomorúság és gond jutott az életben, mint öröm. De azért ha újra lehetne kezdeni, újból vállalnám mindazt, ami az utóbbi két évtizedben volt. Csak még dolgozhassak... Tavaly ugyanis két alkalommal ágyhoz kötött a betegség. A kórházban és itthon is a falubeliek egymásnak adták a kilincset. S amikor már vagy a százharmincadik látogató kopogtatott be, eszembe jutott valami. A tsz-szervezés során egy asszony így fogadott: — „Miért csinálod ezt, Kissné? Magadra haragítod az embereket.” — Jó dolog volt arra gondolni, nem lett igaza. Kiss József né nem állítja azt, hogy Tiszagyendán nincs olyan ember, aki esetleg valamikor megneheztelt rá vagy talán még most is haragszik. Volt és jelenleg is van olyan eset, amikor a nemet is határozottan ki kell mondani. Még akkor is, ha ezért valaki megneheztel, vagy ha fáj. Az újhoz, a jobbhoz vezető út nem diadalmenet, hanem harc, küzdelem. S Kiss Józsefné vállalta ezt. Küzdelmes, szép életének ez ad tartalmat Szovjet elektrotechnikai kiállítás Berecz Bertalan kohó- és gépipari miniszterhelyettes és V. Sz. Borusko szovjet elektromosipari miniszter- helyettes pénteken bemutatta az újságíróknak a szovjet elektrotechnikai ipar termékeinek kiállítását, amely hivatalosan szombaton nyílik meg a Vasas sporttelep pasaréti úti nagytermében. A kiállítás gazdag anyagát, mintegy 900 különféle gyártmánycsoportot, több mint százötven szovjet villamosipari üzem termékeiből válogatták össze A kiállítást április 27-ig, hétköznaponként délelőtt 10-től este 6-ig szombaton pedig 10-től 14 óráig tartják nyitva. Nagy Katalin Szolnokon a négytantermes Abonyi úti iskolát hat tanteremmel bővítik. A megnagyobbított iskola decemberben lesz késs Este a szövetkezeti klubban — No, de nem akaróik ismét a múltról beszélni... Inkább arról, hogy az élet hamar megtanított bennünket arra: fogjunk össze. Pontosan már nem is emlékszem, tizennyolc vagy húsz család volt a Vörös Csillag Tsz megalapítója. Ebből a csekélyke magból, kevés fődből terebélyesedett ki a jelenlegi négyezer holdas Lenin Tsz. Mindig tudtam az itthoni dolgokról, pedig csaknem tíz évig csupán látogatóba jártam haza. Nem egyszer Este hatkor megjönnek az első vendégek. Odaáll- nak a kuglipályához. Kerékpáron, motorkerékpáron jönnek, kinek milyen „lova” van. A Búzakalász Tsz klubja előtt, az udvaron felgyújtották már a villanyokat. A kapuhoz, a falakhoz támasztják a kerékpárokat. A kuglibábuk is a helyükre kerültek. A golyók hangos csörömpöléssel csapják szót a keményre döngölt homokon. — Négy fa — mondja az egyik szövetkezeti. — Annyi nekem is lesz. — Nem ütsz négyet. Van rá egy pohár söröm, — Négyet ütök. Dolgoznak a golyók. Az emberek markukba veszik, igazítanak rajta, egyik tenyérből a másikba lökik. Lépnek néhányat előre, meglóbálják a torjukat, de a golyót nem engedik még útjára. Pontos útja van annak. Nyílegyenesen kell a bábúk közé jutnia. Nóhányan a söröspoharakat is a kuglipálya közelébe teszik le. Ha kiürülnek, oda viszik Fehér Endrének, a „házi csapos”-nak. Este van. Munkából jöttek a termelőszövetkezetiek. Kug- lizgatnak kis ideig, majd haza mennek. A tv-terem zárva. Ma ki se nyitják. Villanyt szerelnek a kisújszállási Búzakalász Tsz klubhelyiségében. Javítanak, takarítanak. Csendes, tavaszi este ígérkezik. A közelben világítanak a Dózsa Tsz klubiának ablakai. Kovács Illés éjjeliőr benéz a kisterembe, ahol a televíziót állították fel. Üres a terem. Rossz a készülék. Mindenki babrálta, amúgy sem a legjobban sikerült ez a vétel. A villanyt azért égve hagyja, ha jönne valaki, lássa, nem üres a központ, az emberek a klubszobában vannak. Nagy kutya hasal a kisterem előtt láncra kötve. Nem visznek el a központból semmit az éjszaka. A klubszobázban fiatalok szórakoznak. Az asztaloknál ulti járja. Szabó András, Angyal Ferenc, Asztalos Lajos és Tóth Elemér adja egymásnak a lapot. — Ulti. — Kontra parti — szólnak, ahogy a lap járása alakul. Odébb biliárdoznak, asztaliteniszeznék. Leginkábba Dózsa Tsz fiatal tagjai járnak ide. De családtagok is jönnek és a közös gazdaság tanulói. Az egyik asztalon citera fekszik. — Hagyományos szerszám. A KlSZ-szervezeté. Legtöbbször én szoktam rajta játszani — így Szabó András, a klub helyettes vezetője. — De igencsak kiszorítja a rádió, meg a lemezjátszó. A biliárdparti befejeződött. A fehér golyók és a piros golyó befejezte a rohanást. Elfáradtak. Egy fiatalember megpengeti a citerát. Aztán a rádióhoz lép, bekapcsolja. — Solcan szoktunk lenni esténként. De kinyílott az idő. Dolgozunk és a nap már az estébe is belenyúlik. El-elmaradoznak a klubból. Első a munka. Azért a fiatalok itt vannak esténként. L. I, Megkezdődött az aszfaltozás Az idei községfejlesztési tervfeladatok előkészítése lényegében már tavaly megkezdődött Karcagon. A városi taaács végrehajtó bizottsága, s a községfejlesztési csoport idejében gondoskodott a műszaki tervek elkészítéséről, a szükséges építőanyag oe- szerzéséről, s a kivitelező vállalatokkal, ktsz-szel is megtörtént a megállapodás. A munka is elkezdődött, már falegyen ben van az általános iskolai kollégium ebédlője és központi konyhája. Az építők igyekeznek, hogy minél előbb dolés járdaépítés gozhassanak a belső szakipari munkát (villany, víz, fűtés) végző emberek is. A Lőwy Sándor utcán az aszfaltozok dolgoznak, míg a Dózsa György úton a járdaépítő brigád kezdte meg a járda szélesítéséhez szükséges feltöltési és sze- gélyezési munkát. Az idei községfejlesztési terv valóraváltáséhoz Karcag lakói 700 ezer forint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá. A tanácstagok. a tömegszervezetek aktivistái és az utcabizottságok együtt zer- vezifc a társadalmi erőket egy-egy feladat elvégzésére.
