Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-08 / 83. szám

lfM. április 8, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A vezsenyi Kosárfonó Hisz-ben jelenleg kis békési foteleket készítenek exportra. Rövidesen elindul az első szállítmány Svédorszá gba. Egy hónap nyereség­részesedés a TVM-ben Háztáji bizottság az örményes! szövetkezetben (Tudósítónktól) A szolnoki Tiszamenti Vegyiművek kollektívája a tavalyi eredményes munka után 2 078 000 forint nyere­ségrészesedést ért el. Ápri­lis 5-én az üzemi tanács arról döntött, hogy a fel­osztandó 1 985 000 forintot hogyan osszák szét a leg- igaaságosabban a vállalat dolgozói között. Az üzemi tanács ülésén résztvettek a pártala pszervezetek titká­rai. a szakszervezeti bi­zottság vezetői, a szakszer­vezeti műhelybizottságok titkárai. Ok is elmondták Tíszasülyön, a Görbe­majorban, ahol harminc­hat család él, az asszo­nyok márciusban megala­kították a nőtanácsot. Az első rendezvényükre, az áp­rilis 4. alkalmával rende­zett ünnepségre és vacso­rára meghívták az állami gazdaság Görbe-majori munkásszállásának lakóit is. Egy másik területi nő­tanács is alakult a közel­(Tudósitőnktől) Kedden kezdődtek meg Karcagon a felsőfokú tech­nikumban az államvizsgák a növénytermesztő techni­kus tagozat első levelező hallgatói részére. A hallga­tók 40 százaléka vezető be­osztású, 53 százaléka köz­vetlen vesz részt a terme­lésirányításban. Máthé Jenő a Pénzügy-, Szabó József a Földműve­lésügyi és Karsai Lajos a Művelődésügyi Miniszté­riumból jött a vizsgabizott­ság elnöki teendőit ellátni. véleményüket az elosztásra tett javaslatokról. A nyereségrészesedési ala­pot 23 napban állapították meg és a vállalatnál töl­tött minden egyes év után még egy-egy nap jár. így a TVM-be 1953-ban belépett dolgozó 34 napi keresetnek megfelelő nyereséghez jut Az átlag 26 napot tesz ki. Az elosztásnál nem fe­lejtkeztek meg a nyugdíja­sokról, a bölcsőde dolgozói­ról, az üzemorvosról és a TVM területén dolgozó vasúti kirendeltség munká­sairól sem. múltban a szolnoki járás­ban, Tiszavárkony-Szöllő- ben. Hamarosan életre hív­nak két termelőszövetkeze­ti nőblzottságot is, egyiket a tiszasülyi Rákóczi, a má­sikat a besenyszögi Szőke Tisza Tsz-ben. Programjukban elsősor­ban a külterületi és a ter­melőszövetkezeti asszonyok összefogása, tanulása, szó­rakozásuk megszervezése a fő cél. A vizsgabizottságban jelen vannak: Dr. Kasza Béla, a megyei tanács mezőgazda- sági osztály vezetője, dr. Sárkány Pál, a mezőgazda- sági Könyvkiadó igazgatója, Mohácsi Imre országgyűlési képviselő és még néhány neves szakember. Máthé Jenő és Karsai Lajos vizsgabizottsági elnö­kök kedvezően nyilatkoz­tak a hallgatók felkészült­ségéről és kiemelték, hogy a jelöltek gyakorlati isme­retekben rendkívül tájéko­zottak. — borsos — Növekedett a törzsoárda (Tudósítónktól) Az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat törzsgárdájába százhuszon­hét olyan építőmunkás tar­tozik, aki tíz éve egyfoly­tában a vállalatnál dolgo­zik, háromszáznyolcvanan kezdték meg a hatodik esz­tendőt. A termelési tanácskozá­sokon az előbbiek a törzs­gárda arany, az utóbbiak az ezüst jelvényét kapták. A vállalat dolgozóinak létszá­mán belül a törzsgárda 40 százalékot képvisel, azaz ezeregyszáznegyvenre emel­kedett a hűséges munkások száma. Szolnokon, a Ságvári körút végén, közvetlen a Zagyva híd lábánál több lakóházat épít előregyártott elemekből az állami építő­ipari vállalat. Ezeket nem is annyira építik, legalább­is a szó hagyományos ér­telmében nem. hanem in­kább szerelik. S ahogy a kőművest szakmunkásnak mondják, s az is, úgy én annak tartom a blokk-sze­relőket is. Az építkezésen éppen egy ilyen „új szakmunkás” bri­gádot kerestem, nevezete­sen Tamasi Mihályékat. — Tamasi nincs itt, éj­szakás volt, csak dél felé jön meg — fogadott Ke- menczei Mihály. — A másik háznak most tűzik ki az alapját, oda megyünk majd át, ha ezzel végzünk — mondotta Far­kas István. A hallgatáshoz szokott emberek szűkszavúságával felelgettek. — Régen dolgoznak együtt a brigádban? — öt esztendeje — mondta Bata András. — Kubikosok volnánk, csak pár éve tanultunk be­le a szerelésbe. — Megcsinálunk mi min­dent. ami kell. — Ha nincs szigetelő­munkás azt, ha vasbetonos, azt... Rá vitt a muszáj. — Pénzbe kerül, ha állunk. — A szálláson laknak? — Nem, naponta haza­járunk. Ezért jó itt Szolno­kon. Eleget csavarogtunk a megyében, ideje volt meg­telepedni. — Talán itt laknak? — Nem. Ki tíz, ki húsz kilométerre. Jobb a család­dal eeyütt lenni. — Mit gondol, mennyi idő alatt építünk fel egy ilyen negyvennésylakásos házat? — kérdezte Szép István. — Két hónap biztosan kell —’ mondtam. — Az, hogyne Egy hó­napnál is előbb kész van. — Pedig nem nagyon ér­demes hajtani... — tette hozzá Csikós Sándor. — Miért? — Mert becsapják az embert! — Hogyhogy? — Amikor a másik há­zat építettük beígértek ju­talmat, ha határidő előtt elkészülünk. Megcsináltuk, de a pénzről bizony elfe­lejtkeztek. Nem is először fordult elő már — mond­ta Merena József — Inkább ne ígérjenek semmit, akkor nem számít rá az ember — mérgeske- dett az egyik munkás. — Anyagot kapnak ren­desen? — Mikor hogy. Mindig mást küldenek, mint ami éppen kell a folyamatos munkához — panaszkodott Farkas István. — El is küldtem a kecs­keméti elemgyárba Istvánt, nézze meg, mit rakodnak. Hát a nyavalyások azt az A háztáji gazdaság ki­egészítő része a közös gaz­daságnak. Árutermelését nem nélkülözhetjük. Annál is inkább, mert jelenleg több cikkből — tojás, gyü­mölcs, hízott baromfi — a termelőszövetkezeti termé­keknél nagyobb mennyisé­get állít elő. A háztáji jö­vedelem kiegészíti a közös­ből származó jövedelmet. Odahaza állandó elfoglalt­ságot, munkalehetőséget ta­lálnak azok az idős embe­rek is, akik a közösben már nem tudnak rendszeresen dolgozni. elemet rakták az autóra, ami éppen a daru közelé­ben hevert, s nem azt, ami a listán volt. Nekik így ké­nyelmesebb, nekünk meg időveszteséget okoznak — mondta el tapasztalatait Farkas István. — A vállalásokkal hogy állnak? — Az idén harmadszor nyerjük el a szocialista cí­met. — Biztos? — Megdolgoztunk érte. — Jár-e valamelyikőjük iskolába? Moziba, színház­ba, könyvtárba? Először mély hallgatás­ba burkolóztak, majd Ke- menczei törte meg a csen­det. — Nem érünk mi arra örményesen tavaly al a- kult meg az Űj Élet Tsz háztáji bizottsága. A kis lélekszámú község háztáji gazdaságaiból 1965-ben 36J hízott sertést, 99 vágómar­hát, 131 mázsa baromfit, csaknem 2000 hektoliter te­jet, 1088 süldőt és 272 ezer tojást értékesítettek. Több vágómarhát és négyszer annyi tojást adtak közfo­gyasztásra, mint a termelő- szövetkezetek. A szerződés- kötések tapasztalatai azt igazolják, hogy a termelési kedv az idén sem csökkent, mert a magasabb termelői rá, pénzt kell keresni. Ez az igazság. — Sok házat építettek már fel? Felcsillannak a szemek. Mindenki számolgat magá­ban. — Vagy húszat — szólt az egyik. — A Vosztok úton i* mi dolgoztunk. — Hát a Vőröscsillag úti blokk-házakat kihagyod? — Meg a vegyiművek szuperfoszfát raktárát, — másnak adnád... — Kubikosok, vagy sze­relők? — kérdeztem. — Kubikos-szerelők — oldotta meg a dilemmát Merena. árak a háztáji gazdaságokat is ösztönzik. A házkörüli gazdaság ter­melése a legtöbbször a ta­karmányhiány miatt fenek­ük meg. Egyes tsz-vezetók szűklátókörűsége miatt nem jut legelő, alomszalma és szálastakarmány a háztáji teheneknek. Nem szabad tá­mogatni, hogy a takarmány többségét kihordják a kö­zösből, ám ennek áz ellen­kezője is mindenképpen káros, Sávai András bácsit, a 71 éves mozgékony nyugdíjast tavaly választották meg a háztáji bizottság elnökévé örményesen. A legeltetési bizottság egykori vezetője nagy tekintélynek örvend a faluban, szorgalmával még most is példát mutat a fia­taloknál:. — András bácsi levette a háztájival kapcsolatos ter­heket vállainkról — véle­kedik Szabados János főag- ronómus. — Az ő érdeme, hogy a 280 hold legelőt megszabadította a gyomok­tól, s az elszaporodott tüs­kéktől. Most is ott dolgo­zik, rendbe teszi, kimeszeli a karámot űz állatok kive­réséig. Az Űj Élet Tsz-ben a te­héntartó gazdák 100—100 négyszögöl csalamádét és lucernát kaptak térítés elle­nében. Pontosabban: a lu­cernát levonták a háztáji területből. A szövetkeziet megengedte, hogy egy tehe­net ingyen legeltethetnék. — Csak a második jószág után kell 200 forint legelte- tési díjat fizetni — mondja Ulviczki János tsz-elnök. — Azelőtt tönkrementek *g árokparti füvek. A háztáji bizottság kezdeményezésére a tehéntartók között tavaly kiosztottuk az árokpartokat. Bérleti díjat nem kérünk érte, a szénát és az ott nőtt gallyat is ingyen hazavisz- szük. A szövetkezetben a kuko­ricát 30 százalékos részese­désért művelik. Munkaegy­ségenként két kiló lucerna- szénát osztanak. A cukor­répa korona fele, a kukori­caszár 40 százaléka szintén a művelőké A szövetkezetben az idén készpénzjuttatásért adják a zaldtakarmányt Egy foga­tot arra állítanak be. hogy hazaszállítsa a háztáji jó­szágok eleségét. > — Nemrég tartottunk a főagronómussal meg a ta­nácselnökkel határszemlét — tájékoztat a háztáji bi­zottság elnöke. — Minden árokpartot, műveletlen sar­kot, tanyahelyet felmértünk, majd kiosztjuk a tagoknak. örményesen számos gaz­da két hízott marhát, 5—6 hízott sertést ad el évente az állami vállalatnak. A háztáji bizottság is szor­galmazza a szerződéses hiz­lalást. A tagok többsége i' jn szorgalmasan dolgozik a szövetkezetben. A közös­ben 500—700 munkaegysé­get szereztek — az évi át­lagos jövedelem 18 270 fo­rint — s ezt kiegészíti a háztáji gazdaság bevétele. Vadhajtások örményesen is vannak. Helyenként túl­méretezett a háztáji állo­mány. Akad olyan tag is, aki a közös helyett csak ott­hon dolgozik. Az egyik tag például csak 100 munka­egységet szerzett, s 40 hí­zott sertést nevelt otthon* de inkább a közöséből, '.öt­ezer forint kártérítésre kö­telezték emiatt. Az Űj Élet Tsz gazdáira azonban nem ez a jellemző. A szövetkezetben becsűi ei­tel dolgoznak, s kihasznál­ják az otthoni lehetősége­ket is. Ehhez minden segít­séget megkapnak a tsz ve­zetőitől és a háztáji bizott­ságtól — m, L »r Fábián Péter Hetven halász húzta xx hálót A szolnoki Fel- szabadulás Halá­szati Tsz tagjai tegnap Bánhal­mán a kakati víztárolóban és az élő Tiszán ha­lásztak. A szövet­kezet elnökétől kapott tájékozta­tás szerint azért fáradoznak a ha­lászok, hogy az ünnepi asztalra hal is jusson. Pénteken és szombatom a Ver­seghy út 1. szám aiatti és a piac­téri elárusító he­lyen összesen 12 mázsa halat — pontyot, törpe harcsát, keszeget — értékesítenek. A szövetkezet budapesti halász- csárdájában szin­tén friss halból készítik az ünne­pek alatt az ízle­tes halételeket, Befejezéshez közeledik a Tiszamenti Vegyiművek áj szunerfoszfát raktárának é intése. Külterületi uofauácsok alakultak Először végeznek A ku bikos-szerelők beszélgetnek,,

Next

/
Oldalképek
Tartalom