Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-03 / 79. szám

IMS. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Maradjon köztünk 1 Műszaki vezetőképző tanfolyam Kedves lányok ás fiúk! Ma a műszaki vezető-beosz­táshoz elengedhetetlenül szük­séges két követelményről, az ön­állóságról és a felelősségválla­lásról lesz szó. Mint már a múlt órán ta­nultuk, ez a két feltétel szoro­san összefügg. Aki képtelen az önálló döntésre, az nyilvánva­lóan abban a kérdésben sem tud határozni, hogy vállalja-e valamely probléma kapcsán a felelősséget, vagy sem. A má­sik véglet: sokan nyakra-főre vállalják a felelősséget olyan ügyekben, amelyekben nem is ők döntenek. A felelősség Ilyen vállalása — súlyos fele­lőtlenség! *- En önöket ezennel házastár- saknak nyilvánítom. Felmerül a kérdés: miért kell egyáltalán önállóságra és felelősség-vállalásra nevelni egyes ilyen beosztásban lévő­ket f Hogyan vezethettek eddig, ha nem voltak önállóak, ha nem vállalták intézkedéseik következményeit? A kérdésnek ebben a demagóg formában való felvetése, rendkívül hely­telen... Mi az a mocorgás a leghátsó padban? Es hogy ki dönti el, hogy mikor demagóg egy kérdés és mikor nem az? Ezt én döntöm el. Önállóan. Cs vállalom érte a felelőssé­get... Csend legyen! Mint az oktatás bármely más fajtájánál, a vezetés művésze­tének elsajátításakor nekünk is a fokozatosság elvét kell ér­vényesítenünk. Az egyszerűtől kell haladnunk a bonyolultabb felé. Mit akarsz, Szekulesz? Hogy ezt gyakorlati példákon mutassam be? Nem szeretem, ha a bolha köhögi Nektek az a feladatotok, hogy tanuljátok meg azt, amit én mondok és készt Hová jutunk, ha min­denki a saját feje után megy és folyton közbekérdez?! Egyébként eredetileg is szán­dékomban állott, hogy gyakor­lati példákkal támasszam alá az elvi szempontokat. Vegyünk tehát egy vállalatvezetőt. Ré­gebben száz meg száz mutató- számmal, ezer központi utasí­tással, rendelettel és előírással úgy bepólyázták, mint a cse­csemőket szokás. — Csoda, hogy nem vesztem el ennyi bába között!? Szükség volt erre? Feltétle­nül! Másként kiesett volna a bölcsőből és megütötte volna magát. Márpedig ez nem szol­gálta volna sem az ő egyéni érdekét, sem a társadalomét. Telt-múlt az idő és ma már a fejlődés eredményeként ott tartunk, hogy a szőbanforgó vezető kinőtt a bölcsőből, sőt már rácsos járókában sem kell tipegnie, hanem teljesen önál­lóan, bölcsen mérlegelve az adott körülményeket, maga határozhatja el, hogy mikor mi a legcélszerűbb, a legfonto­sabb teendő... Tessék, Nasz- luhácz! Ki akarsz menni?! Óra közben?! Hát a szünet mire való? Maradsz a helyeden és punktum... Ö, te kis ügye- fogyott, hát miért nem mond­tad, hogy ennyire sürgős volt... Támogassátok ki a mosdóba és nyissatok ablakot... A tárgyra visszatérve, emlé­kezzünk csak arra a hibás, múltbéli gyakorlatra, hogy nemegyszer a meggondolatlan intézkedésekért nem az illető személyt vonták felelősségre, hanem egy egész testületnek, bizottságnak, vezetőségnek kel­lett tartania a kollektív hátát. Ilyenformán azokat is büntet­ték, akik úgyszólván maszü- letett báránykák voltak... Mi volt ez?! Ki mert kukoré- koini?! Úgy, szóval te voltál Kekkauer? Es ha szabad tud­nom, miért méltóztattál?... — Értem, ellenállhatatlan lelki kényszer hatására! Szép dolog, mondhatom! A tisztelt diák urak óra alatt egyszerűen fog­ják magukat és elkezdenek ku­korékolni! Nos, rendben van! Holnapra mindnyájan százszor leírjátok: „Kukorékolni csak az e célra kijelölt kakasnak szabad, kizárólag a saját sze­métdombján!”... Folytassuk az előadást. Nincs károsabb dolog, mint amikor szavakban hangsúlyozzák, el­vileg elismerik ugyan a veze­tők önállóságának szükségessé­gét, ténylegesen azonban nem biztosítják az ehhez szükséges feltételeket. Ezt fel is írom a táblára, mert még elég sűrűn előfordul, jól az eszetekbe kell vésnetek... — Na, ugye, távirányítással könnyebben emelkedik... Hol a kréta? Ki a hetes? — Miért nem gondoskodik a kré­táról? Hallatlan! így nem le­het dolgozni, kérem!... Hogyan? Az igazgató bácsi mondta, hogy túl sok krétát fogyasz­tunk és a tábla is kopik! Az más, akkor nem szóltam egy szót sem. ö ezt Jobban tudja, neki áttekintése van az egész iskola felett. Ilyen széles áttekintéssel kel) rendelkeznie mindenkinek önök közül, mert nemcsak önállóan, hanem helyesen is kell dönte­nie, akkor aztán nyugodtan vállalhatja a felelősséget min­den tettéért. Vegyük például az Ipar és a fogyasztók kapcsola­tát. Az ipari vezetőnek ma már arra is kell gondolnia, hogy olyan árucikkeket és annyit gyártson, mint amilyenre és amennyire a fogyasztóknak szükségük van. Mit fecsegsz, Komárcsik? Azt olvastad az új­ságban, hogy félévi hercehurca után végül is Svájcból és Hol­landiából hozatunk be férfi esernyőket? Na és?t Te kis mafla, hát mit bizonyít ez?t A kapitalizmus gazdasági anar­chiáját! Érted? A svájci és a holland gyárosok nem mérték fel helyesen a svájci és a hol­land nép esernyőszükségletét, raktárukon maradt egy csomó esernyő, szerencséjük, hogy mi most átveszünk tőlük. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a legfontosabb alkotó ele­mekből kísérleti úton előállít­hatjuk az eszményi műszaki ve­zetőt. Itt van ez a kémcső, be­leöntök önállóságot, felelősség­vállalást, külföldi tanulmány­úinkat, magasszínvonalú érte­kezleten való részvételt, Jószán­„Ö, ti bölcs, kései legyek! Legyek utolsó piaci légy, ha nem üzenek néktek: Léptek zaja ne verje e papírt 1 Mérgezett! En nem tudtam, hogy DDT-be lépek, hogy lépek közt is elhullnak a méhek, ha nektár helyett ebben fürdenek. Utolsó szóm talán hozzátok ér, kér komoly, nagy figyelmet: kerüljétek e fehér veszedelmet! Kerüljétek, hogy ne zúgjatok pörgve bögre tej s e méregdomb között. dékot, hajlandóságot a felelős­ség vállalásra. Most meggyúj­tom ezt a Bunsen-égőt és las­sú lángon felmelegitem a keve­réket!... Látjátok, már alakul... Hűha, ez felrobbant... Hamar, hamar töröljétek le az asztalt... Az önállóság jegyében — ...És most az igazgatók kö­zött is megkezdődik a ki mit tud... Gondolkozzunk csak... Meg­van, hogy hol volt a bibi! Te­hetséget is kellett volna hozzá­adnom... Hová is tettem a te­hetséget?... Szekulesz fiam, sza­ladj át a szertárba, a nagy­szekrényben hátul, a legalsó polcon, ott lesz valahol a te­hetség... Eddig nem alkalmaz­tuk eléggé, de azért talán nem száradt ki egészen... Úgy lát­szik, tehetség nélkül nem megy a felelősségteljes és eredmé­nyes önálló műszaki vezetés. Irta: Kürti András Rajzolta: Fülőp György csökött, hideg húsotokban, ídegdúcotokban mardosó porral, Matadorral!” Imigyen rótta kerengve egy légy [márciusi négy percig hercig sorait egy fehér papírlapon, két zümmögés között. Aztán csak nyögött a végre várva, s hogy testamentumát lezárja, a papírra egy szépen faragott, szomorú légypontot rakott. — földvári — Ebek ázsiója z általános gyors üte­mű fejlődésből nem marad ám ki a kutya-tár­sadalom sem. A ! tudat­ban ugyan csak aKizor ke­rültek eddig jobban előtér­be, amikor nemzetközi ki­állításon öregbítették az ebek hírnevét. Mind több jele van azonban annak, hogy a házörzcsen, nyál- terelésen kívül más hasznos és nívós cselekedetre is ké­pesekké váltak kutyáink. Például űrutazásra. Nem is olyan régen még nevettünk a következő fa­viccen. A cirkuszigazgató aszta­lán cseng a telefon A fő­nök felveszi. — Tessék, itt Holland Cirkus­— Iff Miska beszél. Sze­retnék önöknél leszerződni. — Mit tud? — Tudok angolul, néme­tül, franciául. — Ne tréfáljon kérem Ezzel akar ön cirkuszban fellépni? — Node igazgató úr ké­rem! Hisz' én kutya va­gyok... Ma már a viccből való­ság lett, kéremszépen. Mi­után a Walt Disney film­gyárban kitűnően sikerült a három magyar kuvasz film szereplése, igen felka­pott lett ismét a magyar kutya általában, de külö­nösen a puli, a kuvasz és a komondor. A vizslák iránti érdeklődés is megnö­vekedett, de náluk nem csupán kiillemi. hanem „szellemi” igényekkel is fel­lépnek a vevők. Ezt a fajtát mint nyelvtudásban fejlett vadászkutyát keresik. Meg­kívánják, hogy több nyelvet ismerjen a vizsla. Mondják, hogy jó pár külföldi vevő nnayot nézett, mikor rosszul ejtette ki a francia vagy angol vezény­szót, — és a vizsla rosszal­lóan visszaugatott. Tóth István Kép szöveg nélkül! — Menjen sir, nézze meg, hogy a Wembley sta­dion megvan-e még. T estamentui • • • A kilincs Nyelvében él a nemzet! — mondot­ta valaha bzocse- nvi. a naav es tar feiű diszKoszvetó- Ez az elemi igaz­ság azonban nem­csak a nemzetekre nézve áll. hanem az sitókilincsekre is- Ha ezek nyelve nem szuoerál. azaz beragad annvi mintha se kilincs, se aitó nem volna mert nem lehet ki­jönni vaav be- mennni. Az elméleti álta­lánosítás után tér­iünk rá a gyakor­latra- Egv elméleti traktuson négyen vagyunk szocialis­ta. realista szom­szédok. Szocialis­ták azért, mert se­gítjük egymást a baíban, legyen az szénhiánv vagv zöldhagymába ség. Realisták nedis ab­ból kifnlvólag. hoev sosem tudjuk, me­lyikünk kilincsének a nvelve adia be a kulcsot­Alig eev hónaoia a szívverésem is megállt, mikor fel­értem a lépcsőn. Lukácsi szomszéd ötkilós kalanács- csal. harapófogó­val speiszervassal. háztáji vibrátorral tevékenykedett a lakásaitóban­— Nyitva van már. — figyelmez­tettem gyanakodva, mert titokban azt hittem, a szobánk­ba akar bejutni — miért Ixmtod a fa lat is? Károlv felém for­dította gondba rán­colt és verejtékező homlokát és némán intett a sneizaitó­ra. Akkor vettem észre, hoev annak a félfái át bonto­gatja elő a falból. Akkor már-már kisuiial ki lehetett volna emelni az ajtótokot- Énnen segíteni akartam, midőn bentről halk nvöszörgés szűrő- désére lettem fi­gyelmes­— A feleséged! — oktatott ki a szom­széd. maid felvilá­gosított. — Reggel bent ragadt a sneizban, azért, mert a kilincs nvel­ve is bent ragadt és nem tudta ki­nyitni az aitót- Jó. hogv vége a mű­szakomnak s nem mentünk vidékre- Mert ha nem jö­vök haza. még most is segítségért kiáltozna- Én ér­keztem elsőnek az emeleten, meghal­lottam a jajveszé­kelését. s rögtön hozzáláttam a ki­mentéséhez. Az utolsó téglá­kat már egvütt ci- báltuk ki az ajtó­tok mellől, rövid negyedóra múltán már az előszoba sTőmrngén éleszt­gettük nejemet egv Ironrcfi T/íyvosi. után ötig csak lek­várt meg befőttet tudott kosztolni a snálehan. Mmlőtt utoljára bement, a kenvereé. felvágot­tat már kihozta. Pár nan múlva a sors úgy hozta hogv a kölcsönt visszaadhattuk- A s-nmszéd kisfia a WC foglva lett a délutáni órákban, szintén a kilincs n vei vének beraga­dása miatt- Akkor meg ml szaladtunk a környékre laka­tosért hogv hozza napvilágra a gye­reket. Sikerült is. Mivel a fiúcska erős lelkületű, nem sínylette meg túl­ságosan a fogsá­got. Valami gátlás mégis maradt azért benne, amelv a mi fiunkra is rára­gadt- Azóta mind­ketten csak tárva­nyitva hagyott aitó mellett bonvolítiák le egészségügvi kö­telezettségeiket. — Mégegvszer nem kívánkoznak benne maradni. Azt gondoltuk; vége a megpróbál­tatásoknak- Mek­korát tévedtünk. Vasárnap hatalmas manilla-köteggel, csavarhúzóval állí­tott be Lukácsi szomszéd. Enge­délyt kért. hogv kinyithassa a park­ra néző ablakun­kat- Említettem, megvan bennünk a szociális érzés, hoz­zájárultunk- Miköz­ben óvatosan nvi- togatta a műanvag ablakkilincseket, tá­jékoztatót tartott a legújabb malőrről­ö kijött az utcai szobáiból de vissza már nem tudott jutni. Beragadt a kilincs nvelve. A család, feleség és két zsenge gyer­mek el van zárva a külvilágtól, ő oe- dig a belvilágtól. Mivel a zár nvelv- tokia belülről sze­relhető csak 1« ezért szeretné a csavarhúzót a mi ablakunkon át. éhe­ző családiának át­lengetni. Rákötötte a manilla végére a szerszámot, — és egyenletesen gyor­suló ingalengéssél addig lóbálta az ablakon kilógatva, míg szemfüles fe­lesége a saiát ab­lakukon kihníolva el nem kanta. Hála a gyerme­kek politechnikai képzettségének. a kérdéses tokot — rekordidő alatt leszerelték. Lukácsi barátunk nemsoká­ra könnyezve bo­rulhatott szerettei ölelő kariaiba- — Hozzáfoghattak a reggelizéshez. Tóth István • HOZZÁSZÓLÁSUNK EGY KULTURÁLIS PROBLÉMÁHOZ — Erősebben kézbe keU tartani aa ilyesmiéi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom