Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-27 / 98. szám

I9M. április 27* SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL Olvasóink írják Levél negyven szaki echnikushoz Amint azt önök .is na­gyon jól tudják, 1966. áp­rilis 8. ünnepnap volt isko­lánk — a karcagi Felsőfo­kú Mezőgazdasági Techni­kum — életében. Hatvan­nyolc levelező hallgatónk ezen a napon eredménye­sen fejezte be az állam­vizsgát. Három évi megfe­szített tanulmányi munka gyümölcsei értek be ezen a napon. A hatvannyolc hallgatóból negyven végzett szaktechnikus Szolnok me­gyei volt. Nekünk, oktatóknak kü­lönösen kedves volt ez az évfolyam, mert az átlagos­nál jóval nagyobb mérté­kű kötelességtudatot tanú­sítottak, viselkedésüket a szocialista erkölcsi normák következetes betartása jel­lemezte. Ezt bizonyítja a 3.68-os államvizsga átlag, és az is, hogy a három évi lemorzsolódás nem haladta meg a hat százalékot. A végzetteknek majdnem a fele egyetemen akar to­vábbtanulni, hogy a szak­technikusi diplomáját mér­nöki diplomára cserélhesse ki. Jónéhányan értek el ki­váló eredményt, kivétel nélkül nagyüzemek veze­tői, beosztott vezetői vagy a mezőgazdaság párt és ál­lami irányításában tevé­kenykedő dolgozók. Külö­nösen figyelemre méltó, hogy a három vörös diplo­más közül ketten Szolnok megyeiek, név szerint Ben- csik József és Papier Tibor. Az iskola pártszervezete és oktatói ezúton is elkö­szönnek volt hallgatóiktól. Szeretnénk megköszönni — társadalmunk nevében is — a sok áldozatvállalást, a többletmunkát, amit tel­jesítettek. Utólagosan is elismerésünket fejezzük ki azért, hogy a konzultációk és vizsgák alkalmával mintaszerű viselkedést és ügybuzgalmat mutattak nappali tagozatos hallga­tóinknak is. A levelező hallgatók ta­nulásához a járási, városi pártbizottságok, mezőgaz­dasági osztályok, valamint a megyei pártbizottság és a megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya is komoly segítséget adott. Segítették azokat a hallgatókat, akik egy-egy gyengébb ered­mény után abba akarták hagyni a tanulást. Másrészt segítettek minket, oktató­kat is abban, hogy isko­lánkban a szükséges tárgyi és személyi feltételek meg­teremtődjenek, s a lehető legtöbbet tudjuk adni kö­zös célunk érdekében, a szocialista nagyüzemi me­zőgazdaság gyorsabb fej­lesztéséért. Hisszük, hogy az iskola elvégzése jelentősen növel­te volt hallgatóink mező- gazdasági szakképzettségét, s reméljük, hogy a társa­dalomtól kapott támoga­tást fokozott termelési si­kerrel hálálják meg. ■ Búcsúzunk önöktől és munkájukhoz jó egészséget kívánunk. K. Tóth Ferenc felsőfokú technikumi docens Já»%berényi diákok Vietnamért A jászberényi Lehel vezér Gimnázium fiú kollé­giumának ifjúsága vasárnap reggel társadalmi munká­ba indult. A reggeli ébresztő a megszokott időnél ko­rábban volt, s már 7 órakor csákánnyal, lapáttal, ásó­val megindult a diáksereg a kijelölt helyre. Túri Ist­ván kollégiumi nevelő vezetésével megkezdődött a munka. A csatornázás 'gyorsán, lendületesen haladt. Tíz órakor az egy személyre eső rész már egy köbméter volt. Délre kissé elfáradtak a diákok, j a megszokottnál gyorsabban ültek a terített asztalhoz. A jászberényi fiatalok együttérzésüket fejezték ki társadalmi munlcájuklcal is a vietnami nép iránt. Mun­kájuk értékét felajánlották a vietnami harcosok, em­berek megsegítésére. ** Gy. M. Jászberény A címzett a megyei Földgázszolgáltató Vállalat Mint sokan má­sok, én is meg­igényeltem a gázt, s a palack kiadásáig hi­bátlanul ment minden. Akkor (március 15-én) azt ígérték, hogy hamarosan ki­jönnek bekötni a gázt. — Sajnos mindmáig erre nem került sor. Már kétszer ex­pressz, — illetve expressz ajánlott levélben kértem a Szolnok me­gyei Földgázszol­gáltató Vállala­tot, hogy kössék be az én tűzhe­lyemet is. Azok. akik akkor kap­ták a palackot, amikor én, már hetek óta hasz­nálják. Leveleimre nem kaptam választ Nemhogy a szer­ződés szerint a gáz bekötését el­végezték volna. Miért? — Talán úgy gondolják, hogy én tanyán lakom, tüzeljek tovább csutkatő­vel, vagy azzal amit éppen az udvaron találok? Kérem önöket, szíveskedjenek megérdeklődni, — mi az akadálya annak, hogy én még mindmáig nem főzhetek a gáztűzhelyen? Szabó Antalné Kisújszállás tanya 159 Felháborító a fák pusztítása A Tiszántúli Áramszol­gáltató Vállalat „faneme- sítői” bejelentés és enge­dély nélkül behatoltak a gépjavító állomás karcagi telephelyére, s ott több mint negyven fát „termő­re” vágtak. Joggal kérdez­ték meg az üzem dolgozói a kertészbrigádot, hogy hol élnek? Az erdőben? Akkor miért vágják ki a fát? A város lakossága elisme­ri, hogy az áramszolgálta­tó vállalat felelős az üzem- biztonságért és az életve­szélyes hiányosságok meg­szüntetéséért. De joggal háborodik fel amikor a vezetékek környékén lévő fákat szakszerűtlenül, he­lyesebben mondva barbár módon csonkítják meg, le­hetetlenné teszik a fáknak az életét. Több esetben magáno­sok, tanácstagok tették szó­vá a többször is megis­métlődő lelkiismeretlen munkát, amikor a fiatal, alig néhány éves fákat hat­van-nyolcvan centiméter magasan a földtől vágják el, olyan esetben amikor a fiatal fák koronájának a vezetékhez legközelebb eső része két-három méter. — Ezeket a fákat adott eset­ben 2—2,20 méter magasan visszavágva, koronát tud­nának kialakítani, s az megférne a vezeték alatt a törvényesen előírt 2 mé­ter távolságig. Az észrevételekre nem megfelelő az a válasz, — amelyet a vállalat egyik vezetője adott: nem fog­hatjuk minden embernek a kezét, hogy helyesen jár­janak el munka közben. A karcagiak az ilyen kinyi­latkozás helyett sürgős in­tézkedést várnak, hogy megszűnjön a fák pusztí­tása. Tarkó Albert Karcag Pieta bácsi küzdelme a nagy hallal Szerencsés napja volt április 24-én, vasárnap dél­előtt Forgó István mezőtúri halásznak. A Körös mező­túri szakaszán egy 59 kilogrammos szürke harcsát fo­gott. A ritka zsákmányt több mint félórás harc után sikerült a halásznak partra vonszolnia, mert a csónak­ba, amely már félig lett vízzel, nem sikerült beemelnie. A Viharsarok Halászati Tsz üzletéből még aznap délután elszállították a nagy halat, amelyből bizonyára ízletes ételeket készítettek. Pista bácsinak további sze­rencsét kívánunk a halászathoz Tari István Mezőtúr Rend, tisztaság, előzékeny kiszolgálás Tiszatenyőről munkatársaimmal együtt naponta járunk Szolnokra vonattal, munka­helyünkre, a Víz- és Csatornamű- vekhez. Szajol- ban át kell szán­nunk, s gyakran előfordul, hogy betérünk az ot­tani Utasellátóba. Elismeréssel szólhatunk ott szerzett tapaszta­latainkról. özv. Pásztor Imréné érdeme, hogy mindig tiszta a helyiség, előzé­keny a kiszolgá­lás. Jó lenne, mindenütt hason­lót tapasztalni. Id. Sándor István Tiszatenyő Az illetékesek intézkedtek Jogos volt a panasz, intézkedett a UTÁSZ Nagy Péter mezőtúri szé­keskerti lakos levelét kö­zöltük április 20-i lapszá­munkban, aki azt sérelmez­te, hogy az utcai villany­égők cseréjekor a rossz égőket földhözvágják, s így az úton szanaszét hevernek az üvegszilánkok. A TITÁSZ szolnoki üz­letigazgatósága megvizsgál­ta a panaszt, s azt jogos­nak találta. A szükséges in­tézkedést a mezőtúri üzem- vezetőségnél megtették, hogy hasonló dolog ne tör­ténjen, a mulasztókat pe­dig felelősségre vonják. A szemüveg ára különböző Horváth Mihályné kisúj­szállási levélírónk arról írt korábban hozzánk küldött levelében, hogy az orvos neki és férjének is kiírta a szemüvegek. A karcagi OFOTÉRT-üzletben 136 fo­rintot kértek a keretekért. Szántó Róbert boltvezető válaszolt a lapban közölt levélre, s közölte, hogy Hor­váth Mihálynénak a típus­kereteknél jobb minőségű keretet és tokot ajánlott az eladó. Az egyik keret teljes ára 51, a másiké 42,30 fo­rint volt Mindez csupán bemutató és árközlő szán­dékból történt, s mivel a vevő a jobb kereteket nem kívánta megvásárolni, kö­zölték, hogy mikorra vár­ják a típuskeretek érkezé­sét. Azóta a panaszos már ismét felkereste a boltot, ahol meg is kapta a típus szemüvegkereteket. Mégegyszer a sztárok és gitárokról A március 30-i lapban je­lent meg Gulyás László szolnoki lakos tollából „Ma­gas helyárak, alacsony szín­vonal” című írás, amelyre két válasz is érkezett. Az egyiket Kálló Sándor, a, Ságvári Endre megyei művelődési ház igazgatója küldte, s megjegyezte, hogv az említett műsor ellen semmiféle érdemi kifogást emelni nem lehet Azt a szerepet töltötte be. ami* be kellett töltenie. A mű­vészek komolyan vették feladataikat, a közönség lekezelésének mégcsak lát­szata sem merült fel. A helyárakat pedig az évek óta szokásos díjakban álla­pították meg. Elek Lajos, a megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tályának csoportvezetője válaszlevelében megírta, hogy személyesen is részt vett az említett rendezvé­nyen. Azt tapasztalta, hogy a termet megtöltő, főleg fiatalokból összetevődő kö­zönségnek tetszett a művé­szek játéka, s a levélíró azon kijelentése, hogy ala­csony színvonalú volt a műsor, csupán kinyilatko­zás, mivel semmivel sem támasztja alá. Így nem is lehetséges a konkrét állás- foglalás. A színvonal tekin­tetében ugyanis többen ép­pen ellenkezőleg véleked­tek. Ami a művészek mo­dorát illeti, a tény az, hogy megfelelő figyelmességgel köszönték meg a tapso­kat, újabb számokat éne­keltek. kosztümjük kifogás­talan volt mind az éneke­sek, mind a zenekar tag­jainak. A helyárak kétségtelenül magasak (18. 16, 14 fonni) voltak, de a legmagasabb helyár sem haladta meg a színházét, s általában ez szo­kott a felső határ lenni a művelődési házak helyárai­nál. Közismert dolog, hogy a könnyűzenei rendezvé­nyeket senki nem dotálja. A művelődési háznak törvé­nyes joga. hogv rendezvé­nyeinek bevételéből tiszta bevételre tegyen szert. összességében ez az esz',- rád-est semmivel sem volt alacsonyabb színvonalú, mint amilyen a hazai ha­sonló együttesektől elfogad­ható. Szerkesztői üzenetek ! 11 ..— ­, .Érdeklődő” jeligére; A tása tárgyában kiadott halászatról szóló 1961. évi 1/1962. FM számú rendelet 15. tvr. és ennek végrehaj- szerint: „A halászira jogo­JOGI limn tanácsaié Válás közös megegyezéssel A Legfelsőbb Bíróság há­zassági bontóperekkel kap­csolatos 3. számú irányelve nemcsak a jogalkalmazó szervek számára jelentős, hanem közérdeklődésre is számot tarthat. Az irányelv leszögezi, hogy a szocialista társada­lomban a házasság egyre inkább megszabadult az anyagi érdektől, a családi kapcsolatok mindinkább erősödnek és tisztává vál­nak. A szocialista viszo­nyok kedvező lehetőségeket teremtenek a házasságkötés­re és a családalapításra. A kedvező irányú fejlődés mellett azonban a felbon­tott házasságok aránya is megnőtt. Ennek egyik oka az, hogy társadalmunk gaz­dasági és politikai fejlő­dését ezen a téren sem kö­vette nyomon az állam­polgárok szocialista tuda­tának alakulása. Határozott célkitűzése az irányelvnek, hogy kedve­zően befolyásolja az állam­polgárok felfogását a há­zasság szocialista tartal­máról, hozzájáruljon a há­zasságról és családról val­lott szocialista erkölcsi fel­fogás erősödéséhez. Ez in­dokolt, mert szocializmust építő társadalmunkban a család az az alapközösség, amelynek egészséges fejlő­dése segíti a szocializmus építését. A házasság azonban rém felbonthatatlan. A család­jogi törvény rendelkezése szerint komoly és alapos ok esetén bármelyik házas­társ kérelmére fel kell bontani a házasságot. — .Olyan egyedi ok azonban nincs, amelynek fennállá­sa esetén a bíróságnak a házasságot minden további vizsgálat nélkül fel kellene bontania. Az utóbbi idő­ben egyre inkább gyakor­lattá vált — helytelenül — az, hogy az egyes tényál­lásokat abszolút bontó ok­nak minősítették. így pél­dául az iszákosságot, a né­hány évi különélést min­den egyéb körülmény vizs­gálata nékül bontásra szol­gáló feltétlen oknak tekin­tették. Az irányelv a családiogi törvény rendelkezéseivel egybehangzóan megállapít­ja, hogy a házasság felbon­tására irányuló közös aka­ratnyilvánítás nem feltét­lenül kötelező erejű, tehát úgynevezett abszolút bontó ok, de nem zárja ki, hogy a bíróság — egyéb körül­ményeket értékelve — a felek megegyezésére tekin­tettel bontsa fel a teljesen megromlott házasságot. A bontóper lefolytatása azonban a feleknek a há­zasság felbontására irányu­ló közös kérelme esetén is gondos körültekintést kí­ván a bíróságoktól. Ilyen esetben elsősorban azt vizs­gálják. hogy a felek elha­tározása alaposan megfon­tolt, végleges, kényszer és befolyásolás mentes volt-e. Erről főként a közös aka­ratnyilvánítással kapcsola­tos magatartás alapján győződik meg a bíróság. Amennyiben a házastársak az életközösség megszakí­tásával kapcsolatban az együvétartozást minden vo­natkozásban felszámolták és tartósan új életre ren­dezkedtek be, megfelelően rendezték a gyermek elhe­lyezését, tartását, az eltar­tásra rászorult házastárs jövőjét, a közös lakás használatát, a vagyonkö­zösség megszüntetését és a névviselés kérdését, akitor rendszerint megállapítható, hogy a felek bontási szán­déka alapos, megfontolt, végleges. Komoly és alapos ok esetén pedig a házas­ság felbontható. A 3. számú irányelv ál­tal követett megoldás te­hát fenntartja a társadal­mi ellenőrzést, mert a bí­róságoknak a megegyezés komolyságának vizsgálata során változatlanul lehető­ségük van az esetleg még megmenthető házasságok védelmére kelni, ugyanak­kor lehetőséget ad arra is, hogy az egymással együtt­élni végképpen nem tudó házastársak a bontásra ve­zető, nem egyszer ellensé­ges indulatokat ébresztő okok feltárása nélkül szá­molják fel reménytelenül megromlott házasságukat. Az egyik konkrét ügy szereplői 1963-ban kötöttek házasságot. Gyermekük nem született. A férj és fe­leség között az állandó né­zeteltérések következtében az életközösség véglegesen megromlott, teljesen elhi- degültek egymástól, majd az alperes 1965 augusztu­sában végleges elköltözés! szándékkal, szülei lakására költözött. A házastársi va­gyonközösséget peren kívül egymás között megszün­tették. A tárgyaláson mindkét fél a házasság felbontását kérte, hivatkoztak arra, hogy ezen elhatározásuk alapos, komoly, megfon­tolt, végleges szándék. A családi életük megromlá­sához vezető tényleges oko­kat azonban nem kívánták előadni. A járásbíróság vizsgálta és mérlegelte a felek nyi­latkozatának őszinteségét, s úgy találta, hogy a pe­resfelek elhatározása ala­pos, megfontolt, befolvás mentes. A Legfelsőbb Bí­róság fenti irányelvében foglaltakra is tekintettel a házasságot felbontotta. Talán nem felesleges hangsúlyozni, hogy az irányelv hatásaként nem lehet se több, se kevesebb a felbontott házasságok száma. De a felbontottak között többnek kell lennie azoknak, amelyekből nem egvmás megalázása árán. a válás harcában tönkrement idegekkel kerülnek ki a felek, hanem az egymás iránti nagyobb megértés­sel. aminek elsősorban a evermekek látják hasznát. Dr. Cs. I. suit a mesterséges halasta­vaknál és haltenyésztő tele­peken elpusztíthatja a ha­lakra kártékony állatok kö­zül a vidrát, a pézsmapoc­kot, a szárcsát, a téli bú­vár madarat és a szürke­gémet abban az esetben is, ha vadászatra nem jogosult. Ez a rendelkezés nem érinti a vadászatra jogosultnak az elpusztított állatokra vonat­kozó tulajdonjogát.” Zs. K.-né, Jászberény: A tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorút munkára alkalmazni nem szabad. Ez a rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a tizenkettedik életévét be­töltött fiatalkorút az isko­lai szünetben könnyebb munkára alkalmazzák. V. Gy., Kunszentmárton: A tanulmányi szabadságot egy naptári éven belül a dolgozó évi rendes szabad­ságának 12 munkanapot meghaladó részébe be kell számítani. A tanulmányi szabadságot a vizsgák után kiadni nem lehet. M. L., Mezőtúr: A mező- és erdőgazdasági idény­munkálatoknál, az állami építőiparban és a mezőgaz­dasági építkezéseknél ideig­lenes munkára felvett dol­gozókat csak a lakóhelyük szerint illetékes községi., vá­rosi, városi-kerületi tanács által erre a célra kiállított igazolással szabad munka­könyv nélkül alkalmazni. Az igazolás nyolchavi i«*-1 tartamra érvényes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom