Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-26 / 97. szám

1M8. április 2«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A TANVÁK ELINDULNAK Ezernyi szál kössön össze minket Mesterszállás község hét és fél ezer holdas külterü­letén az utóbbi felméré­sünk szerint 240 tanyát szá­moltunk össze. Ezeken a tanyákon községünk összla­kosságának majdnem a kétharmada él. Ezt a fel­mérést azért végeztük el, hogy vizsgálódásokkal, megállapításokkal és ezek nyomán született intézkedé­sekkel segítsük a tanyai emberek beköltözését a község belterületére. Milyen intézkedéseket kell tennünk annak érdeké­ben, hogy a tanyai embe­rek is élvezhessék a mai társadalom-adta lehetősége­ket, közelebb kerüljenek a kultúrához, az egészségügyi ellátottsághoz és egyéb ked­vezményekhez? Szerintem első feladat, hogy a tár­sadalmi, gazdasági és tö- megszerv«eti vezetők ál­landó, szívós felvilágosító munkát végezzenek a ta­nyai emberek között, a megszokás ellen, amely a tanyai emberek egy részé­ben még benne él; meg­szokták azt az életmódot, nehezen tudnak tőle elsza­kadni. Bizalmatlanok az újjal szemben. A felvilágo­sító munka során fel kell hívni az embereknek a fi­gyelmét arra is. hogy álla­munk milyen kedvezmé­nyeket biztosít az építkezni szándékozóknak. A tanyai élet nagyon le­köti a családot. A tanya rendszerint távol esik a közösségtől és ezért az ott élő ember kis részben kap­ja csak azokat a javakat, amelyeket államunk bizto­sít egyre nagyobb mérték­ben és amelyek szebbé, ké­nyelmesebbé teszik mind a falú. mind a város lakóinak életét. Ha beteg van a család­ban. öt-tíz kilométert is gyalogolnak, hogy orvost vagy mentőt kapjanak. A tanyai gyermekek naponta hat-nyolc kilométert gyalo­golnak az iskolába és visz- sza. Szerintem nagyobb anya­gi segítséget kellene adni a kislakásépítőknek. A helyi tapasztalataink szerint évente húsz-huszonöt em­ber is beköltözne a tanyá­ról. Mi ehhez biztosítjuk a házhelyet, sőt az elmúlt év­ben megjelent rendelkezés alapján lehetőséget nyúj­tunk arra is, hogy a ter­melőszövetkezet adjon ház­helyet tagjainak cserébe a tanyai terület helyett. Kedvezményeket is bizto­sítunk. Azokat a házhelye­ket, amelyeket majd ké­sőbb fognak csak beépíte­ni már most közművesít- jük. Elsősorban vízzel, vil­lannyal és betonjárdával tótjuk el. Sajnos, problé­mák is vannak az anyagi juttatás terén. Korlátozó rendelkezés az, hogy a köz­ségben általában 200 négy­szögöles házhelyeket lehet kialakítani. Véleményünk szerint ez a kis területű házhely falusi viszonylat­ban nem elegendő arra, hogy azon az egészségügyi követelmények betartásával a háztáji gazdaságok segí­tése kifejezésre jusson és nem elegendő arra, hogy a szűkös falusi gyümölcs- és zöldségellátás ellensúlyozá­sára a háztáii gazdaságok­ban a család szükségleté­nek megfelelően gyümöl­csöt termeljenek. Véleményem szerint a többi községben is problé­ma, hogy a kislakásépítés­hez szükséges sok alapve­tő anyag sokszor hiánycikk Nem lehet például megfe­lelő mennyiségben kapni tégiát. faanyagot vagy egyéb, a korszerű építke­zéshez szükséges anyagot, akadályozza nálunk a ta­nyai emberek beköltözését 02 is, hogy nincs megfelelő számú szakember a köz­ségben, aki a kislakásépí­tést végezné. így évente a jelentkező ■ húsz-huszonöt építtető közül csak tíz-ti- zenkettő tudja a házát fel­építeni. Mi felvilágosító munkát végzünk az emberek kö­zött, annak érdekében, hogy szakítsanak a tanyai élet­tel és költözzenek be a faluba. Ugyanakkor intéz­kedtünk, hogy a kintiek életét bizonyos mértékben megkönnyítsük. Községünk területén a falutól 3 kilométerre van egy településünk, amely központi helye az ottani ta- nyavilágnak. A településen vagy annak közvetlen kör­nyékén 18 család él és kö­rülbelül 85—90 tanya tar­tozik ehhez a részhez. An­nak érdekében, hogy ezek az emberek is részesülje­nek a belterületen élőknek juttatott javak elosztásából, az alsórészi településen mo­zit létesítettünk, 1963-ban villanyhálózattal láttuk el a települést, 1965-ben bekö­töttük az autóbuszközleke­désbe is ezt a részt. Gondoltunk az ott élő emberek kulturális igényei­nek kielégítésére is. Több éven keresztül eredménye­sen működött és működik jelenleg is a mezőgazdasági szakkör. Ismeretterjesztő előadásokat tartunk, nép­művelési ügyvezetőt bíz­tunk meg az ottani kultu­rális élet irányításával és az ottani három osztályban tanuló gyermekek részére televíziót biztosítottunk. A földművesszövetkezet a tanyai település jobb ellá­tása érdekében a települé­sen 130 ezer forintos költ­séggel új üzletházat épített. Ezernyi szállal igyekszünk összekötni a tanyai embe­rek életét a faluval és el­szakítani azokat a szálakat, amelyek még a tanyai élethez fűzik őket. Bárdos Sándor vb-titkár Mesterszállás Községi Tanács A hétszeres kiváló Ez a cím a Szolnok me­gyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalatot illeti, amely tavalyi jó munkájá­val, a szocialista munka­versenyben ismét az élre került. Elnyerte a belke­reskedelmi miniszter és a KPVDSZ Központi Vezető­sége vándorzászlaját és ez­zel együtt hetedszerre a „Kiváló vállalat” címet. A kiskeresek már készü­lődnek a zászlóátadó ün­nepségre, amelyet a válla­lat vezetősége, pártszerve­zete, szakszervezeti bizott­sága és KISZ szervezete április 28-án este 19 óra­kor rendez a megyei tanács dísztermében. A Belkeres­kedelmi Minisztériumból és a KPVDSZ központjából is várnak vendéget az ünnep­ségre, ahol az ünnepi be­széd elhangzása, illetve a zászló átadása után a dol­gozók jutalmazására is sor kerül. Az Atommag Kutató Intézet is bemutatja eredményeit a Budapesti Nemzetközi Vásáron A Budapesti Nemzetközi Vásáron a Magyar Tudo­mányos Akadémia atom­mag kutató intézetének ki­állítása öt fő téma kutatási eredményeit szemlélteti majd. Az eredmények egy része valóban a mai világ- színvonalat reprezentálja. Nem sok olyan érzékeny spektográf létezik például, mint amilyent az intézet munkatársai szerkesztettek. A műszer mindeddig csak egyetlen példányban ké­szült el, ezért állandóan „üzemben van”, s így a kiállításon csak fényképe lesz látható. Elsősorban a fizikai alapkutatások se­gédeszközeként dolgozták ki, de igen jól használha­tó a kohászatban és egész sor más iparágban is. Fő­leg olyan kicsiny, esetleg csak néhány atomból álló anyagok kimutatására al­kalmas, amelyeknek mivol­tát és mennyiségét kizáró­lag ezen a módon, vagyis rádioaktív állapotban ki­bocsátott sugárzásuk mi­nősége és energiája alap­ján lehet meghatározni. 4 kunmadarasnak így csinálják A tiszafüredi járási ta­nács végrehajtó bizottsága amikor a közelmúltbn a helyszínen tárgyalt a kun­madaras! községi tanács vb munkájáról, megállapítot­ta: „A községi tanács vb a tanácstörvényben megje­lölt feladatokat ellátja, munkájának eredményei csaknem minden vonatko­zásban elérik vagy megha­ladják a járás átlagered­ményeit. Intézkedéseik nyo­mán a tanács éves tervei és célkitűzései megvalósul­tak...'’ A vitában felszólalók is hangsúlyozták: mind ered­ményesebb munkát végez a kunmadarasa községi ta­nács végrehajtó bizottsága. Érdemes tehát arról szól­ni, hogyan dolgozik a vb. minék köszönhetik eredmé­nyeiket. A legutóbbi tanácsválasz­tásokkal kezdődött mun­kamódszerük alapos válto­zása. Az akkor megválasz­tott tanácstagok többsége ugyanis választókerületéiben lakik. Az emberek tisztelet­ben tartják őket, ismerik tanácstagjaikat hosszú évek óta. Tehát nagyobb biza­lommal is vannak hozzá­juk. Fenntartás nélkül mondják el nekik gondjai­kat, örömeiket, javaslatai­kat, vonatkozzon az az egyes emberre, egy kisebb területre, vagy az egész községre. E bizalomból fakadóan mind több és több problé­mát tesznek szóvá. Egy-egy tanácsülésen átlag hat-hét interpelláció is elhangzik. És a tanácstagok nemcsak a lakosság ügyes-bajos dol­gainak elintézésében segí­tenek, híven tolmácsolva az emberek véleményét, kép­viselve érdekeiket, hanem ezáltal segítik a vb-t is ab­ban, hogy eredményesebben dolgozhasson. A vb tagjai tudják: a tanácstagok csak akkor dol­goznak szívesen, ha beje­lentéseiket, javaslataikat nem hagyják figyelmen kí­vül, s a lehető legrövidebb időn belül elintézik azo­kat. S ha már a tanácstagok és a lakosság kapcsolatáról szólunk, nem lehet figyel­men kívül hagyni azt sem, hogy minden tanácstag megtartotta beszámolóját, s ezeken nemcsak számot ad­tak végzett munkájukról, hanem összegyűjtötték egy- egy megvalósításra váró tervről a lakosság vélemé­nyét is. Ennek köszönhető, hogy a kunmadarasiak va­lóban magukénak érák községüket, s tudják, min­den községfejlesztésre befi­zetett forint, minden perc, amit társadalmi munkában töltenek az egész falu érde­két szolgálja. Beszédes szá­mok ezek. Tavaly adóbevé­telüket 106,2 százalékra tel­jesítették. Községfejlesztés­re több mint egymillió fo­rintot fordítottak. Az egy emberre jutó társadalmi munka értéke meghaladja a 40 forintot. Tavály a kunmadarasiak harmadikok lettek a megyében folyó község fej leszt ési verseny­ben. Elérik ezt az ered­ményt az idén is? Egy bi­zonyos: a lakosság most is segíteni fog. Régóta beszélnek már ar­ról Kunmadarason, hogy — miivel ott vezet el a földgázvezeték — legyen földgázszolgáltatás a falu­ban is. A lakosság egyetér­tett a vb vezetőinek ezen elképzeléseivel. Bejelentet­ték: hajlandók a földmun­kát ennek érdekében tár­sadalmi összefogással el­végezni, s még pénzzel is hozzájárulni a terv megva­lósításához. Ez csak egy az elképzelések közül, me­lyet a tanács vb a tanács­tagokkal, a lakosság segít­ségével együtt akar meg­valósítani. Közös akarattal kívánják bővíteni a köz­ség vízhálózatát, megoldani a nók folyamatos munkába állítását, foglalkoztatása (•„. bölcsődét építeni a gyerme­keknek. S ha egy-egy fel­adat teljesítésére az egész falu szövetkezik, akkor az eredmény sem lehet két­séges. Az elmondottakból köny- nyű levonni a következte­tést: ott, ahol a tanács és a lakosság között jó a kap­csolat, ahol a tanács nem egyedül akarja megoldani a község előtt álló feladato­kat, hanem együttes erő­vel, egymás segítésével, a lakossággal, ott igazán eredményesen lehet dolgoz­ni. S a kunmadarasiak ezt így csinálják. Varga Viktória Á családban idegenül A levelet nem özvegy F. I.-né írta. A nyolcvan- hét éves asszony nem isme­ri a betűvetést. A lényegen azonban ez mit sem vál­toztat. Ha más rótta is papírra e sorokat, az .dós néni sorsát panaszolja, se­gítséget remél részére a levélíró. „öt gyermekünk volt Fiam az első világháború­ban elesett, három gyerme­kem kis korában halt meg. Egyetlen lányom maradt, aki férjhez ment R. Ferenc­hez. A férjem 1955-ben halt meg. A házban lányo- mék laknak. Én ugyanab­ban a házban egy oldal- kamrában lakom, földes, hideg, sötét, kicsi ablaka van. Azt hangoztatják, hogy engem csak kegye­lemből tűrnek a fedél alatt” — olvasom a levélből. S közben a fülemben cseng a néni lányának — aki már maga is javakorabeli asz- szony — hangja: — Anyám nincs itthon. Hol van? Mit tudom én. Egyszerűbb lett a táppénz kifizetése, megrövidült a nyugdíj-ügyek intézése A társadalombiztosítási és egészségvédelmi mun­káról tanácskozott hétfőn a Közalkalmazottak Szak- szervezetének Központi Ve­zetősége. Huber Lajos szak- szervezeti elnök megnyitó szavai után Kováts István titkár tartott beszámo­lót, amelyet vita kö­vetett. — Sok szó esett a társadalombiztosítási mun­ka egyszerűsítéséről. — A törekvés az, hogy minél kevesebb utánjárásba kerül­jön a szolgáltatások igény- bevétele. Ezen a téren az utóbbi években figyelem­re méltó eredmények szü­lettek. Jelenleg a dolgozók 85 százaléka bérével együtt a munkahelyén kapja meg a táppénzt, a családi pótlé­kot és az egyéb szolgálta­tásokat. Lényegesen meg­gyorsult a nyugdíjügyek intézése is. Míg néhány év­vel ezelőtt az igény beje­lentésétől a nyugdíjösszeg megállapításáig átlagosan 51 nap telt el, addig a múlt évben már csak 23. A munkahelyen történő elő­készítéssel még ennél is rövidebb idő alatt, 16 nap múlva kézhez kaphatja nyugdíját a dolgozó. — A szolgáltatások postai úton történő továbbítása esetén az ügyintézés ideje a ko­rábbi 8—12 nappal szem­ben 2—4 napra rövidült A családi pótlékkal kapcsola­tos új igények vagy vál­tozások elbírálása régeb­ben tíz napba telt, most ez az időtartam a felére csök­kent. Térmészetesen bőven van még lehetőség a tár­sadalombiztosítási teendők egyszerűsítésére, az ügyvi­teli költségek , csökkenté­sére. Ez annál inkább je­lentős feladat, mert a biz­tosítottak számának növe­kedésével, a szolgáltatások kiterjesztésével az ügyvite­li apparátus feladatai is állandóan növekednek. A többletmunkát jelentős részben gépesítéssel igye­keznek megoldani. Amikor javul az idő, már nem igen marad itthon. Sokszor reggel elmegy, s csak este jön haza. Külön­ben ez a szobáink — nyit­ja ki a kis oldalhelyiség aj­taját, amelyben két fek­hely van —, én Itt alszom édesanyámmal. — Hogyan étkezik az idős néni, főz magának? — Tegnap főzött. Krump­lit, kolbászdarabokat is tett bele. Abból még maradt, majd ha hazajön megeszi. Adnék én neki főtt ételt, de csak ritkán fogadja el. In­kább cukros vízbe aprít ke­nyeret, azt eszi. A levélben ez áll: „En­gem el nem tartanak. Ma­gam főzök, mosok, kú’ra járok... A tsz-ből kapok szalmát, csutkát, fát... Kö­zös a tűzhely. De néha két hétig sem engednek főzni. Kenyéren, cukron, szalon­nán élek”. — Ilyen az én anyám — csuklik sírásba a hangja lányának —, panaszkodik. Pedig neki is sütnék én kenyeret, hiszen magunk­nak is minden héten sü­tök... a pénzét se vesszük el, a térdére kötve hordja ma­gánál... ha valahol baj ér­né, majd elvennék az ide­genek... de hát ez nem baj, 6 mással Is így van. A ház­táji földjét is inkább ide­gennek adná művelni... egye a rosseb azt a földet, majd spórolok egy kis pénzt kukoricára. „Azt mondják, hogy most, ha nem adom nekik a ház­táji kukoricaföldet, teljesen nekik, ellenérték nélkül, akkor már mehetek is a háztól” — így említi a le­vél a háztáji földet. — Sokat tűrök az anyám­nak. Én nem haragszom rá. Pedig amikor kórházban voltam, azt sem kérdezte meg, mi van velem. Én ak­kor is csak sírtam, de meg­bocsátok mindent, hiszen az anyám — mondja szemét törölgetve az asszony. Ismét a levélből idézek: „Tavaly történt. Rámtá­madt egy kerékpárpumpá­val és meg akart verni... már nem is szólnak hoz­zám napokon keresztül, kérdéseimre nem válaszol­nak... lányom fenyegető modorától, durva hangjá­tól mindenki fél...” Íratott anyám valahová? Szociális otthonba akar menni? Én nem engedem. Nem maradt ő meg az uno­kájánál sem. Nem jó már neki sehol sem. Nem enge­dem szociális otthonba, mi­csoda szégyen... szipog az asszony. — Csak engedje — szól közbe szinte haragosan me­nyecske lánya. — A mun­kahelyemen beszélték, hogy nagyanyám idegenekhez ajánlkozik. Szégyellem én ezt — Egyforma nehéz ter­mészet az anya és lánya, ezért nem tudnak meg­egyezni — mondta egy is­merős asszony, aki abból amit tudott reálisan igye­kezett megítélni a helyze­tet. — F. néninek is mondtam már, fogadja el a lányá­tól a főtt ételt, s ne azt keresse, hol, mivel bánt­hatja meg. Arról a kukori­caföld vitáról én csak má­soktól hallottam. — Hozzánk néha eljön az öreg néni, de panaszkod­ni nem szokott. Hogy ott­hon, hogy s mint van, azt én nem tudom, mert nem járok hozzájuk — mondta egy másik asszony. Sokmindent nem tudnak a szomszédok. ismerősök, mintahogy azt sem lehet- már megmondani, hogy ki kezdte a torzsalkodást, ve­szekedést, s mennyiben hi­bás a jelenlegi helyzetért az öreg néni. s mennyiben a lánya. Annyi azonban biz­tosi, hogy ha a családi béke kedvéért mindketten alkal­mazkodnának, otthonra lel­ne hozzátartozói körében az idő.9 asszony. Próbálják meg, talán még nem lesz kősó. Nagy Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom