Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
NEM NÁLUNK TÖRTÉNT A „Heilbronner Stimme” című nyugatnémet újságban jelent meg a következő hirdetés: „Köszönetiinket fejezzük ki a heilbronnei lányoknak, ragaszkodásukért és irántunk tanúsított gondoskodásukért. Értették a módját annak, hogy elfeledtessék velünk fáradságunkat és vesződségünket. A búcsú Heilbronne-tól és szépeitől mély szomorúsággal tölt el minket. Az állami műszaki főiskola végzett hallgatói. Heilbronne.” Mint Heilbronne-i tudósítónk közli, sok ottani kislány megkönnyezte a nem mindennapi istenhozzádot. Egyikük meg is jegyezte nagy bánatosan: — Hajjaj, ez a mi sorsunk. A férfi olyan, mint a rossz fog. Míg megvan, nem egyszer okoz fájdalmat, de mikor megszabadulunk tőle. mégis mégis nagy űrt hagy maga után. (t.) Kezdődik az IBUSZ 1nrí»<a«»<>»on — Ha még egy üdvözlőlap ot írsz, gyalog megyünk a határig. Egyenlő mértékkel Amint tudomására hozták a súlyos mulasztást, Mancsa András hivatalíőnök haladéktalanul hozzálátott a felelősség megállapításához és kiderítette, hogy két beosztottja, Péter és Pál részéről hatásköri felelőtlenség történt és hogy mindketten hajszálnyira ugyanazt a hibát követték el. Kirívóan tisztességes ember lévén, akit háztömbszerte csak úgy emlegettek, mint az „Igazság Mancsát”, habozás nélkül úgy döntött, hogy az elkövetett mulasztás arányában, tehát egyenlő mértékkel mérve bünteti meg Pétert és Pált. Személyes utasítására a karbantartó műhely soronkivül elkészítette az egyenlő mértéket, és amint behozták a szobájába, a hlva- talfőnök maga elé rendelte két megszeppent munkatársát. Már mérni akarta őket az egyenlő mértékkel, amikor megcsörrent a telefon. — Itt Pattantyús beszél a központból. Örömmel tudatlak, hogy kiverekedtem a beruházási keretek bővítését. — Hálás köszönet — sóhajtott fel Mancsa. Eszébe jutott, hogy Péter kartársat meleg szavak kíséretében éppen Pattantyús ajánlotta be a vállalathoz. Ez bizony elég kellemetlen, de hát első az igazság! Péter ugyanúgy hibás, mint Pál, gyerünk azzal az egyenlő mértékkel! Mielőtt azonban használhatta volna az egyenlő mértéket, újból megszólalt a-telefon. A vonal túlsó végén egy másik központból Talabér jelentkezett, ugyancsak kedvező hírrel. — Kimondhatatlanul boldog vagyok! — rebegte a hivatalfőnök meghatottam és csak egy icipicit rezzent össze, mert felrémlett előtte, hogy ezt a Talabért gyermekkori barátság fűzi Péter apjához. Becsületére legyen mondva, rendíthetetlen lélekkel lépett közelebb Péterhez és Pálhoz, kezében az egyenlő mértékkel. Harmadszor is csörrent azonban a telefon. A harmadik, főközpontból Pongrácz kartárs hozta az ámuldozó Mancsa tudomására, hogy őt szemelték ki a fél éves külföldi tanulmányútra. Az a Pongrácz, aki állítólag Péter mamájának első. leánykori szerelme volt és még mostanában is mindig tiz szál piros rózsát küld a születésnapjára. — Pattantyús után Talabér. Talabér után Pongrácz! — merült el gondolataiba Mancsa. — Győzzön az igazság. Egyformán bűnhődjék Péter és Pál! Magasra emelve az egvenlő mértéket, — megingathatatlan léptekkel közeledett az ítéletre várókhoz és elhatárolta, hogyha ismét csengene a telefon, fel sem veszi a kagylót. A telefon néma maradt, de valahonnan. nagyon-nagvon magasról, felzengett egy csodálatos zengésű basszus. — Bizony, mondom néked. Mancsa András, ha kedvemre cselekszel, tárva lesznek előtted a mennyek kapui! Mint villám cikázott át a hivatalfőnök agyán, hogy hiszen Péter egyik nagybácsija hittérítő volt a Tüzföldön, márti- romságot is szenvedett — Legyen meg a te akaratod! — suttogta megtörtén és az egyenlő mértéket bevágta íróasztala legalsó fiókjába. K. A. Takarékosság Nem vagyunk mi nehéz- fejű emberek. Világosan megértettük, hogy takarékoskodni kell, mert ezt kívánja a vállalat és « népgazdaság érdeke. — A telefont csak a legszükségesebb esetben használjuk! Valahányszor a telefon felé nyúltam, mindig hirtelen visszakaptam kezemet a hallgatótól. Nyomatékosan feltettem magamnak a kérdést, szükség van-e erre a beszélgetésre? No, de mi lesz így a privát beszélgetésekkel? Minden esetben egy forint a perselybe, amit kurtán becsületperselynek neveztünk el. Ragyogó ötletre világosodtam. Átmentem a forgácsolóba. Firnájsz Sanyi készségesen bólintott, amikor megkérdeztem, hogy megenged-e egyetlen beszélgetést. Mert az iker negyedórája nem teszi le a hallgatót. Beszéltem az asszonynyal, majd tovább indultam és az anyagraktár telefonján felhívtam a lányomat Bezerédi Muki nagyon szívesen megengedte. Az ultipartnert a motorszerelőéből hívtam fel. Dehogyis volt ellene kifogása Molnár Kálinak. Micivel egy édes negyedórát csacsogtunk az ezerkettöszáz- haton. Ez tudniillik az üzemgazdasági csoport telefonja. Láng Joci szó nélkül beleegyezett a beszélgetésbe. Boldog voltam. Egy fillér nélkül megúsztam mind a négy hívást. Szó nem érheti a ház elejét. Nem fér kétség a takarékosságomhoz. És ahogyan boldogan mentem vissza a műhelybe, meglepetéssel láttam, hogy Firnájsz Sanyi Láng Joci telefonján beszél. Molnár Káli az anyagraktár tele fanját használja. Láng Joci a motorszerelde készülékének a hallgatóját markolja és közben csücsörögve mondja. Mucikám. tied az életem! Az irodám ablakán keresztül láttam, hogy Bezerédi Muki az én számomon beszél. Türelmesen vártam az ajtónál, míg befejezte. Az indokolt kérdést leolvasta az arcomról és rögtön válaszolt is. — Ne haragudj, öregem!. Elromlott a vonalam. r 16- lagos beleegyezéseddel 'elhívtam a feleségemet. Szói'al takarékoskedva telefonhívásodban. Rossi Károly művé**»» Jtidéken — Énekein! nem tud, de ezzel a dekoltázzsal azért elnézegeti az ember.,.
