Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
1906, április 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 4 „ZSÁK HÁZTÁJISOK LISTÁJA Névtelenül jött a levél Űjszászról, de kétségbeesett hangja és közérdekű témája útnak indított bennünket. A hír, ha igaz, meglepő: megszüntetik az öregek háztájiját. Tulajdonképpen nem veszik el, hanem 20 mázsa kukoricát adnak majd helyette. De hol terem meg az a kis bab, a mák, a zöldség, a tök, miegymás. amit a kukoricasorok közé vetegettek az öregek — kérdezi a levél. Szól a malackáról, a tyúkról, ami a háztájin nőtt fel, a kicsi nyugdíj kiegészítésére. És most mindennek vége, mert az elnök így akarja? Pártunk politikája nem az, hogy a háztájit megszüntessük. Az, hogy bevonjuk a korszerű termelésbe. a közellátásba, a piacellátásiba is. Ez van az országban és másképp lenne Űjszászon? Mentünk, hogy megtudjuk. Az első tapasztalatunk az volt: valóban, az egész falut foglalkoztatja az ügy. Ugyanis a termelőszövetkezet találkozóra hívta össze nyugdíjasait nemrégen. A Szabadság Termelőszövetkezet sok idősebb emberről gondoskodik. Nyilvántartásuk háromszáznegyvenhárom nyugdíjasról tud. Náluk az a törvény: ahol két öregből áll a család, oda egy hold háztáji jár. Az egyedül élő öreg fél holdat kap. A közös birtok eddig Is igyekezett úgy segíteni a legkevésbé munkabírókon — Nyitrai Mihályon, Barta Mihálynén, Vidra Ferencnén —, hogy nem háztáji földet adott nekik, hanem átlagtermést. Ebből született a gondolat, mi lenne, ha minden öreg így kapná meg a járandóságát. A minőségi vitákhoz ugyanis hozzájárul az őszi betakarítás gondja. A vetés akadálya a földön hagyott kukoricaszár. Ezen az őszön történt meg, hogy betakarítási vasárnapot szervezett a szövetkezet. Felvonult húsz vontatóval, de a negyvennyi öreg közül öt, ha kiment. Máskor meg korábban letörték kis tengerijüket a megbeszélt időnél, aztán garázda elemek megvámolták. Mindennek egyszer s mindenkorra elejét akarta venni a szövetkezet. Ám az öregek gyűlésén kitűnt: nem örülnének egyöntetűen a változtatásnak. Mert egyrészüket — különösen a jószágtartókat — nem annyira a kukoricatermés érdekli, mint a föld, amin veteményezgetni lehet, így született a salamoni döntés: aki akar kukoricát kér, aki akar háztáji földet. Ez világos, demokratikus dolog is. Miért lett hát belőle a fél falut megmozgató ügy? Elsősorban azért, mert az öregekről van szó. ők türelmetlenebbek, bizalmatlanabbak is a fiataloknál. Ki is használták ezt olyan emberek, akik ki tudia miért, szeretik a hangulatot rontani. Elterjedt, ha a többség úgy választ, megszűnik az öregek háztájija, a kisebbség ragaszkodása ellenére. Nem így van, és nem lehet így. A má társadalmunkban nemcsak addig kell az ember, amíg dolgozni tud. S ha például az új- szászj öregek életük végéig a háztáji földet választják a termés helyett, akkor életük végéig azt kapják. Ezidáig különben a többség is amellett maradt. A háromszázhu- szonkét háztáji járandó- ságos nyugdíjasból száz- huszonhétén iratkoztak fel a „zsák háztájisok” listájára. A döntés személy szerint történik. Erőltetni senkit sem szabad. Sokan bizonytalankodnak a választással. Segítene nekik, ha a pártszervezet, a szövetkezet vezetőivel fórumot találna arra, hogy mégegyszer megnyugtatóan minden öreggel tisztázza szándékát. Üjszá- szon — úgy tapasztaltuk — nem sértették meg a törvényt. Borzák Lajos Három család a száznyolcvankilencből Mennyi húst fogyasztunk? Mit költünk ruházkodásra, közlekedésre, hogyan alakultak a család bevételei, szeretünk-e szórakozni ? A statisztikai igazgatóságok jelentései, a statisztikai zsebkönyvek erre nézve is szolgálnak felvilágosítással. A statisztikusok azonban nem mehetnek el minden nap minden családhoz —, hogy felemeljék a fazék fedőjét, kifaggassák a háziasszonyt, mit költött, hogyan osztotta be a fizetést, a munkaegységrészesedést. Ezért az úgynevezett reprezentatív csoport módszerét választották. Ez azt jelenti, hogy a lakosság minden rétegéből kiválasztanak bizonyos számú családot, amelyek reprezentálják az egész lakosság jövedelmének, kiadásainak, egyszerűen szóív a életszínvonalának alakulását. Amit így összesítenek az természetesen nem minA Szántó utcai lakóházban másfél szobás kislakás. Tulajdonosa kőműves. Heten laknak a kis lakásban, most csak az alacsony, mosolygósarcú gömbölyű asszony és a legkisebb lány van otthon, aki le nem venné rólunk a szemét. A sarokban egy Horizont televízió, három fekhely a falak mentén. Már hozom is a könyveket — készségeskedik a háziasszony. A könyv a statisztikai hivatal felmérési munkájának alapja. Akikkel megbeszélik, nagyon gondosan vezetik. — Havonta egyszer összeszedi az összeíró, aki az adatokat ellenőrzi, összesíti és beküldi a megyei központba. Ennek a kis családnak denben jellemző, ezt nem is lehet kívánni. Amit a számok mutatnak, ezeset- ben csak tendencia. — De olyan tendencia, amelyből már igen hasznos, igen értékes következtetéseket lehet levonni. Szolnok megyében száz- nyolcvankilenc, az országban több mint ötezer csalód életének adataiból készül a háztartás- —, de inkább hadd nevezzük így: életszínvonal-statisztika. Mi találomra kiemeltünk három kartont, kettőt a munkás-alkalmazott, egyet a paraszt-kategóriából. Arra voltunk kiváncsiak, hogyan élnek és hogyan lesz az emberekből, a nagyapákból és unokákból „reprezentatív csoport”, statisztikai tendencia. S mert a statisztikai igazgatóság működésének elve a teljes titoktartás. mi is név nélkül írjuk meg. mit láttunk a három családnál. életét, s az életszínvonalat, amely ebben az esetben magasabb, mint ezelőtt háSzíntiszta sematizmus — mondhatnánk, ha nem saját szépünkkel győződtünk volna meg róla. A kis alattyáni ház az onnan kirepült fiókákkal szinte az egész parasztság sorsát, mozgását reprezentálja. Kis parasztház. Minden ragyogóan tiszta, a kis kertben árvácskák, teljes tavaszi díszruhában. Az apró előtérben egy öregasz- szony ül. Mintha egy Andersen meséből lépett volna elő, ül a guzsaly mellett, sodorja a fonalat, ősi, történelem előtti mozdulatokkal. Búboskemence, kerek házikenyér, saját gyártmányú, népművészeti bútorok, ez a környezet. Az az őszhajú paraszt- ember, aki itt az alattyáni utca kicsiny házában él, tizenkét évvel ezelőtt kezdte a háztartási könyvek vezetését, még egyéni gazda korában. ötvenkilencben lépett a szövetkezetbe, volt ő minden. Alaposan megfogta a dolog végét. Felnevelt öt gyereket, s a jövedelméből arra is jut, hogy segítse hol az egyiket, hol a másikat, mert már mind az öt önálló lett. S a legnagyobb öröm, ha a kilenc unoka közül egyik vagv másik befut a kis családi házba. S még az is tipikus, hogy az öt közül egyik sem dolgozik a mezőgazdaságban. Van közöttük gimnáziumi tanár, bányagéplakatos, fmsz-alkalmazott, vájárfeleség. Itt is egy 1963-as könyv kerül elő, a júniusi. A csarom évvel. S az adatok bekerülnek a gépekbe, amelyek feldolgozzák azokat. ládfő ebben a hónapban munkaegység-előleget kapott, 655 forintot. — Volt pénzük a háztájiból is, takarékbetétben is. Ebben a hónapban volt Terinek, a legkisebb lánynak az esküvője. A ruházati tételek közt cipő, tizennyolc méternyi ruhaszövet, öt férfiing szerepel. Tízezer forint volt az összkiadás ebben a hónapban. — Ruhaneműt, ezen túl, más hónapokban is gyakran vásároltak, — igaz, mióta a három öreg maradt csak a lakásban, jóval kevesebbet. A család anyagiakban szépen gyarapodik. 1980- ban a jövedelem 20 ezer forint volt, pedig akkor hárman dolgoztak a közösben. 1965-ben ketten kerestek mintegy 35 000 forintot. Szóval a háztartáskönyv itt is sokatmondóan árulkodik. Igaz, arról is, hogy kulturális kiadásokra keveset, sokkal kevesebbet fordítottak. Az eddigi megnézett könyvek másról is szólnak: arról, hogy mozi vagy színházjegy, kirándulás, könyvrészlet nem igen szerepel bennük... (Mátrai Antalné, Alaty- tyán statisztikai összeírója kontrasztképpen megmutatja a 326-os számú könyvet. Ez egy fiatal parasztcsaládé. Betétállományuk 18 ezer forint, most vettek hűtőszekrényt. Itt kétszázharminchat forint a villanyszámla, ami a lakás nagymérvű gépesítését jelenti. Száz forint a havi könyvrészletük. — Mirelité árukat vesznek, autószifonjuk, villanyborotvájuk van.) A jövedelem négy éve változatlan, évi hatvanezer forint. Itt már dominálnak a minőségi ételek és az előfizetés. A család egy tagja sem ebédel otthon, munkahelyen, iskolában, illetve étteremben esznek. Vacsorára a nagymama főz meleget. Sok tejet fogyasztanak, rendesen ruházkod- nak. Az évi mérleg: hetven százalék étkezésre, tíz százalék ruházkodásra megy. A lakásberendezés kiegészítésére nyolc százalék, viszont művelődésre Kei navi xiaziaricisi vét láttuk. Az első 1963 júliusában kelt. Jelzőszáma: 57/a. Hét családtag, ebből jelenleg egy kereső. A feleség is dolgozott, egy általános iskolában takarított, de a helyettesítés megszűnt. A család jöve- deme 1963 júniusában 2069 forint volt. Villanyra, újságra, rádiószámlára, lakbérre 251 forintot költöttek ebben a hónapban. A kenyér 250 forintba került, 25 liter tejet fogyasztottak. Ezen kívül 880 forintot fordítottak egyéb élelmiszerre. Ruhaneműt ebben a hónapban nem vásároltak. Amíg az adatokat írom, a nyolcéves Erzsiké mellém kerül és már újságolja is, hogy délután jár iskolába, hogy nagyon szereti testvéreit, de Piri a nagylány szigorú, ő elsős gimnazista, és ha valamelyik lány rendetlenkedik, vagy nem tanulja meg a leckét, bizony eljár a keze. Közben az ezévi első, az 1966-os januári füzetet lapozgatjuk. E szerint a család jövedelme megemelkedett. A férj keresete 2450, a feleségé 860 forint. Ehhez jön még a férj külön keresete, amit szombat— vasárnapi kőművesmunkával szerzett. De kell is. A lányok nőnek. Bútorokat is vettek az utóbbi évben, s ha cipő kell, bizony öt pár kell egyszerre. Az öt lány évi cipőfogyasztása húsz pár! Aztán fizetik a tv- részletet a múlt év novemberétől. — Anyuka, hadd menjek én vásárolni — kérleli anyját Erzsiké. E nagy buzgalom azért van, mert aki vásárol, az írhatja be a nagyon alapos és rendszerezett háztartási könyvbe a vásárlásokat. El nem mulasztanák a világért sem. így aztán a könyvecske hűen tükrözi a család Dr. X. Y-éknál A 47-es törzslapon szereplő családnál a családfő jogász. Intarziás bútorok, gobelinek a falon, nem is rossz másolatai egy-egy Tizian, Szinyei Merse képnek. Nemes patina, könyv- szekrény. A feleség vállalati tisztviselő; egy gimnazista fiú és egy egyetemista lány, no meg a nyugdíjas nagyszülők tartoznak a családhoz. Kis kertes ház Szolnokon, a Hunyadi utcában. Sok jó ember kis helyen.». Ä g«i2salytól a diplomáig A SZÖGHATAR REMETÉJE A községben érdekes dolgokat mesélnek a Szász fivérekről, Ferencről meg Jánosról. A teljes igazságot azonban senki sem tudja, mert húsz éve, mint két remete a Kunmadaras melletti Szöghatárban lévő tanyájukba húzódtak. János még hagyján, ő legalább látogatja a környékbeli tanyákat, de Ferenc egy tapodtat sem megy azért, hogy valakivel szót váltson. Bezárkózottan, mogorván él magában. Beszéltem egy vele egykorú emberrel. Elmondta, hogy ugyanabban a városban, de különböző laktanyában töltötték a katonaidejüket. Mikor megtudta, elment a íhásik laktanyához és beüzent Szász Ferencnek, jöjjön ki, beszélni szeretne vele. Visz- szaüzent, hogy ő senkivel sem akar beszélni és nem is megy ki. Csak akkor hagyta el a laktanyát, ha parancsot kapott rá. — Bajtársaival nem beszélt. Ilyen volt már fiatal korában is. A János, az más. Egy cokkal emberkedvelőbb. így történt, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor nagy igyekezettel a tanyába vezető utat csinálta, megkérdezték tőle a közelben dolgozó tsz- tagok: — Minek az az út, János? Mogorván, de azért felelt: — A2 amerikaiaknak, meg a csendőröknek csinálom. Nemsokára jönnek. Akkor hagyta ott a tanyát, amikor ezért a kijelentéséért a községben megdorgálták. Azóta Ferenc teljesen egyedül él. Ha nem tudnám, hogy embergyűlölete milyen régi keletű, könnyen azt hihetném, a tanyához tartozó tizennyolc és fél hold föld beta- gosítása váltotta ki belőle ezt a néma, konok gyűlöletet. Vagy ki tudja... A szövetkezetbe nem lépett be, a földje helyett máshol nem fogadott el földet. Azóta csak tengődik, elvegetál. Négy magyarfajta tehén és négy tyúk a tanya egész állatállománya Ebből él. De az állatok miből élnek, az talány. Kis kazal széna a teheneknek, s a kétlábúaknak, — amit találnak. Nincs föld, nincs takarmány — mondta. Nagy nyomorban, elképzelhető nyomorban találtam, de valahogy mégsem tudtam sajnálni. Kétujjnyi fekete szőr borította a képét. Ing nem volt rajta, csak egy szakadozott fél télikabát, rongyos nadrág és kegyetlen rossz csizma. Amikor meggyőződött róla, hogy nem vagyok hivatalos ember, egy keveset beszélt iff A tehenek télen nem adnak tejet, hiszen a széna csak az éhendögléstől menti meg őket. Néha a bátyja hoz kenyeret, s ha az sincs tojást eszik. — Négy éve nem égett a házban lámpa, mert nem futja petróleumra. Húsz éve még a néhány kilométerre levő tanyai boltban sem járt. A lakása? Az istállóból nyílik a konyha, amelynek nincs ajtaja. Minek is. Egy kis lyuk az egész. Felszerelése egy vasláb, meg egy bogrács. A kemence előtt téglával kirakott placc van. Arra rak tüzet, ha néha főz. Egy retten- ' tőén sovány, koszos macska feküdt rajta. A konyhát vastag füst és koszréteg fedi. Talán száz éve sem volt meszelve. Nagy nehezen megengedte, hogy benézzek a szobába is. Leírhatatlan bűz csapott az orromba. A szoba földjén nagy gödrök. A fal meszeletlen. Egy asztal, rajta vekker, egy törött lábú ócska szék, meg egy rozoga ágy az egész bútorzat. Az ágyban nincs szalma, csak földfekete rongydarabok. A kemence oldala langyos volt Trágyával fűt — mondta. A vekker két és fél órát késett. Kérdeztem, milyen nap van, s ő csak a vállát vonta. Nem tudja. Már régen nem tudja. Tehát kenyeret is régen evett ezek szerint. Azért borzasztó lehet. Már- már sajnálni kezdtem. Eh, rajta kívül mégsem lehet mást okolni e szörnyűségekért. Mennyi pénze van? — kérdeztem. — Semennyi — válaszolta. Ekkor próbáltam meggyőzni: adja el a teheneket. Ráállt. Talán — monta. — S akkor bemegy a községbe, vagy belép a szövetkezetbe? — kérdeztem reménykedve. Azt hittem, felkeresem a remetét és majd egy szavamra feladja talán ötven éve tartó néma ellenállását, s az elszánt bujdosóból társaságot kedvelő ember lesz? Azt mondta, ha el is tudja adni a teheneket, akkor sem megy ő sehova. — Én már soha nem megyek el innen — mondta. A sírba viszi a titkát. Mert van titka. Azért él így. így élni, ilyen életet vállalni csak senki sem vállalna. S ha van rá oka, milyen fantasztikusan nagy. ra nőtt ebben az őskonok, ősparaszt lélekben. Olyan nagyra, hogy örökre eltorlaszolta előle a szabadulás útját? A Szász tanya körül már régen elnéptelenedtek a többi tanyák, s a szövetkezetek földjei körülfogták őket egészen az épületek lábáig. E lakatlanná vált szigetek lakói egymás után elhagyták eseménytelen, szürke életük okozóit, a földes, villany nélküli házacskákat, amelyekbe a napfény is csak kalendárium nagyságú ablakon küszködte be magát. Közelebb húzódtak a községhez, s közelebb jutottak a kultúrához. A Szász tanya kéményéből azonban füst gomolyog elő. Vékony, szürke, magányos füstcsik Bognár János csak egy százaléka megy a jövedelemnek. Fő szórakozás a televízió és a rádió. * Három család. Általánosítani nem lehet az életükből. De bepillantani egy kicsit abba a bonyolult folyamatba, amit az életstílus megváltozása jelent, nagyon hasznos. A statisztikai igazgatóság illetékese lelkünkre kötötte: hangsúlyozzuk, hogy amit a megyében a száznyolcvanki- lene család életének alakulásából következtetnek, az csak tendencia. A mi három családunkat még csak tendenciák megsejtésére sem használhatjuk fel. De mégis: egy csepp a mikroszkóp alatt a tenger végtelenségére enged következtetni. Így le* hét tekinteni ezt a ripor. tot is.
