Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mezőgazdaságban is tért hódít az alumínium Téglaiparunk helyzete A hazai alumíniumipar fejlődése ma már lehetővé teszi, hogy a könnyű, erős, gazdaságos fehér fém, tö­meges használatát mind több területre kiterjesszék. — Az alkalmazástechnikai központ sajtolt alumínium szőlőtámokat alakított ki. Az alumíniumtámok meg­munkálása egyszerű, csak darabolásból és átfúrásból áll, előzetes kezelést, kar­bantartást nem igényelnek, beépítésük, szállításuk könnyű. Előzetes kalkulá­ció szerint egy hold szőlő telepítése alumíniumtám- mal lényegesen kevesebbe kerül, mint betonoszloppal. Az alumínium szőlőkaró legnagyobb gazdasági elő­nye az, hogy karbantartás­mentes élettartama leg­alább kétszerese a betoné­nak. A szőlőgazdaságok látják hasznát az alumínium haj­Amikor a kenderesi Vö­rös Csepel Tsz-ben a trak­torosok elhatározták, hogy megküzdenek a szocialista brigád címért, a műhely­beliek nem csatlakoztak hozzájuk. Sőt, néhány trak­toros is kivonta magát a vállalásokból. — Itt is vannak olyan traktorosok, mint máshol. Mi nem tudnánk megcsi­nálni? — mondogatták egymásnak, ha összejöttek a központi major irodájá­ban. Most oklevél mutatja a falon, a traktoros brigád beváltotta ígéretét, el­nyerte a szocialista brigád címet. Azóta már másod­szor is. — Olyan fiatalok ezek, hogy az őszi vetésnél volt, aki egy hétig a traktoron ült egyfolytában. Ha a munka megkívánja nem néznek se éjszakát, se nap­palt, dolgoznak. A múltko- rában Sajtos Mihály, For­ró Sándor, Kocsmár Jó­zsef a fiatal traktorosok versenyében elért eredmé­nyeikért pénzjutalmat, L6- di János pedig oklevelet kapott. Mi, a műhelybeliek sem akarunk lemaradni. Ezért tavaly csatlakoztunk a traktoros brigádhoz — sorolja Szabó Gyula mű­helyvezető. — A szocialis­ta brigád múlt évi ered­ményében már a mi mun­kánk is benne van. A közös gazdaság műhe­lyében tizennégy fiatal szakember dolgozik nap mint nap. Villanyszerelők, kovácsok, lakatosok. Ér­tik a munkát. Korábban előfordult, hogy behoztak egy-egy meghibásodott erő­gépet. Lejárt a műszak, valamennyien igyekeztek haza Kenderesre, Kisúj­szállásra, Kunhegyesre, A gépet pedig sürgősen meg kellett volna javítani. Sen­ki sem vállalkozott arra hogy kint marad a major­ban, és megjavítja. Ritkán, de előfordult ilyen. — A termelési értekez­leteket, vagy más összejö­veteleket mindig a mű­helyben tartottuk meg, kö­zösen a traktoristákkal. Láttuk, hogy a szocialista brigádmozgalom elősegíti a munkát. Aki vállal vala­mit, azt meg is csinálja. Mi sem akarunk szégyen­ben maradni. Csatlakoz­tunk, s eddig nem is érte szó a ház elejét — így Szabó Gyula. A szövetkezetben hu­szonhat erőgépet tartanak nyilván, egyetlen egy sem tatóládának is. A kis alap- területű, kétmilliméteres lemezből készült alumí­niumláda élettartama há­rom-négyszerese a faládáé­nak. Szétszedhető, tehát kis helyen elfér, más tárolási és szállítási célra is fel­használható. Az esetleg tönkrement, elhasznált alu­míniumládát kilónkénti 18 forintos anyagárban újra visszavásárolják. A tsz-ekben, de állami gazdaságokban is ma még nélkülözhetetlen szállító- eszköz a kézi talicska. Az alkalmazástechnikai köz­pontban szerkesztett alu­mínium-talicskát nem kell karbantartani, mégis tartós A nehéz fizikai munkát jelentékenyen megkönnyí­ti azzal, hogy súlya körül­belül 10 kilóval könnyebb a fából készültnél és go­lyós csapágyazású gumiab­roncson gördül. üzemképtelen. Hétfőn tér­tek át a reggel hat órai műszakkezdésre. Eleinte akadt egy-két ellenvetés. A közös gazdaság vezeiői attól tartottak, hogy ilyen korai kezdésre nem érkez­nek meg pontosan a mű­helybeliek. Hétfőn hajnal­ban ellenőrizték is a mun­kakezdést. Ahogy a major­hoz értek, éppen egy MTZ indult ki a határba. — Hát ez a gép? — kér­dezte az elnök. — Szombaton jött be. Szombaton este. Dugattyú­cserét kellett csinálni *aj- ta. De nem tudtuk befejez­ni, ma aztán hamarabb kijöttek néhányon. Nemes Károly, Birgány György és Lukács József. gyorsan megcsinálták. Fél hatra járt az idő. S a traktor már megkezdte a műszakot. A szövetkezetnek van egy régi, használt teher­autója. Reggelenként ez hordja ki az embereket a földekre, este pedig visz- sza a faluba. Többször föl­mondta már a szolgálatot a motor. Alig egy hónapja múlt, hogy este hatkor a műhely elé fordult a ko­csi. Kipufogódobot kellett cserélni rajta. Vége volt már a műszaknak. Juhász Ferenc szó nélkül szedte elő a szerszámait. Este tí­zig megcsinálta a munkát. Másnap reggel az autó már mehetett az emberekért, utána pedig Karcagra, ta­karmánytápért. Néhány hét múlva ismét műszak után állított a nű- helyhez a teherautó. Akkor meg Birgány György dol­gozott rajta este kilencig. — A legfontosabb a ku­korica vetése. Eddig nem igen haladtunk vele. Van néhány vetőgépünk, de ré­gi. Alkatrészek sincsenek hozzá. Erre elhatároztuk, megjavítjuk mindet. Ma délig beállítjuk a vetésre. De nemcsak kijavítottuk a vetőgépeket, hanem mi mühelyesek ki is próbál­tuk, ne legyen baj velük kinn a határban. Haladjon, fogyjon a munka. Délelőtt tizenegy óra. A szövetkezet majorjából ép­pen most indul ki a vető­gép a határba. A műhe­lyesek beváltották ígére­tüket. A kenderesi Vörös Csepel Termelőszövetke­zetben a javítóműhely nem hagyja magát. Érthető, ők is tagjai a szocialista bri- gádnak, Filmvetítéssel egybekötött tanácskozás a növény- védelemről A Szolnok megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya, a földművesszövetkezetek megyei központja és a MÉK igen hasznos és idő­szerű tanácskozást rende­zett tegnap a nagyüzemi és háztáji gyümölcsfák nö­vényvédelméről Szolnokon. Erre a rendezvényre meg­hívták dr. Bognár Sándor tanszékvezető egyetemi ta­nárt. A neves előadó a gyü­mölcsösök korszerű növény­védelméről, az időszerű munkákról, feladatokról be­szélt a megjelent hallgató­ságnak. A tanácskozást értékeseb­bé tette, hogy szakfilmeket vetítettek, amelyeken a korszerű növényvédelmi munkákat mutatták be. A Móricz kultúrotthonban megjelentek közül számo­sán hozzászóltak a vitain­dító előadáshoz. Vetélkedő az Aprítógép- gyárban Jászberényben az Apri- tógépgyárban lassan befe­jezéshez közeledik a mun­kásakadémiai előadássoro­zat. A két jól működött akadémia együttes záróün­nepélyére 28-án, csütörtö­kön kerül sor, a gyár kul­túrtermében. A záróünnepélyen érté­kelik az akadémiai év eredményeit és hiányossá­gait, majd a hallgatók rész­vételével „Ki mit tanult” vetélkedőt rendeznek az akadémián hallgatott és elsajátított anyagból. A jó eredményt, illetve helye­zést elérő hallgatók érté­kes díjazásban részesül­A családi ház építtetők az utóbbi időben sokat bosszankodnak: nagyon kö­rülményes az építőanyagok beszerzése, a TÜZÉP-tele- peken legtöbbször nem kap­ható tégla és cserép. De nemcsak a magánépíttető­et, hanem az építőipari taná­csi építőipari vállalatokat is érzékenyen érinti a téglahi­ány. Mi az oka ennek? Miért került válságos helyzetbe a tégla- és cserépipar? Ho­gyan lehet kilábalni ebből a sok kárt és az építési tervek lemaradását okozó helyzetből? Ezekre a kérdé­sekre kerestünk választ a mezőtúri ÉM Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, amelyhez a megyében és azon kívül összesen tizen­négy téglagyár tartozik. A tégla- és cserépipart irányító tröszt már két éven keresztül olyan mód­szerrel próbálta az építő­anyaghiányt csökkenteni, hogy az október végi nyers­gyártást november 7—8-ig meghosszabbította. Mind­két évben, 64-ben és 65-ben is óriási elemi kár keletke­zett, országosan körülbelül 200—200 millió nyerstégla semmisült meg a novembe­ri fagyok következtében. A mezőtúri vállalatnál — csak a legutóbbi évet figyelembe véve — 18 millió nyerstég­la pusztulásáról beszélhe­tünk. Ez a szám az egész évi termelés 10 százalékát teszi ki. Az ebből keletke­zett többletráfordítás (mun­kabér, a romok letakarítá- sa) több millió forint. A kár óriási, mégsem lehet azt mondani, hogy könnyel­műségből, felelőtlenségből származik. Az ipar vezetői a nyersgyártás meghosszab­bításával akarták megolda­ni a problémákat, ám az időjárás mindkét évben ke­ményen közbeszólt. Az iparág vezetői meg­győződtek arról, hogy a sze­zon meghosszabbítása nem előnyös, csak károkat okoz. A táglahiány azonban a le­hetőségeken belül mégis ar­ra ösztönözte őket, hogy továbbra is reszkírozzanak. Ezért most a nyersgyártás korábbi megkezdését hatá­rozták el és erre utasítot­ták a vállalatokat is. A me­zőtúri vállalat üzemeinek nagyrésze a tervezett már­cius 21-i kezdést a hónap első dekádjára előbbre hoz­ta. Úgy nézett ki a helyzet, hogy a hivatalos indulás időpontjáig 3 millió tégla előnyre tettek szert a gyá­rak. Ez az előny még több is lehetett volna, ha 14-től 19-ig nem jelent fagyve­szélyt a meteorológia. Hat napig minden üzem be­szüntette a nyersgyártást. A szerencse azonban most sem kedvezett. Már­cius 12-én és 19-én a —6 és —9 fokos fagyok az így szerzett előnyt megsemmi­sítették, a tavalyról áthúzó- zódott elemi kárral együtt majdnem 4 millió téglát romboltak szét. Most már végképp bebizonyosodott, hogy a bajokból az időjárás szeszélyeit figyelmen kívül hagyva nem lehet kilábol- ni. Az egyre égetőbb tégla­hiány megszüntetésére más megoldásokat kell keresni. Az ÉM Tégla- és Cserép­ipari Trösztnek már régeb­ben az lett volna a felada­ta, nem pedig a vakmerő utasítások kiadása. Keresni kellett volna azokat a mód­szereket, amelyekkel az adott körülmények között biztonságosabban növelhet­ték volna a gyárak kapaci­tását. Ha az iparág vezetői nem is, a Baranya megyei üze­mek meglelték ennek a módját’. A Mezőtúron már ismert, és az idén minden gyárban bevezetendő ú. n. baranyai kazalozás nagyon jó eredményekkel kecseg­tet. Ez az újítás lehetővé teszi, hogy a szárítószínek- ben csökkenjen a zsúfolt­ság, mindig megfelelő, hely álljon rendelkezésre a friss tégla elhelyezésére, stb. Az ötlet rendkívül egyszerű. A szabad ég alatt állandó kazlakba rakják a téglát, a színekbe csak annyit, hogy a zavartalan égetést bizto­sítsák. Ezáltal egy jelentős tartalék képződik, amely a nyár folyamán tökéletesen kiszárad és az időjárás vi­szontagságaitól is megfele­lően védhető. A nyers­gyártás a szokott időben befejezhető, és a tél folya­mán az égetőkemence a kazalba rakott, jól kiszá­radt téglával tölthető meg. A baranyai kazalozás nagyszerű dolog, de nem old meg mindent. A jövő esztendőben, a jelenlegi 162 milliós égetett tégla elő­irányzatot 10 millióval emelni kell. Ilyen termelés­növeléshez már műszaki fejlesztésre, korszerűsítésre és nem utolsó sorban a két üzemen kívül helyezett téglagyár (kunmadarasi és nagykőrösi) felszerelésére és üzembehelyezésére is szükség lesz. E két üzem­ből körülbelül 9 millió tég­la kerülhet ki. A gyár be­indítására a tröszt körül­belül 10 millió forintot biz­tosít. A közeljövőben két tég­lagyár — a kunszentmár­toni s a ceglédi korszerű­sítése kezdődik meg. Az előbbinek a rekontsrukció- ja az idén, a negyedik negyedévben, az utóbbié 1967 második negyedévében indul. — Kunszentmárton alagút kemencét és alagút szárítót kap, s a jelenlegi 18—20 milliós termelés en­nek következtében 32 mil­lióra emelkedik. Az egész beruházás 49—50 millió fo­rintot igényel. A ceglédi gyárban új présház és csa- tomaszárító épül 8 millió forintos költséggel és a re­konstrukció után négy mil­lió téglával gyárt többet Műszaki fejlesztésként a többi üzemekben a kör­forgalom kialakítása és a sínhálózat felújítása szere­pel. Ezenkívül nyolc he­lyen tervezik az automata kocsibeállítók kipróbálását Ha beválik minden gyár­ban ezt alkalmazzák majd, mert amellett, hogy köny- nyíti a munkát, műsza­konként egy fő megtakarí­tását is lehetővé teszi. Je­lenleg mindkét karcagi tég­lagyárban a vagonrakás gé­pesítésével kísérleteznek. Mindezeken túl még min­dig van mód és lehetőség a több és gazdaságosabb termelésre. Vegyük csak a selejtet. Ha a vállalat 14 téglagyárában csupán 1,2 százalékkal csökkentenék a selejtet a dolgozók — ami­re a minőségi prémium be­vezetése ösztönözné is őket — körülbelül 2 millió tég­lával többet termelnének, ami 50 családiház tégla­szükségletének felel meg. Ha minden gyárban meg­teremtenék a feltételét a kemencék 11 hónapos ki­használásának. az is több millió téglái, jelentene. Ha minden gyár vezetője tisz­tában volna azzal, hogy mennyi 1000 téglára a faj­lagos munkaóra ráfordítás és azt csökkenteni próbálna, szintén több építőanyagot jelentene. A téglaipar jelenlegi helyzete a szűkös anyagi eszközök miatt nehéz, de nem kilátástalan. Jobb munkaszervezéssel, több ötietességgel, az anyagi ösztönzők alkalmazásával még mind’ ; van lehetőség a termelés fokozására. Bognár Ján«t 4 műhelybeliek nem hagyják magukat neki A K Ű T N A L

Next

/
Oldalképek
Tartalom