Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

19M. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tájékoztató oktatás tapasztalatai Megyénkben a 15 órás pol­gári védelmi tájékoztató ok­tatás az erre az időszakra szervezett csoportoknál be­fejeződött. Az oktatási időszakot ér­tékelve elmondhatjuk; a párt és tömegszervezetek komoly segítséget nyújtottak az MSZMP Központi Bizottság Titkársága 1964. július 30-i határozatának végrehajtásá­ban, mely megszabta, hogy 1964-től 1970-ig évenkénti ütemezéssel az ország fel­nőtt lakosságát 15 órás pol­gári védelmi tájékoztató ok­tatásban kell részesíteni. Helyes módszer volt, hogy már az 1965-ös évi koordi­nációs értekezletek megtar­tása után azonnal a járási, városi és községi MHS alap- szervi elnökségek, s azok aktívái a területi polgári vé- delmistákkal karöltve hozzá­kezdtek e munka megszer­vezéséhez- E feladat megol­dásánál jól használták fel szerzett tapasztalataikat, s ez kedvezően éreztette ha­tását az oktatás egész idő­szaka alatt- Elnökségeink szervező és irányító munkája is fejlődött. Míg korábban az egyes előadásokra csak a 4-, 5- foglalkozási napon si­került a csoportoknál a meg­felelő létszámot biztosítani, addig az elmúlt oktatási évben már a 2- alkalommal zö­mében a tervezett létszám­mal indultak a csoportok, S ami a megjelenési szá­zaléknál is többet jelent; az oktatásba bevont lakosság megértette a tömegpusztító fegyverek elleni védelemre való felkészülés jelentősé­gét. Nehézséget okozott azon­ban sok helyütt, hogy az ok­tatásba bevontaknak sok esetben több kilométert kel­lett megtenniük a kijelölt összevonási helyekre, ha részt akartak venni az elő­adásokon. így volt ez pél­dául Cserkeszöllőn, Tisza- földváron, Homokon. Túrke- ve Vörös Csillag Tsz-ben, Tiszajenőn- Ez arra kellett kötelezze a helyi érintett szerveket, hogy megfelelő helyiség és egyéb előfeltéte­lek biztosításával színvona­las előadásokat tartsanak az így összegyűlt hallgatóság­nak. E követelményeknek meg­felelően a foglalkozásokat iskolákban, kultúrházakban tartották meg. Az előadások is színvona­lasabbak voltak, mint ko­rábbi oktatási időszakok­ban, mivel azokat zömében jó szakmai felkészültséggel és kellő helyi ismeretekkel ren­delkező tartalékos tisztek, illetve tartalékos tiszti rend­fokozattal rendelkező, kato­nai ismeretekben is jártás pedagógusok tartották — köztük Dósa László, Ignácz Gyula, Nagy István pedagó­gusok —, akik a 15 órás pol­gári védelmi tájékoztató ok­tatás anyagát kiváló oktatási módszerekkel igyekeztek ért­hetővé, gyakorlatiassá és szí­nessé tenni. Ezen kedvező megállapí­tások mellett azért még ez évben Is voltak problémák a csoportok szervezésében, az előfel­tétel biztositásában, de ezek csak egyes helye­ken fordultak elő. Bízunk benne, hogy az érintett szak­mai vezetés megtette a szük­séges intézkedéseket hasonló esetek megszüntetésére. Most az oktatási időszak befejezése után kijelenthet­jük; ha nem is mindenki és mindenütt, de az e feladat végrehajtásában résztvevők nagyrésze eleget tett a vele szemben támasztott követel­ményeknek­Külön elismerés illeti az MHS alapszervezetek kere­tén belül működő társa­dalmi osztályok tagjait, így többek között Vidra Jó­zsefet, Konkoly Bélát, dr- Agyi Dánielt, akik odaadó, sok esetben időt és fárad­ságot nem ismerő munkát végeztek. ■, Elért eredményeink köte­lezik az állami szerveket az oktatási előfeltételek még jobb biztosítására. A párt és tömegszarvezeteket, vala­mint a már oktatásban részt vett e téren megfelelő tájé­kozottsággal rendelkező va­lamennyi állampolgárt pedig, hogy a felvilágosító propa­ganda munka fokozásával érjük el; megyénk vala­mennyi lakosa kellően tud­ja értékelni a polgári védel­mi oktatás jelentőségét. Horváth Ferenc alaz- az MHS megyei Elnöksége polgári védelem társadalmi osztályvezetője Kétezerkétszáz kohó* és gépipari áruminta az idei Budapesti Nemzet­közi Vásáron Dr. Szabó Tibor, a KGM főosztályvezetőhelyettese szerdai sajtótájékoztatóján ismertette, hogyan készül a kohó- és gépipar az idei Budapesti Nemzetközi Vá­sárra. Elmondta, hogy a KGM szakosított kiállítá­sain a tárca 82 üzeme, négy tanácsi vállalat, 31 szövetkezet és négy más tárcához tartozó vállalat vesz részt, összesen mint­egy 2200 féle árumintát mutatnak be. A kohó- és gépipar kiállítási területe körülbelül 300 négyzetmé­terrel nagyobb lesz a tava­lyinál és túlhaladja a 19 400 négyzetmétert. — A legnagyobb helyet az autó- és traktoripar, a híradás- technika, a műszeripar, az erősáramú ipar és a vegy­ipari berendezéseket gyár­tó iparág foglalja majd el. Az autóipar idei érde­kessége a városi közleke­désre szánt Ikarus—66-os, a távolsági közlekedésre, pótkocsi vontatására al­kalmas Ikarus—630-as autóbusz lesz, továbbá az új hűtőkocsi, amelynek hű­tőberendezését menet köz­ben a kocsi motorja tartja működésben. A vegyipari gépek kiállításán az idén mutatják be először 6300 literes saválló zománcozott autoklavot, ezenkívül ke­resztmetszetét adják az egész magyar hűtőgépgyár­tásnak. Művész­telepi vázlatok A PARASZTTERITŐS CSENDÉLET A festőállványhoz erősítve áll a kép. a legújabb, a legfrissebb alko­tás. A művész utolsó ecsetvonása után csak most kezdi élni önálló életét. Témája; csendélet, egy nagy pirosrózsás zöld parasztterítővei le­takart asztalon virágváza, néhány borospalack, pohár. A terítő deko­ratív szalaga szinte síkba terítve fut végig a kép alján, lezárva a kompozíciót. Merész, szokatlan színharmónia, hangszerelésében más, mint Bárá­nyé Sándor általam eddig ismert képeinek színvilága. Csak a kéke­ket, a sárgát, a bársonyos fényű lilákat és a komor háttérből elő­villanó zöldeket ismertem eddig, ami jellegzetesen fellelhető a mű vész majd minden régebbi képén. — Kiéheztem az élénk színekre, különösen a pirosra, ezért festettem most ezt a csendéletet is. Ez különben egy öt képből álló sorozat egyik darabja — mondja Baranyó Sándor képéről. A különbözőséget a színek „hangszerelésével” magyarázza, a technika, a színek felrakásának módja azonos. — Sokan Holló László munkássága folytatásának tartják az ön művészetét. Mi a véleménye erről? Vál­lalja ezt a rokonítást? — A művészetben semmi sem új. Én már azt önma­gában nagy eredménynek és elismerésnek tartom, ha sikerül folytatnom egy olyan jelentős nagy művész munkásságát, mint Holló László. BOLGÁR VEGYÉSZET Ebben az évben új vegyészeti üzemek és üzemrészle­gek épülnek. Mintegy 310 000 tonna 100%-os salét­romsavat (nitrogént) és 93 000 tonna foszforműtrágyát gyártanak. JACIMOS KERTEK. SZÉP FALU Az egyenes, széles utak mellett szép házak sora­koznak. A kis kertekben jácintok, nárciszok illatoz­nak, a gyümölcsfák is vi­rágdíszt öltöttek. A tavaszi verőfényben nyújtózó fa­lu kedves látvány, különö­sen azoknak, akiknek em­lékezetében még ott él a nyomorúságos tanyai tele­pülés képe, a cselédházak sora, ahol négy családnak jutott egy konyha. — A felszabadulás előtt gőzgéppel dolgoztam Choh- ner báró birtokán — em­lékezett Lázár István bá­csi. — A gépekhez aztán sem lettem hűtlen. A Szol­noki Gépállomásról men­tem nyugdíjba. Mindig fi­gyelemmel kísértem a vál­tozást, most meg már arra is bővebben jut időm, hogy elgondolkozzam: nem is olyan hosszú idő alatt új község született, amely most is évről évre fejlődik. — Az idén már a víz is eljut az utcánkba. Tavaly Vasas Ferenc, a tanácsta­gunk utcagyűlésre hívott bennünket. Itt voltak a ta­nácsi vezetők is. Elmond­ták, hogy ha segít a lakos­ság, nem kell évekig várni a vízmű megépítésére. — Hogyne segítenénk! Mind­annyian vállaltuk, hogy a lakásunk előtt betemetjük a vízvezeték csatornáját, elvégezzük azt a munkát, ami ránk esik. — És a csatorna kiásását? — Azt elvégezte az em­berek helyett a honvédség­től segítségként kapott gép. A csövek lefektetését, ösz- szeszerelését pedig a szere­lők. Mi, itt a főutca lakói és mások is, betemettük a csatornát. — Sajnálom, hogy nincs itthon Boris néni — mond­ta a fiatal szomszédasz- szony, Pinczl Leopoldné, amikor észrevette, hogy hiába zörgetek Viola Ist­vánná ajtaján. — Annyit mondhatok, hogy Boris né­ni, bár már hetvenhat éves. egymaga temette be a háza előtt a vízvezeték csatornát. S még a járda készítésénél is segítkezett — Igen, a Fő utca egyik oldalán tavaly készült el a betonjárda — mondta Kovács Béla, a községi ta­nács vb elnöke. — Az ut­ca lakóit Vágó József és Vasas Ferenc tanácstag szervezte a munkára és mi magunk, Tóth Jánossal, a gazdálkodási előadóval. — Szarvák .fenő asztalos a sablonokat rakta le, s ki mit bírt erővel, azt csinálta. Szombaton délután és vasárnap az ut­ca minden lakója a járda építésénél szorgoskodott. A Béke Tsz pedig szállítóesz­közzel, fuvarral segített. Nemcsak ennél a munká­nál, hanem a vízhálózat építésénél is. — Községünk minden ut­cájában villany van, s az egyik oldalon betonjárda. Két év múlva mindenütt lesz járda. — Tavaly a legnagyobb munka a vízmű építése, az 5769 folyóméter csatorna elkészítése volt, 648 ezer forintot költöttünk erre. A lakosság 311 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát végzett. A betonjárda 332 négyzetméterrel szaporo­dott, ennél a társadalmi munka értéke 33 ezer fo­rint. A fásításhoz tízezer forint értékű munkával já­rultak hozzá az emberek, köztük az általános iskola felsőtagozatos tanulói is. Említésre méltó az is. hogy az elültetett ezer nyár és akác suhángból alig pusz­tult el, ápolják, védik az emberek a kis facsemeté­ket. — Szászbereknek, a ta­nyán lakókkal együtt 1124 lakosa van. A községben mintegy hétszázötvenen la­kunk. A társadalmi mun­kát végzők száma hétszáz- negyvenegy. — Munkájuk összértéke 354 ezer forint. A tanácstagok, utcabizott­ságok, a párt és társadal­mi szervek összefogásával szervezett munkának, a lakosság helytállásának köszönhetjük, hogy a köz­ségfejlesztési versenyben a kisközségek között első helyre kerültünk, s megnyertük a százezer forintot — sorolta Kovács elvtárs. — Mire költik? — Ebből, és a tartalékolt 95 ezer forintból befejez­zük a vízmű építését, a víztorony felújítását, hogy Ígéretünk szerint ősszel már üzemeljen a 16 utcai kifolyó, s megoldódjon a község ivóvíz ellátása. Szászberek krónikáját maguk az emberek írják. Lázár Mihály tsz-tae. Nagy Árpád. Gyárfás Mihály, Vasas István, Pető Béla. Gyárfás István, az egyik utcabizottság vezetője, s mindazok, akik forintjaik­kal és önkéntes, szívesen végzett munkájukkal segí­tik községük fejlődését, szépülését. Nagy Katalin A folytatás, folytonosság természetszerűen nem köz­vetlen. Baranyó Sándor művészetében ez a művész egyéniségének áttételem keresztül jut érvényre, n szolnoki művész talán di­namikusabb, drámaibb vagy ha úgy tetszik, tragikusnbb alkat, mint az idős debre­ceni mester. A művész egyénisége az a prizma, amely a való­ság dolgait szuggesztív erő­vel vetíti a képekben a néző elé. És ennek a priz­mának a fénytörése más és más. Sokan a ma mű­vészetétől valamifélét egy­öntetű és derűs optimiz­must kérnek számon, holott ez nemcsak fi­lozófiai, világnézeti szem­lélet, hanem lelki ráhan­goltság kérdése is. Ugyan­csak sokan vannak, akik Baranyó Sándor képeit ko­mornak, drámai hangvéte­lében pesszimistának tart­ják. — Mj a véleménye az op­timizmus és a pesszimiz­mus kérdéséről a művé­szetben? — A pesszimizmust sem ítélhetjük el, ez nem jelent valamiféle kiábrándultsá­got, lehangoltságot. vagy valaminek az el­utasítását. Azt hiszem, Pas­cal mondta, hogy az em­ber a legbátrabb, mert képes a halál tudtával élni. Csak szemlélet kérdése, hogy ezt pesszimizmusnak, vagy optimizmusnak fog­juk fel. Az elmúlást, a ha­lált nem lehet nem tudo­másul venni, kikapcsolni az életből. Ez az év a szolnoki mű­vészek számára különösen nagy feladatot, egyszer­smind nagy lehetőséget je­lent, hiszen ősszel kerül sor a szolnokiak csoportos bemutatkozására, a Nemze­ti Galériában. Április 11-én pedig megnyílik a tavaszi tárlat, amelyen négy Ba- ranyó-festményt láthat majd a közönség. Ha már kiállításról szólunk, bát­ran állíthatom, hogy a festőművész műtermében tett látogatásunk során egy kis kamarakiállítással is felérő élményben volt ré­szünk. A falak mentén be­felé fordítva képek sora­koznak. A legutóbbi egy év munkája. Az üveges keretet vándo roltatva alkotójuk sorra fenária előttünk szépségei­ket. Csendéletek, tájképek, figurális kompozíciók vál­takoznak. Az egyik külö­nösképpen megragad ben­nem. A Tisza-parti sétányt ábrázolja este. Talán ennek a képnek a színvilága a legszubjektívebb. Az egész kép feszült vibrálás, a Il­lába hanyatló kékek, sár­gák és vörösek nyugtalan remegése. Baranyó Sándor művé­szetének egyik legjellegze­tesebb vonása a szerkezeti- ség, ezt azonban nem a formákkal, hanem a színek­kel hangsúlyozza. Sót a formákat ezáltal meg is bontja, háttérbe szorítja. — Ecset — és anyagkeze­lésére sokszor használt jel­ző; a pasztózusság. Az anyagnak, a festéknek és a színeknek ezt a túláradó je­lenlétét én egy kicsit fa­siszta hatásnak, helyeseb­ben eszköznek érzem. A színek néha szinte szét­robbantják a formákat. Nem tudom, hogy tudatos szándéka szerint is fellel­hető-e az ilyenfajta hatás képein? — A kifejezés érdekében a tasázmus eszközeit is fel lehet és fel szabad használ­ni. Számomra a művészet egy nagy szintézis. A kü­lönböző izmusok tévedését én abban látom, hogy tuda­tosan lemondtak a kifejező eszközök egyrészéről, sze­gényesebbé téve ezáltal magukat. — A szolnoki Verseghy gimnáziumban rajzot és művészettörténetet tanít. Most egy kicsit mint mű­vészettörténészhez fordulok önhöz. Milyen alkotói kor­szakokat különböztetne meg pályájában? — őszintén szólva éi. egységesnek érzem pályá­mat. Megmutathatok ennek bizonyítására néhány hu­szonöt évvel ezelőtti képe­met is. Ügy érzem, azóta is megőriztem a természethez fűződő szoros kapcsolato­mat. “Meg Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom