Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-19 / 91. szám
JM*. április 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A hűség forrásai A Tisza-menti Vegyiművekben hat éve háromszáz- egynéhányan dolgoztak, ma ezernél is többem A gyár fiatalnak számít, a törzsgárda is. Azt mondják, hogy aki már legalább két évet lehúzott náluk, az beolvadt a törzsgárdába, el sem menne különös ok nélkül. Vajon miért? Erről beszélgettem Bende István művezetővel a műtrágya szemcséző üzemben. — Négy éve jöttem a gyárba. Azelőtt vegyipari technikus oklevéllel a zsebemben bányában dolgoztam, csillét toltam, később a vasútnál felsővezeték- szerelő voltam. — Az iskolából miért nem egyenesen ide tartott? — Görbe utat jártam be: egyrészt családi okokból, másrészt az vonzott, ahol többet fizettek. Tudja, hogy van, amíg fiatal az ember az az elsődleges ami a borítékba kerül, a többi mellékes, keveset számít. — Mégis, miért a vegyi- művekben kötött ki? — Azt hittem, kettős a magyarázat: szerettem volna . végre a szakmámban elhelyezkedni, s méghozzá olyan gyárban, amelyik nagy jövő előtt áll. Természetes ott többet fejlődhet, jobban boldogulhat' az, akiben ambíciók varinak. Ezenkívül: egy fiatal házas ember ha lakást remélhet, máris útnak indul. — Kapott lakást? — Igen, nagyon szép otthonom van. — Boldogul is? — Boldog vagyok. — Ügy érzi, végképp magkapaszkodott itt? — Ragaszkodom a munkámhoz. ezért akarok hűséges maradni a gyárhoz. Az a vágyam, hogy a beosztottaim azt érezzék, amit én: az enyém az üzemrész, olyan legyen, amilyennek szeretném. Higgye meg. nem tudnám elviselni. hogy el végezetlen feladattal a hátam mögött menjek haza. Az „A” savüzem műszerszobájában Nagy Józseffel beszélgettem. — ötödik éve dolgozom a vegyiművekben. Jól ösz- szeszokott társaság alakult ki. — Ha valahol több pénzt Ígérnének, elmenne? — Van, amit két darab százassal nem lehet megfizetni. — Mit? — A barátok helyett nem adnak újakat, a két darab százas mellé ez nem jár. Bárány János éppen a tizenharmadik esztendőt tölti le. A Humboldt kemencénél dolgozik. — Jól itt fogta a megszokás. — Az is. — És még mi más? — Hiszi vagy nem, de ez az igazság: legalább egy havi nyereségrészesedés lesz. Persze, hogy jobban ragaszkodik a munkás az ilyen helyhez, mint ahhoz, ahol ég a rongy. Gyenge üzemben nem lehet valami kellemes dolgozni. Ott nincs jövő, csak küszködés. Nálunk kell ugyan küszködni, de van jövő Is. Amikor ide jöttem ez az égy savüzem ment, és most nézzen körül: hatalmas lett a gyár... • Bajári Pál lakatos. Megtermett, halkszavú ember. — Tíz évvel ezelőtt lettem ipari munkás, itt a vegyiművekben. Alaposan megformált az ipar. Hol van az én egykori egy- holdas gondolkodásom — Mióta lakatos? — Nemrég végeztem el a szakmunkástanfoiyamot. Az órabérem is emelkedett, de lehet még ennél több is. Csak jobb, hogy szakmám van. Az ide kötött végleg. A Tiszamenti Vegyiművekben az utóbbi három évben százhetvenhárom dolgozó szerzett szakmunkás bizonyítványt, közülük harminchétén vegyipari szakmunkások lettek. * Sétáltam a gyárban, s találomra megállítottam a műszakból hazaindulókat. Mester János vibrátor- kezelő: „A lelke az én munkám a szem esőzésnek, sok múlik rajtam... Szép ez a gyár, szaporán növekszik.” Gáspár Sándorné a laborból: „A munkatársaim rendesek, barátságosak. Sokat segítettek nekem, amikor egyedül maradtam a gyerekkel. Nemsokára befejezem a vegyipari szakiskolát...” Németh Barna művezető: „Fiatal vagyok, s ennek ellenére komoly feladatot bíztak rám. Sok a fiatal a gyárban, jól megértem velük magam.” Még legalább tízüknek a gondolatát lejegyezhetném egy-egy példaként arra, hogy honnan ered a hűség forrása. A gyár iránt érzett hűség, szeretet forrásai ki- apadhatatlanok, ha a vezetők megbecsülik a dolgozók e nemes, szép jellemvonását. Éppen ez a kiapadhatatlan erő lesz az, amely esetleg a nagy akadályokon is átsegíti a gyárat. Fábián Péter HUSZONNÉGYLAKASOS szövetkezeti hAz ÉPÜL KARCAG FŐTERÉN Híja a pénz... Csortos Mihály ül az asztal mellett. Előveszi a dóz- nit és cigarettát csavar. Meggyújtja. — November óta dolgozok a szövetkezetben. A Palotást Állami Gazdaságból jöttünk haza. Februárban vettük meg ezt a házat. Kis ház a faluban, Ti- szaroffon. Nádtetős. A kertje nagy. A cukorborsó-sorok már jól megnőttek. — Azelőtt is voltam én tag az Aranykalászban. 1962-ben. De nem tudtunk semmire se haladni. A gyerekek meg nőttek. Hot ez kellett, hol az. Csortos Mihály fiatalember még. Legénykorában a Középtiszai Állami Gazdaság garahalmi üzemegységében dolgozott. Bejárt a bálba, Tiszaroffra. Itt ismerkedett meg az asszony- nak-valóval. Megesküdtek. Házra gyűjtöttek volna, de sohase jött össze a pénz. Aztán hatvankettőben beléptek a szövetkezetbe. — Szeretünk mi itthon lenni. A szövetkezettel is megvagyunk, csakhát nehezen, nagyon nehezen ion össze a pénz. De most már sikerült. Megvettük ezt a házat. A közös gazdaság vezetői elégedettek voltak Csortos Mihály munkájával. Mondták is neki: ne menjen el Palotásra. Ám a szövetkezet nem tudort akkor segíteni a fiatal páron. Egy évig voltak oda. Tavaly novemberben ismét bekopogtattak az Aranykalász ajtaján. — Összegyűjtöttünk egy kis pénzt. Nem sokat, igazán nem sokat. De tanyán laktunk, a nagyobbik gyerek meg iskolába járt. Dagasztotta a sarat. Aztán majd a másik is megyen már ősszel tanulni. Minek Mpossák a sarat? Gyalogoljanak a világba? Inkább hazajöttünk. Földes, kicsi a szoba. A két ágy és a gyerekágy a legkisebbnek, éppenhogy elfér benne. A gerendák meghajolnak a teher alatt. — Jó helyen van. A kertje is sokat jelent. A ’gerendákat majd kicseréljük. Meg cseréptetőt rakunk a házra. De most még a vételt nyögjük egy kis ideig. Mert ez se lett volna, ha a szövetkezet nem segít. Árendás ház kevés van a faluban. Eladó sok. Csortos Mihályék már kétszer kinézték magúknak ezt a kis házat. De hija volt a pénzüknek, négyezer forint. A tulajdonos nem engedett az árából. És akkor Csortosék a szövetkezethez fordultak. — Megszavaztunk nekik négyezer forint kölcsönt. Gyenge a mi gazdaságunk, a szociális kulturális alap sem olyan nagy. Kevés embernek, nagyon kevésnek tudunk adni lényegesebb Felnőttek sok gyámkodóval A községi tanácsok és végrehajtó bizottságok másfél évtized alatt „felnőttek”, politikai, szakmai érettségük lehetővé teszi, hogy — a lakossággá] egyetértésben — gazdamód- ján irányítsák a falu fejlődését, döntsenek az ezzel összefüggő sok-sok kérdésben. A községi tanácselnököktől napjainkban mégis hallunk ilyen kijelentést: csak hagynának bennünket, nmánőa-n iinlcVí7Tlí Nagyon reális igény ez, mert ahhoz, hogy ténylegesen irányítói lehessenek a falunak, önállóságra, a döntés jogára is szükségük van. Milyen ma a községi tanácsok önállósága? Mit tudnának tenni, ha a jelenleginél több dologban a javaslat helyett döntési joguk lenne? Sári Béla, a tiszafüredi községi tanács vb elnöke erről a következőiket mondta: tunic, ha tervező nincs, könnyen elveszíthetünk egv évet. Önállóság, csak éppen kivihetetlen — Furcsának tartjuk, hogy az egyik dologban önállóak vagyunk, a másikban pedig lépten-nyomon falba ütközünk. Ahhoz jogunk van, mármint a helyi tanácsnak, hogy a községfejlesztési alap felhasználásáról döntsünk — na— Az évek során növekedett a községi tanácsok önállósága. Ehhez a megyei tanács 1957-ben hozott 5. számú határozata is hozzájárult, amely bővítette a községi tanácsok hatáskörét Személyi ügyekben, például abban, hogy ki legyen a falu orvosa, az iskola igazgatója, a művelődési — Hogyan segíthet ezen a tanács? — Elsősorban is azzal, hogy igyekszünk lakást biztosítani a községünkben letelepedő nevelőknek, orvosoknak. Mátyus Imre, a tanács ösztöndíjasaként tanul pedagógiai főiskolán, ő majd Kócson fog tanítani. — Visszatérek még az orvoslakásokra, mert ez a példa jól érzéíkelteti, hogy milyen dolgokban érezzük megkötve a kezünket. Az idén hozzáfogunk az új körzeti rendelő megépítéséhez, a régit pedig lakásokká alakíttatjuk át. Azt terveztük, hogy az átalakítást megcsinálja a helyi ktsz. Csakhogy itt a bökkenő. Az épület renoválási, átalakítási költsége meghaladja a 100 ezer forintot, vagyis azt az értékhatárt, amelyen belül a ktsz javítási munkát vállalhat. így most járkálhatunk másik kivitelező után. A lakásokra szükség van, különben nem — A tanács nem szólhat bele a helyi ktsz dolgaiba? — Döntési joggal nem. ház vezetője, a községi tanács véleményezése a döntő. — Ezzel a jogunkkal nem mindig élhetünk. Ma még az a gyakori, hogy örülünk, ha kapunk orvost vagy pedagógust. Nálunk a két általános iskolai igazgatóságnak jelenleg is az a gondja, hogy nincs elég nevelő. kapunk szakorvosokat az egész járást ellátó rendelő- intézetbe. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. A másik pedig az, hogy a ktsz szakmunkásai a megye más községeiben, sőt megyén kívül dolgoznak. Ök is utazgatnak, a családjuktól távol élnék, éppúgy, mint azok az állami vagy tanácsi építőipari munkások, akik viszont a mi községünkben építkeznek. — Még egy példát a felesleges utazgatásra. A tiszafüredi ktsz kútfúró brigádja a megye legkülönbözőbb részén dolgozik, csak éppen itthon nem. Községünkben a kút fúrását, az akna építését a szolnoki Víz- és Csatornamű Vállalat végzi. Elégedettek vagyunk a munkájukkal, de úgy gondolom, mégis jogosan kérdezzük: ésszerű-e. hogy ők Szolnokról járnak ide, a községbeli kútfúrók pedig máshol dolgoznák? utóbbi években nyitott a ktsz fodrászüzletet Tiszaőr- sön, Nagyivánon, Tiszaszöllunk most ez az összeg 1 493 000 forint —, de tervezőt, kivitelezőt, legfeljebb a felsőbb szervek segítségével kapunk. — Én nem helyeslem azt a kettősséget, ami jelenleg a szociális ügyek intézésénél gyakorlat. Az állandó segélyt a községi tanács fizeti ki, de ha valakinek rendkívüli segélyt akarunk adni, akkor a döntés joga a járási tanácsé, vagyis ennek illetékes osztályáé. A kömyezettanulmányozást, a véleményezést, az összes adminisztrációs munkát ilyen esetben is mi végezzük és nekünk utalják le a pénzt is. Miért nem kaphat a községi tanács egy meghatározott összeget rendkívüli segélyre, hogy abból gazdálkodjon egész éven át? Sokkol gyorsabb lenne az ügyintézés, nem kellene heteket várni az arra rászorulóknak, ha a rendkívüli segélyezésről is a községi tanács döntene — sorolta Hoplca Ida, a tisza- szentimrei vb-titkár. — Meddig terjed a községi tanács jogköre az ipari engedélyek, építési-bontási engedélyek kiadásánál? — A döntés joga ebben iS a járási szerveké. A szükséges íratok kiállítását, szerelését mi végezzük, a tanácsülés megvitatja, hogy valóban szükség van-e a jelentkező kisiparos munkájára, s ha igen, javasolja az engedély kiadásán Az utóbbi években két kőműves és nyolc fuvaros működését javasoltuk, s ezt a járás jóvá is hagyta — mondta Bozsó Sándor. a kunmadarasi tanács vb elnöke. Munkás kéz van csak kivitelező nines Centralizmus és akik elszenvedik Javasolhatunk, bírálhatunk, de azt vagy figyelembeveszik, vagy nem. Mi nem panaszkodunk. Egyre inkább szót értünk a ktsz vezetőivel abban, hogy a lakosság érdekében elsősorban is szolgáltató tevékenységüket fokozzák. Az segítséget, alkalom-adtán kölcsönt vagy rendkívüli segélyt. De amit megtehetünk, azt sohasem mulasztjuk el. Talán ezért is az, hogy nálunk a fiatalok jól érzik magukat. Csortos Mihályék is hazajöttek az állami gazdaságból. Persze megszavaztuk a hiányzó pénzt. Sőt, a tulajdonost, aki Kőtelken lakik, mi hívattuk el, s mondtuk, legyen nyugodt, a szövetkezet kisegíti Csortosékat.. Fiatalok, rendes, munKa- szerető emberek, megérdemlik — így az elnök, Molnár Sándor. A fiatalember a tehenészetben dolgozik. Felesége kétezer négyszögöl kukorica, kilencszáz cukorrépa és négyszáz négyszögöl krumpli területet vállalt megművelésre. Lassan majd boldogulnak. Eddig a kölcsön felét már visszafizették a közös gazdaságnak. — Jólesett a segítség. Tudja az ember, hogy számíthat a közösségre. Nincs egyedül, törődnek vele. Sz. Lukács Imre lősön, Tiszaigaron, s itt a községben a vasút környékén lakók számára. A lakosság kérésére tv, rádió és háztartási gép javítórészleget is nyitna a ktsz, de a GELKA még most sem adta át a garanciális javítást. A Könnyűipari Minisztérium már hónapokkal ezelőtt engedélyezte ezt, de csak húzódik az ügy. — Csakúgy, mint nálunk a törpevízmű és a vízhálózat tervének elkészítése — mondta Kocsis István, az abádszalóki tanácselnök. — A megyei tervező irodától tavaly társadalmi tervezést kértünk. Még csak nem is válaszoltak. Ekkor határoztuk el, hogy pénzért csináltatjuk meg a tervet, hiszen községünkben legégetőbb feladat a jó ivóvíz biztosítása. A jelenlegj nyolc fúrott kút közül kettő elfogadható, a többi csak szükségmegoldás. — öt-hat év alatt megoldhatnánk a község vízellátását. Ahhoz viszont, hogy jövöre hozzáfoghassunk a munkához, 1966. május 1-ig meg kell kérni az építési mutatót. Ehhez viszont szükséges a tervdokumentáció. Hiába van meg tehát a törpevízműre tartalékolt 1 198 000 forin— Megvétózhajta-e a községi tanács a tsz közgyűlésén hozott határozatot? — Olyan formában igen, hogy ha a tsz közgyűlésén törvényellenes vagy a közösség érdekét sértő határozatot akarnak hozni, az ellen szólunk, felvilágosítjuk a tagságot. A tsz-de- mokrácia erősödését szolgálja, hogy tanácsülésen is többször tárgyalunk erről a témáról — válaszolt Bozsó elvtárs. Érdemes megemlíteni, hogy a községi tanácsoknak — amelyek felelősek az állat- és növényegészségügyi, a földvédelmi feladatok ellátásáért — ahhoz, nincs joguk, hogy a tsz- közgyűlésén hozott jogszabályellenes határozat végrehajtását felfüggesszék. Pedig ez á jog azt biztosítaná, hogy hatékonyabban ellenőrizhessék a termelőszövetkezetek törvényes működését, az alapszabály betartását, segítsék a tsz- demokrácia mind teljesebb érvényesülését. Nem a teljesség igényével szóltunk arról, milyen most . a községi tanácsok önállósága, mit csinálhatnának jobban, ha nemcsak véleményezésre. javaslatra lenne joguk. De talán arra megfelelő ez az írás, hogy gondolatokat ébresszen, figyelmeztessen : lehet és szükséges is növelni a községi tanácsok önállóságát, jogkörét Nagy Ratall« „Véleményünk“, ha van kiről
