Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
19M. március 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Betörő a színházban MI TÖRTÉNT A SZÍNPADON DÉLELŐTT TiZ ÉS TIZENKETTŐ KÖZÖTT INGÁZÓK Nyikorogva csikorchil meg a színészbejáró ajtaja. Valaki nyitva hagyta — pedig odakünn derekasan tombol a hózápor. A portásfülkéből egyelőre még nem vettek észre semmit Aztán egy váratlan szélroham és az ajtó tompa puffanással csapódik be. A portásfülkéből még mindig nem vettek észre semmit Valami gyanús A színpadon székek — a nézőtéren is. A színpadi székeken színészek — a nézőtéren senki. Hátul a színpadtérben jól hallható mocorgás. Odakünn a portásfülkében Pintér néni felfigyel: Az előbb két alak hatolt be a vasajtón. Egyikőjük kezében súlyos táskát cipelt A fekete körfüggőny hirtelen meglebben. Valaki kikémlel. Ki kémled ki? Még senki nem tnd semmit... most olvassák össze először a darabot Aztán egy vakító villanás, mindenki felkapja a fejét, — még senki sem vesztette eL Laczkó Mihály rendező energikus mozdulattal ugrik fel helyéről: — Megjöttek az újságírók! — hangjában mintha a rémületnek egy kis árnyéka borongana. — Szegény kis betörő — mondja. — őt keressük! E rövid, de kifejező dialóg közben egy sportzakós férfi néhány jól kiszámi- tott lépéssel a zongoránál terem. A most érkezettek egyike utánaered. — ön Nádas Gábor? — Igen. — Tehát elismeri, hogy ön követte el? — Nem szeretném letagadni. A végén minden kiderül Az első villanást most még egy követi, aztán a fotori porter mindenre elszántan újra felhúzza gépét — Folytassátok csak nyugodtan a próbát közben mi beszélgetünk — szól oda a rendezőnek Nádas Gábor, akiről most már nyugodtan elárulhatom, hogy a színház legközelebbi bemutatójának, a Szegény kis betörőnek a zeneszerzője. A „krimi-nális” bevezetővel csupán stílszerűen próbáltam a darab lényegéhez közelíteni. — Ha megbízható „de- tektlveim* tájékoztatása helyes, akkor legújabb darabotok krimi, helyesebben krimi-paródia. — Valóban az, egy kicsit, egy kicsit paródia és ráadásul a szolnoki előadásban egy kicsit revű is lesz. Kövesdi Nagy Lajosnak, a darab írójának ez az első színdarabja, eddig csak prózai írásai és versei jelentek meg. Először a darab ötletével keresett meg bennünket régi szerzőtársamat, Szenes Ivánt és engem. Az ötlet nagyon tetszett, hát belevágtunk. — Mikor volt az ősbemutató? — Február végén Szegeden, de most pénteken Debrecenben is bemutatták. Nádas Gábor előtt a zongorán egy kotta fekszik, már a címe is idegborzoló: Piff, puff, krimi a divat.., hát még a ritmusa. — Ez a roki a darab vezető slágere? — Azt még nem tudhatjuk előre, hogy sláger lesz-e, mindenesetre nemrég készült el a rádiófelvétele és a bemutatóval egyidőben már hallhatja is a közönség. — Amint hallottuk az előbb, a színészeknek is nagyon tetszett — Az első próbára utaztam le, minden számot lejátszók és délután szeretnék egyenként is korrepetálni a szereplőkkel. — Apropos, szereposztás! Mi a véleményed a szereposztásról? — Nagyon elégedett vagyok vele, és úgy hiszem, talán a szolnoki előadás közelíti meg majd legjobban elképzelésünket. Különben Laczkó Misivel, a rendezővel dolgoztunk már együtt a Potyautasnál és nekem akkor is nagyon tetszett a produkció. — Elárulhatunk a darab cselekményéből is valamit? — Egy kriminél »oha sem jó, ha előre elmondunk bármit is. — Akkor csak annyit: a szegény kis betörő Drahota Andrea, a kárvallott pedig Harsány! Frigyes vendég- művész, a debreceni Csokonai Színház tagja, akitől, ha mást nem is, a szivét mégiscsak sikerül a végén elrabolni. — De hát egy „krimiben” a szerelemnél „borzasztóbb” dolgok is megtörténhetnének. És végül még csak any- nyit, hogy nem a szerző a gyilkos — reméljük a rendező sem. Rideg Gábor A munkahelyre való rendszeres utazás, az „ingázás” egyre inkább világ- jelenséggé válik. A vidék iparosítása sem tudja ezt megszüntetni, hiszen gyárat nem lehet akármelyik faluban telepíteni, hanem csak olyan h'/Iveken, ahol arra megvannak a kedvező feltételek. Szolnok iparosítása például rohamléptékben halad, de magával vonja az ingázók számának növekedését. Hozzávetőleges becslések szerint a megyeszékhely munkásainak harmada a környező községekből jár be naponta, s nem is várható, hogy ez az arány csökken a közeljövőben. Ez okozza a legnagyobb gondot a munkások kulturális színvonalának emeléséért kifejtett munka során. Két évvel ezelőtt a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnöksége is foglalkozott ezzel a feladattal, a gyakorlatban sikeresnek ígérkező módszereket dolgozott ki. Az ingázóikkal való foglalkozást napirendre tűzte néhány nagyvállalat szakszervezeti bizottsága is, így például a Tisza- menti Vegyiműveké, a szolnoki járműjavítóé. Ötlettel! gondolatok születtek ezeken a fórumokon. Felvetődött például, Hogy az üzemi szakszervezeti bizottságoknak össze kellene fogniuk, s közös erővel, lakóhelyükön foglalkozni a dolgozókkal. Jó megoldásnak kínálkozott erre a munkásakadémia kihelyezett tagozatainak, s a szakszervezet politikai iskoláinak megszervezése. A jó ötletek kivitelezésére már nemigen akadt vállalkozó. A vegyiművek és a papírgyár közös erővel létrehozott ugyan Tószegen egy munkásakadémiát, de egyszer helyhiány, egyszer az előadó távolmaradása. máskor a fűtetlen terem miatt elmaradoztak a foglalkozások. Szakszervezeti politikai iskolát a környező községekben egyedül a járműjavító szervezett Újszászon, de a második foglalkozás után az is ^Kimaradt. Ilyen példákat látva nem kezdeményeznek szakszervezeti bizottságaink. Talán a kelleténél jobban hangoztatják mentségül a tagadhatatlanul meglevő nehézségeket Való igaz, hogy akinek a munkaidő végét követő negyedórában indul a busza, az nem marad az üzemben egy ismeretterjesztő előadás meghallgatásáért. Az is tény, hogy aki naponta két-három órát utazik és esetleg a felesége után járó háztájiban dolgozik ráadásként azt nehéz arra bírni, hogy rendszeres látogatója legyen a községi művelődési háznak. Korántsem él azonban minden ingázó így, a ha megfelelő programot biztosítunk lakóhelyén, olyant ami felkelti érdeklődését, el is jár a rendezvényekre. Bizonyság erre a nemzetközi kérdésekről rendezett, öt előadásból álló sorozat mostani sikere a szolnoki járás községeiben. Kezdeményező készség helyett csupán a nehézségekre hivatkozni nem helyes egyetlen szakszervezeti bizottság részéről sem. Már csak azért sem, mert senki sem kívánja tőlük, hogy kiváló kultúrmunkást neveljenek minden ingázóból. Azt viszont jogosan várják tőlük, hogy kezdeményezzenek, kisebb-nagyobb dologban előrejussanak. Ennek érdekében például jobban lehetne szorgalmazni a műhelykönyvtárak kialakítását. A járműjavítóban, a martfűi cipőgyárban tapasztalható főleg ilyen kezdeményezés. Haszna vitathatatlan, mert napi tíztizenegy órás elfoglaltság után nem várható, hogy még a könyvtárba is rendszeresen járjanak az ingázók. Pedig könyvvel a kézben hasznosabban lehet eltölteni vonaton az időt. Kár, hogy a szolnoki vasútállomáson nincs kultúrvá- róterem, mert azt is nagyszerűen lehetne hasznosítani. Meg lehetne próbálkozni a bejárók klubjának alakításával a megyeszékhelyt környező községek művelődési házaiban. Ezek programját az üzemi művelődési házak vezetőinek hatékony közreműködésével lehetne összeállítani. Ez az ötlet sem új, régen felvetődött, de egyedül a tisza- földvári művelődési ház teremtette meg hozzá a lehetőséget. Ott sem dolgoztak azonban ki külön programot az ingázók számára. Hasizomnál jár az is, ha az üzemi öntevékeny művészeti csoportok fellépnek a környező községekben. Leginkább járható, legtöbb reményre jogosító út kettő van: Az üzemek szakszervezeti bizottságainak összefogása, közua program kidolgozása ás főleg vaJóraváltása a kihelyezett munkásakadémiák, szakszervezeti politikai iskolák vagy egyéb rendezvényeket illetően. A másik út az üzemben kifejtett kulturális nevelőmunka. A szocialista brigódmozgalom kedvező lehetőséget teremt ehhez. Ezért is jó, ha szak- szervezeti bizottságaink nemcsak a termelési felajánlásokkal törődnek. Ismételjük: a megyeszékhely munkásainak egyhar- mada ingázó. Megérdemlik a megkülönböztetett figyelmet (S. B.) Vágánycsere a martfűi vasútállomáson János fajta János Jánosnak hívják. Gyere János, csináld János. Az örök János, a földtermette János. Ilyen Jánosok ezreivel vannak telve a gyárak, a földek. Az ő neve Bíró János. — Érdekes, szép élete van: ☆ Harmincnyolcban csapódtam az öreg kubikosokhoz, tizennyolc évesen, — Nem fogodtak nagyon szívesen, örültek, ha maguknak kaptak munkát. Ott nem napfelkeltétől naplementéig hajtottak, mint a mezőgazdaságban, hanem csak tíz órát. Sokfelé eljártunk mi kevi, túri, szentesi, csongrádi kubikosok. Hanem aztán véges zakadt. Negyvenkettőben behívtak Berettyóújfaluba. Akkor még egy családból három embernél több nem lehetett a fronton. Hazaengedtek. Negyvennégy őszén már erre se adtak semmit Jött a behívóparancs. Egy iősebb karcagi emberrel lemaradtunk a csatlakozó vonatról. — Ha elfognak, hadbíróság — mondtam az öregnek. — Ha elfognak fiam! Megértettem. A Berettyó gáton mentem, nem az úton. Vadászbalán a kukoricásban húztam meg magam egy kunyhófélében. Mikor már a város alatt dörgött a front, belopóztam... Még aznap délután bejött egy csapat katona. Nyolcan-tízen lehettek. — Egyből a mi házunknál álltak meg. Szörnyen féltem. Kimegy a mama megijedve szegény mit akartok drága gyerekeim? Jön aztán vissza. — Fiam, ezek már az oroszok. Mutogatják, hogy innának. Rögtön egy jó kanna hideg vízzel szaladok ki. Kozákok voltak. Nagyokat ittak, aztán továbbmentek. Ezerkilencszáznegyven négy- október 8-án délután történt ez. Akkor szabadult fel Túrkeve. ☆ Bejött az őrse a Debreceni Imre bácsi. Még negyvennégy decemberében poll cáj rendőr lettem. Pihenőn voltunk éppen. Azt mondja a kisöreg Debreceni: — Na, gyerekek, ki akar a kommunista párt tagja lenni. Négyünket felírt. Azt gondoltam, ezzel készen le van. Hohoho! Behívtak a taggyűlésre. Megizzasztották. L. Nagy Lehel, Márki Gábor, Szilágyi István, a veteránok. Jóformán még azt se tudtam, mi fán terem a kommunizmus. Tyúktojással fizettük a párttagdíjat. Reggel még egy fél kacsát ért a fizetés. délben már két doboz gyufát. Fél kézzel gazdálkodtam is a szabadnapomon. A pásztói részen kaptam öt hold földet, a Mihály László-féle birtokból. Kértem a leszerelést. Behívtak a megyei kapitányságra, Szolnokra. — Miért akarok kilépni? — A föld... A föld... Megértették. Tavaszonként csak el kellett járni kubikra. ha meg akart élni az ember. A Hímesdi lapost építettük be rizsre néhány karcaginak. Mi ku- bikoltunk, mi arattunk, csak a nagy pénz nem lett a miénk. Nem járja ez így — törtük magunkat. Negyvenkilencben fisstDetáiwdtunk ötvenhármán. Kossuth néven. A munkát úgy mértük, aki könnyebbet dolgozott anoak egy, aki nehezebbet, annak két munkaegység járt. ☆ Olyan volt a szövetkeze, akkor, mint a vásár. Százötven ember is megfordult naponta az irodán. Egyszer azt mondja az egyik tagunk: hallod, ez már mégis csak ellenforradalom. Látod-e amott jön egy volt kizsákmányoló. Tényleg. Törtet befelé az irodába nagy hangon: hol az elnök? — Itt vagyok, mit akar. Előadja a követeléseit. — Tartozik neki a szövetkezet három lóval, szerszámmal földdel. — Emlékszel-e még az ajtóra, ahol bejöttél? Két percen belül eltakarodj. Elhordta magát. Láttam, tetszett az embereknek. — Hallgatott ugyan, behúzta a nyakát a szegénység. Féltek. A szegényemberek annyiszor megjárták már. De tudtam, ha arra kerülne a sor, nem hagynának magamra. Ezért volt nagy a szám. Megyek be egy reggel. Az elnöki szobában, meg a pártirodában nincs befűtve Előveszem Csordás Imre bácsit: Imre bátyám, hát oda miért nem gyújtott be? — Hallod-e, azt mondta Deák Lajos, a párt megszűnt, nincs tovább. Oda már nem kell tüzelni se. Negyvenhármán az ellenforradalom alatt is végig fizettük a párttagdíjat Bucsii Erzsikének. Bélyeg nem volt, ezért csak beírta a helyére: fizetve. Sokáig kitartottunk. Aztán 1956 október végén megkaptam én is a hőbörgők- től: semmi közöm a szövetkezethez tovább. Be se tegyem a lábam. ■fr Nem akartam én csúnyán beszélni az emberekkel... Durva se akartam lenni... Mégse sikerült... Ki voltam nagyon... Aztán 1958-ban Gönczi Lajos váltott fel az elnökség alól. Jót tett nekem az az egy év. A kétkezi munka pihentetett. Munkacsapatba kerültem növénytermesztőnek. Jól kerestünk. De aztán rágyújtás nem igen volt. Pár ember zsörtölődött a tempó ellen. Azt mondtuk: — Komám, ha el vagy fáradva, ne gyere ki. Pihenj egy napot. De hat itt ■'/agyunk, ne kaszinózzunk. A cséplésnél két oldalról nyomtuk a kévéket a dobba. Hat cigány is volt a csapatunkban, de nem Kivételeztünk. Egy este odajön a brigádvezető, a lucernát kaszáltuk akkor éppen. Gyújtsunk rá — kezdi nagy kerülővel. Aztán csak kirukkolt vele: neki kellene menni éjjel a borsónak. Hát ezt komám, csak önkéntes alapon lehet. Hatan kaszáltunk egész éjszaka. Másnap egy órára, ahogy megbeszéltük hajszál pontosan együtt volt a csapat. Az a jó hajtós munka egészen helyrehozott. ☆ A határból, a csípős szélű, friss tavaszi földekről térünk vissza. Bíró Jánosra, a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökhelyettesére „kisezer- nyien” csapnak le. Lucernajárandóság, beteg megsegítés, előlegosztás. Várják munkásőrügyben is. — Meglesz a tíz évi szolgálatom. Mondom a parancsnokomnak, leszerelnék. Nevet rajtam: öreg* hát csak nem hagynál itt bennünket. De azért nehéz... Nehéz, hát csinálja. Ilvenfajta Bíró János. A Jánosok fajtája. Borzák Korrepetál a szerző. — Nádas Gábor a „Szegény kfc betörő” belépőjét játssza el Drabota Andreának.
