Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
IMS. március 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP u Készlei „amnesztia“ — meghosszabbítva UJ SEMS a termelőszövetkezeti beruházásokban A múlt évben vált széleskörűen ismert gazdasági szakkifejezéssé ez a szó: börze. A szó nemcsak nyelvi, hanem ami ennél sokkal fontosabb: gazdálkodási újdonságokat jelentett. Lényegében azt fejezte ki, hogy a vállalatok egymás közötti szabad áregyezkedéssel, tehát gazdálkodási módszerekkel értékesíthetik felesleges készleteiket. A tavalyi „premier” után 1966-ra is „prolongálták” ezt az értékesítési módszert. Meg kell jegyeznünk, hogy a hosszabbítás nem a tavalyi lehetőségeket csak alig vagy egyáltalán nem hasznosító vállalatok felmentését célozza — hiszen az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium múlt évi utasítása határozottan kimondta: azokat a készleteket, amelyeket december végéig nem sorolnak a „felesleges” kategóriába, januártól magas büntetőkamatokkal terhelik. Ez az előírás arra serkentette a vállalatokat, hogy ne leplezzék — vélt vállalati érdekeik miatt — felesleges készleteiket. Más kérdés — s ez már jelentős és országos gazdasági gond —, hogy nem sikerült a múlt év végéig értékesíteni a készletek egyrészét, amelyeket pedig a vállalatok a feleslegek közé soroltak. Elsősorban ez indokolta az OT—PM rendelkezés idei meghoszabbítá- sát. A prolongálás okainak elemzése a szűkén értelmezett készletgazdálkodásnál sokkal tágabb körű problémákat érint. Tavaly mindenekelőtt a belkereskedelmi készleteket sikerült jelentősebben csökkenteni — a sorozatos kiárusítások révén — lényegesen mérsékeltebbek viszont az ipari készletcsökkentés eredményei. Sőt, pontosabban fogalmazva az a valóságos helyzet, hogy — bár milliárdos értékben értékesítettek a vállalatok elfekvő készleteket —, összességében, tehát az új feleslegek keletkezésével együtt, csupán az elfekvő készletek növekedési ütemét sikerült lassítani. Jogos tehát a kérdés: végeredményben mivel magyarázható az ipar felesleges készleteinek viszonylag mérsékelt értékesítési eredménye? A háttérben rejlő okok lényegében két csoportra oszthatók: a gazdálkodás országos, illetve vállalati negatívumaira. A tárgyilagos elemzés — ilyen hibaeset ismétlődéskor — a közös eredőt próbálja felderíteni, ez pedig lényegében úgy összegezhető, hogy csak most kutatjuk azokat a célszerű gazdálkodási módszereket, amelyek a termelés, illetve a szükségletek pontos összhangját hivatottak megteremteni. Márpedig ha ez a kettő itt-ott eltér, akkor ez egyebek között a felesleges készletek halmozódásában is tükröződik. Idén a felesleges készletek értékesítését célzó rendelet mellett több más — azzal összefüggő, azt alátámasztó — intézkedés is érvénybe lép. Elsőként említendő a szállítási szerződési rendszer 1966-ban bevezetendő reformja, amely nagymértékben segíti majd a termelés és a konkrét szükségletek közelítésének megteremtését, összegezve kifejezi ezt a napokban megjelent kormányrendelet e megállapítása: „A szállítási szerződések rendeltetése, hogy előmozdítsák azoknak a szükségleteknek a kielégítését, amelyek a népgazdasági terv célkitűzéseit megvalósító gazdasági tevékenység során jelentkeznek”. Az új rendszer enyhíti a megrendelések merev naptári kötöttségét, amely — egyebek között — a változó profilok, a módosuló rendelésállomány közepette a feleslegek keletkezésének egyik lényeges okozója Is volt További újdonság idén például a selejtezési eljárás szabályozása, gyorsítása, amely a végképp eladhatatlannak bizonyult készletek csökkentését oldja meg — abból kiindulva, hogy ilyen árukat tárolni gondozni, adminisztrálni csak indokolatlan többlet- költségeket okoz. Hangsúlyoztuk ugyan a felesleges készletek képződésének és értékesítési nehézségeinek vállalaton kívüli okait — ez semmit nem von le a vállalaton belüli tényezők jelentőségéből. Egész sor ilyen van: a vállalati anyagnormák lazasága, a jogszerűen síerA januárban életbelépett új felvásárlása és elszámo- lói árak nagyobb jövedelmet biztosítanak a megye termelőszövetkezeteinek, mint a korábbiak, hiszen számos mezőgazdasági termék ára jelentősen emelkedett. A kormányzatunk ugyanakkor — ezzel párhuzamosan — kötelezővé tette a termelőszövetkezeteknek a gépállomány után az amortizációs (beruházási! alap képzését. Az értékesített termékekben az állóeszközök amortizációs hányada nem jelentkezett költségnövelő tényezőként, s ez természetesen ennyivel csökkentetten termékek előállításának nyilvántartott költségét. Sok tsz vezetőjében felmerült a kérdés, hogy a nírazható szükségtelen megrendelések lemondásának elmulasztása, az anyaggazdálkodás túlzott óvatosságra törekvő, s ezért a rendeléseknél inkább felfelé kerekítő „hagyományai”, a a technológiai változások után a régi anyagbeszerzési normák érvényben hagyása stb. Természetes, hogy mindez — a sok kicsi sokra megy elve alapján is —, országosan rendkívül nagy értékű készletek felhalmozódásához vezetett. Az országos jellegű okok megszüntetéséhez, mint látjuk, már idén hozzákezdtek. Fontos, hogy ezzel párhuzamosan a feleslegek csölth öntésének vállalati feltételeit is megteremtsék! mezőgazdasági termékek árváltozásából eredő plusz jövedelem vajon fedezni fogja-e az amortizációs költséget és ml lesz jövőre, ha majd az épületek után is képezni kell amortizációs alapot. Megyei vonatkozásban végzett számítások szerint az 1966-os gazdasági évben az árváltozásból eredő tsz közős (háztájit nem számítva) bevétel növekedése meghaladja a 80 millió forint körüli amortizációs alapot. Tehát a tsz-ek néhány millióval többet kapnak a gépek után befizetett beruházása alap összegénél. Tóth Pál Január 1. óta új rendelet érvényes a termelőszövetkezeti beruházások, felújítások szabályozására. A négy országos főhatóság vezetőjének — az Országos Tervhivatal elnökének, a pénzügy-, építésügyi és földművelésügyi miniszternek — együttes rendelete részletesen szabályozza a termelőszövetkezetek, az államigazgatási szervek, a tervező és építőipari vállalatok tsz-beruházásokkai kapcsolatos feladatait, jogait és kötelességeit. Ezekről az intézkedésekről beszélgettünk Kazareczki KáL mánnal, a Földművelésügyi Minásiztérium Beruházási Igazgatóságának vezetőjével. — Mi tette szükségessé a rendelet megalkotását, milyen célokat szolgálnak az intézkedések? — A termelőszövetkezetek beruházási tevékenységének rendezése több éve megoldatlan, hiszen mindeddig nem volt egységes jogszabály. Most megszánt ez az állapot és a január 1-én életbe lépett rendelet egységes jogszabályba foglalja a beruházások, felújítások rendjét. Jellemző, hogy az új rendelet összesen 17 korábban érvényben levő jogszabályt helyezett hatályon kívül. Ám a nagyszámú jogszabály ellenére több olyan része volt a beruházásoknak, amelyet rendelet nem szabályozott. Igen hiányosak voltak az intézkedésiek például a beruházásokkal kapcsolatos szerződések megkötésére, tartalmára é» teljesítésére. A hiányosságokra figyelmeztetett bennünket az is, hogy rendkívül megnőtt a beruházásokkal kapcsolatos peres ügyek száma és a bíróságok — egységes jogszabály híján — gyakran csak elvi állásfoglalást hoztak. A visszás helyzet miatt a beruházások megvalósításában a termelőszövetkezetek gyakran károsodtak. A tsz-ek sem a megyei beruházási irodák, sem a különféle kivitelező vállalatok tevékenységét nem voltak képesek megfelelően elbírálni, ellenőrizni, mert a sokféle jogszabály között nem tudtak kellően eligazodni. — Az új rendelet egyik legátfogóbb célja, hogy biztonságos alapra helyezze a termel őszövetkezeti beruh ár zásokat Egyik alaptétele, hogy a vállalatok és a termelőszövetkezetek egyenlőjogú partnerként kölcsönös megállapodások alapján működnek együtt; a beruházások tervezésére és megvalósítására szerződéseket kötnek, amelyek betartása egyaránt kötelező mind a? állami vállalatokra, mind a termelőszövetkezetekre. Ilyenformán egyenlő jogviszony alakul ki. A rendelet tehát már tartalmaz olyan elemeket, amelyek átmenetet képeznek az új gazdaságirányítási rendszerbe, például: figyelembe veszi a vállalatok és a termelőszövetkezetek növekvő önállóságát. — A beruházások új rendje megköveteli, hogy mind az állami szervek és vállalatok, mind a termelőszövetkezetek megfontoL tabb beruházási döntéseket hozzanak. Ezért is fontos a rendeletben az önállóság jogi alá támasztása. Az intézkedés kimondja, hogy csak olyan beruházásokat szabad megtervezni ós megvalósítani, amelyeket a termelőszövetkezet határoz el. Nincs joga egyetlen állami szervnek vagy vállalatnak sem például arra, hogy a termelőszövetkezeti tagság akarata és szándéka nélkül beruházásokat, felújításokat szorgalmazzon. Az önállóság növekedése fejeződik ki abban is, hogy ezentúl csak a nagyobb arányú, több koordinációt igénylő tsz-beruházásokat kell megyei szinten jóváhagyatni. A többiek állami megerősítése járási szinten történik. — Fontos szerepet játszik a beruházások megvalósításában a gazdaságosság. Ennek érvényesítése egyik alapelve a rendeletnek, melynek mellékletei segítséget nyújtanak a gazdaságossági számítások elvégzéséhez. Ezeket a számításokat minden egymillió forintnál nagyobb beruházás esetében elvégzik és közgyűlés előtt ismertetik. Ilyen módon a termelőszövetkezetek tagjainak módjában áll érdemi vitát folytatni a beruházások célszerűségéről, várható eredményességéről. — A rendelet — az eddigi gyakorlathoz képest — több egyszerűsítést is tartalmaz, csökkenti a beruházási bürokráciát. Azokban a termelőszövetkezetekben például, ahol távlati űzemfejlesztési tervek készülnek, amelyek hosz- szabb időre tartalmazzák a megvalósítandó beruházásokat is, a fejlesztési terv jóváhagyása után nincs szükség külön beruházási eljárásokra. Vagy: ezentúl a tsz által elhatározott be. ruházág megerősítése, valamint a hitelnyújtás eCbf- rálása együtt történik és egyúttal fedezetigazolásul is szolgál. Az eddig szokásos majortelepítésá tervek helyett áttérünk a telephely-dokumentációs rendszerre s ez is több egyszerűsítéssel jár. Ha például a termelőszövetkezet típus, vagy FM ajánló« terv szerint építkezik, akkor nem kell külön építési engedélyt kérnie. — A rendelettel kapcsolatban milyen tudnivalókra és feladatokra érdemes fethivni a termelőszövetkezetek, az államigazgatási szervek és a vállalatok figyelmét? — A Jlegfonosabb, hogy mindenütt részletesen megismerjék a rendeletet és ideiében tisztázzák mindazokat a problémákat, amelyek esetleg nem eléggé egyértelműek. Különösen azok a tsz-vezetők tájékozódjanak részletesen, akik beruházásaikat maguk intézik. Fontos, hogy pontosan ismerjék jogaikat és kötelességeiket, mert a szövetkezetét egyaránt kár érheti, ha nem teljesíti kötelességeit vagy nem él jogaival. Különösen időszerű a beruházási szerződéskötések rendjének tanulmányozása, hiszen a rendelet már az ez évi beruházások kivitelezésére is érvényes és az új tervezési szerződések megkötésénél alkalmazni kell. A tanácsok és vállalatok figyelmét arra érdemes felhívni, hogy ők is őrködjenek a rendelet betartása, 8 termelőszövetkezetek érdekeinek védelme fölött. H. > A termelékenyebb munka lehetőségei Ha az elmúlt esztendőt sajátosan a gazdaságtörténeti krónika számára próbálnánk jellemezni, aligha kétséges, hogy az értékelési rangsornak talán első helyére ez a tény kerülne: a termelés emelését immár nem elsősorban a létszám gyarapításával, hanem szinte teljes egészében, 80—90 százalékban termelékenységi forrásból fedeztük. A szürkén szakszerű megállapítás alighanem elevenebbé s közérthetőbbé válik, ha hozzátesszük, hogy a termelékenység emelésének évi ütemét összegező világsorrendben nem tartozunk az élmezőnyhöz: a fejlett ipari országokénak harmada vagy fele a mi termelékenységi mutatószámúnk. Márpedig e száraz adat mögött az húzódik, hogy a nemzetközi piacokon csak olyan árat fizetnek termékeinkért, amelyet a termelékenyen előállított gyártmányok alakítottak ki, következésképp: életszínvonalunk, egész gazdasági fejlődésünk alapvető feltételéről van szó. A múlt évben azonban, mint említettük, nagyot léptünk előre. Az idei terv ezzel kapcsolatos előirányzata — úgy tűnhet — már nem okozhat komolyabb gondot, hiszen a számszerű arányokat tekintve lényegében megismétlése a tavalyi teljesítménynek. A terv ugyanis ezt mondja: „a termelés emelésének mintegy 80 százalékát a termelékenység növelésével kell biztosítani”. Ám a tavalyi és az idei számok azonossága jelentős eltéréseket is fed! Elég bizonyságként a múlt évi eredmények hátterére utalni: ismeretes, hogy tavaly léptek életbe a Munka Törvénykönyvét módosító rendelkezések, amelyek különösen a korábbinál egészségesebb létszám-mozgással hozzájárultak a kiemelkedő termelékenységi eredményekhez. Ennél is fontosabb, hogy 1965 első felében, mint ismeretes, országos méretekben normarendezést hajtottak végre, ami szintén nagy hatóerejű forrása volt az egy főre jutó termelés növekedésnek. A korszerű műszaki — szervezési intézkedések alkalmazása Mindkét termelékenységi forrás azonban központilag elrendelt intézkedésekből, időszakosan érvényesülő hatásukból ered, márpedig idén nin-s szó a vállalatok termelékenységi fejlődését ilyen „kívülről” támogató rendelkezésekről Természetesen a múlt évi jogszabályok előnyei részben idén is érvényesíthetők, ha folyamatosan hozzáigazítják a normákat a műszaki fejlődéshez, s ha alkalmazzák a Munka Törvénykönyve előírásait, ebből azonban mégsem lehet olyan mértékben emelni a termelékenységet, mint tavaly. Bőségesen rendelkezésre áll viszont a másik — egyelőre még kevésbé kiaknázott, bár legfontosabb — termelékenységet javító lehetőség: a korszerű mű- szakl-szevezési intézkedések alkalmazása. Az 1965. évi kedvező változás csak részben — és kisebb részben — épült a termelékenység emelésének erre a stabil, hosszú távra ható feltételére. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a múlt év végén országos méretű vizsgálattal öszegezte a normarendezés végrehajtásának tapasztalatait, s az ebből eredő következtetések alátámasztják az előbbi megállapítást. Kitűnt ugyanis, hogy a teljesítmény-követelmények általános rendezésekor elért normaóramegtakarításnak hozzávetőleg csak 30—35 százaléka származik a műszaki-szervezési intézkedésekből. Viszonylag kevés munkanapfelvétel, veszteségidő-tanul- mány készült, jóllehet a teljesítmények korszerű, tudományos vizsgálatához ez úgyszólván nélkülözhetetlen feltétel. A termelékenység emelésének további lehetőségei szempontjából figyelmet érdemel az a tapasztalat is, amely a lazaságok, veszteségidők okainak különös szétválasztására utal. Sokhelyütt ugvanis inkább a munkásoktól függő tényezőkre helyezték a hangsúlyt. s a kelleténél sokkal kevésbé a vállalati munka- szervezés hibáiból eredő veszteségek elhárítására. Természetesen ez korántsem ielenti azt. mintha a személyi eredetű, tehát a fegyelmezetlenségre visszavezethető lazaságok másod- rangóak lennének. de annvi bizonyos: ezek is nagymértékben függnek a munkaszervezés színvonalától. Egyéb lehetőségek a termelékenység növelésére Lényegében arról van sző, hogy a létszám bővítésének korlátozott lehetőségei szükségszerűen megkövetelik a belső vállalati tartalékok intézményes és folyamatos feltárását — márpedig mott és még sokáig a munkaszervezésben rejlő tartalékok a legbőségesebbek. Ami az idei tervezett termelés és létszám alakulását illeti, csak példaként elég megemlíteni: a gépipari vállalatok termelése 5.6, 6 a létszáma pedig csupán 1 százalékkal növekszik, a termelékenységből fedezett hányad tehát több mint 80 százalékos; a könnyűiparban 3.8 százalékos termelés-emelésre I százalékos létszámbővítés jut, vagyis a többlettermelés 76 százalékát a termelékenységből kell fedezni! A technológiai-szervezési Intézkedések mellett természetesen vannak egyéb termelékenység-növelő lehetőségek is — ilyenek mindenekelőtt a gondosabb létszámgazdálkodással feltárható tartalékok. A múlt évi normarendezés például általában alig érintette a nem teljesítménybérben dolgozókat, a követelmények folyamatos rögzítése még itt is jelentős létszámmegtakarítási lehetőséget nyújt. Az ugyancsak ismeretes, hogy — bár egészében csökkent a létszámnövekedés üteme —, sokkal mérsékeltebb a csökkenés az adminisztratív munkakörökben. Tegvük hozzá: a kötelező — és rendkívül feszített — termelékenységi előirányzatok mellett, anyagi ösztönzők is gyorsíthatják a létszám-megtakarítást. — Köztudomású ugyanis, hogy idén a tavalyi 50 százalék heivett, 75 százalékot fordíthatnak a vállalatok béremelésre az ígv megtakarított összegekből. Jó tudni már most. az esztendő eleién, hogy a termelékenvség emelésének előiránvzott üteme idén csak tervszerű, a múlt évinél megalapozottabb munkával teljesíthető. Tábort András Az áremelkedésből eredő többlet- jővedelem és az amortizációs alap is a termelőszövetkezeteké
