Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-02 / 51. szám

i$WH. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A falusi kereskedelem élelmiszerforgalma emelkedett, a ruházati cikk forgalma nem érte el a tervezettet A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok me­gyei végrehajtó bizottsága és a Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottsága teg­nap délelőtt együttes ülést tartott, melyen megtárgyal­ták az oktatási reformtör­vény végrehajtásáról és a további feladatokról szóló jelentést. Az együttes ülés után tartotta meg soronkö- vetkező tanácskozását a Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottsága. Meghallgatták Varga Il­lés, a MÉSZÖV igazgató­ság elnökének jelentését, a földművesszövetkezeti ke­reskedelem és vendéglátás helyzetéről, különös tekin­tettel az MSZMP Központi Bizottsága 1964. júniusi határozatára. A földművesszövetkeze­tek tavaly igyekeztek a párthatározat célkitűzései­nek megfelelően biztosíta­ni a lakosság ellátását. A megyében dolgozó 41 föld­művesszövetkezet 70 köz­ségben, 3 városban telje­sen, 4 városban és 1 köz­ségben pedig részben gon­doskodik a lakosság ellátá­sáról. összesen 940 kiske­reskedelmi és 353 különféle tÍDUSÚ vendéslátóipari egy­séggel bonyolítják le a la­kosság ellátását; Fontos a helyi termelés A jelentés részletesen szólt arról, hogyan alakult tavaly a földművesszövet­kezeti kiskereskedelmi áru­forgalom és áruellátás. A földművesszövetkeze­tek a lakosság alapvető élelmiszer szükségletét ki­elégítették. A forgalom ta­valy 1964-hez viszonyítva 8,28 százalékkal emelke­dett. Néhány termelési problémákból származó hiánycikk kivételével — hús, húskészítmények, mák. rizs, dióbél, paprika, egyes konzervfélék — az ellá­tás megfelelő volt. Igye­keztek megvalósítani azt az irányelvet is, hogy a helyi szükségletekre hely­ben termeljenek. Ezért a helyi ellátás biztosítására 400 vagon különféle zöld­ség-gyümölcs szállítására kötöttek szerződést terme­lőszövetkezetekkel vagy háztáji termelőkkel. Ennek ellenére az igényeket nem tudták kielégíteni, mert a felvásárlási munkában még mindig van hiba és még mindig elég szűkös me­gyénkben a zöldség-gyü­mölcs termelés. Hiány szintetikus anyagokból Annak ellenére, hogy ta­valy két millió forinttal több ruházati cikket érté­kesítettek az fmsz boltok, mint 1964-ben, a ruházati áruforgalmi előirányzatot 99,6 százalékra tudták tel­jesíteni. Oka: az fmsz bol­tok nem tudták az igénye­ket kielégíteni szintetikus anyagból készült alsó, fel­ső ruházati cikkekből, fé­sűs méterárukból, női szin­tetikus szövetekből, holott a lakosság ezen árufélesé­geket egyre nagyobb mér­tékben keresi. A vegyesiparcikkre vo­natkozó tervüket a földmű- vesszövetkezetek teljesítet­ték. Ennek ellenére az igé­nyeket itt sem tudták ki­elégíteni. Legnagyobb gon­dot a vas-műszaki szakmá­ban jelentkező nagyfokú ellátatlanság okozta. Nem volt például megfelelő mennyiségű tűzhely, zo­máncozott edény, kéziszer­szám, mezőgazdasági kis­gép, hőelektromos cikk; egyes rádió és televízió tí­pus. összességében tavaly csökkent e vonatkozásban az OTP hitelakciós forga­lom. Az fmsz-ek a megyében 65 községben foglalkoznak tüzelő- és építőanyag ér­tékesítéssel. A községekben 67 ezer család, valamint ki­sebb közületek ellátásáról gondoskodnak a földműves­szövetkezetek Tüzelőanyag­ból az igényeket mennyi­ségben ki tudták elégíteni, azonban a szén minősége többször nem volt megfe­lelő. Építőanyagból — kü­lönösen tégla, cserép, ka­vics, faanyag, padlóburko­ló anyagokból — az ellá­tást nem tudták maradék­talanul biztosítani. A jelentés részletesen szólt a vendéglátóipari áru­forgalomról, áruellátásról, a különböző szolgáltatások­ról, a vendéglátóipari és bolthálózat helyzetéről. Ki­emelte, hogy napjainkban a megyében még mindig 13 ellátatlan terület van. Cél, hogy a harmadik ötéves tervben e területeken is megoldják a lakosság el­látását Szerződés a tsz-ekkel A jelentést követő vitá­ban többen felszólaltak. Tolna Károly, a piackuta­tás jelentőségéről szólt, melynek következtében na­gyobb mennyiségű és na­gyobb választékú árucik­kekhez juthat a kereske­delem Csótó István arról szólt, milyen jó kezdemé­nyezése a földművesszövet­kezeteknek, hogy aratás idején szerződést kötnek a termelőszövetkezetekkel az aratók étkeztetésére. Ugyan­akkor kérte; ók gondos­kodnak mindennemű építő­anyagról, csupán az a kí­vánságuk, hogy a földmű­vesszövetkezet építsen egy presszót Mezőhóken. Szen­tesi Károly a bolthálózatok korszerűsítését, az ellátat­lan körzetekről való mi­előbbi gondoskodás megol­dását sürgette. A vitában elhangzottakat Nyíri Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese foglalta össze. A vb tagjai ezután meghallgatták a Pénzügy­minisztérium revizori ki­rendeltségének jelentését az 1965. évi ellenőrzési terv végrehajtásáról, majd elfo­gadták azt a szóbeli elő­terjesztést, melynek értel­mében dr. Münnich Bélát nevezték ki a Szolnok me­gyei Kórház baleseti sebé­szete főorvosi teendőinek ellátására. Előtérbe került a piackutatás Bővíti szaküzlethálózatát a baromfifeldolgozó (Tudósítónktól) Tavaly 510 vagon vágott baromfit és 25 millió da­rab tojást exportált a Ba­romfiipari Országos Válla­lat törökszentmiklósi gyár­egysége. Több mint 300 millió forintos termelési ’ értéket értek el. Az idén 166 vagonnal több baromfit kell felvá­sárolni. mint aiz elmúlt év­ben, s ezen belül növelni kell a Lohmann csirkék arányát. A műszaki fejélsztési tervekről szólva Faifi De­zső igazgató megemlítette: szükség van két nagyoló beállítására a koppasztás- nál. El kell érni az órán­kénti 1700 darabos csirke- koppasztást. Nagymérték­ben növekszik a nyúl fel­vásárlás, ami eléri majd az évi 130 ezer darabot, de nő a galambfelvásárlás is, amelynek feldolgozása és értékesítése érdekében is szükség van jelentősebb műszaki fejlesztésre. A csomagolás Javítani kell a csomago­lás minőségét is, át kell térni az egyedi fagyasz­tásra. A csirkék 80 százalé­kát már ebben az évben ketrecbői kell vágni — a Lohmann csirkét mind — vigyázva arra, hogy az ex­port értéke ne csökkenjen. Szükség van még két da­rab átvevő színre vala­mint hat darab pótkocsira, amelyeket 1966-ban épít fel, illetve szerez be a vállalat. Az új hűtőházat, amely a tárolás gondjain segít, 35 vagonos mennyiségnek megfelelő áruval kell üze­meltetni, ami azután ked­vezően hat a szállítási költségek csökkentésére; A munkaügyi osztály a termelékenység növelését célzó prémiumrendszer to­vábbi fejlesztését tervezi, A belvízvédelemben résztvevő vízügyi dolgozók ré­szére meleg tea készül a Nagykunsági Állami Gaz­daságban ami a tojás törések csői kentése érdekében a to jásüzemben jól bevált. Előtérbe került a pia< kutatás és bővíteni fogjá a szaküzlethálózatot ann: érdekében, hogy nagyo mértékben tudjon a gy egység baromfiaprólél értékesíteni. A beszámoló nagy te szentelt a gyáregység folyó, illetve szervez munkaversenymozgaloj nak isi A rentabilitás Minden felszólaló k tel nélkül arra tett ja latot, hogyan lehetne e ményesebb munkát k teni, még rentábilis; tenni a vállalatot, ho lehetne a terméléker get még inkább növ< Kepes Isitván a term osztályról, arról bes hogy a jelenlegi hel azért nehezebb, mert termelőszövetkezeitek ne" tervkötelezettek, ami v szont a gyáriak részéről eddigieknél is jobb mi kát, a munkakapcsolat mélyítését követeli. Vá' ta dolgozótársai név is, hogy az eddigi ár tést 20 százalékkal jesítik, ami 68 V» felel meg. Kérte a lőszövetkezteket, igyekezzenek meg j ásókat (megfelel kozással stb.) a pt dóstól, mert enri port kihatásai jelentkeznek. Törölt tóját. mm Aiiurasne az agronómusokt tojástörés elken kében — amely szak alatt eléri is — figyelm» méri termelöszövetke« Kii dosabban vége2*.Tászt magolást. * A Baromfiipari '^ ór*r\ gos _ Vállalat " töröks , mi ki ősi gyáregységébe hány napjja tartott t» lesi tanácskozás har ta. a dolgozók hozzás. sainak tartalma és j lataik arra engednek vetkeztetni, hogy a egység kollektívája < az évben is eredmén fog dolgozni. — ■ A tavasz mindig megjön Sötét még a szoba. Az ingemért nyúlok. Min­den este a székre teszem. Közel az ágyhoz. A nyakán nem gombolom be, tava- szodik. Magamra húzom a? olajos munkaruhát, meg­mutatom arcomat a víznek. Reggelizni még korai len­ne Különben is igyekezni kell. Köszönök. Megyek a kisvasúihoz. Ilyenkor, hat óra után in­dul a kisvonat. Visz ben­nünket ki a szövetkezeti majorba. Meg-megszívjuk a cigarettát, köhintünk egyet- kettőt. A munka jár eszem­ben. Lesz bőven a mai nap­ra is. A bekötő kövesúttól pár lépés a kovácsműhely. Körös-körül sár mindenütt. Kezelünk. Letesszük a tás­kát, a nagykabátot. Szétné­zünk egy pillanatra, helyén-e minden? . — Akkor kezdjük? — Verdi idősebb Farkas Dá- tel, akivel ketten vagyunk a kettes üzemegység ko- V'sai.- Kezdjük.-jjebb húzom a simlé- sapkát. A többi ko- v«is dolgozni kezd. Bo­rsát vasalunk. Itt a t*5-.-nr’'nr,iárt, szükség vSt” »-a. Traktorok várakoznak a javító-műhely előtt. Szerelők, traktorosok készítik, javítják a gépeket. Ha szikkad a föld, indul­ni lehet a határba Reggelizünk. Kibontom a kendőt, eszegetem a disznó­sültet. A nap besüt az ab­lakon. Kint élesztgeti a ha­tárt. — Parádés lovat kell vasal­ni, mondják nekem. Bólintok. Fekete, fiatal csikó még. Itt a műhely előtt újra nagy a zaj. Kalapácsolások, motorzúgások zaja hangzik. — Menjünk csendesebb helyre — szólok, s elősze­dem a szerszámokat. Egy­kettőre felütöm a patkókat, reszelővei megigazítom a ló patáját. — Kohári István — kia­bálják a nevemet —, gyere a műhelybe. Lépegetek a sárban. Fia­talember vár Mondja, az újságtól jött. Hát jó. Be­szélgessünk. De mit mond­jak magamról? A házat? Az nagyon kel­lett. Amikor Pestről haza­kerültünk Kevibe, elhatá­roztuk. hogy háznak lennie kell valahogy. Nem akart a pénz összegyűlni. Még el­jártam Pestre dolgozni évekig a Közúti Hídfenn­tartó Vállalathoz, arra is csak sok elment. Kétfelé élni? Vasárnap elmenni a vonattal, szombaton jönni? Még fel se ült az ember a vonatra, máris arra gon­dolt, sokáig tart a hét, hosszú lesz ez a hét nap. s mi lesz, ha megbetegszik az asszony? Nevetséges volt. Pesten laktunk, dol­goztunk. Aztán hazajöttünk Kevibe, onnan ismét vissza­jártam Pestre dolgozni. Ak­kor így volt. Végülís 1954- ben kerültem az akkori Farkas Mihály Termelőszö­vetkezetbe. Persze, magát a ház ér­dekli. özvegy Kenyeres Kálmánnétól vásároltuk meg a belső részt. Rész­letre. Évi ötezret törlesz­tettünk. Túl vagyunk rajta. Berendeztük-e? Az asszony az ősszel konyhabútort, re- kamiét vett. Az is pénzbe került. Még mindig kíván­csi? Mondtam már, az én életemben nem volt semmi különös. Egyszerűen semmi. Gyermekkoromban sem. Segítettem apámnak. Nyáron marokverője voltam. Keveset adott a föld, szű­kös idő járt. Éjszaka ke­reszteztünk. Alig feküdtünk le, már keltett is apám. A többiek még el sem alud­tak, pityeregtem. Ilyenkor dolgozni kell, mordult rám apám. Azért nem haragud­tam rá. Amikor a harmados tengerit törtük, akkor se. Pedig a csuhéj megvágta ujjam. Vérzett is. De akkor se haragudtam. Én nem sírtam. A csalód? Két fiam van. A nagyobbiknak szakmát adtam a kezébe, a kisebbik hetedikes. Nem éheznek, ruhájuk van, tanulhatnak, ember lehet belőlük. Be­csületes munkásember. Se­gítem őket A keresettel is megvagyok. Tavaly 1273 egységem volt. Nem pa- naszkodhatom. Voltak ne­hezebb esztendők. Különö­sen, amikor a házba fi­zettük a törlesztést. Nem rossz szakma ez. Itt a szö­vetkezetben meg kiegyene­sedhettem. Nézze. Az életben én már olyan sokra nem vihetem. Becsületesen éltem, a kere­setért megdolgoztam min­dig. Senki nem vethet a szememre semmit. Jó ez így. Elégedett vagyok. Per­sze lehetett volna máskép­pen is, persze hogy leheteti volna. Csakhát akkor az is>- kola, a munka, a megélhe­tés más volt. Még az is meglehet, hogy leteszem a nyolcadik osztályt. De csak ha az asszony is tanul. Mi értelme a magamfajta munkásember életének? A gyerekek, ök többek lesz­nek nálam. Mindenképpen többek. Más útjuk van. És én is örülök neki. Legjob­ban szeretném, ha lenne egy nagy házunk, ott él­nénk együtt a gyerekekkel, majd később az unokákkal. Együtt, valamennyien, A munkáról is beszéljek? Arról igazán keveset mond­hatok. Kovács mesterség. Itt tanultam ki, Keviben. Apám tizenhároméves ko­romban megfogta a keze­met és elvitt a mesterhez. Kovács leszel. Látja, az lettem. De szeretem. A tűzbe beletesszük a vasat, levegőt fújtatunk rá, izzik, piroslik, mint a vér. Vagy mint a virágok. A tűzpiros virágok. Aztán kalapáccsal ráverünk néhányat, s olyanra alakul, amilyenre mi akarjuk. Ezért is szere­tem. A napok meg egy­formák. A munka tölti ki az időt. S értelmét is e? adja. Egyet azért sajná­lok. Valahogy kimaradt az életemből. Az utazgatá­sok, a kenyér utáni szalad­gálás, aztán a hazaköltözés mind időt vett el. Itt meg belefeküdtem a mun­kába. Annyira belemerül­tem, hogy mással nem is igen törődtem. Egyetlen nap sem múlhat el munka nélkül. Mindig ez járt az eszemben. Mert tudja, ha egyszer majd megkérdezik a fiamat: mondd kisfiam, mi volt az apád? Azt feleli, kovács. S ha éppen arra megy egy szekér, >n rámutathat a kere> apám tette fel a ráfi*' - ja, ez marad majd tő­szóval, mit i az előbb? Igen, valamit. Valahc tottam el a pú szül mondom, párthoz, a tat hoz. Sajnálom, nézni, amikor lapáccsal rá ver ra. Szikrák röpkour fi műhely földjére. '-óít szikra úgy fut, iniíos szel égen a csillagért szeretem a csillagoKec Elég is már a be*Yc Nézze, kint süt a r^j gyog a vidék. Eng<^ vár a munka. Tavi, , Szikkad a föld, s m • munkába indul nak - tok. Jó boronákat,.c lünk, puha magágy: s szíthessenek. Kezelünk. A fia-1 elmegy. Utána né műhely ablakán, f egy fogóért nyj ' töprengek, miért tá keresett? Mielőtt a riport! ri Istvánt, a túr rös Csillag Tsz felkereste, a pá gon járt. Kérte, nak egy embert, ni érdemes. S a i ságon Kohári Ist\ solták. Sz. Luk;'

Next

/
Oldalképek
Tartalom