Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

1!

március 10.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Egy kis bécsi kávéház tiszaioffi „vendégei"

‘ 9»

„FEHER FOLT A MUNKÁSSZÁLLÁS

Állami gazdaságainkban a munkásszállások felszerelése, tisztasága és környéke sokkal inkább elfogadható, mint eddig bármikor. Tekintve azonban, hogy megyénk mezőgazdasági üzemeiben több mint ötezer ember talál hosszabb-rövi- debb ideig otthonra a munkásszállásokon, s többségük az állami gazdaságokban, a megfelelő elhelyezésre és a kulturális munkára szüntelen gondot kell fordítanunk.

A feladatok meghatározásánál talán először a kulturális nevelőmunkát kellene említeni, hiszen míg a szociális ellátottságra egyértelműen és általánosságban a fejlődés jellemző, a kulturális tevékenységről ez nem mondható el. Az ehhez szükséges tárgyi feltételek jó részét pedig biztosítottuk. így például minden üzemegységben van televízió, a munkásszállások lakóinak zöme nézheti a tv műsorát Minden üzemegységben van könyvtár és klubszoba. Tizennyolc helyen filmeket vetítünk.

A közelmúltban még több helyen nézhettek filmet az állami gazdaságiak, de a nézők csekély számából adódó veszteség miatt szakszervezeti bizottságaink egymás után hagynak fel a vetítéssel. Megfeledkeznek arról, hogy ez elsősorban nem pénzügyi, hanem művelődésügyi kérdés. Hozzájárul éhhez az is, hogy a filmellátás sem kielégítő, olyan filmeket kapnak, amivel nem okoznak konkurenciát a moziüzemi vállalatnak.

Rendszeres népművelésről kevés helyen — így például a Jászsági Állami Gazdaság felsőjászsági üzemegységében beszélhetünk. Ott a televízió néhány előadása előtt ismertető előadást tartanak, majd megvitatják a látottakat. Csütörtökönként rendszeresen klubdélutánt rendeznek szellemi vetélkedővel és táncmulatsággal egybekötve. Évenként eddig ötezer forintot fordítottak a könyvtár gyarapítására.

A Szolnoki Állami Gazdaságban szépen berendezett klubszoba van, ahol

könyveket, sajtótermékeket olvashatnak a munkásszállások lakói. Közülük tavaly öten állattenyésztői, ketten pedig egészségügyi tanfolyamot végeztek. Példájuk sajnos nagyon egyedi, jó lenne, ha szakszervezeti bizottságaink ilyen vállalásokra serkentenék a munkásszállásokon lakókat, hiszen általános tapasztalat szerint sem állami oktatásban, sem szakmai továbbképzésben nem vesznek részt, s a szakszervezeti politikai iskolákat sem igen látogatják. Tanulásra serkentésükben azért is nagy szerep vár szakszervezeti bizottságainkra, mert ez a réteg a legkevésbé képzett, munkahelyét, lakását ez változtatja leginkább. Most, az idénymunkák kezdetén, a munkásszállások benépe- sedése idején sok hasznos tervet lehet készíteni és va- lóraváltani érdekükben.

Ismeretterjesztő előadást munkásszálláson úgyszólván egyedül Tiszasülyön, a Görbe-majorban tartanak, — pedig ezzel a módszerrel is sokat lehetne elérni. Álta- | Iában kevés gondot fordítanak az időszaki munkások körében a sajtóterjesztésre, a propagandamunkára. — Munkásszállásainkra csak a mi szakszervezetünk lapja; a Földművelő jár. Jó lenne, ha az idén a párt-, szakszervezeti szervek a gazdasági vezetőkkel együtt odahatának, hogy más lapokat is olvashassanak az idénymunkások. S ne csak ebben működjenek jobban együtt, hanem a munkás- szállások lakóinak neveléséhez szükséges munka egészében, — ne tartsák ezt egyedül a gondnok vagy a kultúrfelelős feladatának. Most például a kulturális terv elkészítéséhez adhatnak a helyi ismeretek birtokában hasznos tanácsokat

Eddig a nevelőmunka tárgyi előfeltételeinek kialakításával foglalkoztunk főleg. Ügy gondoljuk, most már megvan a kellő alap, hogy az MSZMP ideológiai irányelveinek szellemében hathatósabb munkát fejtsünk ki a népművelés e fehér foltján.

Zana József

a MED ŐSZ kultúmevelési előadója

Vendégünk volt a Kékszemű élet írója

Végh Antal író Tiszafüredéi.

(Tudósítónktól)

Találkoztunk mi már a „Tükrösszívű huszárral”, — Rideg Sándorral. Máskor a „Csutak” lett a falu kedvence, hiszen Mándi Iván tisztelte meg községünket. Aztán együtt kutattunk Tímár Mátéval a „Szőrtarisznyában”. Legutóbb Sánta Ferenc és Garai Gábor nyújtottak nagy élményt népes olvasótáborunknak.

Most, március 5-én, szombaton az Üttörő Tsz- ben folyó tsz-akadémia záró ülésére Yégb Antalt hívtuk meg. Az író és a tiszafüredi olvasók első találkozására a Háziipari Szövetkezet barátságos klubhelyiségében került sor. Rövid ismerkedő beszélgetés után az író Sztán Miklós juhásznak vívódását, történetét olvasta fel. Első novella ez a Nyugtalan homok című kötetben és ezzel mutatkozott be hallgatóságának. Ezután következett a beszélgetés.

Este a leányiskola összenyitott tantermében hetven régi könyvbarát és fiatal olvasó előtt Bükkfalvi Zoltán a könyvbarát bizottság elnöke üdvözölte az írót, a pedagógust. Itt már az irodalom nagyobb ismerete és az élettapasztalat nyomán egymás után vetették fel a megbeszélésre alkalmas problémákat az Író céljáról, műveiről, s általában az ifjúságról.

— Az nem író — vette át a szót Végh Antal —, aki nem azért ír, hogy megváltsa a világot, az embereket jobbá, okosabbá tegye, ha mást nem legalább önmagát. Tíz évig pedagógus voltam, ezt semmi másért el nem hagytam volna, de meg akartam változtatni magamat, hogy még többet adhassak. Ezért indul el a „Kékszemű élet’ két fiatal tanára is.

Jövő terveiről Is tájékoztatott. Elkészült a Tapló című 400 oldalas regénye. Ugyanakkor úgy érzi, nem hagyja el a novellát sem, melyeknek első sikereit köszönheti.

Nagy János

Tiszafüred

KÉT „ÖREQ"

ÉS EGY ÚJONC

Mély álmát alussza a laktanya. A sötét háló körletekben csak a napos asztala melletti égő világít. A napos vigyázza a többiek álmát. A nagy csendben csak a horkolások jelentenek valami változatosságot. Hrrrr... hrr... hrrrr — egy hosszú, egy rövid és megint egy hosszú, ez a körös- szakáli Csepregi János. Az, aki a kását fújja, az meg a napos falubélije, Uhrin Zoltán. Endrédről vonult be. Osgyán a fogát csikorgatja. Ez ugyan nem hallatszik ki, de a napos mellett alszik, ha nincs szolgálatban, s az sokszor arra ébred, hogy mint a rosszul kent kerék, nyikorognak Osgyán fogai.

Ezzel szokta eltölteni a2 időt a napos Meg aztán jó alkalom ez a levélírásra is. Éppen válaszolni készül szüleinek, amikor megszólal a riasztócsengő. A következő percekben élettel telik meg a körlet. Tíz perccel múlt két ór~, amikor valamennyien teljes felszereléssel készen állnak bármilyen feladat végrehajtására.

— Árvízhez megyünk,

elvtársaik — szól a parancsnok. — A Berettyó kilépett medréből, életet és értéket akar magával ragadni. Segítenünk kell.

A gépkocsik ismerős tájak útjain viszik a katonákat. Tavaly az állategészségügyi zárlat miatt jártak erre. Az emberek, akik máskor ilyenkor még aludni szoktak, most ott állnak a házuk előtt lepedőkbe kötve értékesebb holmijaikat, várják a járműveiket, amelyek elszállítják őket. Síró gyermekek, könnyező felnőttek és a mindent elnyelni akaró ár — ez ami fogadja az érkezőket. Máskor egy-egy feladat végrehajtására parancsot, utasítást vár a katona. Most mindenki tudja, mit kell tennie. Nem fegyelmezetlenül, de öntevékenyen cselekszik mindenki.

A községen túl már vízben áll minden. A tanyák, a gazdasági épületek közelébe csak gyalog lehet menni. A lánctalpasok is elakadnak. Három katonának, két ..öregnek” és egy újoncnak, egy távoli tanyából

két idősebb embert kell kihozni. Térdig érő iszapba gázolnak. Az éjszakától még ijesztőbbé válik a sárga vagy inkább sötétszürke folyam. Egyiküknél egy tábori hordágy, a másiknál egy rádió. Virradni kezd, mikorra a tanyához érnek. A lakás üres. Azaz csak a szobák, mert ott már csaknem derékig ér a viz. Czirok bácsi és felesége a padláson kerestek maguknak menedéket. Oda pakoltak fel kevéske élelmet, ruhaneműt, értéket, s mint mondják — ott várják meg a víz elvonulását.

Tiltakoznak, hogy őkei elvigyék. Ók biz’ nem mennek sehova, senki nyakára, itt maradnak. Amikor azonban a rohamosan emelkedő ár nyomására omladozni kezd a régi ház fala, engedik, hogy egy rögtönzött tutajra segítsék őket. Az összetákolt ajtókon azonban lehetetlen kivinni a házaspárt. A rádiós egy fára mászik fel, összeköttetést keres az egységgel segítséget kér. Egy csónak kell, mert a magas vfzszim

A „vendégek” közül most hármat szeretnénk bemutatni, a Payer család tagjait, Hedd Zimmer Egy kis bécsi kávéház című há- romfelvonásos színművének főszereplőit:

Wilhelm Payer civilben Szász György általános iskolai tanár, a roffi színjátszók vezetője. Felesége Trudi Payer civilben is a felesége, Szász Györgyné az fmsz ruházati bolt elárusítója, a nagymamát peWilhelm Payer — Szász György.

dig Vágott Mária, a roffi tsz fiatal agronómusnője játssza.

— Ügy tudjuk, hogy karácsonykor tartották a darab bemutatóját és a közönségnek nagyon tetszett a színjátszócsoport produkciója.

— Teltház előtt játszottunk, persze lehet, hogy ebben része volt az ünnepnek is, de a közönségnek valóban nagyon tetszett ez a komoly mondanivalójú darab. Az Anschluss idején játszódik Bécsben. És amikor a jelmezkölcsönzőből kapott német egyenruhában megjelentek a szereplők a színpadon, olyan valóságosnak tűnt a játék, hogy lemérhető volt a közönség megdöbbenése — mondja Szász György.

— Sok emberrel beszélgettem utána a boltban és általában mindenkinek tetszett. Nagyon sokan szívesen megnéznék még egyszer — szólal meg a feleség, Szász Györgyné is.

megfordította a Kutas csatorna folyását. Óráknak tűnnek a percek.

— Itt Tavasz, itt Tavasz. Napsugár, Napsugár feleljen. Itt Tavasz, itt Tavasz, vétel. — Segítséget kérünk, egy csónakot, mert a nagy vízben már gyalog közlekedni nem tudunk.

— Tartsanak ki — kapják a választ. Dél lett, s a csónak még sehol. Sötétedett s nyoma sem volt a segítségnek. Már 12 órája ülnek a hullámoktól állandóan áztatott ajtón. A két idős embert teljesen kimerítette a fáradtság. A katonák tanakodnak: elinduljanak vagy maradjanak. Ha elindulnak, s jön a segítség, nem találják őket. Közben fel is borulhatnak. Mit csinálnak a rájuk bízott két emberrel? Éhesek is, mert a hidegélelmet a pakolás közben ott felejtették a tanyában.

— Huszonnégy órája vagyunk talpon — szólt egyikük.

Éjfél után két óra.

Czirok bácsiék közben elaludtak. A 72 éves bácsi lecsúszik a „tutajról”. Megbillenti a „vízijárművünket" s a rajta lévő holmit elnyeli a mélység.

— Jaj a ruha, benne volt a pénz — sikolt fel az álmából felriadt asszony.

Fekete pont úszik a víz színén. Az újonc ruhástól

— Egyszóval biztosítva van a közvetlen kapcsolat a közönséggel, hiszen a ruházati boltban mindenki megfordul.

— Tőlem is sokan kérdezték már a tsz-ben, hogy mikor adjuk elő újra, mert jónéhányan vannak olyanok, akik még nem látták, csak mástól hallották, hogy sikerült — mondja Vágott Mária az agronómusnő.

— Ilyen érdeklődés mellett végleg lekerült a színjátszócsoport műsoráról a darab?

Újra Szász György veszi át a szót:

— Nem. Lehetséges, hogy Roffon is bemutatjuk még egyszer, egyelőre azonban szeretnénk tájolni vele. Olyan helyekre elvinni, ahová a nagy színház sohasem jut el. Érdeklődnek iránta Tiszaburán, Tisza- gyendán, sőt lehet, hogy Abádszalókon is bemutatjuk,

— Előtte természetesen megnézik majd a járási művelődési háztól, ők döntik el, alkalmsa-e az előadás, hogy más községekben is bemutassuk — szól közbe Jovért István, a művelődési ház igazgatója, akinek irodájában zajlik ez a kis beszélgetés — és azt talán még a csoport tagjai sem tudják, hogy a kengyeli színjátszókkal egy csereakciót tervezünk. Ók bemutatkoznának Tiszarof- fon, mi pedig ezt a darabot adnánk elő Kengyelen.

Trudi Payer — Szász Györgyné.

ugrik a vízbe. A sebes árral, a sötétséggel kel versenyre. — Vissza, vissza — kiabál utána a rangidős. A gyors karcsapásoktól azonban nem hallhatja a visszahívó hángokat. Az ott maradottak izgatottan figyelik a távolodó sötét pontot, aztán minden egyszínű lesz.

— Itt maradsz — szól társának az előbbi hang. — Én utána megyek egy fatönkön. Néha-néha gyújtsál meg egy csóva szalmái

Több mint fél órát „hajózik” az újonc után és sehol nem találja. Kovács. Kovács — kiabál. Semmi válasz. Visszafordul. A fel- fel villanó fény nagyon messze van. Szembefordul az árral és az egyre erősödő széllel, evez vissza. A sírás fojtogatja. Kovács eltűnt. Az átázott ruha ellenére nem érzi a hideget. Áttüzesedett a test. Öt óra, amikor visszaér. Fáradt, elgémberedett végtagjai nem akarnak engedelmeskedni. Már-már nem bírja tovább, amikor megpillant, ja Kovácsot a „tutajon”. Aztán már csak arra emlékszik, hogy ismét világos van, s még mindig ott vannak a tanya mellett egy fához kikötve. Elered az eső, fúj a szél, éhesek, fáradtak mindannyiaa. DúlV nagymama — Vágott Mária.

— Szeretnénk egy kicsit közelebbről is megismerkedni a színjátszó csoporttal.

— Tizennyolc tagja van a csoportnak, közülük tizenegyen szerepeltek most a darabban. Van olyan tagunk is, aki nem akar szerepelni, de szívesen van közöttünk — mondja Szász György.

— Van-e a községben irodalmi színpad?

— A csoportban próbálkozunk a versmondással, hiszen úgy is az a cél, hogy a színjátszók idővel irodalmi színpaddá alakuljanak át. Most a társadalmi ünnepségekre készülünk egy állandó műsorral,

— A színjátszó csoport rendez-e klubdélutánokat,

összejöveteleket, amikor nemcsak a szereplésre készülnek?

— Berkesi Húszévesek című regényéről rendeztünk nem régen egy vitát és közösen néztük meg a tv-ben a Bolondok grófjának közvetítését a József Attila Színházból. Nagyon érdekelt bennünket ez a közvetítés, hiszen a darabot tavaly mi is bemutattuk.

Részt vesznek-e tavasz- szal a kulturális szemle bemutatóin?

— Még nem tudjuk. Oda nem mehetünk háromfel- vonásos darabbal. Jelenetet vagy egy rövid egyfelvo- násost kellene betanulnunk.

— rg —

után két órakor végre megtalálják őket S amikor partot érnek fáradtan, de boldogan jelentik: a parancsot végrehajtottuk,

☆

Két hét után apadni kezdett a Berettyó. Eljött a búcsúzás napja. A község vezetői, a lakosság búcsúztatta a katonákat. A tanácselnök a köszönő szavak köziben három nevet, külön is megemlített, alttk kiléptek a sorból.

— Hálánk jeléül fogadják el ezt a jutalmat — szólt és egy-egy borítékot nyújtott át. — Valamennyien rászolgáltak, hiszen két hétig szinte megállás nélkül építették a gátakat, segítettek. E három hatona emellett 32 órán át küzdve az árral, megmentett két emberéletet.

A jutalom a pénz mellett egy-egy kis ajándék volt, mellettük fehér lapokon egy sor írás: „Ez abban a kis batyuban volt, amelyet kimentettek. Köszönet érte. Czirok Vendel és Czirok Vendelné.” Az ajándékokat Homok Tamás. Csepregi János és Kovács János katonák kapták;

Visszafelé menet a tanyát már nem látták. Összeomlott

— majnir «-