Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-10 / 58. szám
1MC. március 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 éve irtunk róla Keveset és drágán A szolnoki Épületkarban- tartó Ktsz a napokban tartotta mérlegzáró közgyűlését Tavalyi közgyűlésükről „Eltűnt három családi ház” címmel írtunk. Akkor nagyon rosszul, 89 százalékos tervteljesítéssel zárták az évet, 800 ezer forinttal kevesebb termelési értéket értek el, s emeli ett nagyon gazdaságtalanul dolgoztak. Elég azt megemlíteni, hogy tavalyelőtt 4 százalékkal több anyagot használtak fel. Innen a cím, mert a körülbelül 280 ezer forint többletköltség valóban három családi ház anyagárának felél meg. Akkor a ktsz vezetősége a tagságot, a tagság a vezetőséget hibáztatta a kudarc miatt. Azután megfogadták, hogy okulnak a hibákból, leszűrik a tapasztalatokat és jobban fognak dolgozni. Betartották-e szavukat? A mérlegzáró közgyűlésen hallottak szerint nem. A helyzet tovább romlottá szolnoki Épületkarbantartó Ktsz-ben. Olyan szégyenteljes rekordról számolt be a vezetőség, amellyel rajtuk kívül talán az ország egyetlen termelő egysége sem „büszkélkedhet”. Éves tervüket 75,6 százalékra teljesítették. — Ez még nem is volna baj, ha egyébként gazdaságosan dolgoztak volna és csupán azért értek el ilyen alacsony százalékot, mert nem a mindenáron való tervteljesítésre törekedtek. Sajnos erről szó sincs. A tervelőírás alacsony teljesítését is óriási ráfizetéssel, rendkívül magas anyagfelhasználással és idegen fuvareszközök igénybevételével teljesítették. A tagság úgy ment az elmúlt év számadására, hogy tudták: egyetlen fillér sem illeti őket nyereség cimén, hiszen a szövetkezet mérlege 91 ezer forint veszteséget mutat. Az elnöki beszámoló lakon ikus rövidséggel nyugtázta a tényeket: tizenöt év után első ízben fordult elő, hogy a gazdasági évet veszteséggel zártuk. Ennek több oka van. A szövetkezet feladatai megváltoztak, lakóházakat, OTP sorházakat kell építenünk. — Erre szövetkezetünk sem műszaki, sem szakmai vezetés szempontjából nem volt felkészülve. A választott vezetőség és a tagság nem foglalt közös álláspontot. (Az ellenőrző bizottság elnöke ezt röviden így fejezte ki: a szövetkezet alapszabály szerinti működéséről nem beszélhetünk, mert a vezetőségi üléseket és a közgyűléseket negyedévenként nem tartották meg.) A rossz szellem kihatott a dolgozók munkájára is, ami legélesebben a bérezésnél jelentkezett. Kőműveseink és a segédmunkások nem tudtak megfelelően keresni. Az 1968. évi kormányrendelet lehetőséget adott a bérezés javítására, egyes nehezebb fizikai munkát végzők bérének emelésére, továbbá a műszaki dolgozók premizálására is. Azzal fejezte be beszámolóját az elnök, hogy reménykedik, sikerülni fog az ötéves tervben ötszáz lakást felépíteniük. Pádár Gyula elnök 1965 december végén került a szövetkezet élére. A tavalyi kudarcban, mint minden tagnak, neki is része van, de a felelősség nem öt terheli. A volt elnök, Pé- lyi Ferenc pedig nem szólalt meg a közgyűlésen. — Pedig a beszámolónak az a része, hogy a szövetkezeti demokrácia mellőzésével irányított, teljes egészében neki szólt. Az, hogy a ktsz két teherautója és lovaskocsija nem volt képes a szállítások zömét lebonyolítani és ezért 250 ezer forint szállítási költséget — százezerrel többet mint tavaly — fizettek ki, neki szólt. Neki szólt az is, hogy a bizonylati fegyelem hiánya következtében közel fél millió forinttal több anyagot használtak fel az engedélyezettnél, A ktsz-ben 66 termelőre 18 nem termelő jut. E létszám elegendő a tökéletes rend megteremtéséhez. Anyagbeszerző viszont csak az év közepétől van a szövetkezetben, holott az anyagellátás biztosítása az egyik legfontosabb feladat minden termelő egységben. Ha tárgyilagosan elemezzük a szövetkezet helyzetét, azt kell megállapítanunk, hogy e kritikus helyzet bekövetkezéséért nem más, csak a vezetőség felelős elsősorban. A közgyűlésen, nem úgy mint tavaly, amikor a vezetőség a tagokat — és fordítva — hibáztatta a rossz eredményekért, most új bűnbakot kerestek. A KISZÖV, a felügyeleti szerv a hibás, mert sorház építéssel bízta meg a ktsz-t, amikor a nagyobb feladatok megoldására az nem volt felkészülve. így van. De arról bölcsen hallgatott a beszámoló, hogy a KISZÖV már 1964-ben engedélyezett gépvásárlást. Egy darut kapott a szövetkezet, de olyan rossz anyagi helyzetben volt, hagy nem tudta megvásárolni, s a gép Karcagra került. Szakember. Nos, szakembert, építészmérnököt a felügyeleti szerv sem tud a ktsz-nek szerezni. Rossz a szakmai összetétel. A termelő létszám fele asztalosokból és festőkből áll. Két éve tudott arról a vezetőség, hogy Szolnokon a sorházakat az épületkarbantartónak kell majd kivitelezni, mert a kislakásokat a megrendeléshiányban szenvedő tószegi és tiszai öldvári ktsz vállalja el. Mit tettek a fejlesztés érdekében? Nem sokat. A szövetkezetben tavaly is fejetlenség, rendetlenség uralkodott. A dolgozókkal nincs baj. ők rendesen dolgoznának megfelelő vezetés mellett. A megfelelő vezetés. Űj elnököt választott a kollektíva tavaly decemberben. De mit tehet az új elnök, ha a nagyobb feladatokhoz magasabb képzettségű műszaki gárda nem áll mellette? Nem sokat. Visszaút viszont hincs. A feladat adott, a sorházaké a jövő. Ha a szolnoki Épületkarbantartó Ktsz fenn akar maradni, termelni akar, akkor most legfontosabb a műszaki vonal megerősítése és a kollektíva szakmai összetételének átalakítása. Elsősorban kőművesek kellenek. minél több. A talp- raállás sehogyan sem lesz könnyű, de a jövő útja csak így lesz járható. Bognár János Néhány vonás egy asszony portréjához A szürkülő hajú asszony szavaiban meghatottság bujkált, amikor január első napjainak eseményét idézte. Számára felejthetetlen két dátum 1966. január 4-e és 7-e. Az egyik azért, mert nyugdíjba vonulása alkalmából ekkor búcsúztatták munkatársai, a jászberényi városi tanács apparátusának dolgozói. A meleg hangú köszönd szaluik alig jutottak el értelméig, mert gondolata messze járt. Mint egészen kicsiny lánykát látta magát, amint testvéreivel együtt ott forgolódott édesanyja körül. Az édesanya volt az ő számukra minden, a család fenntartója is hiszen apjuk odaveszett az első világháború poklában. Pergett az emlékezés filmje. Eszébe jutott, hogy 1928-ban lépte át annak a divatáru üzletnek a küszöbét, ahol a szakmát megtanulta, s a kenyerét kereste több mint egy évtizeden át. Második munkahelyén a jászberényi gazdák tejértékesítő szövetkezeténél. illetve a tejipari vállalatnál 12 évig dolgozott, a tanács apparátusában pedig 1952 óta. Azt sem lehet elfelejteni, ami január 7-én történt. Ekkor vette át Szolnokon a megyei tanács vb elnökétől a Munkaérdemrend bronz fokozatát. Csaknem másfél évtizedes tanácsi munkáját ismerték el a kitüntetéssel nyugdíjba vonulása alkalmából. — Nyugdíjas vagyok, de ne csodálkozzon, hogy mégis itt talált meg és nem az otthonomban — mondta mosolyogva. — Március közepéig még négyórás munkaidővel dolgozom. S aztán sem fogok állandóan otthon ülni. Nem is tehetem. Nagyon sokan ismernek a városban, s megszokták, hogy az utcán ü megállítanak, vagy a lakásomra kopogtatnak be. hogy elpanaszolják bújukat, bajukat, vagy tanácsot kérjenek. A négyes körzet lakói pedig 1950-ben tanácstagnak választottak, s bizalmukat azóta sem vonták meg. Ezt csak azzal viszonozhatom, ha továbbra is képviselem ügyüket, segítek, amiben lehet. Az ifjúságvédelmi bizottság munkájában s részt veszek, csakúgy mint eddig. — Érthető. hogy nem könnyen szakadok el a munkahelyemtől. Az igazgatási osztályon mindig mozgalmasak voltak a napok. A hivatalos idő alatt sok ember megfordult iH. Egyiknek igazolás kellett, a másik a panaszára várt orvoslást. Azt sem igém tudnám szám szerint megmondani, hogy mint anyakönyvvezető előtt hány oár mondta ki a boldogító igent, s hány kis újszülöttnek szerveztünk névadó ünnepséget. Arra viszont nagyon jól emlékszem, hogy az első társadalmi esküvőn Lakatos Vendelt, a szabó ktsz jelenlegi párttitkárát adtam össze szive választottjával. Varga Antalnénak, az igazgatási osztály volt vezetőjének, majd főelőadójának ezután már több idtie lesz felidézni a munkában, küzdelemben elröppent évtizedek történetét. Jólesö&n gondolhat arra. hogy ami erejéből, toldásából tellett, azt mindig megtette. Becsülettel dolgozott a közért és családjáért. Ezért élvezheti munkatársai és a város lakóinak megbecsülését, családja szeretetét. amelyet a kis unoka első levelének ákombákomjai is tolmácsolnak. Nagy Katalin Kilencvenezer ember a tanyán A Hazafias Népfront kezdeményezésére felmérték a külterületi lakosság helyzetét Szolnok megyében a lakosságnak majd 20 százaléka, vagyis több mint kilencvenezer ember él külterületen: szétszórt tanyákon, tanyaközpontokban, majorságokban. A megye városait — különösképpen Jászberényt, Törökszentmáklóst, Mezőtúrt — és falvait nagykiterjedésű ta- nyavilág öleli körül. Csupán a kunszentmártoni járásban a lakosságnak 30 százaléka még mindig távol a falvaktól, zárt, magányos világban él, s ez a magányosság rányomja bélyegét világszemléletére, életformájára, életkörülményeire. Hogyan élnek a külterületen lakó emberek? Miképpen lehetne segíteni őket általános- és szakmai műveltségük megszerzésében, abban, hogy mindinkább el tudjanak igazodni napjaink politikai, gazdasági kérdéseiben? Nemes és nagyfontosságú feladatra vállalkozott a Hazafias Népfront Szolnok megyei Nyugdíjasok, A népfront felmérésében résztvevők 4777 tanyát látogattak meg, s több mint tizenhatezer emberrel — vagyis 5106 családdal beszéltek. Csupán érdekességként jegyezzük meg, hogy e tanyáknak több mint 50 százaléka még mindig egyéni tulajdon, s csak a többi van termelőszövetkezet vagy állami gazdaság területén. A tanyán 4!ő emberek közül csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma az elmúlt öt év alatt, mintegy 20 százalékkal. Miért? Nem az ipar vonzotta el a munkaerőt e területekről, sokkal ir' ább az öregség az, amely elelnöksége, amikor a tanácsi szervekkel, a megyei statisztikai hivatallal és szinte minden társadalmi és tömegszervezet segítségével felmérést végzett a tanyai településeken, hogy az így szerzett adatok birtokában válaszolhasson az előbbi kérdésekre. S nemcsak válaszolhassanak, hanem segítséget tudjanak adni minden olyan állami és társadalmi szervnek, akik intézkedhetnek a tanyavilág gazdasági, kulturális életének fellendítésében, nem utolsó sorban a tanyavilág mielőbbi felszámolásában. Abban, hogy a közösségektől ma még távol élők a mindinkább fejlődő községekben találjanak otthont maguknak, ahol esteien te nem kell lámpa mellett vakoskodni- ok, ahol nem a magány a társuk, ahol művelődési ház vagy mozi várja pihenő idejében az embert, ahol előbb akad orvosi segítség a rászorulóknak, mint tanyán. járadékosok szippantotta sokak erejét, s ezek az embere^ most tsz-nyugdíjból vagy különböző járadékokból élnek. Figyelemre méltó, hogy a tanyáknak majd 40 százaléka 5—10 kilométer távolságra van a legközelebbi orvosi rendelőtől, s majd 30 százalékuk még ennél is messzebb. S bár az iskoláktól, a bolttól, a kövesúttól, a vasúttól, az autóbuszmegállóktól a tanyák többsége nincs mesz- sze, a legközelebbi köz- igazgatási egységek azonban a legtöbbtől 10 kilométerre vagy még ennél is távolabb vannak. A gyerekek Megyénkben külterületeken 280 tanyai iskola van, ahod 6500 gyermek tanul. Jelentős eredményeket értünk el az utóbbi években az iskoláknak a szakrendszerű oktatásba való bekapcsolásában. Háromszáz gyermeket diákotthonban, tanyai kollégiumokban helyeztek el, azonban még mindig ezer azoknak a gyermekeknek száma, akiit tanyáról járnak be az iskolákba, s napközis ellátásban részesülnek. Enyhít majd ezen a helyzeten, ha az idén felépül a tiszavár- konyi és a kétpói tanyai kollégium, s jövőre Kun- szentmártonban. Túrkevén, Mezőtúron és Jászapátiban is elkészül a tanyasi kis diákok kollégiumi otthona. A körzetesítéssel eddig 27 tanyai iskola szűnt meg. Az épületek nagy részét a termelőszövetkezetek megvásárolták. Sok iskolát lebontottak. Eredmény. hogy nőtt a körzetesítéssel a tanyasi fiatalok között a továbbtanulók száma. Az eddigi 18 százalékkal szemben a fiatalok 44 százaléka tanul tovább középiskolákban. Ez örvendetes. Már kevésbé az, A népfront aktívái ugyanis felmérték azt is, hogy a több mint négyezer tanyából mennyien kívánnak beköltözni a közeljövőben a községekbe, illetve a városokba. A következő képet kapták: az 5106 családból mindössze 422 jelentette ki, hogy a közeli években beköltözik a tanyáról, 71-en községbe és 351-en városba. Ugyanakkor viszont mintegy 73P család rendekezik községhogy a körzetesítés miatt szinte megoldhatatlanok a népművelési feladatok. — Miért? A tanyasi iskola nemcsak oktatási központ volt, hanem székhelye a különböző kulturális rendezvényeknek is. Sajnos ahol a tanyasi iskolákat lebontották, nincs olyan hely, ahol filmvetítéseket, ismeret- terjesztő előadásokat lehetne rendezni. Viszont, ahol ezeket a régi épületeket tsz-klubokká alakították át, ahová rendszeres programot biztosítanak — mint például Karcagon, ahol a tanyai kollégium azokra a területekre ahonnét a tanulói jöttek, rendszeres kulturális programot biztosít — ott eredményesen tudnak a népművelők dolgozni. Jobban kellene gondoskodni a külterületi lakosság jobb egészségügyi, kulturális ellátottságáról, mivel a tanyák létezésével még hosszabb ideig számolnunk kell. Tudomásul kell vennünk, hogy a nagykiterjedésű tanyavilág felszámolása nem egyköny- nyen megoldható feladat. Den vagy városban saját házzal, lakással vagy házhellyel. Évenként eddig például Törökszentmikló- son 1000 tanyaépületből 25, Jászberényben körülbelül 30. Karcagon ugyancsak 25 szűnt meg. És ez az ütem előreláthatólag nem változik a jövőben sem. Miért? Legtöbb helyen a külte- •ületen lakók jobb anyagi körülmények között élnek, mint a falusiak. Különösen homokos vidékeken, ahoi bőven terem szőlő, gyümölcs. Azonkívül általában a tanyasi lakosság jelentős állatállománnyal rendelkezik, mely szintén forrása anyagi jólétüknek. Néhány példa ennek bizonyítására: míg a községekben a megyei átlagot tekintve egy családra 0,8 szarvasmarha, 3,6 sertés, 23,6 baromfi jut, addig a tanyákon élőkre 0,9 szarvasmarha, 5 sertés és 28,5 baromfi. A gazdasági okokon túl egyéb problémák is nehezítik a tanyavilág felszámolását. Ide kell sorolni elsősorban a telekgondokat. Telek és házhely igény A községekben a belterületeken általában 130—150 négyszögöl területet tudnak adni házhelyeknek, a földvédelmi törvény figyelem- bevételével a tanácsok. — Ugyanakkor a tanyasi lakosság igénye 250—400 négyszögöl. Tehát sem területben nem kapnak any- nyit, amennyit szeretnének, sem választék nincs elegendő. Ha viszont a községek külső részén vásárolnak telket, legtöbb helyen még ott nincs sem járda, sem villany, sem vízvezetékhálózat. Az emberek viszont azt mondják: ha közművesített telket nem kapunk, akkor miért költözzünk be a tanyáról? A gondok közé tartozik még, hogy a meglévő típusterveket részben nem ismerik eléggé az emberek, részben pedig azok már nem felelnek meg a követelményeknek. Továbbá hiánycikk az építőanyag, hiszen ha már faluban építenek házat az emberek, azt általában igényesebb építőanyagból, téglából, cserépből szeretnék, modem nyílászáró szerkezetekkel akarják ellátni. Sajnos, nem eléggé ismert a tanyasi lakosság körében az a rendelet, miszerint annak az embernek, aki tanyája területét valamely közös gazdaság rendelkezésére bocsátja, annak községben, vagy városban ingyen kell házhelyet biztosítani. Látnunk kell tehát, s a népfront felmérése is ezt bizonyítja, hogy még évtizedekig kell számolnunk jelentős külterületi lakossággal, annak ellenére, hogy az eddiginél fokozottabban kell foglalkoznunk a tanyavilág felszámolásával. Éppen ezért, meg kell találni a lehetőségeit annak, hogy az ott élő emberek életkörülményei javuljanak. hogy nagyobb művelődési lehetőséget biztosítsunk számukra, melyek következtében megváltozik szemléletük mind gazdasági. mind politikai vonatkozásban. S mivel a tanyasi lakosság elszigetelten él a külvilágtól, nem véletlen, hogy közöttük terjesztik elsősorban bigott nézeteiket a különböző vallási szekták, hogy ezen emberek gondolkodásmódjukban, erkölcsi, társadalmi és sokszor politikai állástfoglalásukban nem úgy fogadják az úi eszméket, mint a közösségben élő emberek. A Hazafias Népfront me gyei elnöksége a közeljövő ben megyei aktívaüléso beszéli meg a különbé- állami, társadalmi és tömegszervezetek képviselő.' vei a felmérés tapasztal' tait, hogy azután közös«- döntsenek a tennivalóim'' közös erővel lássanak mu kához. Varga Viktórn Miérí jobb a tanyán?
