Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
ItW. március 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n Könyvekről llllHII!l!IIUIIlllll!lllllllllllllll!llll!liUlllllll!l!lllllllllllllllllll!lllll!llllllllllliillllttli iiiiiiiiuiiniiiiniiiiiimmuiimiiimiiiiiiimiiimmmmiiiimiumimiiiimmBmm^ Leslie R. Groves: As atombomba születése AZ ÚJ TENGER PARTJÁNÁL Az atombombával szemben senki sem lehet közömbös. Ez magyarázza elsősorban például az „Az Oppenheimer ügy” világsikerét is. Kipphardt drámáját a Nemzeti Színház mutatta be hazánkban, és a televízió is műsorára tűzte az előadást. A dráma az atombomba születésének olyan részleteit tárta fel, amelyeknek az összefüggéseit első hallásra nehéz volt követni. De a kamera segítségünkre sietett, azokra a szereplőkre irányította a figyelmünket, akik a leglényegesebb mozzanatokat tolmácsolták. A téma azonban rendkívül bonyolult, s éppen ezért, aki látta a színművet, vagy csak hallott róla. bizonyára szívesen ismerkedik meg közelebbről azokkal az eseményekkel, amelyek középpontjában Oppenheimer professzor, „az atombomba atyja” állt. A napokban jelent meg magyarul Leslie R. Groves nyugalmazott amerikai altábornagy memoárja: „Az atombomba születése” címmel. (Emlékszünk rá, hogy Groves személye Kipphardt drámájában is többször szóba került.) Színhely: az Egyesült Államok. A cselekmény 1941 utolsó hónapjaiban kezdődik, amikor a Fehér Ház megbízta a hadsereget, hogy szervezze meg és ellenőrizze az atomfegyver előállítását. A tudósok a Manhattan-program keretében fogtak munkához. Az ellenőrző szervezet élére Groves-t állították, aki akkor dandár-tábornok volt. Az atomfegyvergyártás a dolog természeténél fogva a titkok titka volt. A titkokat teljes összefüggéseikben egészen a háború végéig, sőt még később is — egyedül Groves ismerte. Hivatkozik is könyvében arra, hogy a hadügyminiszter és a vezérkari főnök saját magát pó- tolhatónak tartotta, őt, Groves-t azonban még akkor sem engedték repülőgépre szállni, amikor Churchill meghívásának tett volna eleget. Azóta sok év telt el, sok minden túlhaladottá vált, a technika szédületes ütemben fejlődött. Az Egyesült Államok nukleáris monopóliuma már régen a múlté, tehát a féltve őrzött titok sem titok többé: Groves bátran közzétehette emlékiratait. A könyv megannyi mozzanata között rendkívül érdekes éppen Oppenheimer alakja Groves szemszögéből. Oppenheimert Groves erélyes fellépésére nevezték ki a program tudományos vezetőjévé, jóllehet az állambiztonsági szervek — a tudós korábbi kapcsolataira hivatkozva — ehhez nem akartak hozzájárulni. Mikor az amerikai repülőgépek kioldották atombomba-terhei- ket, a japán városok felett, Oppenheimer meghasonlott, Groves viszont nem érzeti lelkiismeretfurdalást, az 6 számára egyedül az erő fi- togtatása volt a döntő, Könyvében helyt ad Oppenheimer aggodalmának, idézi üzenetét az emberiséghez, ugyanakkor történelmi tény, hogy egy szóval sem vette védelmébe az Amerika- ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé állított ősz tudóst. Groves könyvében egymást váltják az életből vett drámai konfliktusok, amelyeket a katonai riportkönyv szerzőjének sikerült olvasmányosan kibontania Gombos László Hans Habe: A küldetés Heinrich von Benda, o világhírű vese-specialista csak a hitleri „Anschluss” után döbben rá, mi is a fasizmus. Addig bécsinek és megbecsült, jólétben élő férfiúnak érezte magát, s valójában nem törődött azzal, mi történik azokkal, alak a „falakon kívül” — élnek. Most egyszerre csak zsidóvá lesz és a Gestapo foglyainak egyikévé. Egy embert, egy ismert kabarészínészt a szeme láttára vernek agyon és ő — aki minden más méltósága mellett a „humanista” rangját is féltőén őrizte magában ■— még tiltakozni sem igen mer... Bendát, aki a windsori herceget operálta annakidején, a herceg közbenjárására kiengedik a bécsi börtönből. Illetve, hamar tapasztalnia kell, hogy mindez csak ürügy volt. Hitlereknek az a céljuk, hogy a professzor utazzék el — mint ,,a bécsi zsidó hitközség képviselője” —• Evianba és ott közölje: a „Birodalom” hajlandó kiengedni a mintegy félmilliós osztrák és német zsidóságot, ha minden kiengedett zsidóért 250 dollárt kapnak. A francia—svájci határon lévő Evian-ban 1938. július 6-án összeült úgynevezett „menekültügyi konferencia” kudarcáról szó eseti már: tanulmányok, dokumentum-könyvek bizonyították be, miként húzta keresztül elsősorban Anglia, de valójában az Egyesült Államok egy befolyásos csoportja is Franklin D. Roose- weltnek azt a tervét, hogy gyakoroljanak nyomást a zsidók kiirtására készülő Hitlerre. Ernán kudarca végső fokon szabaddá tette a fasiszta gyilkos kezét, s még arra is, hogy a „Birodalom” zsidó származású lakosságának kiirtása mellett és után a magyar, a lengyel, a cseh zsidóság elpusztítására is vállalkozhassék. A magyar származású Hans Habe — akinek „Halál Texasban” című műve nálunk is jogos sikert aratott — nem tanulmányt írt, hanem regényt, ám ez a regény a leghitelesebb dokumentumok alapján készült Von Benda és „küldetés”-e áll a regény középpontjában, s ezt a küldetést sem az író találta ki, hanem az élet. Habe jó ismerőse volt Héthársi Neumann Henriknek, a híres bécsi fülorvosnak és elsőnek tudósította annakidején a sajtót arról a sajátos szerepről, amelyre Neumann — arra gondolva, hogy ezzel embereket menthet meg — vállalkozott. De Neumann szerepéről az Evianról szóló tanulmányokban nem esik szó, Eviannak ezt az „epizód”-ját elfelejtették. Habe azért állította műve középpontjába Neumann alakját, mert úgy érezte; többről van itt szó, mint epizódról és azért nevezte el hősét Bendának, mert ha a „küldetés” külső körülményeit jól ismerte is, azt, ami Neumann professzor lelkében végbement, csak feltételezte. Megérezte — és müvében ezt is jól érzékelteti — hogy a politikailag járatlan, eddig voltaképpen „elefántcsont-to- rony”-ban élő orvos-professzor a konferencián tragikus balekból tragikus hőssé emelkedett. Ahogy látta, miként válik a biztos halálnak kitett emberek sorsa diplomáciai manőverek tétjévé, ahogy felismerte, hogy nem is csak a közép-európai zsidók vannak veszélyben, hanem mindazok a népek, amelyeket imperialista kormányok „képviselnek” a nemzetközi tanácskozásokon, egyetlen utat látott a maga számára: Vállalni a többiek szenvedését és ha kell, halálát is. Kint maradhatott volna — az amerikai titkos szolgálat vállalta Böcsben maradt családja kicsempészését — Benda azonban visszautazott Becsbe. Nem azért, mert valamiféle „l.ojalitás”-t érzett az őt Evian-be küldő Gestapo iránt, hanem azért, hogy szenvedjen. A halál azonban még a vonaton elérte... A Vajda Gábor jó fordításában megjelent Habe regény nem állít szobrot von Bendának, s különösen nem a Bendával azért nem egészen azonos Héthársi Neumannak. A regény érezteti: Habe szerint Bendának Evianban kellett volna maradnia, s onnan Amerikába, vagy máshová jutva kikiáltani tapasztalatait Sokat írtak már a világ e legnagyobb vízierőművének építéséről, amelynek évi teljesítőképessége több, mint 17 milliárd kilowattóra. Az érdeklődés teljesen indokolt. Bármiről volt szó a Bratszkról szóló közleményekben — akár a keletszdbériai tajgán véghezvitt technikai hőstettekről, akár a hőstettet vállaló fiúkról és leányokról —, minden írásban egymást követték a szuperlatívu- szok. Aki Bratszkról beszél, nem lehet meg a „legnagyobb”, „legnehezebb”, kifejezésék nélkül, A töltésen túl — a tenger A néhány évvel ezelőtt készített térképek alapján azt kellene hinnünk, hogy Bratszk az Angara folyó partján fekszik, márpedig a hajdani Bratszk közben a „Bratszki tenger” mélyére került, s az új város a tenger partján épül. Nem túlzás az Angara vizével elárasztott területet tengernek nevezni? Erre a kérdésre a számok válaszolnak. A „Meteor” szárnyas- hajó 11 óra alatt viszi el 128 utasát Irkutszkból Bratszkba; ebből csak 70 kilométert tsz meg az An- garán, s a többi 500-nt a bratszki „tengeren”, amelynek szélessége eléri az 50 kilométert. Az építők 126 méter magas töltést emeltek, hogy az Angara vizét bezárják ebbe a tengerbe, s bár a töltés ott épült, ahol az Angara a legkeskenyebb a gránitszdklák között (850 méter!), 17 millió köbméter földet és kőtömböt „falt föl”, valamint 5 millió m3 betont, amelyet mínusz 50 fokos hidegben építettek be! A 16, szovjet gyártmányú turbina számára — amelyek mindegyike 1400 tonnát nyom —, semmi jelentősége nincs annak, hogy télen a „tengert” olykor egyméteres vastagságot is elérő jégkéreg fedi, amelyen nyugodtan közlekednek a több tonnás teherautók. A turbinák ugyanis 47 méter mélységiben működnek, Cukorka a mackónak Bratszk 35 kilométeren át húzódik, s időről időre erdőkkel váltakozik, amelyek eredeti képe megmaradt. A tajga egy darabkája található a Szábirszkaja utca 3. számú ház udvarán. A fenyők között vastag deszradt a csoporttól. Hazahozr tam és fölneveltem. Most hároméves. Kétszer is kivittem a tajgára, hogy eleresszem, de minden alkalommal hazajött. Mindent megeszik, de legjobban a cukorkát szereti, amivel a gyerekek alaposan elkényeztetik.." Mire kell az 50 000 építőmunkás ? Bratszknak már 140 000 lakosa van; közülük 50 000 az építőiparban és az építőanyag-iparban dolgozik. Bratszkban évente 3000 új lakást adnak át, de még sok a tennivaló a városépítésben. A mai Bratszkra a nyolclakásos házak a jellemzők« Jórészükben már fürdőszoba, melegvíz és központi fűtés van. A város központja meglehetősen tarka képet mutat. Vannak utcák, amelyekben még állnak a faházak, s mellettük korszerű vasbeton lakóépületek és olyan üzletek sorakoznak, amelyek a moszkvaiakkal vetekednek. A város építődre még más feladatok is várnak, Bratszkban állítják elő a legolcsóbb villanyáramot az egész Szovjetunióban! egy kilowattóra önköltsége nem egészen 0,04 kopejka. Igaz, nincs is több olyan áram-igényes iparág, Az OSzS'/.K irkutszki területén: Bratszk, Béke utca. Lakodalom Bratszk fiatal építőinél: az ifjú pár nyitja meg a táncot. kákból összetákolt csűr áll. Amikor a gyerekek meglátják, hogy oda indulok, mindenfelől kiabálni kezdenek: „Ott lakik a Misa- mackó!” Nem is nagyon volt szükség magyarázatra, minthogy magam is látom a mulatságos nagy mackót — 180 centiméter magas—, aki úgy játszik a gyerekekkel, mint valami vidám kutya. Anatolij Lisziekij, az építő tröszt gépkocsivezetője, a medve gazdája elmondta: „Egyszer vadászaton anyamedvét hajtottak fel a három bocsávaL Misa lemauuuv cu> wm. Ezért Bratszk mellett alumíniumgyár épül, nagyobb, mint az Irkutsz közelében fekvő selihoVói: Befejezéshez közeledik az automatikus fafeldolgozó kombinát építése. Ha a kombinát teljesen elkészül, — 1970-ben — évente 6 millió tonna fát dolgoz fék Termékei közé tartozik a cellulózé, a papír, a karton, a sajtolt lemez, a különféle bútorok és a faszesz, Szibériai fogalmak szerint a közelben, — Bratszk- tól 200 kilométernyire, — épül a kossunyihl dúsító üzem, amelyben a külszíni fejtéssel bányászott vasércet 62 százalékos kon- centrátummá dúsítják. Az irkutszki és a bratszki vízierőmű után megkezdték az Angara vízesésein felállítandó harmadik erőmű, az uszty—iljimszki vízierőmű építését, amelynek 1970-re keli elkészülnie. Ennek építését is Bratszkból irányítják; Bratszk tehát nem csupán vízi erőmű és nem csupán város: - környékén a Szovjetunió egyik legnagyobb ipari területe alakul ki. BOKROS LÁSZLÓ: TANULMÁNY Antal Gábor Az építők művelődési háza Bratszk városában. Makzz Stern
