Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

1966. március 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 i <smm> TASNÄDI VARGA ÉVA: hívogató Zöld, zöld, zöld levél, nőjjél nagyra, sose félj! Friss szél futkos még az ágon, bújj ki, bújj ki, régen várom, nőjj csak nőjj csak gyorsan, szépen, fű kandikál már a réten. Gólyahír arany kalapja bámészkodik fel a napra, langyos szellő fújdogál, százfelé a sok bogár. — Zöld, zöld, zöld levél, bújj ki gyorsan, nincs már tél! Miért csúf a páva hangja ? ■f olt egyszer egy cso- “ daszép, tarka páva. Egész nap csak sétálgatott gőgösen és felfuvalkodot- t an, szétterjesztett toliak­kal a mezőn. Farktollainak káprázatos csillogása úgy elvakította a többi állatot, hogy azon kezdtek gondol­kozni: meg kellene válasz­tani a pávát királynőjük­nek. Történt egyszer — amint éppen újra a mezőn sétált a hiú páva — hogy egy szürke kis fülemüle szállt melléje, a vadrózsabokorra, pihenni. Ilyen csodás, tar­ka madarat még sohasem látott, alig talált hát sza­vakat, amivel bámulatát kifejezhette volna: — Oh, te csodálatos ki­rálynője a madaraknak, állj meg egy percre, hadd csodáljalak meg. Látod, én csak egy egyszerű, szürke kis modár vagyok, nézd, milyen köldússzegény a ru­hám, tegyél jót velem, adj néhányat csodás tolláidból! — Nemsokára új tollat kapok. Ez már régi és vi­seltes. Ha jó leszel, az összes levetett toliamat megkaphatod. — válaszölt a hiú páva. — És mondd csodaszép, tarka páva — mit kellene kelsz, s akkor mindenki azt hiszi, megtanultam éne­kelni. Persze soha senki­nek nem szabad elárulnod az igazságot. gj zegény, ostoba füle­** müle annyira vágyott a tarka tollak után, hogy hajlandó volt a csalásra. Egy ideig meg is voltak így ketten, s a páva sok állatot becsapott. Egyszer nagy vendégséget rendezett, hogy énektudo­mányát fitogtassa. A ven­dégsereg összegyűlt, de a fülemüle nem érkezett meg, hogy a páva szárnya alá bújjon. A páva nem tudott mást tenni, kérlelni kezdte ven­dégeit, legyenek egy kis türelemmel, nem tud most énekelni, fáradtnak érzi magát. Ám a vendégsereg egyhangúlag követelte: — Énekelj páva, énekelj! Halljuk! Ekkor egy róka dugta elő fejét a sövény mögül és megszólalt: — Hallod-e, te hiú pá­va. Sokszor láttam, ho­gyan használtad ki sze­gény ostoba fülemülét, aki a tarka tolláidra vágyott. Én most megfogtam az os­tobát, itt hozom a szám­ban. Bár róka szájából tennem, hogy nekem add a tollaidat? — kérdezte re­ménykedve a kis fülemüle. — Hallom, hogy nagyon szépen énekelsz. Nem keli mást tenned, mint át kell adnod nekem tudományo­dat. Tehát — ha tollat akarsz, meg kell tanítanod engemet is énekelni! — Oh, hát ez nem nagy dolog — ujjongott a füle­müle és szárnyaló, csattogó dalba kezdett. A fákon minden madár elhallgatott és csak őt hallgatták. Meg­szólalt a kakukk: — Ej, ha ez a szép, tar­ka madár is így tudna énekelni, színes tollával, gyönyörű hangjával ő vol­na a világ első madara. A kakukk véleménye ret­tenetesen bántotta a hiú pávát. Felfújta magát és rákezdett, hogy utánozza a fülemülét, de bizony, se­hogy sem ment a nóta. ÜQV nyekergett a páva hangja, mint a kenetlen aj­tó. A pávát hiúsága még­sem hagyta nyugton. Mi­kor egyedül maradt a fü­lemülével, hízelegni kez­dett neki: — Hallgass rám, ha akarsz a színes tolláimból: — Te kicsi madár vagy el­bújhatsz a szárnyam alatt. Ha majd ismét összegyűl­nek az állatok, hogy cso­dálják tolláim szépségét, ét kitátom a szám. te éne­mig nem hallott az erdő fülemüle dalt, megmutatom hogy én is tudom azt, amit a páva. — Énekelj hát fü­lemüle, énekelj egy utolsó dalt, mielőtt megeszlek! Szegény fülemüle dalolni kezdett, s valóban most hallott erdő és mező elő­ször csattogó fülemüle nó­tát — egy róka szájából. aj a hiszen, lett nagy ka- *® cagás, a páva majd elsüllyedt szégyenében. — Nem igaz, hogy nem tudok énekelni — rikácsol­ta. — Ide hallgassatok, azért is tudok, tudok, tu­dok! — és rikácsolt egyre, ahogy csak a torkán ki­fért, az állatok meg jobb- ra-balra dőltek a kacagás­tól. A róka is kacagni kez­dett, s ahogy kitátotta a száját, kirepült rajta a fo­goly fülemüle. Dehogy kel­lett már neki a páva tar­ka tolla, örült, hogy ép­ségben elbújhatott a bozót rejtekében. Azóta csak ott csattogja gyönyörű énekét, mert fél, hogy újból meg­fogja a róka, s megbűnhő­dik azért, mert csalásra használta fel tehetségét, A pávának pedig — mert akkor úgy túlerőltette magát —, azóta még csú­fabb, rikácsölóbb lett n hangja. (Angolból fordította: Pfeifer Vera JUHHUS ­lueakosan, paprikáson A juhhús sok fehérjét, szervezetünk számára első­rendű minőségű zsírt, és minden másfajta húsnál több vitamint tartalmaz- A húst megmossuk, ecetes vízzel le­forrázzuk — 1 liter vízhez 1 deci ecet —, utána hideg víz­zel lemossuk. Igen jó ízt ad néhány dl fehér bor a pör­költnek, de csak akkor önt­jük hozzá, ha már félig meg­főtt. Lucskos káposzta ürühússal 1 kg félkövér húst 8—10 darabra vágunk és ecetes vízzel leforrázzuk. Fél óráig hűlni hagyjuk az ecetes víz­ben- Sós vízben majdnem készre főzzük- Egy közepes fej káposztát forrázunk hoz­zá, 6—8 gerezdre vágva — torzsáját kidobjuk —néhány­szor a forró vízben megfor­gatjuk. azután leszűrjük és száraz kaporral a húshoz tesszük. Ha szükséges, még teszünk hózzá sót- Ha jó puhára főztük, néhány kanál tiszttel, tejföllel behabarjuk, ecettel ízesítjük. Tálaláskor 1 tojássárgáját 2 kanál tej­föllel elkeverünk, rászűrjük a forró levest, kavargatjuk, majd a kápasztát alulra rak­juk. Utóételként sült tésztát adjunk ilyenkor az ebédhez. Paprikás juhhús Három nagy hagymát ka­rikára vágva lábasba te­szünk, meghintjük tetézett evőkanál paprikával. A meg­mosott és besózott juhcom- bot ráhelyezzük és mindig kevés vizet aláöntve, puhára főzzük- Főzés közben vigyáz­ni kell. nehogy lesüljöfi- Tört burgonyát és paradi­csommártást adjunk mellé. KEPEK A LAKÁSBAN Minden képet, rajzot be­keretezve a faira akasztani nemcsak költséges, de idő­vel zavaros képkiállítássá változtatja a szobát. A kü­lönböző méretű, formájú és színű, díszes vagy egy­A könyvállvány mellett kialakított olvasó—társal­gó bútorcsoport a helyiség legjobban megvilágított ré­sze. A könyvespolcok által szabadon hagyott falfelüle­tet kellemes arányban oszt­jól folytatja az állványok vertikális formáját és a mozgalmas kép-felületek­kel, valamint a könyvek és dísztárgyak színességével szépen díszíti a világos fal­felületet, a bútorokat, kör­nyezetüket. (2. ábra) A képeket a mennyezet síkja alól lelógatott, a fal színétől elütő sodrott se- Iyemzsinómal, vagy szalag­gal rögzíthetjük, a képek, rajzok, reprodukciók ra­gasztott keretein átfúrva és átfűzve. A legalsó kép hátulján megkötött csomó elöl dúsával a képek köny­szerű keretbe szorított kép nemcsak a többi hatását csökkenti, de rontja a bú­torok, berendezési ég dísz­tárgyak, szobanövények összhangját is. Az ered­mény — áttekinthetetlen összevisszaság. (1. ábra) A falak díszei, a képek és a bútorok, a képek és a környezet, megfontolt összehangolást, egyeztetést igényelnek, mert csak így biztosítható hatásos együt­tesük. nriiH-.•• • j-ess-----1“"“ ! p | i III! ;__| r ” ^ t.... 1 ■idnfl J . w f II 1 ■[ E3J 1 rot 1 IJ *=0 ják a függőlegesen egymás fölé függesztett képek. Az „emeletes” képelrendezés nyűszerrel lehúzhatok és cserélhetők, a zsinór levé­tele nélkül is. Sok szó esik manapság a fiatalok szabadidejének jó felhasználásáról, a színvo­nalas szórakozásáról. Külö­nösen vidéken okoz ez problémát, ahol még nincs mindenütt ehhez megfelelő helyiség. A szülők találé­konysága megoldhatja ezt a gondot, különösen akkor, ha nem feledkeznek meg arról, hogy „mi is voltunk fiatalok”. így a lányok, fiúk esténként ott jöhetnek ösz- sze, ahol erre a legalkal­masabb helyet találják. — Ezektől a baráti összejöve­telektől, a „tiszta-szobát? sem kell félteni. „Mi is voltunk fiatalok . • . 66 ESTERE Bálban, táncmulatságban, minden nő szép akar len­ni. S hogy szép is legyél, ime, egy kis szépségtanács­adó. Az esti kikészítés, vagyis kifestés előtt, húsz perc alatt felfrissítheted az arcodat masszírozással, amelyhez hemobiolt tartal­mazó zsíros krémet hasz­nálj. , (Illatszerboltokban kapható.) Masszírozás után tíz perccel a krémet papír­vattával, inkább itatva* mint törölgetve, szedd le. A kifestéshez arcbőröd­höz illő pasztell vagy erő­sebb színáranyalatú alapo­zókrémet vagy folyékony k alapozót használj. Ezzel — a felső szemhéjat ki­hagyva — egész arcodat kend be. Az arcpirosítóval óvato­san bánj. A kevés mindig szebb, mint a sok Véko­nyan és finoman tégy fel arcrúzst és az útiaddal egyenletesen színezd vele az arcodat úgy, hogy a pi- rosítás határvonala telje­sen elmosódjék. A szájfestésnél tartsd meg a száj természetes vo­nalát. Az arcrúzs és a száj­rúzs színe mindig harmo­nikus legyen. A sötét és a lilás árnyalatú szájrúzs mindig öregít Végül gyen­géden púderezd be egész arcodat A felső szemhéjad. „FASIRT”-BURGONYA A burgonyát megfőzöm és burgonyanyomón átnyo­mom. vagy ha nincs, szitán áttöröm. Kevés liszttel, egy tojással, pici sóval, apróra vágott petrezselvem zöld­jével vagy metélőhagymá­val. kézzel jól összedolgo­zom. A tenyeremen pogá­csákat formálok belőle, azután lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgatom. Mint a húsfasírtot. forró olajban vagy zsírban kisü­tő» a szemplUád és a szemöl­dököd pedig a kisujjad he­gyére tett zsíros arckrém­mel vékonyan kend be* Az effajta vendéglátás -» szolid keretek között — rendszerint „ki-ki” alapon történik. A lányok apró édes-, sós-süteménnyel, szörppel kedveskednek, a fiúk pedig kevés itallal se gítik elő a vidám hétvégi tereferét. Mindezt mérték tartóan, hiszen ezek a ba ráti találkozók nem a mula tozást, vagy a nagy evés ivást szolgálják. Egy kis be szélgetés, okos eszmecser — irodalomról, zenéről vagy éppen a mindennap eesményekről — felfrissít az embert. Lányoknak jól esik eldicsekedni az újon nan tanult kézimunka min tavai, amíg a fiúk sakk, vagy szolid kártyacsatái vívnak. Akár kézimunka szakkört is alakíthatnak a társaság nőtagjai, bevonva ebbe egy hozzáértő „felnőt­tet? is, aki időt szán arra. hogy még a szabás-varrás rejtelmeit is vonzóvá tegye. A társasjáték is elősegíti a jó hangulat kialakulását. A legkedveltebbek a „Kér dezz-f eleiek” játékok, ezeket szellemi totónak is nevezhetnénk. A játékvezető a kérdéseket — a társaság érdeklődési körének isráere- tében — a sport, művészet, irodalom köréből állíthatja össze. A játéknál népi de­mokráciánk húsz évének je­lentősebb létesítményeit is figyelembe lehet venni oly módon, hogy a játékvezető .városneveket említ, a tár­saság tagjai pedig gyors egymásutánban sorolják az új létesítményeket. Aki nem tud válaszolni, zálogot is adhat. A zálogkiváltás me­gint sok nevetésre, jókedv­re ad okot. Ha mód van rá, s a há­ziakat nem zavarja, a rádió, vagy magnó hangjára éjfél előtt tánccal fejeződhet be a kellemes este. A fehérneniíí-divűiiról A női fehérnemű ma már mindinkább divatcikk, anyagban, fazonban, szín­ben állandóan változik. Az érdeklődés a könnyen ke­zelhető, szintetikus anya­gok felé fordult. Ilyen pél­dául az évek óta népszerű Krisztina. Sikere azzal ma­gyarázható, hogy a dolgo­zó nő szívesen vásárol olyan fehérneműt, amely­nek mosása nem sok időt Rövid, ujjnélküli hálóing vesz igénybe, s vasalása könnyű. Pluszként járul ehhez, hogy a Krisztina mutatós, anyaga batisztsze- rű, viselése kellemes. Egy-egy fehérnemű fajta sokféle formában haszná­latos. A hálóingek hossza például változó: gyakori a rövid és a középméretű, de jelenleg a hosszú, illet­ve a középhosszú hálóing a divat. Az utóbbi évek­ben egyre inkább terjed a hálóinghez viselt köntös divatja is. Csinos viselet a bébidoll, különösen fiatal nők számára. A pizsamák hossza is különttöző: térdig érő, középhosszú és bokáig érő. Jelentős a változás a fehérnemű színében. Egy évtizeddel ezelőtt a fehér, a rózsaszín és a kék volt az uralkodó szín. A fehér nem sokat vesztett népsze­rűségéből. de a rózsaszín és a kék háttérbe szorult. Jelenleg — a fehér mellett — a sárga, a lila a türkisz a divatos szín. Külföldön már igen el­terjedtek a dohánybarna, a füstszín és az ó-arany szí­nű fehérneműk. Az egyszí- nűek mellett divatosak a különböző virágmintás anyagok is. A díszítés változatos. Ts- mét divat a dúsan csipké­zett hálóing, ágykabát, a legújabb: a hímzett, ma­deiradíszítés. Csipkedíszes pizsama

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom