Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-04 / 53. szám

Sr Hk Világ proletárjai egyesüljetek! íy SZOLNOK MEGYEI La megyei pártbizottság és a megyei TANÁrs i apja XVU. évfolyam, 53. szám. Ára 50 fillér IStiG. március 4., péntek. Az alapszervezet ben is várják őket Munkásakadémiák, könyvtárak, művészeti csoportok Huaxonegyexer axoriaiiata brigádtag igyekaxik növelni általánoa éa axakmai műveltségét Vezető beosztási! kom­munistáktól — igazgató, főmérnök, művezető, osz­tályvezető, tsz-elnök, üzemegységvezető és le­hetne még tovább sorol­ni —, mint minden más­ban, abban is példamuta­tást vár a közösség, hogy saját alapszervezetében pártmunkát végezzen. Mindjárt helyben is hagyhatjuk: ez az igény jogos. Az a vezető, aki mindenkor a legtájéko- zottabb ember a maga munkahelyén, nagyon so­kat tud segíteni munka­társainak. Ezt egyébként a kommunista közösség igénye mellett a szervezeti szabályzat is előírja. A párttagok kötelességed kö­zött mondja ki a szerve­zeti szabályzat: „részt vesz a párt valamelyik alapszervezetének műn- Icájában, vállalja a párt- fegyelmet és végrehajtja a párt határozatait.” Akikről ez esetben szó lesz, az üzemek, vállala­tok, hivatalok, termelő- szövetkezetek, intézmé­nyek stb. vezetői a hét­köznapi munka és helyt­állás iskoláiban jó bizo­nyítványt szereztek. Ezért is kerültek vezető beosz­tásba. Közülük nagyon sokain felelősséggel járó gazdasági munkájuk mel­lett értékes társadalmi munkát is végeznek. Mégis, jogos az az igény, hogy ne csak máshol, ha­nem „odahaza” is tevé­kenykedjenek. Miért van az, hogy a vezetők egy része saját alapszervezetében nem szívesen vállal, vagy nem kap pártmunkát? Kétoldalú dolog ez. Meg­találni mögötte a vezetők elfoglaltságát, húzódozá- sát az újabb feladatok­tól és az alapszervezetek tagjainak tartózkodását egyaránt. Azok a gazdasági veze­tők, akik választott szer­vekben tisztséget visel­nek, könnyebbségnek tartják, ha az alapszerve­zetükben már nem bíz­nak rájuk semmit: „Elv­társak, nekem már van elég munkám, adjátok ezt olynn valakinek, aki­nek még nincs pártmeg­bízatása az alapszervezet- ben.” És ezzel magya­rázható az alapszervezet vezetőinek, tagjainak tar­tózkodása. Sok alapszer­vezeti vezetőségi tag vagy párttitkár kicsit meg is könnyebbül, ha ezt hall­ja. A jászberényi párt-vég­rehajtó bizottság és a kö­zeljövőben több járási és városi párt vb is napi­rendre tűzi ezt — leg­utóbbi ülésén tárgyalt ezekről a kérdésekről. Ott hangzott el erre néz­ve találó példa: A Hű­tőgépgyár főtechnológu­sát felvették tagjelölt­nek. Az alapszervezet pártmegbízatást is adott neki. A tagfelvételt el­döntő taggyűlésen azon­ban kitűnt, hogy abból semmit sem végzett el. Ezt már időközben is lát­ták az alapszervezet tag­jai. Tudták, hogy ezért joguk van meghosszabí- tani a tagjelöltségét. Még­is alig mértéit ezt neki megmondani „hiszen sze­mélyében az üzem vezető emberéről van Szó esett az utóbbi idő­ben arról is, hogy gaz­dasági vezetők nem je­lemnek meg párttaggyű­léseken. S az aLapszerve- zetek tagjai, a pártveze­tőségek ezt hallgatólag tudomásul veszik. Talán természetesnek is tartják néhol, hogy egyesek gaz­dasági munkájukra hi­vatkozva hónapokon át elmaradnak a taggyűlés­ről. Az is megesik, hogy a munkástól vagy a tsz-tagtól hamarabb meg­kérdezik, hogy miért nem volt taggyűlésen, ha egy­két esetben elmarad on­nan, mint mondjuk a műszaki vezetőtől, avagy a mezőgazdásztól. Ennek jórészt az a szemlélet az oka, hogy „én elvégeztem a magam gazdasági feladatát. Azért felelek, az rendben van, a többi pedig nem rám tartozik”. Nem gondol­nak ezek az elvtársak arra, hogy mint pártta­goknak a velük dolgozó emberek gondolkodásá­nak formálását, politikai fejlődését is segíteniük kell? S ezzel nemcsak kötelességüket mulaszt­ják el, hanem lemonda­nak arról a lehetőségről, ami nékik is sokat jelente­ne. Elfelejtik, hogy a dolgozók támogatásával gyorsabban, könnyebben boldogulnak. Az említett jászberé­nyi városi járási párt-vb-n felmerült többek között az is, a vezető beosztásban dolgozó kommunistáknak felróják azt; ,.már me­gint gazdasági dolgokkal foglalkozott a taggyűlé­sen”. Ezt pedig nem le­het, nem szabad felhány- torgatni, mert a gazda­sági feladatok gyors, pon­tos végrehajtása boldo­gulásunk legfőbb alapja. Erről beszélni kell, sőt ezekről beszélni kötelező is a taggyűléseken. És kik beszéljenek róla, ha nem a gazdasági vezetők? En­nek az elvnek az elfoga­dása azonban nem zárja ki azt, hogy mégis van, amin nekik is változtatni kell. Nem mindegy ugyanis az sem, hogy valaki úgy beszél a termelési felada­tokról, eredményekről, mintha azok valamilyen égi tüneményektől szár­maznának és nem embe­rek valósítanák meg. Na­gyon is kellenek ezek a felszólalások, de valóban csak úgy illenek bele a taggyűlések keretébe, ha a dolgozókat figyelembe véve hangzanak el, ha egyben az emberek gon­dolkodásának alakítását is szolgálják, ha érződik benne, hogy aki örül az eredményeknek, az egy­ben köszönetét mond a megvalósítóinak, aki ag­gódik az előrehaladás akadályai miatt, az az embereket, elvtársait hív­ja segítségül, tőlük vár támogatást. A különböző gazdasági posztokon dolgozó párt­tagok döntő többsége de­rekasan helytáll. Munka­körén túlmenően szíve­sen, sokszor ereje egészét igénybevéve végez párt­munkát is —- máshol. Időszerű ezt az erőt job­ban elosztani, úgy. hogy saját alapszervezetükének is több. az eddiginél sok­kal több jusson belőle. B. K. A szakszervezeti mozga­lom kialakulása óta fontos feladatának tekinti a dol­gozók kulturális nevelését. Elég ha a munkásszínját­szók a kórusmozgalom vagy a munkáskönyvtárak hagyományaira gondolunk. Napjainkban még na­gyobb szerepet kapott a szakszervezetek munkájá­ban a kulturális nevelő te­vékenység. A párt ideoló­giai irányelveinél? és a SZOT 1965 júniusi ülése határozatainak végrehajtása a szakszervezeti mozgalom egészének fontos feladata. A dolgozók világnézetének, politikai öntudatának alakí­tását segítik elő a szakszer­vezeti politikai iskolák. Me­gyénkben közel 150 iskolán mintegy háromezer olyan szakszervezeti tag ismerke­dik a mozgalom történeté­vel, életével, ideológiai kér­désekkel, aki még eddig semmilyen politikai képzést nem kapott. A dolgozók megszerették ezt az okta­tási formát, nyílt, őszinte légkör volt a jellemző a foglalkozásokon A szak- szervezeti élet új fórumai lettek ezek a politikai is­kolák. A felnőttoktatás is részét képezi a szakszervezetek nevelő munkájának. A? utóbbi években bizonyos stagnálás, sőt visszaesés ta­pasztalható, különösen a dolgozók általános iskolái­ban. Egyre „nehezebb” ré­tegeiéhez jutunk el és a gazdasági vezetők sem min­denütt tartják fontosnak a tanulással való törődést, így azután nagy a lemor­zsolódás is. Viszonylag ked­vezőbb a kép a középisko­lák ás az egyetemek tekin­tetében. Az ismeretterjesztésben az elmúlt években megho­nosodott az akadémiai rend­szer. Az idén 47 munkás­akadémia és 22 belkeres­kedelmi szabadakadémia működik a megyében. Sokat javult az előadások szín­vonala, nagy többségüknél alkalmaztak szemléltetést, elsősorban filmet. Gond még az, hogy elég szűk ré­tegekre terjed ki az isme­retterjesztés és az előzetes propaganda sem mindenütt megfelelő. A szakszervezeti kultu­rális munkának hagyomá­nyos területe a könyvtári tevékenység. Megyénk szak- szervezeti könyvtáraiban a szervezett dolgozóknak mintegy 16 százaléka olvas rendszeresen. Ez a közel tizennégyezer olvasó 203 000 kötetet kölcsönzött ki 1965- ben. Könyvtárosaink jó­részt társadalmi munkában végzik áldozatos tevékeny­ségüket Sok helyen meg­oldatlan a könyvtárak el­helyezése is. A negyvenegy szakszer­vezeti művelődési otthon és Megyénkben minden esz­tendőben megrendezik feb­ruárban a mezőgazdaság: könyvhónapot. Az eddigiek során több mint harminc helyen tartottak író—olva­só találkozót, amelyet me­zőgazdasági könyvkiáUítás és vásár egészített ki. Ne­ves írók látogattak el e megye városaiba, községei­be, hogy a szakirodalom megszerettetése mellett konkrét tanácsokat is ad janak a felvetődő kérdések re és hibákra. Évek óta megyénkbe lá­togat többek között Tiborcz klub közül tizenkettő terü­leti tevékenységet is lát el. Sőt a szakszervezetek működtetik a közös fenn­tartású Ságvári Endre me­gyei Művelődési Házat. A nagyobb művelődési ottho­nokban elég sokrétű tevé­kenység folyik, míg a ki­sebb üzemi klubok inkább a szórakozás, nem egy he­lyen a kártyázás és italozás helyei. Kedvezőtlen a kép az épületek állapotát és berendezését illetően is, je­lentős összegű felújításra lenne szükség. A művészi ízlés fejlesz­tésében nem kis részt vál­lalnak a műkedvelő művé­szeti csoportok, melyek egy részénél hiányzik a meg­felelő szakvezető. A művé­szetek propagálásában fon­tos feladatuk van az üzemi közönségszervezőknek. — A Szigligeti Színház felnőtt György, a hatvani felsőfo­kú mezőgazdasági techni­kum igazgató helyettese, aki a zöldségtermesztéshez ad szakmai segítséget. A jászberényi járásban most is érdeklődve hallgatták a zöldségtermesztésről szóló előadását. Ugyanígy J. Horváth íjászlóét. aki Kis­újszállásra. Karcagra és Tiszapüspökibe látogatott el. Az előző esztendőkben a mezőgazdasági könyvhónap keretében nem került sor a különböző növényvédősze­rek hatásának, alkalmazá­sának részletes ismertetésé­bérleteinek 37 százalékát az üzemi közönségszervezőik juttatták el a dolgozókhoz. A szakszervezeti mozga­lom egyik új, nagy remé­nyekre jogosító hajtása a szocialista brigádok kultu­rális tevékenysége. Me­gyénkben több mint 21 000 ember fáradozik ily módon azon, hogy emelje általános és szakmai műveltségét, szabadidejét hasznos és kel­lemes szórakozással töltse el. A kedvező, pozitív vo­nások mellett található még sok formális, általános vál­lalás, az értékelésnél csak a termelési eredményeket veszik figyelembe és elsik­kad a kulturális feladat mérlegelése. Sági Pál az SZMT kulturális bizottság vezetője re. Az idén Tiszafüreden, Abádszalókon és Kunma­darason tartott értékes elő­adást dr. Mikrovich Mik­lós tudományos munka­társ. Az előadás résztvevőit különösein az érdekelte, hogy a növényvédőszerek az emberekre és az állatok­ra milyen formában, mér­tékben lehetnek károsak. Alattyánban a száj- és körömfájással kapcsolat­ban, Tisza kürtön, Jász- szentandráson, Jászberény­ben a szőlőtermesztéssel és borkezeléssel. Nagykörűben pedig . . a gyümölcstermesz­téssel kapcsolatban ren­deztek író—olvasó találko­zót Az utóbbi helyen a fajta megválasztása és a telepítési módok érdekelték különösen a hallgatókar. Csaknem valamennyi he­lyen szakfilmvetítés egészí­tette ki az esti programot. Az idei mezőgazdasági könyvhónap eseményei még nem fejeződtek be, hiszen ma Jászboldogházán és •Pusztamonostoron délután ■5 órai kezdettel a gépi fe­jesről, Jánoshidán pedig a baromfitenyésztésről tar­tanak a szakírók előadást. A tudományos szakembe­rek előtte megtekintik termelőszövetkezeteket és az ott látott hasznos ta­pasztalatokat vagy hiányos­ságokat megemlítik az elő­adásokban. Megyénkben március 7 ,- én fejeződik be a könyv­hónap. Ekkor Rákóezifal- ván rendeznek író—olvasó találkozót a nagyüzemi szarvasmarhatenyésztésrőL A most megjelent mező­gazdasági könyvek közül nagy érdeklődésre tarthat számot dr. Jeszenszky Ár­pád „Oltás, szemzés, dug­ványozás” című könyve es a Kertészek Kézf**Jhyve cí­mű harmadik átdolgozott bővített kiadás Katona Tó- zoet szerkesztésében. A karcagi Gábor Aren gimnázium áj politechnikai műhelyét már szeptember­ben birtokukba vették n tanulók. A napokban a villanygépeket is üzembebe- iyenték. KépknMn a Antalok a vtUan/fáróral ismerkednek. Március 7-én fejeződik be a mezőgazdasági könyvhónap Érdeklődnek az ifjúsági irodalom iránt

Next

/
Oldalképek
Tartalom