Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-03 / 52. szám
19&S. március 3, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hivatása: PEDAGÓGUS SZÍNHÁZI ESTÉK az NDK-ban — Ma egész délután egyedül voltam otthon, és keseregtem, úgy megsajnáltam az egyik kis tanítványomat. Egy kis cigánylányt. Haza kisért az iskolából ét útközben elmesélte, milyen nehéz otthon a sorsuk. Hárman vannak testvérek, az apjuk már hónapok óta nem dolgozik; Ráadásul beteg is, volt otthon egy kis hazai kolbászom, amikor megkínáltam, nem fogadta el, azt mondta az epéjével van baj. Én nem is tudom, hogy lehet egy kisgyermeknek ilyen betegsége. Volt egy melegítőm, azért hoztam magammal. ha kosarazok legyen mit felvennem, azt adtam neki. Este hét óra körül lehet. A kunmada- rasi cukrászda egyik asztalánál ülve beszélgetünk; Talán egy kicsit furcsa indítás volt az előbbi történet. Fejes Erzsébet egyike annak a négy fiatal tanítónőnek, akik a jászberényi tanítóképzőből Kunmadarasra jöttek féléves gyakorlatra. Kerestük őket, mégis a véletlen hozott bennünket össze Fejes Erzsébettel. Így kerültünk ide a cukrászdába. — Erzsiké, maga herényi? — Nem, nagykőrösi vagyok. — És akkor hogy került Szolnok megyébe? — Először Pestre, a pedagógiai főiskolára akartam jelentkezni, de a nevelőanyukám egy kicsit féltett Pesttől. Egészen pici koromtól ő nevelt. Édesanyám akkor halt meg, amikor születtem, édesapám ötödikes koromban. — És Jászberénytől nem féltette? Elmosolyodik: — Nem, nagyon örült, amikor Berénybe kerültem. Most meg arra lesz kíváncsi, hogyan jöttem Kunmadarasra. Kiválasztottam. — Különböző helyekre lehetett jelentkezni, én ezt választottam, innen aránylag könnyen haza is tudok utazni, no, persze nem nagyon sűrűn. — Melyik osztályban tanít? — Harmadikban. — És megbarátkozott már az osztályával? — Február elején, amikor először mentem be, a gyerekek egy kicsit bizalmatlanul fogadtak. Kíváncsiak voltak, milyen lesz az új tanító néni. Próbáltam megmagyarázni nekik, hogy fegyelmezett, rendes munkára l ;sz szükség, hogy tarthas- luk a tanulmányi eredményt. Aztán harmadnap egy kis küldöttség keresett fel, apró csomagot hoztak: egy hamutartót. Az osztály ajándéka az új tanító néninek — mondták. Megtudták, hogy dohányzom, pedig az iskolában sohasem gyújtok rá. Most már nagyon összebarátkoztam az osztállyal Megnyíltak a gyerekek. mindent elmondanak, még a családi problémáikat is. — Sok gyereknek van ilyen problémája? — Sajnos soknak és én mindegyikőjüknek segíteni szeretnék, csak nem nagyon tudok. Negyedmillió oldal fordítás A KGST tagállamai többek között a műszaki irodalomban közölt újdonságokról, új módszerekről is rendszeresen tájékoztatják egymást. Az Országos Műszaki Könyvtár és dokumentációs központ az elmúlt évben is csaknem 250 OOO oldal idegen nyelvű szakpublikációt fordított magyar nyelvre, amelynek nagy része a KGST-ben a műszaki és tudományos tájékoztatásra vonatkozólag kötött megállapodás révén Vált hozzáférhetővé. — Tanulmányi eredményükön is meglátszik ez? — A nagyon rossz családi körülmények között élőkén bizony meg. — Nem szokatlan még önállóan tanítani? — Nagyon készültem rá. Az egész családom pedagógus, amikor tehettem belátogattam az óráikra, hogy megszokjam azt a légkört. — Egyszóval szorgalmasan „trenírozott". — Mondhatjuk így is. — Különben hogy érzi magát itt Kunmadarason? — Egy kicsit egyedül. — Nincs társasága ? — Még nem nagyon szoktak meg. Azt mondják, túlságosan komoly vagyok. Alkalmi táíelöadások 11 Rozov darab a a Deutches Teater-ben A napokban érkezett haza az NDK-ból Berényi Gábor, a Szigligeti Színház igazgatója, Horváth Sándor és Upor Péter, a színház művészei. Az anklami színház meghívásának tettek eleget ezzel a látogatásukkal. Hazaérkezésük után élményeikről, tapasztalataikról beszélgettünk. Ezek az élmények természetszerűen a színházhoz kötöttek. A tapasztalatok úgyszintén. — Vendéglátóink pontos és bőséges programot dolgoztak ki számunkra. öt napot töltöttünk Anklam- ban és öt napot Berlinben. Nagyon kedvesen fogadtak, ankiami megérkezésünk estjén a színház igazgatója Albert Bussmann látott vendégül bennünket. Albert Bussmannban kitűnő színházi szakembert ismerhettünk meg. aki nagy hozzáértéssel vidéki viszonylatban fegyelmezett, jé együttest teremtett meg Anklamban — mondja Berényi igazgató. Gyalogosan KÜLFÖLDI ÍRÓ VENDÉG MEGYÉNKBEN — Van-e valami hasonlóság az anklami és a szolnoki színház között? — Azt hiszem, mindem dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy a szolnoki színház mind a színészi gárdát, mind a technikai felszerelést illetően sokkal előnyösebb helyzetben van, mint az anklami, bár az utóbbival mi sem nagyon dicsekedhetünk. Anklam kis város, alig harmincezer lakossal. A színházat most építik át, eredetileg vendégfogadó volt. A német színházakat három kategóriába sorolják, az egyes kategóriák között nagyon nagy a különbség az anyagi helyzetet, béralapot és a színész-anyagot illetően is. Az anklami színház a harmadik kategóriába tartozik. Közbevetve jegyzem meg, hogy ott északon különben sincs olyan nagy színházi hagyomány, mint például Szászországban. — Titkos tervük az ank- lamiaknak, ezt még nem is nagyon hangoztatják, hogy átköltöznek a szomszédos Neubradenburgba, amely járási székhely. Ott sokkal jobb körülmények között játszhatna a színház és egyben eggyel magasabb kategóriába is jutna — kapcsolódott be a beszélgetésbe Upor Péter. —- Milyen színházi előA megyei könyvbarát bizottság meghívására hétfőn megyénkbe látogatott M. L. Parizek, a neves cseh afri- kautazó, jónéhány népszerű politikai útleírás szerzője. M. L. Parizek először 1924-ben járt a fekete földrészen, mint az egyik párizsi újság munkatársa, 1930-ig bejárta Algírt, Tuniszt, Marokkót majd az egyenlítői Kongón át eljutott Kamerunig és Gabonig is. Egyike volt az első európaiaknak, akik gyalogosan vágtak át az akkor még oly kevéssé ismert, titokzatos földrészen. Később 1948-ban és 1959- ben újra felkereste a hajdani Belga-Kongó területét E három út élményeit, tapasztalatait írta meg 1965-ben magyarul is megjelent Zúg a Kongó című könyvében. Parizek afrikai utazása során néprajzi és földrajzi kutatásokat is végzett. Néger vezetője, Kpveke-vo révén, akiről később egy külön könyvben is megemlékezett, bepillantást nyerhetett a Kongó menü népeik, törzsek életébe, szokásaiba. — Leginkább családi éle- tűk, kultikus szokásaik érdekeltek. Gyalogos utazásom lehetővé tette, hogy mindenhova barátként érkezzek. A bizalmatlan, zárkózott törzsek között vendégszerető fogadtatásban volt részem, sehol sem a gyarmatosító fehér embert látták bennem — mondta az író a szolnoki Barátság klubban hétfőn délután olvasóival folytatott beszélgetésén elhangzott egyik kérdésre. Szolnok megyei útjára F. Nemec. a Csehszlovák Kultúra igazgatóhelyettese is elkísérte. Csehszlovák vendégei nK délutáni, szolnoki programjuk után Kunhegyesre indultak, ahol a helyi földművesszövetkezet rendezésében este hat órai kezdettel író-olvasó találkozóra került sor a művelődési házban. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a művelődési ház színháztermét, ahol a Törökszentmiklósi járási pártbizottság és a község vezetőinek jelenlétében ünnepélyesen fogadták az Írót, Barabás János községi párttitkár üdvözlő szavai után a Kossuth úti iskola úttörői virággal kedveskedtek a vendégnek, aki meleg szavakkal mondott köszönetét a kedves fogadtatásért. Ezután F, Nemec ismertette M. L. Parizek írói munkásságát, majd a kíváncsi és szinte kifogyhatatlanul záporozó kérdésekre válaszolva az fró beszélgetett a mintegy négyszáz főnyi hallagtósággal Annak ellenére, hogy ilyer sokan voltak, meglepően élénk és baráti beszélgetés alakult ki, ami jórészt érthető is, hiszen napjainkban az érdeklődés középpontjába került, forrongó eseményeivel és sokak számára még kissé sejtelmes világával, Afrika. — Olyan emberrel találkoztak most, aki sokat és szívesen beszél arról, amit szeret, és én Afrikát nagyon szeretem — jelentette ki az író. A beszélgetés után részleteket mutattak be M L. Parizek afrikai filmfeivételeiből, A kunhegyesiek nagy tetszéssel fogadták a jól sikerült író-olvasó találkozót. Ezt a tetszést a föid- művesszövetkezeti könyvesbolt dolgozói is lemérhették az író könyveinek forgalmán. A könyvesbolt ugyanis a művelődési ház előcsarnokában vásárlással egybekötött könyvkiállítást rendezett a csehszlovák írók magyarul megjelent műveiből. A kis kiállítást M. L. Parizek afrikai fotói egészítették ki. Az író-olvasó találkozó után sokan dedikáltatták a szerzővel könyvét. adásokat láttak anklami tartózkodásuk alatt — kérdeztem Berényi igazgatótól. — Mint említettem, a székhelyi színházat éppen átalakították, ezért a tájelőadásokat néztük meg. Azt a területet három szív. ház látja el; a rostocki, az anklami és a neustrelitzi Fridrich Wolf színház. A három együttes közül, azt hiszem mindnyájunk; nevében mondhatom, nekünk az anklami tetszett a legjobban. Egy nagyon érdekes és megszívlelendő dolgot tapasztaltunk ezeken a tájelőadásokon. Benti díszletekkel, ugyanazzal a technikai apparátussal tájolnak, mint amilyennel a székhelyi színházban játszanak, de csak olyan helyem játszanak, ahol minden feltétel biztosított. — Kitűnően szervezték meg a közönség beutaztatását. Az egyik este például negyedórával később kezdődött az előadás. mert két autóbuszra vártunk, amelyek egy másik, harminc kilométerre levő községből érkeztek. — Még egy elgondolkoztató számadat. Az anklami együttes körülbelül ugyan, olyan létszámú, mint a mienk, viszont egy évben csak 260 előadást tartanak a mi 315 előadásunkkal szemben — vette át újra a szót Berényi Gábor. — Említették, hogy az anklami együttesen kívül még két együttes—-produkcióját látták. Voltak-e ezeknek a színházaknak a székhelyein is? — Igen. Voltunk Rostockban és Neusterlitzben. sőt Upor Péter és Horváth Sándor Preuzlauban is megnézett egy Brecht-estet Engem akkor felvittek Berlinbe, ahol aznap este Rozov Ütőn című darabját játszották. — Ezt a darabot a Szigligeti Színház is bemutatja, és éppen Berényi Gábor rendezésében. Szolgált-« Rideg Gábor M. L. Farizek művét dedikálja a kunhegyesi olvasóknak. legnagyobb siker valamiféle tanulsággal a berlini előadás? — Feltétlenül. Talán mert éppen homlokegyenest ellenkező volt az én rendezői felfogásommal. A darab különben, amelyet a Deutsches Theaterben játszanak, Berlin egyik legnagyobb színházi sikere. Az előadás díszleteit Josef Svo- boda tervezte és magyar pénzbe átszámítva körülbelül félmillió forintba kerültek, de valóban nagyon látványosak. Minden, ami csak szemnek ingere, megkaphat itt a néző. Tökéletes színpadi technika, nagyszerűen működő mechanizmus, csak éppen a színészi játék és a gondolati tartalom válik az előadásban másod-, sőt harmadrangú üggyé, pedig két nagyon tehetséges fiatal színész kapta a főszerepeket. — Visszatérve Preuzlau- ba, mák voltak az élményei az ottmar adottaknak 7 — Maga a Brecht-est kevésbé tetszett, de volt ott valami, aminek nagyon örültünk. Még elutazásunk előtt a színház művészeti tanácsának ülésén felvetődött egy úgynevezett intim színház létrehozásának szüksége, ahol stúdió előadások tartására lenne lehetőség. Preuzlauban már működik egy hasonló jellegű kis „zebszínház”, A látottak újra meggyőztek bennünket tervünk helyességéről, ugyanis hasonlót tervezünk Szolnokon — mondta a „preuzlauiak” nevében Upor Péter. — Berlinben a szolnoki színház kis „delegációja” — most már teljes létszámmal — öt napot töltött. Ez egyben öt színházi estél jelentett. Az öt közül melyik volt a legnagyobb élmény, ha egyáltalában lehetséges egyet kiragadni? — Az egy helyett talán kettőt említenénk. A Gorkij színház kitűnő Túsz előadását — ezt a színházat pedig érdekes módra nem tartják számon Berlin legjobb együttesei között — és egy nagyszerű színészi teljesítményt, amely Fred Düren nevéhez fűződik Aristophanes Béke című komédiájában. Ezt az előadást a Deutches Theaterben láttuk. Ennek az előadásnak egy másik nagy egyénisége a neves svájci rendező. Benő Besson volt — mondta Berényi Gábor. — Végül hogyan foglalhatnánk össze a németországi látogatás tapasztalatait? — Számunkra, színészek számára a legnagyobb benyomást a fegyelmezett, elmélyült és átgondolt színészi munka tette. És ha nem is találkoztunk olyan sok kiemelkedően nagy színészi egyéniséggel, a német kollegák mindent megtanultak, mindent tudnak, a beszédtechnikától kezdve a színpadi mozgásig, ami csak ezen a pályán egyáltalában megtanulható — összegezte a színészek nevében Horváth Sándor. — Én, a magam részéről még csak azt tenném hozzá, kinttartózkodásunk alatt beigazolódott, hogy mindazok a kezdeményezések, módszerek helyesek, amiket magunk is jónak tartunk és próbálunk idehaza megvalósítani — fejezte be Berényi Gábor. Rideg Gábec
