Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

IMI. március 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Aki otthon van a nagyhangú perlekedők között is Tiszafüreden, a Lenin út 24. szám alatti házban lak­nak Hajdú Istvánék. A há­ziasszony a varrógép mel­lett ült, az asztalon a pety- tyes blúz kiszabott darab­jai hevertek. Ilyenkor, a kora délutáni órákban jut ideje arra, hogy varrogas­son. Sok az elfoglaltsága. Nemcsak feleség, hanem anya is, aki három gyerme­ket nevelt fel. S mindemel­lett mellékfoglalkozása is van. Kettő is. 1950 óta a község 44-es körzetének ta­nácstagja, 1949 óta kevés megszakítással népi ülnök. Talán nem sértődik meg, ha így fogalmazok: az ül­nöki munka a hobbyja. Er­ről tanúskodik az, ahogyan megbízatásáról beszél. — Nagyon szeretem az ülnöki munkát. Pedig higy- je el, sokféle emberrel ta­lálkozunk a bíróságon. Vagy talán éppen azért. Az egyik konok, a másik engedékeny, olyan is ’f", aki sírvafakad, a másik nagy hangon kiabál. S mi­lyen jó érzés, ha mindegyi­kükhöz megtaláljuk az utat, hatni tudunk éri elmükre, érzelmükre — mondta. — Havonta általában négy napot, szükség sze­rint többet is a bíróságon töltök. Amikor pedig ram kerül a sor, egyfolytában egy hónapig ülnőkosködöm« Mindig úgy intézem, hogy Ilyenkor is eleget tegyek a családnak és a megbízatá­somnak is. Már csak a leg­kisebb gyermekünk van itt­hon, 6 is felnőtt, gimna­zista. Velünk él a nagyma­ma is, aki szintén el tesz-vesz még a ház körül. Az előbb említett négy nap legin­kább a békéltető tárgyalá­sokkal telik el. A magán- vádas ügyekben — becsü­letsértés, rágalmazás, köny- nyű testi sértés — igyek­szünk a feleket kibékíteni Rózsi kával, vagyis Kövér Istvánnéval, a bíróság el­nöki előadójával. Élesnyelvű asszonyok — Sokszor mennyit kell beszélnünk! Egy-egy ilyen tárgyalásra sokáig élén­ken emlékszem. Ilyen volt annak a két asszonynak az ügye, akik között valami­lyen jelentéktelen dolog mi­att kezdődött a veszekedés, amely megrontotta a jó­szomszédi viszonyt Az éles­nyelvű asszonyok a vita hevében olyanokat mond­tak egymásnak, hogy vé­gűiig becsületsértés miatt kerültek a bírósághoz. A békéltető tárgyaláson is nagy hangon kezdték. S csak akkor gondolkoztak el. amikor így szóltam hoz­zájuk: — Maguk is tudják, hogy nekünk, asszonyoknak kell a békét őrizni a csalidon belül és ldvül is. Gondol­kozzanak mi jobb maguk­nak, családjuknak, s ne mutassanak rossz példát gyermekeiknek. — Ezek a szavak hatot­tak rájuk, s a békéltető tárgyalásról már együtt in­dultak haza. Teítlegesség és békéi óbb — Még egy esetet mon­dok el, ha nem úntatom. A közelmúltban két tisza- derzsi embert igyekeztünk közelebb hozni egymáshoz. A fiatalabbik, a tsz fogato- sa ittasan megütötte a sér­tettet A békéltető tárgya­láson szégyenkezve kért bo­csánatot. A másik férő ezt nem akarta tudomásul ven­ni, büntetést követelt. Már úgy volt, hogy csődöt mon­dunk a békéltetéssel, ami­kor megkérdeztem a férfit: — Van-e magának gyer­meke? — Van bizony. Mégpedig négy. — Akkor, mint apához szólok, s kérem, gondoljon arra, hogy ennek a fiatal­embernek idős szülei, akiknek ő a gyámolítója, mennyire aggódnak most a fiukért. Remegve várják, milyen hírrel tér haza. S maga mégsem akarja elfo­gadni a békülés jeleként feléje nyújtott kezet — Ennek az embernek a konokságát a szülői szeretet győzte le. Lezárhattuk az ügyet, amely már nem ke­rült a bírák elé. FülemiVe per, „szakértő* Tiszafüreden azt is meg­tudtuk, Hajdú Istvánné so­kat tesz azért, hogy az ap­ró torzsalkodások, a „füle­müle perek” végére a bé­kéltetés során pontot tehes­senek. Megnyerő modora, okos. türelmes szavai a legtöbb emberre hatnak. S amikor tárgyaláson ülnö- kösködik, ott sem passzív szemlélő, hanem aktív ré­szese az igazság kiderítésé­nek. Jó segítője a bírónak. Képessé teszi erre emboris- merete, türelme, s az, hogy az ülnöki akadémiái is készséggel látogati a. So­kat tanul az ott előadást tartó bíróktól, ügyészektől. Arra sem sajnálja az időt hogy tárgyalás előtt tanul­mányozza az iratokat. Min­dig eszében van, hogy em­berek ügyében döntenek, s ez nagy felelősség. Nagy Katalin | BIRTOKUKBA VETTÉK A JASZKISÉRI ISKO­LÁSOK AZ ÜJ ISKOLAI NAPKÖZI OTTHONT, AHOL A TÁGAS TANTERMEN KÍVÜL A KORSZE­RŰEN FELSZERELT KONYHA ÉS EGY KLUBSZO­BA IS HELYET KAPOTT. SAJNOS NINCS... Bőrül a hiányéi kklisia ? EjjfC lámpához bille­nős talpkai csolót akarok venni. Bemegyek Szolno­kon a villamossági boltba. Nincs. Helyette zsinóron csüngőt ajánlanak. Nem kell, mert drágább, s egyébként sem jó a lámpá­hoz. Sok a hiánycikk? Sajnos igen. Karácsony óia nem kaptak kávéőrlőt, zseblám­paégő hónapokig nincs, — opálbúra tavaly sem volt csengőnyomó-gomb csak a drágább típusból van, nem beszélve az apróbb szerelé­si cikkekről, amelyeket naponta kereknek a vásár­lók, s az üzletben nem tudnak mást csak „sajnos nincs” választ adni. S ez csak egy üzlet a sok közül, amelyekben oly gyakran hangzik el: Sajnos nincs. Hiánycikk. Majd lesz. Az edény és faárú boltban a húsdaráló, a zo­máncozott edények, a fne­Alpesi ház a Tisza-ligetben Még néhány hét és május 1-től megnyílik a Tisza- ligeti camping Szolnokon. A Szolnok megyei Idegen- forgalmi Hivatal ez évben is jelentős összeget, majd 700 000 forintot fordított a camping bővítésére, szé­pítésére. A turistákat ezen a nyáron már autó-szer­viz állomás várja a campingben. S újdonságként egy minden igényt kielégítő alpesi házban is pihen­hetnek majd a látogatók. Ez a kis faházikó — a Mezőtúri Állami Gazdaság gyomai fatelepének terméke — 150 ezer forintos költ­séggel épül. A fatelepnek ez az első ilyen kivitelű házikója, s remélik, hogy ezután több megrendelést kapnak. Annál is inkább, mivel két szoba, társalgó, konyha, fürdőszoba, előszoba van az alpesi házban. A szobák, a társalgó, a konyha — egyszóval min­den helyiség falát műanyag burkolattal fedik be s a földszinti társalgóból lépcső vezet az emeletre, ahon­nét a két szoba nyílik. A házikó előreláthatólag áp­rilis 10-re lesz kész. goü, de még a húsvágó­deszka is hiánycikk. — A bolt vezetője meg sem tud­ja mondani, mikor volt. A megrendeléseket mutatja, valamennyin szerepelnek a felsorolt cikkek. A nagy­kereskedelmi vállalat azon­ban nem tud szállítani, mert neki sincs. A nagy- kérnél ugyanezzel hárítják el a felelősséget: hiába rendéin ék, az ipar nem gyárt elegendőt Tv vezeték nélkül Hosszú listával bizonyí­tanak. Zománcozott edény­ből az igény felét sem tud­ják kielégíteni. A már em­lített villanykapcsolókból, dugaszoló aljazatokból, fog­lalatokból, erős és gyenge áramú vezetékeikből és más szerelési anyagokból az idén sem lesz elegendő. Az indok: a Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása ■» szerint az ipar jóval keve­sebb cikk gyártását vállal­ta, mint amennyi a keres­kedelem által benyújtott igény. A hiánylista folytatható azzal, hogy ezután sem elegendő villanyvasaló, ke­nyérpirító. kávéfőző, rozs­damentes alumínium evő­eszköz, lakat. Hiába vesz valaki a jövőben is 5—6 ezer forintért televíziót a hozzá szükséges 50 forint értékű vezetéket már nem tudja beszerezni Bessé^m f:önnvebb Mit lehet tenni? Elég gyakran beszélünk arról, hogy a szövetkezeti ipart aktívabbá kellene tenni a kereskedelem igényeinek ki­elégítése érdekében. De csak beszélünk. Tett azon­ban elvétve akad. Megyénk kisipari szövetkezetei által készített árucikkek pedig sokat könnyítenének az ellátási nehézségeken. — Gondolunk itt elsősorban olyan apró szerelési cik­kekre. amelyeket egy ve­gyes ktsz is elő tudna ál­lítani. Nem járatlan út ez csak a kereskedelemnek is vállalnia kellene égj kis rizikót. Vagyis: merjen árut rendelni a kisipari szövetkezetektől is. Ennél persze könnyebb azt mon­dani; ssinos nincs. Hasonló a helyzet a ru­házati cikkeknél is. Már­cius végét írunk és az üzletekben téli ruhákat ta­lálunk. Bakfis mérettől kezdve egyáltalán nem lehet tavaszi ruhát kapni. Az átmeneti kabátok vá­lasztéka kimerült a hab­szivaccsal bélelt balonnai. Ha valaki 10 éves fiának akar átmeneti kabátot vagy orkánt venni, nem talál az üzletekben. Persze nemcsak az üzletekben, de a nagy­kereskedelmi vállalat rak­táraiban sincs. Lapunk szombati számá­ban „Tavasz a boltokban” cím alatt arról írtunk, hogy hamarosan megje­lennek az ingkabátok, az apacsingek az üzletekben. Ez mind szép, de hol ma­radtak a tavaszi ruházati cikkek? A válasz meglepő: a februári jó idő elvitte az összes készletet s újab­bat nem szállított az ipar, amely egyébként is elma­radt első negyedévi tervé­nek telj esi lésével. Az iper és a kereskedelem Az elmondottakból kitű­nik, hogy nemcsak a ke­reskedelem nem gondosko­dik előre, nem csak az nem készül fel az idősza­koknak megfelelő árucik­kekből. Tény az is, hogy a kereskdelirri és az ipari vállalatok még nem mindig egyenlő partnerek. — A szállítók gyakran maguk határozzák meg, mit és mennyit szállítanak, nem pedig a kereskedelem, — amelynek igénye egyben a lakosság szükségletét tük­rözi. Ezért aztán filléres dol­gok hiánycikkek, s a hiánylista egyre terjedel­mesebb. Fogadjuk el s nyugodjunk meg az eladók válaszában: majd lesz!? — Nem! Pénzünkért azt sze­retnénk vásárolni, amire szükségünk van. Ha beme­gyünk az üzletbe legyen bő választék, ne kényszerítse­nek senkit ..eszi nem eszi, nem kap mást” elv alap­ján szivacskabát vásárlá­sára, amikor tavaszi ka­bátra van szüksége. Le­gyen a tv-hez kábel, az új lakájokhoz fürdőkád és csap, dugaszoló aljazat, hogy a TTTÄSZ beköthes­se a villanyt a lakásba. — Miért volna mind ez elér­hetetlen... Csakhát meg kellene szervezni a keres­kedelmi ellátást. M. I. 4z együttérzés szép példái Vietnami mfissak A Középtisza vidéki Víz­ügyi Igazgatóság dolgozói március 27-én teljes mű­szakot tartanak, amelyen mintegy négyszázhatvan műszaki, adminisztratív dolgozó, gát- és csatorna- őr, s mintegy kétezerkét­száz munkás vesz részti Az igazgatóság dolgozói csaknem 300 ezer forinttal járulnak hozzá a szabad­ságáért hősiesen harcoló vietnami nép anyagi meg­segítéséhez. A Surján! Állami Gaz­daság dolgozói szolidari­tásukat nemcsak szavakban fejezik ki a hős vietnami néppel, hanem elhatároz­ták, hogy vasárnap önkén­tes műszakot tartanak. — Személyenként átlagban 50—55 forintot, egy összeg­ben mintegy 32 ezer forin­tot fizetnek be a szolidari­tási számlára. Szolnokon, a BeloiannLs úti iskola 703. számú Dam­janich János úttörőcsapata március 25-én vietnami őrséget tartott. Reggel 8- tól—délután 5-ig az úttö­rők és kisdobosok papTt, ropgyot gyűjtöttek, s elha­tározták, hogy a hulla­dékért iáró pénzt vietnami pa j tá sai k megsegí tésére ajánlják fel. Ezerkétszáz- öt kilogramm hulladékot gyűjtöttek, az érte járó 1072 forintot már másnap csekken befizették. A délutáni tanítás után a VII. és VIII. osztályos tanulók nevelőikkel együtt politikai kör foglalkozás keretében emlékeztek meg Vietnamról. Alcser Hona a távoli baráti nép életéről szavalt, majd Zakár Zol­tán, a városi pártbizottság munkatársa adott választ a pajtások Vietnammal kap­csolatos kérdéseire. — A Vietnam a hazám című film vetítésével ért véget az eseményekben dús nap. Jászfelsőszentgyörgyön el­határozták a KISZ-fiat.a- Iok, hogy minden rendez­vényüket a Vádoljuk az imperializmust jelszó szel­lemében szervezimeg.' A KISZ zászlóbontásának TX. évfordulóján is szó esett a vietnami nép harcáról, s április 24-én a Gyarmati Ifjúság Napján szintén til­takozó gyűlést szerveznek községük ifjai és lányai. Az irodalmi műsorokban vietnami költők versed Is szerepelned

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom