Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-22 / 68. szám
1M6, március 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A karcagi malom raktárosa, Nagy Imre kétségbeesve telefonált. A vonal túlsó végén a paragrafus fogta a telefon- kagylót. — De gondolja el kérem, tíz mázsával kevesebb búza van a raktáramban, mert ön nem hajlandó elismerni, hogy a GR 143 149 331-es számú vagon önsúlya nem annyi, amennyi fel van tüntetve. Hiányom lesz... Rövid szünet következett, s a raktáros arca és hangja egyre kétségbeesettebb lett. — Értse meg, Kisújszálláson vasúti hídmérlegen lemérlegelték a rakott vagont, a fuvarlevélre írt súly stimmelt, de a szállítmány tíz mázsával kevesebb. A súlykülönbözet a vagon önsúlyában van. Kábái Gábor, a MÁV mérlegelő- raktárosa mérte le a kocsit. ö elismerte és a mérlegkönyvben aláírásával igazolta, hogy tíz mázsával súlyosabb. Kérem, ne okozzanak nekem kellemetlenséget, ne keverjenek bajba, hiszen Önök is tudják, hogy a kocsi nehezebb. Üjra rövid szünet. A raktáros homlokáról iz- zadságeseppek gördülnek •Iá. A paragrafus szívósan ellenállt. A raktáros, Nagy Imre, aki 1949 óta kifogástalanul és lelkiisicretesen látja él hivaisát, feladta a kilátástalan küzdelmet. Mielőtt azonban nagy sóhajjal helyére tette volna a kagylót, hozzáléptem. — Kérem, engedje meg, had próbálkozzak én Is — mondtam. Átvettem tőle az egyetlen ' harci eszközt, a kagylót. — Halló! Kérem hallgasson meg. Az emberség és a józan ész nevében kérem, igazolják a raktárosnak a hiányt; A paragrafus pattogott: — Mi az, hogy józan ész? A MÁV Debreceni Igazgatóság III-as osztályától erre nincs engedélyünk. — De az önök, a MÁV alkalmazottja, aki a két üzem, a hántoló- és a villanymalom között pendlizik, kocsaaai mer, elismerte a súlykülönbséget. Vagy talán a malom hídmérlege nem pontos? — De pontos, azonban akkor sem lehet. Különben is sok dolgom van, nem érek rá ilyesmivel foglalkozni. S ezzel a paragrafus a maga részéről befejezettnek tekintette az ügyet. A Szem ugyan meggyőződött róla, hogy a vagon önsúly-felirata téves, a Száj azonban nem mondhatja a búzahiány jogosságára az igent. Azért, mert közben ott van a fejben a Paragrafus. Később kiderült, hogy a vasúti üzleti szabályzat paragrafusa szerint a karcagi állomás nem igazolhatja a leltárhiányt, ha a feladó fél nem kért önsúly mérlegelést a feladási állomáson. Az is kiderült viszont, hogy a feladó kért önsúlyozást, il ezt a fuvarlevél igazolja, azonban a mérést ennek ellenére nem végezték el. A MÁV nem végezte el. Most mégis a MÁV Debreceni Igazgatóságának III-as osztálya nem hajlandó elismerni a malom búzahiányát. pedig ők a saját paragrafusuk ellen vétettek akkor, amikor a szállíttató határozott kérését — miszerint önsúly mérést kíván, — nem teljesítették. Ezért fizesse meg a malom raktárosa a csak papíron létező búzát? Érdemes ezen elgondolkozni. Ha erre egyáltalán van paragrafus. — bognár — Pallagi Imre, a karcagi nyomda harmadéves szedőtanulója az idén júniusban szabadul, s mint szakmunkás továbbra is a karcagi nyomdában marad. Nincs utánpótlási probléma a szép szakmában, mert egy másodéves és egy elsőéves ipari tanulóval is rendelkezik a nyomda. PARANCSNOK, de csak javasolhat A Tisza végig apad A vízügyi igazgatóság hétfői jelentése szerint a Tisza végig apad. Szolnoknál március 21-én reggel 8 órakor a vízállás 685 centiméter. A védtöltések mentén jelentkezett szivárgások és a fakadóvízzel borított területek tovább csökkentek. Hétfőn reggel megszüntették az árvízvédelmi készültséget a Hármas Körös védvonalain. Az árvízvédelmi munkákban vasárnap hatszázhatan vettek részt. A belvízzel borított terület vasárnapra az előző naphoz képest körülbelül kétezer holddal csökkent. Jelenleg 28 900 holdat borít még belvíz. Vasárnap száz- huszonkét szivattyú dolgozott a belvizek levezetésén. A belvízvédelmi munkákban nyolcszázhetvenkilenc vízügyi és hatvankilenc mező- gazdasági dolgozó vett részt. A szolnoki járműjavítóban, a teherkocsi osztályon beszélgettünk Dévai János művezetővel. — Hogyan vesznek fel egy új embert, mondjuk éti. pen magához? — kérdeztük. — A létszámjelentésből a munkaügyi osztály világosan látja, hol, mennyi és milyen képzettségű dolgozó hiányzik. Ha van jelentkező, felveszik és beosztják hozzám. — Szóval zsákbamacska? — Igen. Ugyanis az lenne a jó, ha a jelentkezővel mielőtt még felvennék, beszélhetnék. Sőt próbamunkára fognám. — Tegyük fel, valaki rosszul dolgozik, olyannyira, hogy a legszívesebben elküldeni. Ilyenkor mit tesz? — Javaslom az elbocsátását a feletteseimnek, végső soron a munkaügyi osztály dönt. Lehet, hogy áthelyezik egy másik üzemrészbe. A használhatatlan emberek így vándorolnak házon belül kézről kézre. Mérni bizalmatlanság — Nem jobb lenne, ha közvetlenül a művezetőre bíznák az elbocsátás és felvétel ügyét? — Feltétlen. Ez növelné a tekintélyünket. Gondolom, fent attól tartanak, hogy ez visszaélésekre adna lehetőséget. Pedig szerintem nem, a művezetőnek nem érdeke, hogy a becsületes, szorgalmas munkásoktól megváljon. Végtére, ml tudjuk a legjobban, hogy egy dolgozó hasznára válik-e a vállalatnak. Egészen biztos, hogy a bérezésnél is ez lenne a célszerű, a jutalmazásnál szintén. Kellene valameny- nyi pénz, amivel szabadon rendelkezhetnénk. Tudja az ösztönzésre gondolok. A személykocsi osztályon már többen összejöttünk. Sárik Gyula, Csömör Vilmos és mások Mindannyian művezetők. Az áment más mondja — A jutalmazás a mi javaslatunk alapján történik, de a döntés közös. Együtl mondjuk ki a szakszervezeti bizalmival és pártbizalmival — mondta Sárik Gyula. — Azt kérdezi, hogy állunk a jogokkal? Megmondom: csak javaslatot teszünk... Az emberekkel persze rendelkezünk. ld mit csináljon, ellenőrizzük a munkájukat. Az órabér- emelésnél hallgatnak a szavunkra. Mégis más az, ha a vezető maga gyakorolja a jogait, s nem helyette mondanak áment mégha ő is volt a sugallmazó — vélekedett Csömör Vilmos. — Csak a sok adminisztráció ne lenne — szólt közbe egy másik művezető. — Naponta három óra is rámegy. Ilyen jelentés, olyan vételezés, munkaruhacsere és mosás, nem is tudnám hirtelenében felsorolni hányféle körmölni való terheli az embert — hangzott el a megjegyzés. — Hogyan tartatják be a fegyelmet? — Nehéz ügy, nem nagyon akar rossz ember lenni senki... Meg aztán az s sok tárgyalás. Menni kell a jogászhoz, az egyeztető bizottsághoz, vagy feljebb. Különben sem mi döntünk — tette hozzá Sárik Gyula. A mozdonyosztály művezetői irodájában nagy volt a csend. Mindenki ült az asztalánál s az adminisztrációs munkával bajlódott. Dobos Pál mellé telepedtünk le. — Sok feladata van a művezetőnek, de vajon elég önállóságot kap-e? — Ami a kötelességekei illeti, van szépen, önállóságot a munka megszervezéséhez, irányításához kapunk. Inkább ott van a baj, hogy nincs elég eszköz a kezünkben ahhoz, hogy végrehajtassuk a feladatokat. Mit csinálhatok azzai, aki nem dolgozik rendesen, úgy, ahogyan szeretném, hogyan jutalmazhatom azt, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt? Nehéz erre felelni. Csak javaslattevő szerepünk van. A főművezetőnek sem jobb — És a főművezetők kezében több erő, jog összpontosul? — fordultam Gőz Lajoshoz. — Csak annyiban, hogy hozzánk két-három művezető tartozik. Egyébként ugyanaz. Helyettünk is döntenek. — Az a jogunk, hogy kötelességünk van — mondta Kiss Sándor, aki szintén főművezető.... Akárhány művezetővel, főművezetővel is beszéltünk, ugyanazok a problémák jutottak felszínre. Való igaz, olyasmit nem említettek, ami arra utalna, hogy munkaterületük irányításába, a termelés irányításába, megszervezésébe , stb. megkerülve őket feletteseik beleszólnának. Nem nehezítik a munkájukat. De az tény, hogy a vállalat vezetői nem mentek még el addig a művezetők — főművezetők önál. lósításában, mint lehetne, célszerű volna. Noha, egy esztendeje kormányrendelet született minderről. Az igazgató a művezetőket felruházhatja a dolgozók felvételi —• elbocsátási jogával, továbbá önálló fegyelmi jogkörrel is. Sőt a rendelet határozottan kimondja, hogy a nagyobb egységeket irányító művezetőket, főművezetőket általában fel kell ruházni e jogokkal. Továbbá számukra önálló jutalmazási keretet és jogot is lehet biztosítani. A felhatalmazástól függően megállapíthatják a dolgozók beosztását, bérbesorolását is. A beszélgetések során meggyőződtünk arról, hogy mindezeket igénylik is a termelés közvetlen parancsnokai. Csak az a parancsnok, aki dönt. Ezt kellene lehetővé tenni! Fábián Péter Egy iskola jó tanulói A hazajáró „vén diák” emlékei rohannak meg a kecskeméti pártiskola kapujában. Türelmetlen gyorsasággal szeretné megtudni az ember: minden úgy van-e még, mint „akkor volt”. A külső változást új épületszámy és új röplabdapálya jelzi. Nagy csata dúl éppen rajta. Az iskolai csapat majdnem megnyerte a városi bajnokságot Ezt már Ágoston András igazgatótól tudjuk meg. A „direktor” évekig mint járási párttitkár munkálkodott korábban. Nagy élet- tapasztalatú, mindig derűs ember. Sok „diák” végez náluk évente, pontosabban félévente. Négy ilyen iskola van az országban: Budapesten, Miskolcon, Sopronban és itt. A kecskmétire Szolnok, Csongrád, Békés, Tolna, Fejér, Bács-Kiskun és Pest megyéből küldenek hallgatókat Többnyire alapszervezeti párttitkárokat termelőszövetkezetekből. Tölünk most is tizennégyen ismerkednek öt hónapig a politikai gazdaságtan, a filozófia és a párttörténet alapjaival. — A Szolnok megyeiek az iskola jó tanulói közé tartoznak. Évek óta jóképességű embereket küldenek onnan — dicsérnek bennünket. Kommunista tulajdonságok Egyenként is szó esik a hallgatókról. Az iskola nemcsak elméleti ismere- eket ad, hanem igyekszik kommunista tulajdonságát is nevelni, erősíteni 'gatóiban. Barta József 'ágról került ide. Már Tső napokban feltűnt szerénységével. — Márpedig a kommunistának erre mindenkor vállalkoznia kell a tévedés kockázatával is. Fórizs Zsigmond Kengyelen alapszervezeti párttitkár. Akaraterejéről elismeréssel szólnak tanárai. Arról nem, hogy Fórizs a falujában a tejbegyűjtő, a párttitkár, a népfront elnök, a tanács állandó bizottság tagja és még sok minden. — Azt javasoljuk, mentesítsék néhány funkciótól. Ennyit nem tudhat egy ember maradéktalanul el- végeznL Az első látogatók — Ez csak egyik jellemzője a kommunista embernek Barta elvtárs — mondta neki Szűcs Béla, az osztályfőnöke. — De maga tulajdonképpen húzódozik az állásfoglalástól is. — Nekem nem kenyerem a kritika — válaszolt Barta József. Vad András, a Szolnok megyei pártbizottság osztályvezetője és Bencze Ernő munkatárs veszi át az üzenetet. Ök jöttek el beszélgetni a Szolnok megyei pártiskolásokkal. S meghallgatni az iskola véleményét is róluk. — Most aztán a Szolnok megyeiek nagyon büszkék lesznek, mert ők kaptak elsőnek látogatót. A megye' pártbizottságról, a jáirási pártbizottságokról rendszeresen felkeresik a pártiskolát. Az itteniek is elmennek megtudni, hogyan tudják hasznosítani az itt tanultakat a végzősök. Nemrégen Szolnokon is jártak. Itt javasolták a volt hallgatók: jó lenne, ha többet foglalkoznának az iskolán a káder- munkával. — A tematikát nem tudjuk bővíteni. Percekkel gazdálkodunk. A 28 témakör, amit feldolgozunk minden idővel számol. De a pártról, a szövetségi politikáról szóló előadásokban és máshol kitérnek majd erre. Az iskola a gyakorlatra nevel, a gyakorlat kívánalmai szerint. Ahogy Morvái István tanár mondja: — Annak örülünk, ha hallgatóinkból később jó pártmunkások lesznek. A tanulási módszerek is erre szolgálnak. A kecskeméti posta reggelenként kihozza a napi újságokat ötven Népszabadság fogy el naponta a száz hallgató között. A reggel ezzel kezdődik. A tantestület szándékosan is kötelezővé tesz néhány érdekesebb újságcikket. Minden turnusban elhangzik az egyszeri párttitkár intő példája. Az a határba indult reggel „politizálni”. Megállt az első brigádnál. Rögtön azzal fogadták, mit szól ehhez az eseményhez? Rémhír elv- társak. ne üljenek fel mindennek — válaszolt a titkár. Kezébe nyomták az aznapi Népszabadságot, benne a hírrel. Hát, ezt még ne.n is olvastam — pirult el. Jó segítőtárs a tévé A pártiskolások most a gyarmati rendszerről tanulnak. Erről adott kitűnő feleletet legutóbb Bognár Károly szemináriumán Kovács László jászapáti hallgató. Az ötös szemináriumban Törőcsik János szolnoki papírgyári kommunistáról mondják, hogy igen tisztán látja az ehhez tartozó tételeket. Közösen hallgatták meg a televízió erről szóló adását is. A televízió bevonult az Iskola oktatói segédeszköztárába. Mindent biztosítanak a zavartalan tanuláshoz. A „külvilággal” is érintkeznek a hallgatók. A kecskeméti Katona József színház legodaadóbb látogatói a pártiskolások. Legutóbb a Gül baba ottani előadása aratott osztatlan sikert Jól érzik magukat valamennyien a Szolnok megyeiek is. Két ember panaszkodik csupán. Törőcsik János szolnoki és Tamasi József kisűiszállási hallgató a Szolnok megyei Néplapot hiányolja. Más megyék kiadóhivatalai ügyesen megszervezték, hogy a pártiskolások több példányban előfizetik megyei lapjukat. Szeretnék, ezen a módon is tartani a kapcsolatot az otthonnal. Hiszen az otthoni munkára készülnek. Arra, hogy öt hónapi kemény tanulás után a Szolnok megyei pártéletben meglátszódjon majd, nem jártak hiába Kecskeméten. Borzák fajos harca a józan ésszel A
