Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-17 / 64. szám

1M6. március 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A negyedik szám — négy év munkája Kévé» as érettségiseit ipari tanuló ízléses kék-fehér borítású munkástanulókból hol, A kritikus ötödik osztály füzet fekszik az asztalon. Felirata: A Szolnok megyei Pályaválasztási Tanács tá­jékoztatója, 1966. 4. szám. A kis füzet a továbbta­nulási lehetőségeket tár­gyalja a népgazdaság jelen­legi szükségletednek felmé­résével. Az alapos összeállí­tás igen sok helyen a fel­vehetők létszámát is közli és nagymértékben meg­könnyíti a tájékozódást. Negyedik szám, négy év munkája. Minden évben megjelenik a tájékoztató, egyre bővebb, egyre ponto­sabb tartalommal. Négy éve működik a pályavá­lasztási tanács titkára, Cserfalvi Gyula, a megyei tanács munkaügyi osztály- vezetője. — Ma már nagyon ala­pos tájékoztatást kapunk az üzemektől, termelőszövet­kezetektől, hogy a szak­Január 12-én és 26-án panaszos leveleket közöl­tünk a homoki állomás kivilágításával kapcsolat­ban. A panaszt tevő ne­hezményezte, hogy a sö­tétben veszélyes a közle­kedés és ráadásul go- rombáskod lak is vele. Az első válasz a Szege­di MÁV Igazgatóságtól január 24-én érkezett. Az ügy előadója Megyik Fe­renc mérnök, az aláírás olvashatatlan. A levél szerint, 1. A panaszt tevő neve helyesen Popotrtc* Ilona. 2. A kérdéses út-átjá­rót kivilágították, a rak­terűiét-világítást igénybe venni nem lehet. A pe­ron megvilágítására szol­gáló lámpákat a vonat érkezése előtt hat-hét perccel előbb gyújtják meg. Ezen nem kívánnak változtatni. Szabályszerű. 3. A panaszt tevő a hi­bás, mert a vágányok kö­zött igyekezett elérni a felvételi épületet, elesett és az egyik vasutas dol­gozó figyelmeztetésére szitkozódott. mennyire van szükség — mondotta Cserfalvi Gyula. — Ezenkívül igen hatéko­nyan tudunk foglalkozni azoknak az elhelyezésével, akik visszakapták a külön­böző iskoláktól jelentkezé­si lapjaikat. Tavaly négy­száznyolc jelentkezési lap érkezett hozzánk. Szemé­lyesen beszélgettünk a szü­lőkkel és a gyerekekkel, így elértük, hogy mindösz- sze hetvenhét olyan fiatal maradt a négyszáznyolc kö­zül, akit nem tudtunk el­helyezni, illetve aki me­gyén kívül helyezkedett el. — Figyelemmel kísérjük az iskoláztatás tapasztala­tait. Érdekes például, hogy 3094 fiatal szakmunkást igényeltek a vállalatok, tsz- ek, állami gazdaságok, vé­gül is 2847 főt szerződtet­tek. Ebből a terv’ szerint kétszázötvenhárom lehetett 4. Intézkedés: Popovics Ilona ellen szabálysértési feljelentésre utasították a homoki állomás vezetőjét. A második levélre ugyancsak a Szegedi MÁV Igazgatóság vála­szolt. Ezúttal az előadó Diós Elemér főintéző, az aláíró Dáni Mihály osz­tályvezető. A levél sze­rint: 1. A panaszt tevő neve helyesen Poposics Ilona. 2. A sajnálatos esettel kapcsolatban utasították az állomást az utasok ál­tal használt rész megfe­lelő kivilágítására. 3. Az udvariatlanság és a szóváltás kölcsönös volt, ezért utasították az állomás dolgozóit, hogy a jövőben türelmesebb, megértőbb magatartás1: tanúsítsanak. Hibás a pa­naszt tevő is. 4. Intézkedés: Kérünk a panaszostól türelmet, belátást ügyének elinté­zésénél. Eddig a két levél. Ügy hisszük, a kommentár fe­lesleges. volna érettségizett, azonban mindössze száznégyen je­lentkeztek felvételre. Ezt a számot elemezve, idén már igen nagy súlyt helyeztünk az érettségizett fiatalok meggyőzésére. Ugyanígy elemeztük a lányok problé­máját is. Felkutatjuk azo­kat a munkahelyeket, aho­va lehetne lánytanulót szer­ződtetni, de inkább fiút kí­vánnak igénybevenni. Lé­nyegesen több lány szer­ződhetne. mint eddig, és ezek elhelyezésére nagy szükség is van, mert mint­egy ezer lány továbbtanu­lását nem tudjuk megolda­ni az általános Iskolát vég­zettek közül az idén. — Milyen a propaganda- munka? — Az évenként kiadott tájékoztatón kívül filmek biztosítják a fiatalok év • deklődésének felkeltését. Véleményünk szerint több filmre van szükség, és a filmek iránti igény is nő­hetne. Cserfalvi Gyula szavait Páldi János, a művelődés- ügyi osztály főelőadója egészítette ki néhány érde­kes megállapítással. — Ügy vélem, a közép­iskolákban nincs baj a pa- lyavalasztasi tanácsadással. Az általános iskolákban már nem Ilyen egyértelműen jó az összkép. Kapunk olyan felvételi lapokat, amelyek a középiskolák nem ismerésé­ről tanúskodnak. Természe­tesen vannak olyan általá­nos iskolák, ahol igen pre­cíz, jó munkát végeznek. Ilyen például az újszászi közös Igazgatású iskola. Va­lóban, a pedagógus a pá­lyaválasztási munka leglé­nyegesebb személyisége. Azon kell igyekeznünk, hogy minél tökéletesebben álljanak helyet az emberré nevelésnek ezen a fontos szakaszán, Az iskolai évből már el­telt több mint fél eszten­dő. Túljutottunk azokon a szorongó érzéseken, ame­lyeket számunkra az ö. osztályosok okoztak, s ki- sebb-nagyohb megelégedés­sel vagy elégedetlenséggel könyveltük el nevelésünk eddigi eredményeit. Felve­tődik bennünk azonban az a kérdés: hogyan tovább’ Mit tegyünk a nevelési hi­bák kijavítása, a lelki fej­lődés rendellenességeinek kiküszöbölése érdekében? Első kérdésként vetődik fel, melyek azok a lelki tulajdonságok, pontosab­ban: milyen lelki változá­sok követkéznek be 9—10 éves korban, amelyek le­hetővé teszik, hogy a gyer­mek az V. osztállyal elkez­dődő új élethelyzetnek meg tudjon felelni? A felsőtagozatos tanulás egyik alapvető feltétele, hogy a tanulók feladattu- diaita — amely már az elő­ző iskoláskorban kialakul — egyre szilárduljon, a megértett feladatok a végehajtás szintjére is át­tevődjenek. Ennek a komák jel­lemzője, hogy a tanu­lók rendszerint megér­tik, mit kell (enniük, s normális esetben alá is vetik magukat az is­kolai követelmények­nek. A feladattudat szilárdu- lása abban nyilvánul meg, hogy a fokozódó követel­mények ellenére a tanulók aktivitása is fokozódik. Ha tanulóink az órákon sokat jelentkeznek, figyelnek, be­kapcsolódnak az ismeretek feldolgozásába, a házi fel­adatot felszólítás nélkül elkészítik, s a rendszeres házi munkából is megjegy­zés nélkül kiveszik a ré­szükéi, megállapíthatjuk, hogy gyermekeink fel- adiattartása jó. Ha mind­ezek ellenkezőjét tapasz­taljuk. a tanulót a lusta rendetlen, hanyag, felüle­tes jelzőkkel illetjük. Eb­ben az esetben azt mond­juk, a tanuló feladattartá­sa rossz, rossz a munká­hoz való viszonya. A ta­nuló vagy nem érti mit kell tennie — miért keli oroszt, számtant, földraj­zot tanulnia — vagy érti a feladatot, s azt is tudja, hogy a megoldást számon kérik tőle, de hiányzik a munka elvégzéséhez szük­séges belső indíték, motí­vum, amely mindig a gyer­mek belső szükségletéből fakad. Ilyenkor fontos fel­adat a motivációs bázis szélesítése, a tanuló mun­kához való viszonyának megjavítása. A feladattartás és az aktivitás fejlődése, szoros kapcsolatban van a tanu­lók érdeklődésének és aka­ratának fejlődésével A 9—10 éves gyerme­kek is szívesebben megtanulnak olyan dol­gokat, amelyek érdek­lik őket. Érdeklődésük még gyakran változó. Egyszerre minden érdekli őket. Figyelmük főleg a tárgyi világra Irá­nyul. Feltétlen vizsgálat tárgyává kell tennünk, hogy gyermekünk a naivabb meséknél tart-e még. vagy már az igaz tör­ténetek felé vonzódik. Ter­mészetes folyamat, hogy már valamilyen gyűjtő­szenvedély is kezd kiala­kulni. melynek tárgyköre még gyakran változik. Az érdeklődési kör bő­vülése, az akarat fejlődé­se rendkívül fontos a gyer­mek fejlődése szempontjá­ból. A világhoz való oda- fordulás a környezettel való kontaktus-teremtés teszi lehetővé, hogy a gyermek manipulációs és szellemi képességei kifej­lődjenek. Hogy a gyermek meg tudjon felelni a követel­ményeknek, bizonyos ön­állóságra kell szert ten­nie. Ez alatt azt értjük, hogy számtan feladatait írásbeli munkáit stb. le­gyen képes saját maga megoldani 9—10 éves korban * szellemi élet terén Is rohamos fejlődés ta­pasztalható, ami szoros kapcsolatban van az önállóság kérdésével. Az alsó tagozatban bizo­nyos alapkészségeket (olva­sás, írás, számolás, helyes­írás, beszéd) sajátítanak el a tanulók, amelynek szint­jétől függ a további tanu­lás is. E készségek tovább fejlődnek, de komoly vál­tozás tapasztalható az egész szellemi, értelmi tevékeny­ségben, amire a szülők Is felfigyelhetnek. Például: kezdi észrevenni a dolgok lényeges tulajdonságait; a dolgokat lényeges tulaj­donságai alapján képes ma­gasabb kategóriába sorol­ni; felfigyel az ok-okozati összefüggésre, kutatja a jelenségek okát; az esemé­nyekről képes összefüg­gően, értelmesen beszá­molni; stb. Tartósabb lesz a ügyeimé. Képes az ér­telemszerű tanulásra, de ezen a téren sok tenniva­lónk akad szülőknek, pe­dagógusoknak egyaránt Nagy fejlődés mutatko­zik a társas kapcsolatok alakulása terén is. Ha meg­figyeljük gyermekeinket, azt tapasztaljuk, hogy egy­re kevesebbet beszél ma­gáról, a közős élmények kerülnek előtérbe. S való­ban, a gyermek lelki fej­lődéséhez szükséges, hogy a gyermek be tudjon illesz­kedni az új közösségbe. Az önző, elkényeztetett gyer­mekek eleinte nehezen ké­pesek erre a beilleszkedés­re, ami lelki zavarokat is okozhat, g ez befolyásol­hatja a tanulásban való előrehaladást is. Gledura Lajos Nem tudja a jobbkéz, mit csinál a — jobb ? „Mi meredek és ne­héz úton haladunk zárt sorokban, erősen fogva egymás kezét... nem a megbékülés, hanem a harc útját választottuk”. (Lenin: Mi a teendő?) Pintér Ferenc esztendeje ment nyugdíjba. Rosszul viselte az otthoni tétlensé­get s most újra a szolnoki járműjavítóban dolgozik. Szakmája szerint géplaka­tos. Még a Gőzfűrészben tanulta. — Hatan voltunk testvé­rek. Az apám, szegény molnársegéd nehezen^ te­remtette elő a legszűkö­sebbet is. Nem tudom pon­tosan, de lehettem úgy ti­zenkét esztendős, amikor beadtak a szolnoki Gőzfű­részhez tanoncnak. Ott is­merkedtem meg azokkal az emberekkel, akik később bevezettek a munkásmoz­galomba. • 1919 április vége. Alig másfél hónapos a Magyar Tanácsköztársaság. Az el­ső szabad május elsejére készül a város munkássá­ga. A földmunkások estén­kénti gyülekező helyén számos gyerektársával ott van Pintér Ferenc. Az édesanyjának még Ferike. Úri Szabó József szépen leülteti őket maga elé. — Na fiacskáim, ma megtanulunk egy dalt. Na­gyon szép dalt. Soha el ne feledjétek. — Aztán, hogy tanuljuk meg — kérdezte a sovány­ka kisfiú. — Addig énekeljük, amíg nem megy. És szép csengő gyerek- hangok együtt fújták Úri Szabó József baritonjával: „Föl, föl, ti rabjai a földnek, Föl, föl te éhes prole­tár..." Pintér Ferenc sokszor volt éhes, a testvérei is, az apja is, az édesanyja is. Amikor hazament ezt mondta. — Apa, mi ugye prole­tárok vagyunk? — Honnan gondolod? Nem felelt semmit csak elénekelte az Intemacioná- lét. Az apja furcsán nézett rá. Május elsején a föld­munkásokkal együtt vonult tel, ünnepelt. * — Maradi ember volt a? én öregem. A harmincas években sztrájkoltak a fa- munkások. Tagja voltam a sztrájk-bizottságnak. Még az iparügyi minisztérium­ban is voltunk. Az apámat a főnöke behívatta: „Tudja, hogy a fia sztrájkol Pin­tér úr?! Hát hasson rá. ajánlom, mert baj lesz." Sz.egény apám este elővett: „Ferenc, nekem a testvé­reidnek is enni kell adnom. Vagy dolgozol, vagy elmégy a háztól.” — És mit tett? — Elköltöztem. Nem volí nehéz, különben is rákerüli volna a sor: ugyanis rövi­desen megnősültem. * A kommunista Tóth Fe­renc tanítványa. — Olyan okos, hű em­bert azóta sem ismertem meg. Fűrészköszörűs volt Egy nyári napon történt. A segédünk amint hozta a fűrészlapokat, hirtelen rádobta a köszörűre, ösz- szetört a kő. — Vigyázni nem tudsz rá, te — kapta le Tóth Ferenc. — Mit sajnáljam, a tu­lajé? — A tiéd... — Maga viccel, Feri bá­csi) — A tiéd lesz, úgy bánj vele. — így agitált, mindig belopta valahogy, amit akart — emlékezett Pintér Ferenc. * Ezeridlencszázharminc- nyolcban került a jármű­javítóba. Akkor már jól ismerte a Vörös Segélyt adta fizetésként az egy pengőt, ötven fillért, mikor mennyit adhatott. Nyíltan nem lehetett, hát úgy tettek, mintha újságelőfizetésre gyűjtöttek volna a bizal­miak. Fasizmus. Aztán 1944 szeptembere. — Felkeresett Tóth Fe­renc, s azt mondta, komoly dologban akar velem be­szélni. Leültettem. A fele­ségemet is kiküldette ve­lem a szobából. — Megbízom benned. Nem soká tart már a fasiz­mus A szovjet csapatok közelednek, elérik a Tiszát. Segítenünk kell nekik. A Fodor, a Rigó, a Cserta családdal szervezzük az el­lenálló mozgalmat. Fegyver is lesz, van a papírgyár­ban. A téglaháznál magam foglalkozom az üggyel. Szá­míthatunk rád? — Igen — feleltem. — De nem került rá sor. Szolnok felszabadult ha­marosan. Annak előtte Abonyi Jánossal agitáltuk a magyar katonákat, hogy ne harcoljanak a németek­kel együtt. Ennyiben vol­tam én ellenálló. Negyven­négyben a megalakult Ma­gyar Kommunista Párt tagja lettem. Tóth Ferenc november 3-án halt meg, Akna ölte meg. Egy nappal előtte még a szocialista Magyarországról beszélget­tünk. A felszabadulás évében, 1945-ben ott volt a húsz ember között, akik a moz­donyosztály esztergályos művezetői irodájában meg­alakították az üzemi párt­szervezetet. Beválasztották a vezetőségbe. A közellá­tás ügyeit bízták rá, — Valahogy rendbe hoz­tuk az üzemi konyhát. A szovjetektől kaptunk bú­zát, napraforgót. Itt őröl­tünk a gyárban, olajütőt is csináltunk. Még cipész­műhelyünk is volt, Palla István vezetésével dolgoz­tak. Az első választás. Rákó- czifalva és újtelep instruk­tora. Szántsatok, vessetek, szavazzatok a kommunista pártra. Ezzel járják a munkásagitátorok a falut, a tanyákat. Néha két nap is elmúlt, míg újra ettek. De Rákóczi falván és új te­lepen az MKP került ki győztesen a választásból. Pintér Ferenc tagja a nép­bíróságnak. ítélkezett. 1946-ban míg ő a falukat járja, a feleségére rátörik az ajtót. Még csak 1946-ot írunk! Kimenekül, reggelig ázik a zuhogó esőben. Egy életre megbetegszik. S élet neki már csak néhány évet jeleni Hashártyagyulladás és nincs többé. 1951. Pes­ten tanul, éppen iskolára küldték. Hazajön temetni és újra megy vissza tanulni. » 1956 november 6-án kéri átigazolását az MSZMP-be. A vasútállomáson szerve­zik újra a pártot. Alap- szervezeti titkár és mun­kásőr. A mezőgazdaság át­szervezésének időszakában Tiszaderzsen és Tiszaszöl- lősön találjuk. Fáradhatat­lanul dolgozik: pedig az ötvenet már régen, elhagy­ta. A családja beteg (újra megnősült) a szomszédok segítenek az ápolásban, 6 a Tisza mentén embereket toboroz az újnak, a szü­letőnek... • — Hatvanegy éves va­gyok. A fiam hatodik osz­tályba jár. Kitüntetést nem tűzhetek a mellemre, nem kaptam. Nem műveltem nagy dolgokat, de hiszem, hogy szükség volt rám. Ez az én legnagyobb ju­talmam. • A párt egyszerű, jó mun­kása. Eltette a pirosfedelű könyvecskét, melyben őrzi azt a zöld lapocskát, me­lyen ez áll: pártmunkás igazolvány. Meredek út volt. Fábián Péter mm ui

Next

/
Oldalképek
Tartalom